Napra pontosan 20 évvel ezelőtt, 2004. augusztus 29-én nyerte hetedik, egyben utolsó világbajnoki címét Michael Schumacher. A jubileumra a Beyond the Grid podcast remek összeállítással készült a Ferrari csillagának pályafutásában és a 2004-es szezonban egyaránt kulcsszerepet játszó három személy megszólaltatásával.
Michael Schumacher és a Ferrari sikerkorszakának utolsó éve hozta a legdominánsabb szezont a páros történetében, hiszen a német pilóta az első 13 versenyből 12-t megnyert, majd 13 elsőséggel zárta a 18 futamos szezont, azaz a versenyek 72%-án az első helyen végzett. Mivel senki nem nőtt fel hozzá, már a 14. futamon, Spában bebiztosította a világbajnoki címet – a Ferrari egy versennyel korábban, már a Hungaroringen konstruktőri világbajnok lett –, jóllehet, kedvenc pályáján nem jött össze neki a győzelem, ami igazán bökte a csőrét.
Alább Andrea Stella, a McLaren jelenlegi csapatfőnöke, 2004-ben Schumacher teljesítménymérnöke; valamint Sabine Kehm, a hétszeres világbajnok média és PR-tanácsadója; illetve Diego Ioverno, a Ferrari jelenlegi sportigazgatója, 2004-ben a maranellóiak váltómérnöke idézi fel a német pilótával közös munkát és a 2004-es sikereket.
Rögtön tudták, hogy jó autójuk van
Miként arról alábbi cikkünkben korábban részletesen írtunk, a Ferrari F2004-es tulajdonképpen a maranellóiak 1999 és 2004 közötti korszakának betetőzését jelentette Egy olyan autót, amely magában foglalta mindazt a tudást, amit az évek során a szinte tökéletesre csiszolt gépezet felhalmozott, és amely annyira jól sikerült, hogy az első tesztek után a csapat azt hitte, valamit csúnyán elbaltázott.
„Az eredmények terén az egyik legélvezetesebb évem volt a 2004-es, és különösen a téli tesztelést élveztem nagyon – mondta a podcastban a McLaren főnökeként a ferraris éveiből is sokat merítő Stella. – Imolában volt egy tesztünk, amelyre a 2003-as és 2004-es autót is elvittünk – ilyesmit ma már nem lehetne megtenni. Annyira tanulságos volt a csapatnak és a mérnököknek, hiszen két különböző autóval ugyanabban az időben ugyanolyan gumikon rengeteget lehet tanulni. Amit megtanultunk akkor, hogy a 2003-as autó talán úgy 2 tizeddel lassabb a 2004-esnél egy körön, de utóbbi annyira következetes, hogy folyamatosan lehet vele ugyanazokat a köröket futni, míg a 2003-as nagy mértékben lassul. Ez nagy mosolyt csalt mindenkinek az arcára a garázsban, nagyszerű érzés volt. Olykor arra vágyom a téli teszteken, hogy úgy érezzem magam, mint akkor Imolában.”
A Ferrarihoz Andrea Stellához hasonlóan 2000-ben csatlakozó, 2004-re zöldfülű diplomásból váltómérnökké előlépő Diego Ioverno így emlékezett a kezdetekre: „Olyan év volt mögöttünk, amelyben nyertünk, de rengeteget küszködtünk. A szimulációs technológiák és a pályán kívüli felkészülés nem állt a mai szinten. Nem mondanám, hogy féltünk a 2004-es autó első pályára lépése előtt, de voltak kételyeink. Viszont soha nem fogom elfelejteni Michael mosolygós arcát, amikor kiugrott az első körei után Fioranóban a kocsiból. Akkor tudtuk, hogy az autónk jó. Persze ebben a sportban mindenki nagyon versenyképes és sok a gyors pilóta, így az első versenyig nem lehettünk biztosak semmiben, de már az első teszt nagyon pozitív lökést adott. Aztán az első verseny után már csak azt vártuk, mikor lesz miénk matematikailag a bajnoki cím.”
