Lewis Hamilton 2010-es években kezdődött sikersorozata, sőt, lehet, hogy 2008-as vb-címe sem valósulhatott volna meg, ha az 1999-es Le Mans-i 24 óráson háromszor is elrepülő Mercedes valamelyik balesetében komolyan megsérül, netán meghal valaki. Ezt Bernd Schneider, a stuttgartiak legendás pilótája jelentette ki egy podcastban.
Nemrég Bernd Schneider, a Mercedes túraautós és GT-legendája volt a Beyond the Grid podcast vendége. A Forma–1-et is megjárt 60 esztendős expilóta többek között felidézte, hogy miként hiusíthatta volna meg Michael Schumacher bemutatkozását 1991-ben a Jordannel, de beszélt a hírhedt 1999-es Le Mans-i 24 órásról is. Előbbi történetet korábbi cikkünkben írtuk meg, utóbbiról pedig alább lesz szó.
Bizonyára sokaknak ismert a sztori, de akiknek nem, azoknak röviden összefoglaljuk: a Le Mans-ban 1991 óta először 1998-ban induló Mercedes ismét nekivágott, hogy 1989 után újra megnyerje a legendás viadalt, ám ezúttal nemcsak a technika ördöge babrált ki velük, hanem sokkal súlyosabb problémával találták szemben magukat, a CLR ugyanis összesen háromszor szállt el. Szó szerint, hiszen Mark Webber kétszer az edzések alatt, Peter Dumbreck pedig a versenyen repült fel a levegőbe nagy sebességnél, és csak a csodának köszönhető, hogy egyikük sem sérült meg. A harmadik szaltót követően a stuttgarti gyártó visszalépett, egyúttal befejezte az LMP1-es programját, és azóta sem szerepelt a legmagasabb géposztályban.
Mint a Mercedes legnevesebb gyári pilótája, Schneider az 1998-as és 1999-es próbálkozásnál is jelen volt, a Beyond the Gridben pedig utóbbit részletesen felidézte. „Nem volt ismert számunkra az autók szaltózását eredményező probléma. Más gyártók autói elszálltak korábban, és előfordult, hogy a CLK GTR is kicsit elemelkedett a talajtól, ezért sem indultunk Le Mans-ban 1997-ben. De az 1998-as autóval már nem voltak ilyen gondjaink. Abban az évben megszereztem a pole pozíciót, az autó remekül ment, 2 óra után azonban technikai problémánk adódott a motorral. Aztán 1999-re újabb nagy lépést tettünk előre, Mark [Webber] és én pedig Hockenheimben, a régi pályán teszteltünk úgy, hogy a sikánok nélküli nyomvonalat használtuk. 330 km/órás sebességgel száguldottunk a huplis aszfalton, gyakoroltuk a szélárnyékozást meg minden, hogy szimuláljuk ezeket a helyzeteket. Nagyon örülök, hogy nem történt semmi baj, mert a régi hockenheimi pályát mindkét oldalon erdő szegélyezte. Nem akartam volna az autóban ülni, ha ott, 300 km/órás tempó felett valami balul üt ki. De soha nem volt semmi problémánk.”
„Aztán elérkeztünk Le Mans-hoz, ahol egy kicsit lejjebb kellett tekernünk a motorokat, mert nem volt elég jó a megbízhatóságunk, emiatt pedig csökkentenünk kellett a leszorítóerőn, hogy megmaradjon a csúcssebességünk. Így a szokottnál kisebb leszorítóerős beállítást használtunk. Nem gondoltuk, hogy ez nagy hatással lesz az autó elemelkedésére. Nem tudom, hogy Mark mesélte-e neked, de a legrosszabb balesetet nem vették fel a kamerák. Csütörtökön, már versenyre felkészített autóval Mark csak néhány ellenőrző kört tett meg, hogy megnézze, miként viselkedik majd a kocsi a versenyen. Frank Biela Audija mögött haladt – az Audi akkoriban még eléggé lassú volt –, Biela pedig utólag azt mesélte nekem, hogy látta érkezni Markot, majd a pálya törése után a bal oldalon maradt, hogy elengedje őt, de Mark nem volt sehol. Biela annyira megijedt, mert hiába nézte a tükröket, sehol nem látta Markot. Mark azt mesélte, hogy amikor elszállt, látta az autóból a fák tetejét, azok a fák pedig nagyon magasak. Csinált egy teljes hátraszaltót, majd a kerekeire érkezett az útra. Ezután én el is haladtam mellette, láttam, ahogy lassan megy, és azt gondoltam magamban, hogy »Ó, technikai probléma«, mert nem is láttam sérülést a kocsin. Az autóban sem volt kamera, úgyhogy nem tudtuk visszanézni, hogy mi történt, de ez volt a legmagasabb repülésünk, és nem került be a tévéközvetítésbe.”
