Michael Schumacher 21 évvel ezelőtt szerezte meg ötödik világbajnoki címét, amellyel beérte az akkor etalonnak számító Juan Manuel Fangiót. Azonban ennél is nagyobb bravúr, hogy mindezt júliusban, hat futammal a vége előtt tette vitte véghez.
2022. július 21-én, azaz éppen 21 évvel ezelőtt rendezték a Francia Nagydíjat, amelyen Michael Schumacher megszerezte szezonbeli nyolcadik futamgyőzelmét. Mindezt azok után tette, hogy Juan Pablo Montoyával és Kimi Räikkönennel is meg kellett küzdenie, és a diadal azt jelentette, hogy fontos rekordokat állított be, illetve döntött meg.
A német versenyző az első tíz futamból hetet is megnyert, és a másik három viadalon is felállhatott a dobogóra. (Ez utóbbit egyébként egész szezonban elmondhatta magáról, ami eddig egyedülálló a Forma–1 történetében.) Ekkor érkeztek meg a Francia Nagydíjra, ahol azonban nem ő, hanem Juan Pablo Montoya szerezte meg a pole pozíciót, immáron zsinórban ötödik alkalommal. Mellőle a címvédő indulhatott, mögülük pedig Rubens Barrichello és Kimi Räikkönen várhatták a piros lámpák kialvását.
A rajt után a két éllovas elhúzott a harmadik helyre fellépő Räikkönentől, és bár a Ferrari pilótája gyorsabb volt a Williamsénél, előzni nem tudott. Végül aztán a taktika megoldotta ezt a problémát számára, hiszen amikor Montoya a 23. körben kiállt, ellenfele két kört autózhatott könnyű autóval tiszta levegőben. Ezzel át is vette a vezetést, a probléma csak az volt, hogy tőle szokatlan módon a kijáratnál átlépte a fehér vonalat, amiért bokszutca-áthajtásos büntetéssel sújtották.
Montoya zsinórban ötödik alkalommal szerezte meg a pole pozíciót
Schumacher így csak ideiglenesen vezetett, a szankció letöltése után viszont visszaesett a harmadik helyre. A vezetést Montoya vette vissza, akinek viszont a tempója jelentősen visszaesett a második etapban. Az akkor 26 éves versenyzőt így Räikkönen megelőzte, míg Schumacher ismét a kiállások során ugrotta át, és jött fel a második pozícióba.
A McLaren versenyzője így élete első futamgyőzelme felé autózott, de riválisa folyamatosan közeledett rá. A futamot aztán Allan McNish kiesése döntötte el, aki 5 körrel a vége előtt motorhiba miatt kényszerült feladni a versenyt. Ezzel önmagában nem is lett volna gond, ám a Toyotából kifolyt az olaj, Räikkönen pedig az elsők között érkezett meg a 2-es kanyarba. A finn pilóta megcsúszott, és bár a megpördülést sikerült elkerülnie, annyira lesodródott az ideális ívről, hogy Schumacher könnyedén maga mögé utasította.
A futam előtt még négyen is rendelkeztek matematikai eséllyel arra, hogy befogják Schumachert az összetettben, de Ralf Schumacher és David Coulthard már akkora lemaradásban voltak, hogy a Ferrari pilótájának győzelme esetén mindenképpen elvesztették azt. Ennélfogva csak Barrichellóra és Montoyára kellett figyelni: a futam előtt az volt a képlet, hogy amennyiben az idősebbik Schumacher diadalmaskodik, abban az esetben lesz világbajnok, ha egyik ellenlábasa sem szerzi meg a második pozíciót.
Nos, csapattársának erre esélye sem volt, hiszen a gyújtás meghibásodása miatt még elrajtolni sem tudott. Montoya pedig annyira visszalassult, hogy a végén még a dobogót is elbukta. Ennek következtében Schumacher úgy teljesíthette a futam utolsó köreit, hogy tudta, ha megtartja a vezetést, akkor jó eséllyel megszerzi ötödik világbajnoki címét. Ez végül meg is történt, és a német pilótából óriási érzelmek szakadtak ki.
„Soha nem voltam jó abban, hogy ezekben a pillanatokban megtaláljam a megfelelő szavakat – nyilatkozta a leintés után. – Egyszerűen legyűrt engem. Amikor vezettem, hirtelen éreztem, hogy meg fogom nyerni a bajnokságot, és ez volt pályafutásom legrosszabb öt köre. [Az érzelmek] igencsak hevesen törtek ki belőlem, és ekkor jöttem rá, mekkora nyomás alatt voltam.”
Schumacher óriási nyomás alatt írt történelmet
Hogy miért volt rajta ekkora teher? Nos, többek között azért, mert az ötödik vb-címe egy korszakos, 45 éves rekord beállítását jelentette. Ennyit szerzett ugyanis az 50-es évek sztárja, Juan Manuel Fangio, akinek csúcsát egészen a német versenyző érkezéséig senki nem tudta utolérni, sőt, megközelíteni is csak Alain Prost tudta.
Schumacher aztán a következő két évben hétre javította a rekordot, amelyet később Lewis Hamilton is beállított. Egy másik csúcsot viszont a mai körülmények között aligha fog bárki is megdönteni, vagy akár csak megközelíteni. Ez pedig az, hogy mennyire hamar biztosította be matematikailag a világbajnoki címét, több szempontból is.
Ami megdönthetetlen, az a konkrét időpont, hiszen, mint említettük, július 21-én rendezték a futamot. A mostani versenynaptárral viszont ez egyszerűen lehetetlen, hiszen a Magyar Nagydíjjal a szezon feléhez érkezik a mezőny, de még ha az imolai versenyt megrendezik, akkor sem lenne lehetséges ilyen korán bebiztosítani a címet. Arról nem is beszélve, hogy a hatból négy sprintfutam még hátravan, ami szintén nehezítené a helyzetet, ha nem lenne egyébként is lehetetlen.
Szintén a mai napig rekord, hogy Schumacher a szezon körülbelül 64,71 százalékánál szerezte meg a világbajnoki címet. Nos, ahhoz, hogy ezt idén megdöntsék, Max Verstappennek négy futam múlva, Monzában már be kellene biztosítania a végső győzelmét, ami matematikailag lehetetlen. Jövőre ugyanez a szám már 15 lesz, ami nem teljességgel lehetetlen, de a címvédőnek vagy bárki másnak még ennél is jobb teljesítményt kellene nyújtania, miközben a közvetlen üldözői közül senki nem emelkedhet ki túlságosan.
Ugyancsak etalonnak számít, hogy Schumacher hat futammal a vége előtt szerezte meg a világbajnoki címet, ezzel átadva a múltnak Nigel Mansell 1992-es, ötversenyes csúcsát. Nos, ez akár már az idei évben megdőlhet, bár inkább csak matematikai esély van rá. Ehhez ugyanis arra van szükség, hogy a holland versenyző a Japán Nagydíj előtt 206 ponttal vezessen, ami nyilvánvalóan nem csak az ő teljesítményén múlik. A rekordbeállítás már valamivel reálisabb, hiszen ehhez már csak 180 pontos vezetésre van szüksége a katari fordulót megelőzően.