Van, amelyikből autópálya, a másikból olimpiai park lett, de akad, amelyik elhagyatottan áll. Ezeket a régi F1-es pályákat bárki meglátogathatja.
Noha jelenleg minden korábbinál több, 24 helyszín szerepel a Forma–1-es versenynaptárban, számos olyan pálya van, amelyen volt már F1, de vagy ideiglenesen, vagy soha többet nem lesz. Utóbbiak kategóriába tartoznak természetesen azok az aszfaltcsíkok, amelyek már részben vagy egészben nem léteznek. Ezekről készített szenzációs videót a Mr V’s Garage nevű YouTube-csatorna, amelyből megtudhattuk, hogy összesen 52 olyan, korábbi F1-es helyszínt tartunk számon, amelyen világbajnoki futamot rendeztek.
A teljes videó alább nézhető meg:
A videóban ezek közül néhány olyan pályára látogathatunk el, amelyek nem tűntek el teljesen – mint például az egykor a Brazil Nagydíjnak otthont adó riói Jacarepagua, amelynek helyét a 2016-os olimpia előtt teljesen beépítették. Elsőként a Berlin melletti, versenypályának egészen 1998-ig használt, F1-es világbajnoki futamnak csak egyszer, 1959-ben otthont adó AVUS (Automobil-Verkehrs- und Übungsstraße) következett a sorban, amelynek a 115-ös autópálya mellett a teljes korábbi célegyenesbeli lelátója, a túloldalon pedig még a betonból készített győzelmi dobogó is ott virít. A lelátó belső része nem látogatható szabadon, ám van benne egy konferenciaterem, amit bárki bérbe vehet.
De nemcsak ennyi maradt meg a háború előtti évek Grand Prix-versenyeinek körforgásában is részt vevő, mindössze két egyenesből és két, rendkívül meredek döntött kanyarból álló pályából, hanem például az északi csücskében álló korabeli épület is, amely manapság már motelként funkcionál.
Az 1959-es Német Nagydíj az AVUS-on
A következő helyszínünk a Párizstól egy órányira keletre fekvő Reims-Gueux. Ezt a pályát 1972-ben használták utoljára, az F1-es Francia Nagydíjnak pedig 11 alkalommal (1950–1951, 1953–1954, 1956, 1958–1961, 1963, 1966) adott otthont. A három falut, Thillois-t, Gueux-t és La Garenne-t összekötő, háromszög alakú utcai pálya bokszépületei és célegyenesbeli lelátója a mai napig állnak a Thillois és Gueux közötti útszakaszon, ráadásul korabeli állapotukban, az akkori reklámfelfestésekkel. És ezek látogathatók is, elég csak leparkolni az út szélén, és az ember simán besétálhat azokba a garázshelyiségekbe, amelyben egykor olyan pilóták, mint Fangio, Farina, Ascari vagy Moss. És aki már ott van, az egy kis szakasztól eltekintve megtehet egy kört az akkori pályán is, hiszen a nagy része ma is használt közútból állt.
Egy másik franciaországi helyszín a Francia Nagydíj mezőnyét 1965-ben, 69-ben, 70-ben és 72-ben fogadó Circuit de Charade, ismertebb nevén Clermont-Ferrand. A korabeli, 8 km hosszú, szintén közutakból álló aszfaltcsík déli részét azóta levágták és rendes versenypályává alakították, az északi rész azonban továbbra is bárki számára megtekinthető, noha itt nincsenek az egykori F1-es futamokra emlékeztető mementók. Ugyanakkor elképesztően szép és élvezetes kanyarokkal tűzdelt a szakasz, így lehet némi képet kapni arról, milyen lehetett a 70-es években F1-es autóval száguldani rajta. Egyébként ez az a pálya, ahol 1972-ben Helmut Marko fél szemére megvakult, amikor egy kő átszakította a sisakplexijét. Erről alábbi ITT írtunk bővebben.
Az 1954-es Német Nagydíj Reims-ben
Végezetül Spanyolországba kalandozunk, méghozzá Barcelonába, ahol a Circuit de Catalunya megépítése előtt két helyszínen is rendeztek F1-es futamot. Az első a naptárban 1951-ben és 1954-ben szereplő Pedralbes pálya Barcelona nyugati részén, a híres Nou Camp stadion mellett. A pálya nyomvonalát követve a házak között bárki végigsétálhat az egykori vonalvezetésen. Miként a Spanyol Nagydíjat négyszer rendező (1969, 1971, 1973, 1975), az egykori Pedralbes pályától félórányi gyalogútra levő Montjuic versenypályán is, amelyet sokan minden idők legjobb utcai F1-es aszfaltcsíkjaként tartanak számon.
Az 1992-es barcelonai olimpiára épített olimpiai parkban található utakat fürkészve érthetővé válik, hogy anno miért döntött úgy az F1, hogy ez már túl veszélyes, és az 1975-os Spanyol Nagydíj közben történt tragédia után soha többet nem tért vissza ide. Hogy mi történt, arról ITT olvashatnak, arról pedig ITT, hogy ugyanezen a pályán miként szerezte meg egy évvel korábban Niki Lauda az első győzelmét.
Alighanem a köztudatban még élénkebben élő valenciai utcai pálya sokaknak megvan, mint magára hagyott F1-es kör. A kikötőben fekvő, legutóbb 2012-ben versenyt rendező, szintén utcai pálya szomorú látványt nyújt, hiszen miután a város nem tudott fizetni a szerződésében levő utolsó két év versenyéért, a pálya idő előtt kikerült a naptárból, azóta pedig csak úgy ott van. Bárki megnézheti az egykori felfestéseket, kerékvetőket, amelyek természetesen nem egykori fényükben pompáznak. A pálya egy része autóval is végigjárható, gyalog pedig egy teljes kört lehet menni rajta a hidat kivéve, amelyet csak alkalmanként nyitnak meg.
Szomorú látványt nyújt az F1-et 5 alkalommal vendégül látó valenciai utcai pálya
A videóban szereplő utolsó helyszín a dél-afrikai East Londonban található Prince George Circuit, amely 1960-tól 1963-ig, majd 1965–ben és 1966-ban adott otthont a Dél-afrikai Nagydíjnak, rendre az év elején vagy végén (január-1-i és december 28-i verseny is volt itt). A pálya a mai napig áll, és nemhogy áll, de bárki felhajthat rá, csal figyelnie kell, mert egy részén gokartpálya működik, és nyilván nem lenne szerencsés utcai autóval becsapatni egy gokartversenyre. A helyszín szomorú apropója pedig az, hogy 1968. január 1-jén itt versenyzett és itt is nyert utoljára a Forma–1-ben az április 7-én Hockenheimben, F2-es futamon életét vesztő kétszeres világbajnok, Jim Clark.
Amikor F1-el indult az újév, és egy szenzációs, ám tragikus karrier utolsó győzelmét hozta