30 évvel ezelőtt a mai napon rendezték a Johnny Herbert pályafutása első F1-es győzelmét hozó Brit Nagydíjat, amely nemcsak erről, hanem az 1994-es szezon után ismét a világbajnoki címért összecsapó Michael Schumacher és Damon Hill ütközéséről is emlékezetes maradt. Alább erre tekintünk vissza részletesen.
Az 1995-ös silverstone-i verseny mindössze nyolc futammal következett az emlékezetes 1994-es adelaide-i szezonzáró után, amelyen Schumacher úgy nyerte meg élete első vb-címét, hogy rácsukta az ajtót Hillre. Kettejük rivalizálása 1995-ben is folytatódott, Angliába pedig úgy érkeztek meg, hogy az addig négy győzelmet bezsebelő német 11 ponttal, azaz több mint egy futamgyőzelemnyi (akkoriban 10 pont járt az első helyért) előnnyel vezetett az összetettben a két győzelmet összeszedő brittel szemben.
Hillen tehát eleve ott volt a nyomás, hogy a 17 futamos szezon feléhez közeledve ne kerüljön még nagyobb hátrányba, ez a nyomás pedig csak nőtt, amikor a pole pozícióból rajtoló Williams-pilótát a távot nála eggyel kevesebb kerékcserével teljesíteni igyekvő Schumacher megelőzte. Hill a második cseréje után a frissebb gumikon gyorsan közeledett a riválisára, és úgy tűnt, csak idő kérdése az előzés, de Hill utólag úgy vélte, hiába voltak jobb állapotúak a gumijai, nem várhatott bármeddig, mert Schumacher mögé ragadva az abroncsai nagyjából 3 kör alatt „eléggé átlagossá” változtak volna.
A 46. körben így aztán a Priory-kanyarban elhatározta magát, amikor úgy látta, Schumacher nyitva hagyta az ajtót. A manővert nagyon messziről indítva Hill rövidet fékezett, csakhogy mire a Benettonhoz ért, Schumacher bekanyarodott, ő pedig füstölő jobb első kerékkel nekiment, amitől mindkét pilóta megpördült. A Williamsnek a jobb első, a Benettonnak a bal hátsó felfüggesztése sérült, így mindketten ott helyben kiestek. Az ellenfelére csak messziről legyintő, majd a bukótérből kisétáló címvédő pedig nem rejtette véka alá a véleményét.
„Úgy vélem, amit Damon tett, az teljességgel szükségtelen volt. Tulajdonképpen igazán nagy hülyeséget csinált…” – közölte.
„Tudom, hogy Damon nagyon meg akarta nyerni a hazai versenyét, de ez egy őrült manőver volt. Nem volt hely két autónak, ott nincs hely az előzéshez. Még ha az első részben fékezek is, aztán fordulsz be, szinte lehetetlen. Ha nem lettem volna ott, szerintem egyenesen kiment volna a kavicságyba. Még ha hazai közönség előtt versenyzel is, meg kell őrizned a hidegvéred. Szerintem valószínűleg túl nagy nyomás alatt volt és olyasmivel próbálkozott, ami nem működött” – összegzett Schumacher.
Az ütközés:
Schumacher: "It was a crazy manoeuvre"
Hill: "I was a racing driver doing what racing drivers do"Whose side were you on when Schumacher and Hill collided at Silverstone 23 years ago?#BritishGP 🇬🇧 pic.twitter.com/74AaNFUB5h
— Formula 1 (@F1) July 7, 2018
Ugyanakkor többen felvetették, hogy a német nem annyira ártatlan, mint amennyire elsőre annak tűnt, mivel különösen a helikopteres kamera ismétléséből nézett ki úgy, hogy a korábbinál nagyobb helyet hagyott ebben a Priory-ban maga mellett, és valamivel korábban fékezett, mint az addigi körökben. Vajon a magát a korábbi körök során többször elfékező Schumacher rájött, hogy nem fogja tudni sokáig visszaverni Hillt, és megpróbálta csapdába csalni őt?
„Egyszerű versenybaleset volt. Azt hittem, láttam egy lehetőséget, amit kihasználhatok, de attól tartok, Michaelt ennél nehezebb megelőzni. Azt tettem, amit az autóversenyzők tesznek, azaz megpróbáltam megelőzni az előttem haladót” – mondta Hill, mintegy látszólag cáfolva a Schumacher trükközését firtató feltételezéseket, ám abból a megjegyzéséből, hogy két rossz opció közül választhatott, és hogy Schumacher „nem hajlandó senki mögött a második helyen végezni”, azért érződött, hogy nem teljesen vállalja magára a történteket.
Feszített tempó és egy elszalasztott szülés
Hill véleménye aztán utólag jócskán megváltozott. Hogy mennyire, az lejobban a 2016-ban megjelent önéletrajzi könyvéból derül ki, de mielőtt felidézzük, hogy mit írt, érdemes kitérni az előzményekre. Schumacher ugyanis rátapintott arra, hogy hatalmas volt a nyomás a briten, mindez pedig nemcsak a hazai közönségnek volt betudható.
„Az egyre problémásabb szezon valójában már jóval az első futam előtt elkezdődött a számomra. Egy stresszes 1994-es szezon után Frank [Williams] megkért, hogy menjek promóciós túrára a Rothmans-nek (a Williams főszponzora – a szerk.). Mielőtt egyáltalán elkezdődtek volna a 95-ös futamok, már megjártam Hongkongot, Pekinget, Moszkvát és Dubajt. Újfajta nyomással szembesültem, és jobban kellett beosztanom az időmet, amint elkezdődött a szeon. Lehet, hogy az élen csatáztam és versenyeket nyertem, de nem jöttem rá, amíg már túl késő nem lett, hogy kezdek kiégni. Az ember hazai versenyén elkerülhetetlenül nagyobb rajta a nyomás, az előző évben pedig a sajtó kritikus volt velem, ami a dolga, de 1995-ben Frank rengeteg extra muníciót szolgáltatott az újságíróknak egy olyan verseny után, amit legszívesebben elfelejtenék” – utalt arra Hill, hogy a Williams-istálló legendás alapítója és csapatfőnöke nemes egyszerűséggel „ostobának” nevezte őt a sajtónak azért, amiért belement Schumacherbe.
