Andrea Bertolini neve az elmúlt bő 20 év során összeforrt a Ferrarival, de ahhoz képest, hogy mindenki másnál több Forma–1-es Ferrarit vezetett, népszerűsége és ismertsége soha nem közelítette meg az F1-ben versenyző kollégáiét. Ebben persze semmi meglepő nincs, úgyhogy most bemutatjuk, ki is ő.
Bárkinek az életében hatalmas sikersztori, ha a gyerekkori álmát élve keresheti a kenyerét, pláne akkor, ha ez történetesen azt jelenti, hogy rendszeresen történelmi Forma–1-es Ferrarikat tesztelhet. Az 51 esztendős Andrea Bertolini ezt teszi, és miután gyerekkorában az apja nyakában ülve még ő volt az, aki a Ferrari fioranói tesztpályájának kerítése fölött átkukucskálva a Gilles Villeneuve-öket és Michele Alboretókat leste, ahogy száguldanak körbe-körbe, most már az ő sisakját pillanthatják meg a bámészkodók akár az említett két úriember egykori autójában is.
Bertolini – akiről az Autosport tavaly novemberben közölt hosszabb cikket a nyomtatott újságjában – 10 évesen kezdett el gokartozni, de 16 évesen elfogyott a család pénze. „Egy hétig minden nap sírtam, miután az apám azt mondta, hogy többé nem versenyezhetek. Olyan volt, mintha lekapcsolták volna a villanyt. Eljutottam oda, hogy ingyen kaptam vázakat és motorokat, de nem volt pénzünk az üzemben tartásra. Az apámnak kávéboltja volt.”
A gokartos kapcsolatai révén azonban az egyik, Ferrari Challenge-be készülő csapat felkérte, hogy tesztelje az új autójukat a fioranói pályán. Ezt a tesztet látta testközelből Dario Benuzzi, a maranellóiak utcai részlegének híres tesztpilótája, aki ott helyben felkérte Bertolinit – akinek ekkor sem versenyzői licence, sem utcai jogosítványa nem volt –, hogy csatlakozzon a kísérleti részleghez, és végül váljon belőle tesztpilóta. Így kezdődött el 17 évesen Bertolini közös története a Ferrarival, ahol az első autó, amelynek tesztelésében a kezdetektől fogva részt vett, a 360 Challenge Stradale volt.
Bertolini húszas éveiben egymás után jöttek az utcai projektek, majd 1998-ban a Maranello Racing Karttal ismét gokartozni kezdett. 1999-ben megnyerte a rangos évzáró viadalt, a Torneo Industrie-t, 2000-ben pedig második lett az összetettben az olasz bajnokságban a 125cc-s Formula C váltós kategóriában. Az eredményeinek köszönhetően meghívást kapott az FIA GT-be az ART Engineeringtől, ám volt egy apró bökkenő: egy N-GT osztályú Porsche 911 GT3-R-t kellett vezetnie. „Egy barátom ajánlott be a csapatnak, amely tudta, hogy mit csinálok a Ferrarinál. Kértem egy találkozót a nagyfőnöktől, a technikai igazgató [Amedeo] Felisától, aki később a Ferrari vezérigazgatója lett. Nagyon féltem. Elmondtam neki, hogy mit szeretnék csinálni, ő pedig azt kérdezte, hogy viccelek-e. Aztán belement, hogy versenyezhessek, de azt mondta, »akármikor versenyzel, szabadságot kell kivenned.«”
„Aztán 3-4 hónap és néhány futam után elhívott az irodájába. Arra gondoltam, hogy erre most jól rába**tam. Ismét nagyon komoly volt, és megkérdezte, hogy megy a versenyzés. Aztán közölte, hogy az év végén hazatérek és itt folytatom. Azt mondta, te leszel a fejlesztő és gyári pilótánk, úgyhogy ne versenyezz többet Porschéval vagy más gyártókkal” – idézte fel Bertolini a Competizioni GT, azaz a maranellóiak GT-részlegének felállítását, amely azóta a GT-programokat bonyolítja, és tavaly zsinórban második évben nyerte meg a Le Mans-i 24 órást.
Első, Ferrari-versenyzőként teljesített szezonja a 2002-es volt az FIA GT-ben, ahol a gyári támogatású JMB Racingnél tekerte a kormányt Andrea Garbagnatival egy 360 Modenában. 2003-ban aztán már az N-GT osztály bajnoki címe is majdnem összejött, de ez az év nem ezért kiemelt fontosságú az olasz pilóta életében. Hanem azért, mert egyszer csak kapott egy telefont Jean Todtól, a Ferrari F1-es csapatfőnökétől, aki a 2002-es sikerek után éppen zsinórban ötödik konstruktőri és Michael Schumacherrel negyedik egyéni vb-címének megnyerésére készült.