Ezen a napon gurult pályára először az autó, amin még a Ferrari is ledöbbent (videó)
Schumacher jobb pilóta lett
Mint azt Ioverno szavai is mutatják, sokan nagyon megnyugodtak a szezon elején, amikor Schumacher zsinórban szállította a győzelmeket, de a német pilóta szokásához híven nem bízta el magát, mert egyszerűen nem ilyen volt a személyisége. Ez általánosságban is jellemző volt rá, de Stella azt vette rajta észre, hogy a 2003-as küszködősebb év után – csak az utolsó futamon tudta megnyerni a vb-címet – nekigyürkőzött, és még jobb vált.
„Különösen Michael érezte magát nagyon kényelmesen a 2004-es autóban az első perctől fogva, ami a 2003-as kocsi esetében nem állt fenn. 2003-ban voltak versenyek, amelyeken Michael és Rubens [Barrichello, Schumacher csapattársa] egyformán gyors volt, olykor Rubens még gyorsabbnak is bizonyult néhány időmérőn, de 2004-ben az autó mellett Michael is gyorsabb pilótává vált. 2003-ban túl szorossá váltak a dolgok, ezért emelnünk kellett a lécen, mert könnyedébben akartunk nyerni. Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy a tél folyamán [Schumacher] is emelt a saját teljesítményszintjén abban az értelemben, hogy még felkészültebbé vált. Ezt már a teszteken rögtön láttam.”
„Michaelnek ez volt az egyik tulajdonsága, ami annyira különlegessé tette őt. Képes volt emelni a lécen, ami egyben rögtön azt is jelentette, hogy az ember kényelmetlenül kezdi érezni magát. Mert amint megemeltem a lécet, rögtön el kell kezdenem üldözni azt mind fizikálisan, mind a vezetésem fejlesztésével, mind azzal, hogy szorosabban dolgozom együtt a mérnökeimmel. Mondok egy példát. Folyton azt mondogatta, hogy »Elmegy az autónak a hátulja, de túl lassú vagyok ahhoz, hogy kontrolláljam, mert amint érzem, a kezemmel és a lábammal 1-2 tizedmásodpercem van erre. De érzem, úgyhogy nektek is látnotok kell az adatokban, és kezdenetek valamit a kipörgésgátlóval.« Folyton ezt ismételgette, én és a velem dolgozók pedig csak keresték, hogy hol lehet a válasz. De addig erősködött, hogy végül megtaláltuk a választ.”
„Találtunk egy különleges kombinációt a csatornákkal, növeltünk a szoftveres rutin sebességén, és létrehoztunk valami olyasmit, amire azt mondta, hogy »Már azelőtt érzem, hogy bekapcsol a kipörgésgátló, mielőtt bármit is tehetnék.« Ezt nem értük volna el anélkül, hogy Michael ne hajtott volna minket ennyire. Kényelmetlen volt neki folyamatosan mondogatni ezt és nekünk is azt mondani, hogy nem biztos, hogy van megoldásunk. De aztán emeltünk a lécen és elértük. És ez csak egy példa arra, hogy milyen volt Michael-lel dolgozni, de ez a csapaton belül sok más aspektusban megtörtént. Ezért vezette úgy a csapatot, hogy az egyre erősebbé és erősebbé vált az évek során.”
Nem a siker motiválta
Michael Schumachert sokan vélték arrogánsnak, míg mások a gépet látták benne, de a vele 2000 óta együtt dolgozó Sabine Kehm teljesen más képet festett róla a beszélgetésben, ami egyébként összhangban áll azok véleményével, akik valaha közelről ismerték a németet.
