Ezen a napon ünnepli 67. születésnapját Tommy Byrne, aki sokak szerint Ayrton Sennához hasonló tehetség volt, mégis csak két F1-es verseny jutott neki, és hiába teljesített jól a McLaren tesztjén, Ron Dennis csapatfőnök nem kért belőle. Később Amerikában, majd Mexikóban versenyzett, ahol érdekes kalandokba keveredett.
Számos példát láthattunk már arra a Forma–1-ben, hogy valaki óriási tehetségként érkezik meg, majd számos világbajnoki címet és futamgyőzelmet szerezve be is váltja a hozzá fűzött reményeket. Ugyanakkor ennek ellenkezője is sokszor előfordul. Ennek iskolapéldája Tommy Byrne, akiről Eddie Jordan, a Jordan F1-es csapatának alapítója és néhai csapatfőnöke a követezőket mondta: „Felejtsék el Schumit [Michael Schumacher – a szerk.] vagy [Ayrton] Sennát! Tommy Byrne volt a legjobb közülük.”
Az ír versenyző napra pontosan 67 éve, 1958. május 6-án született Dundalkban, egy munkásosztálybeli család sarjaként. Kezdetben úgy gondolta, hogy hegesztő lesz belőle, és már tervezgette, hogy Amerikába költözik, hogy elmeneküljön az írországi hűvösből. Azonban tizenévesen lehetősége nyílt vezetni egy tesztautót, és ez mindent megváltoztatott: elhatározta, hogy versenyző lesz belőle.
Az első két évben összevissza törte a kocsikat, ám aztán kiderült, mennyire tehetséges. Bár származása miatt egyáltalán nem dúskált a pénzben, ő maga és barátai is mindent megtettek annak érdekében, hogy beteljesítse az álmát. Ennek köszönhetően egyre feljebb lépdelt a ranglétrán. 1981-ben pedig mind a Forma–2000-ben, mind a Forma–Ford Festivalen diadalmaskodott – utóbbit Senna autójában vitte véghez, miután a brazil pilóta hazautazott Brazíliába, és ideiglenesen felhagyott a versenyzéssel.
Miután visszatért Európába, egy ideig riválisoknak számítottak, ám ettől még sok időt töltöttek együtt, és Byrne a ’Beyond The Grid’ podcastban elmondta, hogy a későbbi háromszoros világbajnok már akkor is megszállott volt a versenyzés iránt. Ezzel szemben ő ugyan szintén győzni akart, de emellett megvolt a saját élete.
Az ír pilóta 1982-ben megnyerte a brit Forma–3-as bajnokságot, ami Sennának csak egy évvel később jött össze. Ugyanebben az évben pedig bemutatkozhatott a Forma–1-ben, ám mindezt a mezőny egyik kiscsapatában, a Theodore-ban tette. Az idény utolsó öt futamhétvégéjén mindössze két futamra tudott kvalifikálni, és azokat sem fejezte be.
#HappyBirthday to Tommy Byrne, 67 today.
British F3 champion in 1982, Byrne drove for Theodore in F1 during 1982, entering 5 Grand Prix & qualifying for 2. He moved to the United States in the late 1980s, racing in the American Racing Series, he was runner-up in 1988 & 1989. pic.twitter.com/qWYGZMny6w
— Formula 1 Through the Years 🏁 (@Formula1_OTD) May 6, 2025
Byrne utólag úgy véli, „rossz csapatban és rossz időben” volt a Forma–1-ben. Bántotta, hogy nem figyelnek oda az autóval kapcsolatos visszajelzéseire, aminek részben az volt az oka, hogy a csapatvezetés egy része nemkívánatos személynek tartotta őt, és olyanokat vágtak a fejéhez, hogy nem tud vezetni. Ennek az lett a vége, hogy a szezonzáró Las Vegas-i Nagydíjat követő bulin annyira felöntött a garatra, hogy összeveszett Jo Ramírez csapatmenedzserrel, és végül ő maga közölte, hogy nincs tovább.
