KezdőlapF1Balesete után kómába került a pilóta, az utána történteket a tudomány is...

Balesete után kómába került a pilóta, az utána történteket a tudomány is nehezen magyarázza

-

Ezen a napon lenne 92 éves Cliff Allison, aki egy dobogóig jutott Forma–1-es pályafutása során. Valószínű, hogy ennél többet is elérhetett volna, ha nincsenek a súlyos balesetei, amelyek közül az egyik után egy nagyon ritka jelenséget tapasztalt.

Egy hete igencsak forró téma, hogy egy brit pilóta a Ferrarihoz igazol, hiszen Lewis Hamilton ezt jövőre meg fogja tenni. A Scuderia már jó néhány honfitársát alkalmazta a hétszeres világbajnoknak, most egy olyanról lesz szó, aki kevésbé ismert a nagyközönség számára, pedig több volt a pályafutásában, mint amennyit kihozott belőle.

Cliff Allison 1932. február 8-án, azaz éppen 92 éve született. Bizonyos források szerint 20, mások alapján 21 évesen kezdett el versenyezni, ami viszont biztos, hogy mindezt egy 500 köbcentiméteres motorral rendelkező, Forma–3-as Cooperrel tette. Egészen 1956-ig indult ebben a kategóriában, majd Colin Chapman, a Lotus alapítója és csapatfőnöke meglátta benne a potenciált.

Első nagyobb sikerét az 1957-es Le Mans-i 24 órás versenyen aratta, ahol az összesítésben a tizennegyedik helyet szerezte meg Keith Hall-lal egy 744 köbcentiméteres erőforrással rendelkező Lotus volánja mögött. Ez utóbbi azért is fontos tényező, mert az Index of Performance alapján ők voltak a legjobbak. Akkoriban ugyanis volt egy olyan mutató, amely a motor mérete, illetve a megtett körök száma alapján pontozta az adott párost, és abban az évben ők voltak az elsők ezen a téren.

Allison más hosszútávú versenyeken is szép eredményeket ért el. Az 1958-as Sebringi 12 óráson Chapmannel együtt a hatodik lett, egy évvel később pedig immáron a Ferrarival, illetve Jean Behrával a második, ráadásul ő futotta meg a leggyorsabb kört. Ugyanebben az évben a Nürburgringi 1000 km-es viadalon is elindult, ahol Dan Gurney-vel az ötödik pozíciót érték el.

Allison egyszerre volt elégedett Chapman autóival, és egyben félt is tőlük. „Mindig is úgy gondoltam, hogy Colinnak megvan a képessége ahhoz, hogy győztes autót tervezzen – idézi az Independent. – Az viszont aggasztott, hogy talán megöl, mielőtt ez megtörténne. Mindenféle problémám volt a Lotusokkal, mindegyik nagyon könnyű volt.”

1958-ban a Forma–1-ben is megkapta a debütálási lehetőséget, és Monacóban a hatodik helyet szerezte meg, de mivel rengetegszer ki kellett állnia a bokszba, nem kevesebb mint 13 kört kapott a győztes Maurice Trintignant-tól. Első pontjait a Belga Nagydíjon szerezte, ahol negyedikként ért célba, de elmondása szerint ha egy körrel hosszabb a verseny, akkor nyer, hiszen az első három addigra egyaránt technikai gondokkal küzdött. Ez esetben ő lett volna a Lotus történetének első futamgyőztese, ezt a címet később Stirling Moss kaparintotta meg.

1959-ben a Ferrarihoz igazolt, ahol négy futamot teljesített, de csak a monzai ötödik helye révén szerzett pontot. A következő idény első futamán, Argentínában viszont felállhatott a dobogóra, hiszen Bruce McLaren mögött másodikként intették le. Mint kiderült, nemhogy pódiumból, de pontszerzésből is ez volt számára az utolsó az F1-ben.

Májusban ugyanis két horrorisztikus balesetet is szenvedett. Az egyiket a május eleji Targa Florión, amikokor mintegy 160 km/h-s sebességnél lesodródott a pályáról, saját elmondása szerint azért, mert defektet kapott. Egy erdőben kötött ki, ám csodával határos módon sérülés nélkül megúszta az incidenst, ám a beszámolók szerint arcán látszott, hogy megrettent.

Három héttel később rendezték a Monacói Nagydíjat, amelynek szabadedzésén már nem volt ennyire szerencsés. A Ferrari állított a sebességváltón, ám erről Allisonnak senki nem szólt, aki így egy szalmabálának csapódott, majd kirepült az autóból. A bal karja és a bordái eltörtek, az arcán vágások lettek, agyrázkódást szenvedett, három csigolyája összenyomódott, és 16 napra kómába került.

Miután felébredt, olyasmi történt, ami ugyan nem példa nélküli, de emberi ésszel már-már felfoghatatlan, és az orvostudomány sem tudja százszázalékos pontossággal magyarázni. A beszámolók szerint ugyanis Allison franciául kezdett el beszélni úgy, hogy állítólag korábban nem ismerte a nyelvet. Nos, vélhetően ez így nem teljesen igaz: valószínű, hogy valamikor alapszinten tanulta, csak éppen addigra már elfelejtette, mint ahogyan az is, hogy sok hibát követett el, csak éppen a kívülállók számára annyira magabiztosnak tűnt, hogy ezt nem vették észre. Mindez egyébként ritka, de nem egyedi jelenség egy agyi trauma után.

Allisonnak közel egy évig tartott a felépülés, majd az 1961-es Monacói Nagydíjon tért vissza egy Lotus volánja mögött. Akkor nyolcadik lett, de nem sokkal később Spában újabb borzalmas balesetet szenvedett, amikor a Blanchimont-ban letért a pályáról, és felborult. Mindkét lába eltört, ahogyan a medencéje is, ez pedig véget vetett a karrierjének.

A brit versenyzőnek elsősorban a monacói bukása fájhatott nagyon utólag, hiszen ha 1961-ben is a Ferrarinál versenyez, akkor a világbajnoki címért is harcba szállhatott volna, hiszen abban az évben a maranellóiak domináltak. Szerinte ez sikerülhetett is volna neki. „Nem akarok nagyképűnek tűnni, de a monte-carlói baleset idején tudtam, hogy már ugyanolyan gyorsan vezetek, mint a Ferrari többi pilótája, sőt, talán kicsit gyorsabban is” – olvasható a Guardianen.

Pályafutása befejeztével Allison visszatért a családi vállalkozáshoz, amelyet még édesapja hozott létre, később pedig egy iskolabusz-szolgáltatást is működtetett, amelynek ő volt a sofőrje. Az F1-es paddockot is gyakran meglátogatta, főleg Silverstone-ban és Monacóban tűnt fel. 2005. április 7-én halt meg, amikor otthona közelében vezetés közben összeesett. Felesége mellett négy gyereke gyászolta.

Friss