„Meglepően könnyű, mert nagyon egyenes volt. Mindig nagyon nyugodt és megértő, ami nem jelenti azt, hogy nem követelt sokat, mert pontosan tudta, hogy mit akar, de nagyon könnyű volt vele a közös munka. Akik valaha együtt dolgoztak vele, részben azért éreznek ma is így vele kapcsolatban, mert soha nem volt gonosz. Mindig nagyon kedves volt az emberekkel” – felelte Kehm arra a kérdésre, hogy milyen volt a közös munka Schumacherrel. Ezután megkérdezték tőle, hogy mennyire érezte azt, hogy a hétszeres világbajnok több volt a Ferrarinál, mint pilóta.
„Hivatalosan nem volt az, mert megértette Jean Todt [csapatfőnök], Luca di Montezemolo [elnök], Ross [Brawn technikai igazgat], Rory [Byrne főtervező] és a többiek szerepkörét, de mivel megvolt ez a hozzáállása, hogy miként akar dolgozni és nyomot hagyni, még ha nem is hivatalosan, tudat alatt azért értette, hogy miként vezesse és mutasson irányt a csapatnak” – magyarázta Kehm, aki szerint nincs egyetlen kulcsa annak, hogy Schumacher miként vált ennyire sikeressé.
„Emlékszem, nagyon sokat kérdezték ezt Michaeltől is, és mindig nehézséget okozott neki válaszolni. Mindig azt mondta, hogy ez többről szól, mert mint egy receptnél, kellenek a különböző hozzávalók, amelyek végül összeállnak. Összességében azt mondanám, hogy mentálisan erős volt, magabiztosságot sugárzott, ami biztonságot adott a csapatnak, miközben úgy érezték, hogy tartja a hátát, ha valami nem jól sült el. Nagyon gyakran vállalta magára a felelősséget és soha nem hibáztatta a csapatot. Ezek a dolgok egyfajta természetes hatalommal ruházták fel, amit sugárzott, és ez tulajdonképpen vezérré tette, és azt az érzést keltette a csapatban, hogy mindig 100%-ot ad. Soha nem hagyta őket cserben.”
Ami a 2004-es szezonra történő erősebbé válást illeti, Kehm szerint Schumacher szokásos téli eltűnése, illetve a folyamatos kételkedése saját magában egyaránt hozzájárult ehhez.
„A 2003-as szezon nagyon fárasztó és stresszes volt, mindenki teljesen ki volt merülve. Ugyanakkor – és szerintem emiatt is volt annyira sikeres –, megvolt Michaelben az a belső motiváció, hogy soha nem érezheti magát 150%-ig felkészültnek. Ez az érzés soha nem múlt el, még annyi győzelem és világbajnoki cím után sem. Ezt érezte 2003 után is. Elképesztően fáradt volt, és mint a legtöbb szezon után, ezúttal is eltűnt és teljesen kikapcsolt. Amikor világbajnok leszel, általában több száz meghívás érkezik díjátadókra, gálákra, vagy bármilyen eseményre, de mindig visszautasította ezeket, amiért sokan utálták, vagy ha ez erős kifejezés, akkor csalódottak voltak.”
„De úgy érezte, szüksége van erre ahhoz, hogy teljesen kikapcsoljon, egyúttal feltöltődjön. Minden télen ezt csinálta, és számos díjat nem kapott meg ezért. Mindig én hallgattam, hogy »Ha nem jön, valaki másnak kell adnunk«, mire Michael azt mondta, hogy »Jó, akkor adják másnak.« Fontosabb volt a pihenés. Mindig helyesen határozta meg a prioritásokat, amelyek mindig a munkát és a Ferrarit helyezték előtérbe. Visszatekintve ez is az erősségei közé tartozott, hogy pontosan tudta, mik a fontos dolgok, és 100%-ban azokat helyezte előtérbe.”
Sokan nem értették azt sem, hogy annyi győzelem és vb-cím után mi tudta még motiválni Schumachert.