„A mai naptól kezdve a Ferrari F1-es tesztpilótája vagy” – közölte Todt a Bertolini számára nem kicsit meglepő hírt. Mint kiderült, a GT-autókkal versenyző olasz csatlakozása Schumacher kérése volt. „Michael volt az, aki nagyon akart engem. Az emberek azt mesélték, hogy elment Todthoz és azt mondta, »Figyelj, szükségünk van erre a fickóra az F1-es családban.«”
Bertolini az elkövetkező években, a szigorú tesztkorlátozás 2008-as bevezetéséig évi közel 10 ezer km-t vezette a Ferrari aktuális F1-es torpedóit főként Fioranóban, Monzában és Mugellóban. Olyan mélyen beágyazódott az F1-es istállóba, hogy annak első szimulátorpilótája is ő lett, amikor a maranellóiak a FIAT torinói központjában először elkezdtek szimulációs technológiákkal kísérletezni. „Michael és Luca [Badoer, szintén a Ferrari tesztpilótája] rosszul lett a szimulátorban, és Rubens [Barrichello, Schumacher akkori csapattársa] sem igazán szerette. Amikor 2003-ban elkezdtük, nagyon kemény meló volt. A grafika nem volt valami jó, és egy szimulátorban töltött nap végére teljesen kikészültem. Manapság a grafika már teljesen más szinten van.”
Ezek után Bertolini volt az első a Ferrari első saját, Maranellóban épített szimulátorát kipróbáló versenyző is 2009-ben, majd egészen 2019-ig rendszeresen segített a szimulátoros munkában.
Az F2005-tel egy fioranói teszten:
Kis kitérő
Bertolini 2002-es, első FIA GT-szezonja után sem maradt azonban meg csakis kizárólag Ferrari-versenyautóknál, a Competizioni GT számos kulcsfigurája, köztük a korábbi F1-es mérnök Giorgio Ascanelli is átvándorolt ugyanis a Maseratihoz, ahol megalkották az MC12-es GT1-es versenyautót. A projekthez Bertolinit kérték fel fejlesztőpilótának, majd 2004 és 2010 között ő lett az autó egyik versenyzője is. 2008-ig így össze kellett egyeztetnie a Maseratival versenyzést az F1-es tesztprogrammal. „Csináltam egy hetet az F1-es autóban, normál esetben ez zsinórban négy napot jelentett, aztán jött négy nap az MC12-esben, majd vissza az F1-es autóba.”
Első teljes szezonjában ismét a JMB Racinggel versenyzett, méghozzá a korábbi F1-es pilóta Karl Wendlinger oldalán, és kis híján megnyerték a 2005-ös bajnoki címet. Ez végül 2006-ban, már a Vitaphone Racingnél a csapatfőnök Michael Bartels oldalán történt meg, majd 2008-ban és 2009-ben újabb elsőség következett, 2010-ben pedig a tiszavirág életű utódsorozatot, az FIA GT1-es világbajnokságot is az első helyen zárták. Utolsó maseratis évében, 2011-ben Bertolini még bezsebelt egy International Superstars Series-győzelmet, majd visszatért főállásban a Ferrarihoz, amellyel 2013-ban és 2014-ben is bajnok lett az ázsiai és európai Le Mans Series-ben, 2015-ben pedig a WEC-ben GTE Am-bajnoki címet, a Le Mans-i 24 óráson pedig kategóriagyőzelmet ünnepelhetett. Legutóbbi bajnoki címéig azonban nem kell ennyit visszamennünk, hiszen 2022-ben megnyerte a GT World Challenge Europe Endurance Cup Pro-Am Cupját.
A Maseratival az FIA GT 2006-os silverstone-i fordulóján
Közel 600 bejáratás
Bertolini decemberben töltötte be az 51-et, nem éppen fiatal már tehát, viszont továbbra is rendszeresen vezet F1-es Ferrarikat, ő járatja be ugyanis a leggazdagabb Ferrari-ügyfelek számára létrehozott F1 Clienti program F1-es torpedóit, de a maranellói múzeumba szánt modelleket is szokott vezetni. Az Autosport cikkének megjelenésekor 564 bejáratásnál tartott, de ez a szám azóta már nőtt. És hogy mely autókat vezette eddig? Nos, az 1974-es 312B3-tól kezdve a 2021-es Ferrari SF21-ig egy kivételével az összeset, de az 1950-es és 60-as évekből is számos vörös autó megfordult a kezei között. Hamarosan pedig az 1974 és 2021 közötti időszakból egyedüliként hiányzó 1982-es 126C2-t is felírhatja majd a listájára.
A legemlékezetesebb azonban már örökre az első F1-es autóval megtett körei maradnak. Ezeket 2001-ben, egy 1995-ös 412T2 (az utolsó, V12-es motorral hajtott F1-es Ferrari) volánjánál teljesítette, és elmondása szerint többet ért bármelyik győzelménél vagy bajnoki címénél, miközben arra gondolt, hogy gyerekként még a kerítés túloldaláról figyelte az F1-es pilótákat, most pedig ő az, aki F1-es Ferrarit vezet Fioranóban.
