Kalle Rovanpera nem volt elégedett dél-amerikai teljesítményével, ugyanakkor bízik benne, hogy a Közép-Európa Rallyn legalább olyan jól tud majd szerepelni, mint 2023-ban, amikor a második helyen zárt.
A 25 éves finn versenyző a múlt héten jelentette be, hogy az idei szezon végén befejezi rallys karrierjét, és pályaversenyzőként folytatja, a célja pedig, hogy eljusson a Forma–1-be.
Addig azonban még három futam vár rá a WRC-ben, és matematikailag továbbra is esélyes a világbajnoki címre.
Bár Rovanpera idén megszerezte első hazai győzelmét, Paraguayban és Chilében nem tudott elég jó eredményt elérni, így 21 pontos hátrányba került, és jelenleg a harmadik helyen áll az összetettben.
A finn versenyző a Közép-Európa Rally előtt bizakodva nyilatkozott:
„A dél-amerikai versenyek nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna, de még három futam van hátra, és továbbra is harcban vagyunk a vb-címért, így nem adjuk fel – mondta Kalle Rovanpera. – Érdekes lesz visszatérni az aszfaltos versenyekhez. A Közép-Európa Rallyn az aszfalt nem olyan tiszta, mint a Kanári-szigeteken, mert sok a kanyarlevágás és a felhordás, ezért trükkös verseny lesz. Ettől függetlenül szép rendezvény, és megpróbálunk jobb eredményt elérni. Tavaly jó tempónk volt, és szép emlékeink vannak arról, hogy a második helyen célba érve megszereztük a második világbajnoki címünket. A verseny előtti teszt jól sikerült, az autóval is jó érzés volt vezetni, úgyhogy meglátjuk, mit hoz a hétvége.”
A német, osztrák és cseh utakon utoljára megrendezésre kerülő Közép-Európa Rallyn 18 gyorsasági szakasz vár a mezőnyre. Az előrejelzések szerint hűvös, de száraz körülmények fogadják majd a versenyzőket.
Sami Pajari a tavalyi Közép-Európa Rallyn és az idei Kanári-szigetek Rallyn is erős tempót mutatott, ezért bizakodva várja az idei WRC-szezon harmadik aszfaltos futamát.
A finn versenyző tavaly a Közép-Európa Rallyn vezette először a Rally1-es Toyotát aszfalton, és két versenynap után a hatodik helyen állt, mielőtt vasárnap reggel baleset miatt kiesett. Idén a Kanári-szigetek Rallyn a negyedik helyen autózott, amikor a második nap utolsó előtti szakaszán szalagkorlátnak csúszott, és ismét kiesett.
Összességében azonban aszfalton ígéretes tempót mutatott, és a jövő heti Közép-Európa Rallyn már abban bízik, hogy eredményben is megmutathatja a fejlődését.
„Az utóbbi időben néhány igazán pozitív versenyünk volt, jó sebességgel és élvezetes csatákkal – mondta Sami Pajari. – Most egy teljesen más kihívással nézünk szembe, de nem látom okát, miért ne sikerülhetne ismét jól a Közép-Európa Rally. Szeretek aszfalton vezetni, és úgy érzem, eddig elég jó teljesítményt nyújtottam ezen a felületen: már tavaly is, amikor ezen a versenyen indultunk a Rally1-es autóval, néhány szakasz nagyon jól sikerült, és a Kanári-szigeteken is erős volt a tempónk, még ha sajnos a végeredmény nem is jött össze egyik alkalommal sem. Ez helyenként nagyon nehéz futam lehet, az időjárást pedig nehéz megjósolni, de már nagyon várom a hétvégét.”
Sami Pajari jelenleg a világbajnoki pontverseny nyolcadik helyéről várja a német, osztrák és cseh utakon utoljára megrendezésre kerülő Közép-Európa Rallyt, amelyen 18 gyorsasági szakasz vár a mezőnyre.
Az előrejelzések szerint hűvös, de száraz körülmények fogadják majd a versenyzőket.
Miko Marczyk és Szymon Gospodarczyk nyerte az idei Európa-bajnokságot, ami után a lengyel skodás versenyző az idei évéről beszélt.
Miko Marczyk kiélezett csatában a Horvát Rally harmadik helyén zárva megnyerte az Európa-bajnokságot. A lengyel versenyző hazája negyedik Európa-bajnoka.