„Egyértelműen nem a sikert, hanem a tökéletességet, a minőséget hajszolta. Azt az elégedettség-érzést üldözte, ami akkor keríti hatalmába az embert, amikor tökéletesen csinál valamit. És a tökéletes kör mellett valójában a sport szeretete is vezérelte. Szerintem sok versenyző így van ezzel. Nem a címek vagy a győzelmek száma hajtja, hanem inkább a tökéletes kör, a tökéletes futam, a nagy párharcok. Őt a sportág iránti szenvedély hajtotta” – magyarázta Kehm.
A Ferrarinál ekkorra már szintén jól ismerték Schumachert, és a csapat minden tagja tűzbe ment volna érte, amit Ioverno szavai is mutatnak.
„Szerintem Michael fantasztikus csapatjátékos. Ami más szintre helyezte őt mindenki mással szemben, az az, hogy mennyire a csapat tagjának tekintette magát. Persze minden pilóta nyerni akar, de ő soha nem keltette azt a benyomást, hogy nem a csapatot helyezi a középpontba, beleértve mindenkit a szerelőktől a mérnökökig. Mindig mindenki érdekelte, mindenkivel korrekt volt, szerintem egyetlen interjút sem lehetne felidézni, amikor a csapat ellen beszélt, legyen szó bármilyen helyzetről. Soha nem tett ilyet.”
„A mai napig emlékszem, hogy amikor a 2006-os Japán Nagydíjon elfüstölt a motorja és azzal elbukta a világbajnoki címet, azt mondta a rádióba, hogy »Bocsánat, srácok.« Azt mondta, hogy bocsánat, srácok. Nem azt, hogy mi a fene történt stb., hanem, hogy »Bocsánat, srácok, szerintem tönkrement a motor.« Ez pedig olyasmi, amit érzel, és az egész csapat érezte. Nem mondom, hogy más versenyzőkben nincs meg ez, de akkor, egy fiatalembernek számára ez volt a legkiemelkedőbb” – utalt magára a mérnök.
Folyton kételkedett magában
A 2004-es szezonra visszatérve Kehm felidézte, hogy hiába a kiválósan sikerült autó, Schumacher nem volt másmilyen pályafutása legdominánsabb éve előtt sem. „Arra emlékszem, hogy minden egyes szezon kezdete előtt hihetetlenül bizonytalan volt, tele volt kételyekkel. Egyrészt amiatt, hogy továbbra is megvan-e benne az, aminek kell, másrészt, hogy az autó és a csapat továbbra is elég jó-e. Igazán sokat kételkedett magában.”
„Mindig megvolt benne az az érzés, hogy »Talán nem vagyok már elég jó, talán kiveszett belőlem.« Ezért a téli tesztek arról is szóltak, hogy megnézze, ő elég jó-e még, aztán a nyilvánvaló kérdés persze az volt, hogy a kocsi elég jó-e. Rögtön nagyon jól megérezte, hogy az adott autó olyan-e, amivel harcban lesz a világbajnoki címért, vagy olyan, amivel nem. 2004-ben az első teszt nagyon biztatóan alakult, és rögtön azt érezte, hogy ismét a vb-címért küzdhetnek. Ha jól emlékszem, azonnal ki is mondta, hogy ez egy vb-címre esélyes autó. Igazán jók voltak a megérzései. Gyakran Luca di Montezemolo is ott volt az adott autó első tesztjén, és mindenki Michael első reakcióit leste, miután kiszállt az autóból.”
