back to top
2024. október 09. 15:22

KezdőlapF1Ma őrült botrány lenne abból, amit a Ferrari egykor csinált a Monacói...

Ma őrült botrány lenne abból, amit a Ferrari egykor csinált a Monacói Nagydíjon

-

A Forma–1 hőskorában nemhogy a csapattárs pályán történő félreállítása, hanem az autójának átadására utasítás is teljesen elfogadott volt. Ez történt az 1956-ban ezen a napon rendezett Monacói Nagydíjon is, ahol egy olyan versenyző volt kénytelen engedelmeskedni, aki később önként mondott le a világbajnoki cím megszerzésének esélyéről.

Az 1956-os Monacói Nagydíjon aratta első, Anglián kívüli F1-es világbajnoki győzelmét a minden idők legjobb nem vb-győztes pilótájának tartott Stirling Moss, ám a 68 évvel ezelőtt ezen a napon, május 13-án rendezett verseny nem csak emiatt marad emlékezetes. Hanem a későbbi ötszörös, ekkor háromszoros világbajnok Juan Manuel Fangio küszködése és a Ferrari csapatutasítása miatt is, amely akkoriban ugyan teljesen szokványos volt, azért a briteknek így sem esett jól.

A monacói az 1956-os F1-es idény második futama volt, összességében pedig a 3. olyan Grand Prix a Hercegségben, amely beleszámított a világbajnoki pontversenybe. A 100 körös, a szűk pálya miatt 16 résztvevőben limitált futamra a címvédő, a Mercedes kiszállásával Lancia-Ferrarira váltó Fangio szerezte meg a pole pozíciót, míg a második helyre a Maseratinál vezető Moss, a harmadikra a szintén ferraris Eugenio Castellotti ért oda.

Embed from Getty Images

A rajt – balról jobbra az első sorban: Castellotti, Moss és Fangio 

Mivel a BRM pilótái, Tony Brooks és Mike Hawthorn már a rajt előtt motorhibával szembesültek, végül csak 14 autó vágott neki a versenynek. A vezetést Moss ragadta magához, és az első kör végén már 5 másodperccel vezetett Fangio előtt. Az argentin zseni pedig miközben igyekezett csökkenteni a távolságot, megpördült a célegyenes utáni Sainte Devote kanyarban, amivel nehéz helyzetbe hozta a mögötte érkezőket. Csapattársa, Luigi Musso, valalmint a Vanwallnál vezető Harry Schell egyaránt csak úgy tudta elkerülni a frontális ütközést, hogy közben balesetet szenvedett, így mindketten kiestek, míg Fangio számos helyet bukva folytatta a küzdelmet.

A 10. körben továbbra is Moss állt az élen a szintén Ferrarit vezető Peter Collins előtt, míg Fangio az 5. helyen haladt, de Castellotti és a maseratis Jean Behra megelőzésével hamarosan visszakapaszkodott a képzeletbeli dobogóra. A 30. körhöz közeledve a címvédő aztán egyre közelebb lopta magát Collinshoz, akit a Ferrari végül csapatutasítással állított félre. Fangio ezután elkezdte csökkenteni a távolságot Mosshoz képest, ám rá nem jellemző módon ismét kihagyott a figyelme és lekoccolta az egyik falat, ami kárt tett az autója orrában és a hátsó felfüggesztésben.

Ez lehetővé tette Collinsnak, hogy visszazárkózzon rá, ám ahelyett, hogy megelőzte volna az ezután már csak jóval lassabb tempóra képes csapattársát, az utasítást betartva mögötte maradt. A 40. körre ez aztán eléggé nevetséges jeleneteket okozott, hiszen mindenki számára egyértelmű volt, hogy Collins jóval gyorsabb, de ahelyett, hogy üldözőbe vette volna Mosst, Fangio mögött poroszkált.

Archív felvételek az 1956-os Monacói Nagydíjról:

A látszólag zavart argentin zseni végül kiállt a bokszba és átadta az autóját a korábban kuplunghiba miatt kieső Castellottinak, majd féltávig a pálya széléről, a bokszból nézte a versenyt. Ekkor azonban a Ferrari látszólag mindenfajta indok nélkül kihívta a második helyen haladó Collinst, és utasította az autója átadására. Fangio így néhány kör kihagyása után, a harmadik helyen folytatta, de Behrán hamar áthámozta magát, és az időközben 50 másodperces előnyre szert tevő Moss után eredt.

A 75. körre Fangiónak sikerült 43 másodpercre faragnia a lemaradást, de az igazi nagy esélye Moss utolérésére a 87. körben jött el, amikor a brit pilóta lekörözés közben nekiment a szintén Maseratit vezető Cesare Perdisának, amitől megsérült az autója eleje és részben felnyílt a motorháztető.

Fangio ezután körönként két másodpercet hozott Mosson, akinek viszont 6 másodpercnyi előnye megmaradt a célig, így megnyerte a versenyt és bezsebelte az első helyért járó 8 pontot. Moss egyben először győzött Anglián kívül, lévén F1-es vb-futamon korábban egyszer, 1955-ben nyert Silverstone-ban.

Mivel Fangio és Collins osztozott az autón, a második helyért járó 6 pontot felosztva, 3-3 arányban kapták meg, míg az argentin kapott egy pontot a leggyorsabb körért, így összesen 4 ponttal gazdagodott. A harmadik helyen végző Behra 4 pontot vihetett haza, míg a Fangio korábbi autójával 4. Castellotti csak az alapból ezért az eredményért járó 3 pont felét, azaz 1,5 pontot kapott. Érdekesség, hogy mivel a második helyért már járt neki pont, Fangio ezért a helyezésért nem kapott pontot. Az ötödik, egyben utolsó pontszerző helyen a Gordinivel 7 körös hátrányban célba érő Hermano da Silva Ramos végzett.

Korabeli híradás a versenyről:

Miközben a verseny után a nemzetközi sajtó Moss győzelme mellett Fangio nagy felzárkózásától volt hangos, a brit Times arról írt Collins kapcsán: „Kegyetlen csapás volt ez egy fiatalembernek, aki mindent megtett, amit elvárhattak tőle.”

Ki tudja, talán, ha nincs a pilótacserével járó időveszteség, Collins elkaphatta volna Mosst? Vagy ő nem tudott volna olyan tempót autózni, hogy Moss hibája esetén legyen esélye? Egyáltalán hibázott-e volna Moss akkor, ha nem Fangio üldözi? Ezekre a kérdésekre természetesen már sosem kapunk választ, azt viszont a szezonzáró Olasz Nagydíjon megtudhattuk, hogy Collins akkor is képes átadni az autóját Fangiónak, ha senki sem kéri erre.

A 25 esztendős brit ráadásul Monzában úgy tette ezt meg, hogy neki is volt még esélye a végső győzelemre, de az végül Fangióé lett.

Erről alábbi cikkünkben olvashat:

Fiatalságára hivatkozva mondott le a vb-címről, két év múlva meghalt az önzetlen F1-es pilóta

Friss