Szókimondó stílusa máskor is megnyilvánult. Egyszer például megkérdezte egy potenciális szponzor képviselőjétől, aki történetesen szemüveget hordott, hogy „hogyan látsz ki abból a kib*szott izéből?”. Az ausztriai F1-es időmérő után pedig megkérdezték tőle, hogy milyen volt a hazai hőssel, Niki Laudával egy pályán menni, mire ő: „Milyen Nikivel?”
Apropó Lauda: a brit Forma–3-ban elért bajnoki cím jutalma egy silverstone-i teszt volt a McLarennel, ahol olyan későbbi futamgyőztesek, illetve dobogósok mellett, mint Thierry Boutsen és Stefan Johansson, a csapat akkori versenyzői, Lauda és John Watson is megjelentek. Byrne azonban mindenkinél gyorsabbnak bizonyult, ráadásul évekkel később megtudta, hogy a pedálját megbütykölték, hogy ne mehessen akkora tempóval. Ron Dennis, a wokingiak akkori csapatfőnöke ezt azzal indokolta az ír versenyző életrajzi könyvét jegyző Mark Hughesnak, hogy nem akarta, hogy összetörjék a kocsiját, ám ez sántított, hiszen más pilóta esetében nem folyamodott ilyen trükkhöz. Az érintett szerint sokkal inkább arról volt szó, hogy a brit szakember egyszerűen nem tartott rá igényt, vélhetően leginkább a stílusa miatt.
HAPPY Birthday, Tommy Byrne. The Irish motorsport talent throughout the 1980s, 1990s & early 2000s, who won the 1982 British Formula 3 Championship and also made a couple of Formula One starts that same year, turns 67 today.#TotallyMotorsport #YourMotorsportFix pic.twitter.com/xdkGtjXksP
— Totally Motorsport (@totally_msport) May 6, 2025
Byrne ráadásul azok után tudott jól teljesíteni, hogy az azt megelőző estét bulizással töltötte, annak bizonyos velejáróival. „A teszt előtti este elmentünk pár lánnyal, és megismerkedtünk néhány másikkal – idézte fel. – Nem hiszem, hogy sokat ittam, de az biztos, hogy szívtam egy kis füvet. Tudtam, hogy gyors leszek a McLaren-teszten, és ez csak hab volt a tortán.”
A drogozásba, illetve az alkoholfogyasztásba azonban csak az ominózus teszt után csúszott bele igazán. Byrne tudta, hogy ezzel vége van az F1-es álomnak, így aznap egész este kokaint szívott… legalábbis azt hitte, egészen addig, amíg nem közölték vele, hogy speed, majd azt, hogy a kettő nem ugyanaz. Ksőbb úgy fogalmazott, hogy annyi drogot fogyasztott, hogy „az egy bölényt is megölne”.
Az F3-as díjátadó után saját bevallása szerint három napig feküdt az ágyban, és csak zokogott. Aztán viszont folytatta versenyzői karrierjét: 1983-ban Jordan istállójánál versenyzett, néhány év múlva pedig végül megvalósult a korábban dédelgetett amerikai álom: 1986-ban debütált a ma Indy NXT-ként futó American Racing Seriesben. Itt egészen 1992-ig szerepelt, ezalatt 55 versenyen indult, ebből 10-et nyert meg. Mindkettővel második az örökranglistán, ahogyan az összetettben is a második helyig jutott, egészen pontosan kétszer.
Byrne a mexikói Forma–3-as sorozatban is megfordult, ám itt nem az eredményei, hanem a kalandjai az igazán emlékezetesek. Egyszer például egy buliban közel volt ahhoz, hogy agyonlőjék. „A barátom, Nacho elkezdett lövöldözni az emeleten, és az összes lány lerohant – emlékezett vissza. – Mindenfelé repkedtek a mellek. Nacho csak nézett és nézett engem, rám lőtt, de elvétette.” Később pedig eladta az egyik sisakját egy milliomosnak, akivel úgy utazott együtt egy autóban, hogy jól láthatóan ott volt a pisztolya. Mivel nem beszéltek közös nyelvet, az ír versenyző előbb azt hitte, hogy őt fogja lelőni, majd a járókelőket féltette. Végül aztán csak a jelzőtáblákat vette célba.