Készpénznek azonban sem akkor, sem máskor nem vett soha győzelmet „Ha elkezded ezt tenni, azzal nagyon veszélyes vizekre evezel, mert akkor kiengedsz. Michael soha nem tette ezt, mert amennyire kételkedett magában a szezon előtt, annyira kételkedett a szezon közben is. Még annyi győzelem után is kételyekkel vágott neki a futamoknak, és utálta annak az érzését, ha nem 100%-ig felkészült. Ezért minden versenyhétvégén ugyanannyit és ugyanolyan mélységig dolgozott. Ennek bizonyítéka az, ahogyan ünnepelt a dobogón. Szerintem soha nem lehetett azt érezni, hogy mondjuk a 73. győzelmét ne ugyanúgy ünnepelné, ahogyan a harmadikat. Soha nem értettem, hogy miként lehet azt mondani, hogy gép – mert akkoriban sokan mondták rá ezt amiatt, mert folyamatosan szállította az eredményeket. Erre az volt a válaszom, hogy »Nézzék csak meg őt a dobogón, tele van érzelmekkel.«”
Nem minden játszott a kezére
Noha a teljesen automata váltót betiltották a 2003-as szezon után, a versenyzőknek így is sokkal több elektronikai segédeszköz állt a rendelkezésére 20 évvel ezelőtt, mint manapság, és mint azt fentebb Andrea Stella ecsetelte, ezekből is tudni kellett kihozni a legtöbbet. Schumacher hozzáállása és képességei így a kezére játszottak ezen a téren.
„Bizonyos módon az a tény, hogy az elektronika terén szabad volt a kezünk, akkora teret adott a rendelkezésre álló eszközök optimalizálására, illetve arra, hogy fejlesszük, amink van, hogy Michael ezt nagyon jól ki tudta használni. Az intellektusa, az elkötelezettsége, a részletek iránti érdeklődése, az értése annak, hogy mondjuk mire lehet képes a kipörgésgátló és egy lágyabb hátsó keresztstabilizátor, hogy miként ne menjen túl messzire a kipörgésgátlóval, mert a hátsó tengellyel akarjuk elérni a tapadást, mielőtt a kipörgésgátlóval kezeljük a túlkormányzottságot. Annyira felkészült volt, hogy nagyon jól be tudta lőni ezeket az egyensúlyokat, miközben nem is terhelte le túlságosan az, hogy annyi lehetőséget irányíthat vezetés közben. Akkoriban ezek a fegyverek kihangsúlyozták az erősségeit.”
Viszont például a 2003-ban bevezetett, majd a 2005-ös szezonban elkaszált, ez idő alatt is többször változtatott egykörös időmérő nem segítette. „Ez nemcsak az egykörös időmérő korszaka volt, hanem azé is, amikor már csak egy motort lehetett használni a teljes versenyhétvégén, ezért aztán előfordult, hogy az első szabadedzésen mindössze egyetlen kört tettünk meg, amiben Michael elképesztő volt. Olyan köridőket ért el, amit mások 4-5 kör alatt, miután belőtték a referenciapontokat – emlékezett vissza a McLaren csapatfőnöke. – Egyértelműen megvolt az a képessége, hogy azonnal a határon menjen, olykor még azon is túl a különleges autókezelési képességeinek köszönhetően. De az egykörös időmérőn ez nem feltétlenül mutatkozott meg úgy, ahogyan az egyetlen szabadedzésen futott körében.”
„Ő egyfolytában támadóan vezetett, de mire eljött az időmérő, mindenki megtalálta a saját referenciáit, illetve az az egyetlen kör is többet számított. Különösen 2003-ban volt a küszködésünk egyik oka, hogy túlságosan túlkormányzott volt az autó. Ő pedig az egykörös időmérőn is mindig támadott, és olykor túlságosan átlépte a határokat, aminek megfizette az árát. Az ilyen alkalmakkor egy második szett gumival az első kör tapasztalatait felhasználva sokkal gyorsabb kört érhetett volna el. Szóval nem hiszem, hogy az egykörös időmérő kedvezett Michaelnek.”