Webber vasárnap már nem a kerekein landolt:
A Mercedes ezután elintézte annyival a dolgot, hogy biztosan valamit rosszul állítottak be az autón. Csakhogy két nappal később Webber ismét elszállt a délelőtti bemelegítő edzésen, ami miatt a vele, illetve Jean-Marc Gounonnal és Marcel Tiemannal felálló egység el sem tudott indulni a versenyen.
„Mark még a csütörtöki baleset után a bokszba visszatérve közölte, hogy hátraszaltózott az autóval, miközben semmit nem csinált, de nem hittek neki. A telemetrián láttuk, hogy történt valami. Eléggé fehér volt az arca, és igazán meg volt rémülve, de akkor egyikünk sem igazán mérte fel, hogy mi történt. 100%-ban meg voltam róla győződve, hogy az autó rendben van, mert nekem soha nem volt problémám, miközben annyira közel mentem a többiekhez. Soha nem tapasztaltam semmit. A csapat azt mondta, hogy biztosan a beállítással rontottunk el valamit, túl alacsony volt a hasmagasság, az autó eleje pedig túl magasan volt, és a továbbiakban úgy fogják felkészíteni a kocsikat, ahogyan addig, és így nem lehet gond. Újjáépítették Mark autóját, majd a bemelegítő edzésen megint szaltózott vele egyet, és ezt már felvették a tévékamerák. Először azt hitték, hogy találtak egy felvételt a csütörtöki szaltóról, de nem, ez egy újabb szaltó volt.”
Norbert Haug, a Mercedes motorsport-főnöke az 1955-ös Le Mans-i 24 óráson történtekhez hasonló tragédiától tartva ekkor úgy döntött, hogy visszalépnek az indulástól, ám Schneider hallani sem akart erről.
„Mr. Haug azt mondta, hogy leállunk, nem versenyzünk Le Mans-ban, ha az autók elrepülnek, mert a múltunk miatt a Mercedes-Benz teljes motorsport-programját kinyírhatja, ha valaki megsérül. Azt mondtam neki, hogy »Norbert, ne, vezetni akarok, az autó jó«. Ezután Gerhard Anger, a mérnökünk, aki építette az autókat azt mondta, hogy esős beállítással fogunk menni, ami elöl és hátul is sokkal nagyobb leszorítóerőt jelent, így az autó biztonságos lesz. Meggyőztük [Haugot], hogy engedjen minket vezetni” – emlékezett vissza Schneider.
A versenyen, nem sokkal este 9 óra előtt azonban egy másik CLR is repülővé változott, ez pedig Peter Dumbreck-el a volánnál egyenesen berepült az erdőbe. A skót versenyzőnek szerencsére nem lett baja, máskülönben Schneider szerint a Mercedes teljes motorsport-programját leállították volna.
Dumbreck balesete:
„Én éppen azelőtt szálltam ki a kocsiból, a konténerben öltöztem át, amikor Franck Lagorce, a csapattársam bejött és azt kiabálta, »Schneider, szaltózott, beszállt az erdőbe, beszállt az erdőbe!«, mire én: »Ki a franc repült be az erdőbe?«. »Peter, Peter volt az, de rendben van, nem lett baja«, válaszolta – idézte fel az eseményeket a német. – Annyira örültem, mikor mondta, hogy megúszta. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi történt, de rögtön visszamentem a garázsba, és sokkolt, amikor láttam a felvételeket. Hálát adtam Istennek, hogy túlélte és senki sem sérült meg, mert máskülönben én is felelős lettem volna, mivel keményen kardoskodtam amellett, hogy versenyezzünk. Mindig azt szoktam mondani az embereknek, hogy ez az egyik legszerencsésebb nap a Mercedes motorsport-történelmében, mert ha ott valami rossz történt volna, Lewis Hamiltont soha nem láttuk volna Mercedest vezetni. Ez 100%.”
Sőt, ebben az esetben igencsak átíródott volna a Forma–1 történelme, hiszen a McLaren a 2000-es években már nem használhatott volna Mercedes-motorokat, ami jelentősen átírta volna több pilóta pályafutását is. A legnagyobb hatással azonban kétségtelenül a 2010-es évekre lett volna, amelynek elején a Mercedes gyári csapattal szállt be a sportágba a visszatérő Michael Schumacherrel, hogy elkezdje felépíteni a 2014 és 2021 között zsinórban 8 konstruktőri és 7 egyéni világbajnoki címet nyerő sikercsapatot.
Schumacher visszatért, majd nem nyert semmit, de így is világbajnokot faragott a Mercedesből