Na de vissza a történtekre: a Williams vezérpilótája tehát extra nyomás alatt, győzelmi kényszerben üldözte Schumachert, amikor elérkezett az ominózus pillanat a 46. körben. Könyvében Hill a következőképp idézte fel a történteket:
„Michael tudta, hogy előbb-utóbb elkapom őt. Amint átszáguldottunk a gyors Bridge-kanyaron, a sarkában voltam, ezután pedig, figyelembe véve, hogy tudta, hogy közvetlenül mögötte vagyok, szokatlanul széles ívet választott a Priory bejáratán. Csak egy hatalmas tátongó rést láttam, egy lehetőséget, és azt gondoltam, hogy beszúrok a kanyarcsúcsponton, a kanyar feladására kényszerítve őt. De rosszul mértem fel. Nem a kanyart, hanem az ellenfelemet, aki ahelyett, hogy megpróbálta volna elkerülni, hogy nekem ütközzön, keresztezte a pályát és belém csapódott. Először szokás szerint magamat hibáztattam, de később minél többet megtudtunk Michael szokásairól, annál inkább úgy gondolom, hogy boldogan ütközött velem, mintsem második legyen. Ugyanaz történt, mint az azt megelőző évben Adelaide-ben, kivéve, hogy ezúttal én voltam a gonosz.”
Hogy Schumacher valóban tőrbe akarta-e csalni Hillt, azt valószínűleg már soha nem tudjuk meg, mindenesetre a futam felvételei alapján korábbi köreiben a német ugyanolyan széles ívről kezdte a Priory-kanyart, mint az ominózus körben, mert ezen alkalmakkor is egészen a fehér vonalig kitette az autóját, mielőtt megkezdte a bekormányzást. Mivel a Benetton már jócskán a kanyarban volt, amikor Hill füstölő kerekekkel megérkezve nekiment, kissé megmosolyogtató, hogy az 1996-os világbajnok szerint Schumacher ütközött neki, és nem fordítva.
A pályafutása során „néhány” autóversenyt megélt Frank Williams pedig aligha illette volna nyilvánosan cseppet sem finom jelzővel Hillt, ha úgy gondolta volna, hogy nem 100%-ban pilótája tehet a történtekről. Hill a könyvében egyébként azt is leírta, hogy a csapatfőnök kijelentését nagybetűkkel hirdető másnapi szalagcímek nagy mértékben csorbították az önbizalmát, és Williams nemcsak „nyilvánosan megalázott engem, hanem újabb okot adott Schumachernak arra, hogy úgy érezze, a Williams nem egységes erő.”
A történtek ráadásul Hill harmadik gyermekének, Tabithának a megszületésére, pontosabban a szülés körülményeire is kihatottak. Felesége, Georgie annak ellenére ott volt a Brit Nagydíjon, hogy bármelyik pillanatban beindulhatott a szülés, majd végül Dublinban (a Hill-család Írországban élt) szülte meg a harmadik gyermekét. Hill pedig sikeresen lemaradt Tabitha világrajöttéről.
Düh, sokk, szomorúság – a mai napig szorong apja halála miatt az F1-es világbajnok
„Elkísértem a kórházba, és próbáltam olyan jó férj lenni, amennyire csak tudtam, miközben a szobában várva [Michael] Breennek (Hill menedzsere – a szerk.) dühöngtem a telefonban a szalagcímekről és a csapatban uralkodó légkörről – idézte fel a szülés napját Hill. – Georgie-nak el kellett viselnie a dühömet a saját, sokkal fontosabb és aktuálisabb problémái mellett. A szezon borzasztóan rossz irányt vett, és elképzeltem, hogy Schumacher valószínűleg imádja ezt. Hogy lehiggadjak és Georgie is szusszanhasson egyet, kiugrottam megnézni a Page and Plant rockegyüttest a The Point-ba. »Nem bánod, ha elmegyek, ugye, drágám?« Szerintem alig várta, hogy megszabaduljon tőlem. Miután az előző két szülésnél ott voltam, tudtam, hogy ez hosszú ideig is eltarthat, de valahol a Whole Lotta Love vagy a Celebration Day című szám alatt az én imádnivaló Tabithám világra jött, és amikor visszatértem a korházba, már ott volt és a létező legmogorvább tekintettel fogadott. Ő Tabitha. Georgie-ból sugárzott a szeretet az újszülöttje iránt, nekem pedig megbocsátott, amiért nem voltam ott. Valójában még meg is köszönte.”
Hill szezonja később sem fordult jobbra: a következő futamon, Németországban az élről esett ki a megszoruló differenciálmű miatt, majd a Hungaroringen ugyan nyert, de Spában úgy kapott ki a győztes Schumachertől, hogy a német a 16. helyről rajtolt, ő pedig a 8.-ról. Ezután Monzában abban az évben másodszor ütötte ki Schumachert (ezt már meg sem próbálta riválisára kenni); majd Portugáliában mögötte végzett; a Nürburgringen kiesett, miközben a német nyert; Aidában pedig a 3. helyen zárt. Utóbbi helyszínen Schumacher két futammal a szezon vége előtt bebiztosította a vb-címet.