Felemás év és néhány botlás
Miután Schumacher az első 13 futamból 12-t megnyert, majd a 14.-en Kimi Räikkönen mögött másodikként célba érve bebiztosította a vb-címet, a hátralevő négy futamból csak egyszer, a Japán Nagydíjon lett első, míg például Kínában egészen horrorisztikus hétvégét teljesített. „Kicsit lehangolt voltam Kína után, mert az nem volt egy jó verseny, Michael pedig rám nézett, hogy »Jól vagy?«, én pedig azt feleltem, hogy »Hát ez nem volt egy jó hétvége, Michael, nem igaz?«. Mire ő: »Ne aggódj, Japán a mi terepünk.« És aztán elmentünk Japánba és domináltunk. Emlékszem az érzésre, annyira magabiztosak voltunk. Remek szezon volt, amelynek az utolsó 4-5 futamán volt néhány botlásunk, amik hatással voltak ránk” – mondta Stella, aki Monacót is megemlítette botlásként. Itt Schumacher az élről esett ki, amikor Juan Pablo Montoya kiütötte őt a biztonsági autós fázis során az alagútban, jóllehet, Stellának vannak kételyei arról, hogy azt a futamot megnyerhették-e volna az incidens nélkül.
A McLaren főnöke ezzel együtt nem gondolja, hogy a szezon második felére azért estek vissza egy kicsit, mert kényelmessé váltak. „Nem tudom, hogy összefügg-e a kettő, hogy a bajnoki címek megnyerése után estek vissza az eredmények, mert az elkötelezettség nem változott. Mindenesetre ennek a csapatnak az volt az éthosza, hogy soha nem elég. Nyilván 2004 egy hosszú hajtós időszak végén volt, mert ez az egész tulajdonképpen 1996-ban, Michael érkezésével kezdődött, miközben én később, 2000-ben csatlakoztam, úgyhogy igazán profitáltam az előttem is ott levők elképesztő munkájából, és szerencsém volt egy olyan csapathoz csatlakozni, amely valószínűleg már akkor is a legjobb volt, majd folyamatosan fejlődött.”
Schumacher nem volt önmaga, de Barrichello hozta a kötelezőt – ilyen volt az első kínai F1-es futam
Bizonyos szempontból pedig Spa is kisebb botlásnak számít, hiszen Schumacher 6-szor nyert itt (és nyerhetett volna 8-szor is, ha 1994-ben nem zárják ki utólag, 1998-ban pedig nem rohan bele a lekörözött David Coulthardba), 2004-ben, egy ennyire domináns évben tehát joggal készülhetett úgy, hogy majd a dobogó tetejéről pezsgőzve ünnepelheti a 7. vb-címet. Ám végül be kellett érnie a második hellyel, amiben Stella szerint a rossz gumikezelésük és a sok biztonsági autós fázis játszotta a legfőbb szerepet (nem melegítették fel elég gyorsan a Bridgestone-okat, így folyton pozíciókat veszítettek az újraindításnál). Kehm pedig elárulta, hogy Schumacher mennyire győzelemmel akarta ünnepelni a vb-címet.
„Egyértelműen bökte a csőrét [hogy nem nyert]. Talán az erős kifejezés, hogy dühös volt, de mivel akkor nyerte meg a vb-címet, és mert Spában történt ez, azt akarta, hogy tökéletes legyen a pillanat. Nem igazán örült a második helynek – mondta Kehm, aki szerint a hetedik cím viszont nem jelentett többet Schumachernek, mint a korábbiak (ő maga az első ferraris vb-címét helyezte mindig is a listája tetejére). – Neki ez csak a megerősítése volt annak, hogy barátok egy csoportja összetart és amikor ez a csoport együtt dolgozik, az sikeresebb, mint harcolni egymással és megpróbálni kiverni a másikból a teljesítményt azzal, hogy nem bánsz vele jól. Mindig jó érzéssel töltötte el, hogy a csapat harmóniája hozza ki abból a jobb eredményeket. Sok éven át ez volt a helyzet. Annyira megbíztak egymásban, mind ugyanabba az irányba mentek és nagyon élvezték, mert harmónia uralkodott a csapatban. Michael ezt a fajta csapatszellemet élvezte nagyon.”
