Damon Hill felidézte, hogyan és milyen körülmények között értesült akkori csapattársa, Ayrton Senna haláláról. A későbbi világbajnok leszögezte, nem tehetett mást, ezért a feltételezések ellenére megbízott a Williamsben, és úgy véli, nem technikai hiba vezetett a tragédiához.
Damon Hill nemrég a ’High Performance’ podcast vendége volt. A beszélgetés során nyilvánvalóan számos témát érintettek, és természetesen Ayrton Senna elvesztése sem maradhatott ki. A brit expilóta akkoriban ugyanannál a csapatnál, a Williamsnél versenyzett, most pedig felidézte, milyen körülmények között értesült a legrosszabbról.
Miután Senna belecsapódott a falba a Tamburello-kanyarban, a versenyt megszakították. Bár Sid Watkins, a Forma–1 akkori főorvosa elmondása szerint rögtön tudta, hogy a háromszoros világbajnok menthetetlen, kollégái erről még mit sem sejthettek, ahogyan azt sem tudhatták, mennyire súlyos a helyzet. Éppen ezért igyekeztek a futamra, illetve a folytatásra koncentrálni, köztük Hill is.
„Amíg Ayrtont mentetté, megállították a futamot, aztán újraindították – idézte fel. – Azt tettem, amire kértek, és azt mondták, hogy vezessek, én pedig nem hátráltam meg, nem mondtam, hogy »várjatok egy percet«. Megvolt rá a lehetőségem, mondhattam volna, hogy »várjatok, mi történik itt, miért sodródott le?«, meg ilyesmi. Az ember pilótaként nem tesz ilyet, benne van a saját versenyzési üzemmódjában, és arra készül, hogy a versenyt tíz perc múlva újraindítják, vagy ilyesmi. Úgy van vele, hogy »rendben, haladjunk«.”
Arról, hogy mekkora a baj, a mezőny tagjai csak később értesültek. Köztük Hill is, aki egyébként mindössze a hatodik helyen végzett, egykörös hátrányban a győztes Michael Schumacherhez képest. Mindez azonban nem volt véletlen, ugyanis Senna balesete után a Williamsnél bizonyos óvintézkedések mellett döntöttek.
31 éve halt meg Ayrton Senna – minden, amit a brazil legenda haláláról tudni lehet
„Azt már a rajtrácson tudtam, de azt nem, hogy… – utalt arra, hogy súlyos volt a szituáció. – Ann Bradshaw, a Williams PR-osa mondta, hogy [Senna] lesodródott a pályáról, én pedig megkérdeztem, hogy hogy van, mire azt válaszolta, hogy nem jól, elég komoly a helyzet. Ezt nagyon sokféleképpen lehet értelmezni, szóval a futam végéig nem tudtam, hogy meghalt, aztán elmondták. Az orvosi központban voltam, mivel szervokormány nélkül kellett vezetnem, mert nem tudták, mi ment félre, úgyhogy kikapcsolták a szervokormányt. Szóval dehidratált voltam, meg minden, ott voltam az orvosi központban, és Dickie Stanford odajött hozzám, majd közölte, hogy Ayrton meghalt. Ekkor hallottam először.”
Ezzel tulajdonképpen folytatódott a rémálom, hiszen szombaton Roland Ratzenberger is végzetes balesetet szenvedett, nem véletlenül nevezik máig fekete hétvégének azt a fordulót. „Ne feledjük, hogy az előző napon már elvesztettük Rolandot – folytatta Hill. – Az egész hétvége valóságos horror volt. Az emberek nem tudták, mit csináljanak, hogyan reagáljanak, sokkoló volt.”
És hogy Hillnek miért nem lehetett szervokormánya a folytatásban? Nos, már akkor felmerült a gyanú, hogy Senna azért csapódott a falba, mert előtte eltört a kormányrúd. Ebből később hosszú pereskedés lett, sőt, elmarasztaló ítélet is született az ügyben, ám a brit versenyző bizalmát ez nem ingatta meg, és máig meg van róla győződve, hogy nem műszaki hiba történt.
„A könyvemben ennek nagyon a mélyére ástam, és rendkívül világosan elmagyaráztam, hogy Ayrton balesete után én is végigmentem a rendelkezésre álló technikai adatokon – fogalmazott. – Az a véleményem, hogy ez több tényező együttes hatása, és nem technikai hibáról van szó. Erről azonban senkit nem tudok meggyőzni, mert ha valamit a fejükbe vesznek, akkor ahhoz ragaszkodnak. Szóval, ami az én szemszögemet illeti, megbíztam a csapatban. Mi mást tehettem volna? Nem mehettem oda hozzájuk azzal, hogy »biztosan ezt tettétek. Rögzítettétek azt a csavart?« Így nem lehet versenyezni. Az ember teljes mértékben megbízik az istállóban, és azt is elfogadja, hogy néha valami félremegy. Olykor ő töri össze az autót, hiszen ő is hibázik. Szóval az ember egy csapat tagja, a legjobbját nyújtja, és bízik benne, hogy a többiek is a legjobbjukat hozzák. Így működik a versenyzés.”