Mint az összes vb-címét, ezt is hatalmas parti követte. „Mindig hatalmas volt az ünneplés és mindig rengeteget ünnepeltek, a szezon közben is – mondta Kehm. – Michael Kerpenben született, ami Kölnhöz közel van, az ottani emberek pedig igazán tudják, hogy miként kell bulizni. Ez talán túl enyhe kifejezés is arra, amit csinálnak. Michael nagyon tudott bulizni, keményen bulizott és imádott keményen bulizni. Rengeteg nagyon jó emlékem van kemény bulikról. És amennyire szeretett közösen sikereket elérni, annyira szerette leitatni az embereket és berángatni őket egy buliba. Emlékszem a 2000-es vb-győzelemre, nem volt könnyű az olaszokat rávenni az ivásra.”
„Emlékszem, hogy miként ünnepeltem, de nem tudom, hogy elmondhatom-e. Nem, csak viccelek. Michael és a Ferrari felhívta a hotelt, és csaptunk egy szuper bulit, a mai napig megvannak róla a fotóim az asztalfiókomban” – tette hozzá Ioverno, aki azt is felidézte, hogy a csütörtök esti focimeccsek milyen fontos szerepet játszottak a csapategység fenntartásában.
„Nekem ezek voltak a legjobb éveim a Forma–1-ben a siker és a csapat miatt, illetve azért, mert Michael vezette a csapatot, és annak az öröme miatt is, hogy úgy vághattunk neki a hétvégéknek, hogy tudtuk, hogy nyerhetünk, hogy nyerni fogunk, és már csak az volt a kérdés, hogy hogyan nyerünk és hogyan élvezzük azt. Néhány hétvége után pedig már az volt az egyik fő kérdés, hogy hol fogunk focizni csütörtök este. Hogy Michael játszott-e? Megőrült ezekért a meccsekért, nem viccelek. Csütörtökön a pályán végzett felkészülés után azon volt a hangsúly, hogy hol játszunk, hogyan állítjuk össze a csapatokat, ki lesz Michael-lel, ki lesz ellene, mit csinálunk a meccs után. Nem azért csináltunk ezt, mert könnyedén vettük a munkát, hanem ez része volt az atmoszférának.”
Michael Schumacher őrült módjára tudott bulizni – ruhákat szaggatott le másokról
A 2005-ös szabályváltozások – főként az egyversenyes gumik bevezetése – aztán elgáncsolták a Ferrarit, de 2006-ra talpra álltak, és ismét versenyben voltak a vb-címért, hogy aztán az utolsó előtti futamon, a már említett szuzukai motorhibával bukják el azt. Az utolsó Schumacherrel közös vb-cím éve így a 2004-es maradt.
„Statisztikailag és szerintem amiatt a könnyedség miatt, amellyel elérte a sikereket, szerintem mondhatjuk, hogy ez volt a legjobb éve – mondta Kehm. – Olykor édesebb a győzelem, ha nagyon-nagyon nehéz volt elérni, abban az évben pedig aratott könnyebb győzelmeket, ugyanakkor minden évben azt éreztem, hogy egyre több kirakós kerül a helyére, 2004 pedig a csúcspontja volt annak, hogy ez a csoport mit képes elérni. A minőség, a sportolói kiválóság bemutatója volt ez, ami gyönyörű. Sokan hibáztatták, hogy túl domináns és unalmassá teszi a versenyeket, de én mindig úgy éreztem, hogy ez az extraklasszis teljesítmény szintén nagyon gyönyörű.”
A 2004-es Belga Nagydíj összefoglalóját és hátterét alábbi cikkünkben idéztük fel Schumacher 7. vb-címének tavalyi évfordulóján:
Kaotikus futamon írt történelmet Schumacher, Räikkönen már fiatalon is visszaszólt a csapatának