„Fantasztikus érzés Európa-bajnoki címet szerezni – mondta a 29 éves pilóta az ERC hivatalos oldalának. – Életem felét a motorsporttal töltöttem. Először gokartoztam, majd 20 évesen elkezdtem rallykon versenyezni. Voltak hullámvölgyek, de fontos volt, hogy a helyes úton maradjak, és bízzak abban, hogy egy nap az álmok valóra válnak, és ez a nap elérkezett. Kemény utolsó nap volt Horvátországban, de Európa-bajnokok lettünk. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mi vagyunk a negyedik lengyel versenyzők, akiknek ez sikerült Sobiesław Zasada, Krzysztof Hołowczyc és Kajetan Kajetanowicz után. Nagyon boldog versenyző vagyok.”
Fotó: @World / Red Bull Content Pool
A Topp-Cars Rally Team autójával elért sikerhez vezető kemény munkát örömmel végezte Marczyk.
„Életem során mindig egy rallycsapat megszervezésére törekedtem és arra, hogy a lehető legjobbak legyünk és legjóbb versenyző legyek. Nem nevezném ezt nagyon kemény munkának, mert ez az életem, és mindent megteszek, hogy a legjobb legyek abban, amit csinálok. Márciusban Guinness-rekordot állítottam fel az egyetlen tank üzemanyaggal megtett legnagyobb távolság során. 2831 kilométert vezettem Lengyelországból Párizsba és vissza egy Skoda Superb-bel, és nagyon örültem neki, mert ez azt bizonyítja, hogy nem csak gyorsan tudok vezetni. Ráadásul van egy jó történet a lányomról is, mert a Róma Rally Colosseum mellett rendezett szakasza után született, a Fiuggi felé vezető úton voltunk, amikor megtudtam. Nagyon boldog voltam.”
A lengyel versenyző elárulta összességében mennyire elégedett az idei szezonjával.
„Úgy összegezném, hogy nem voltunk túl jók, de ugyanakkor mégis jók voltunk. Ezt úgy értem, hogy nyolc versenyből ötször dobogós helyen zártunk, megbízhatóak voltunk, nem hibáztunk, nem volt defektünk. A legnehezebb a Jon Armstrong és Andrea Mabellini elleni csatánk volt, akik sokszor gyorsabbak voltak nálunk, de összességében nekünk is erős lapjaink voltak, és sikerült nyernünk a bajnokságban. Miután Andrea az első napon feladta Horvátországban, jobban kellett koncentrálnunk. 90 kilométerrel a vége előtt Jon nagyon lendületben volt, a szezon második felében nagyon erős volt, és ő volt a leggyorsabb hármunk közül. De végül a második napon friss fejjel folyattam. Ez nemcsak három nap erőfeszítése, hanem az életem feléé, és nagyon hálás vagyok mindenki támogatásáért. Szeretnék nagyon köszönetet mondani Andreának, Virginia Lenzinek, Jonnak és Shane Byrne-nek, nagyon nehéz volt nekem és Szymonnak is a csata ellenük.”
“Azt gondoltam, hogy talán nem lesz lehetséges harcolni ezért a címért az év végéig, mert Andrea egy kicsit gyorsabb volt nálam. De neki volt egy kicsit több hibája, én pedig következetesebb voltam. Jon egy kicsit lassabb volt a szezon első felében, de a szezon utolsó részében ő volt a leggyorsabb versenyző az egész ERC-ben, szóval nagy gratuláció Jonnak. De… nyolc verseny alatt ötször álltunk dobogón, életünk legjobb szezonját teljesítettük, és mi vagyunk a bajnokok.”
Marczyk kiemelte navigátora teljesítményét is.
Fotó: @World / Red Bull Content Pool
„Nagyon fontos Szymon szerepe is ebben a sikerben. Nagyon örülök, hogy Európa-bajnok lett, de valójában világszintű teljesítményt nyújtott. Nagyon örülök, hogy egy ilyen navigátorom van. Nagyon jó csomagunk volt a Škoda Fabia RS Rally2-vel és a Michelin gumikkal.”
A lengyel versenyző elárulta jövőbeni terveit is.
„Szeretnék hazajönni, és örülni ennek a pillanatnak, és hogy minden alkalommal, amikor felébredek és a tükörbe nézek, valóra válik az álmom, láthatom az Európa-bajnokot, és ez valami különleges számomra. Nem tervezek túl sokat a jövővel kapcsolatban. A következő napokban lesznek tervek, de most elégedett akarok lenni azzal, amit elértem. Nagyszerű lenne visszatérni, hogy megvédjem a címem, de most már elégedettnek kell lennem ezzel is.”
A pár éve még az F1-be tartó Alex Palou egyértelműen Oscar Piastri McLaren általi leigazolására vezette vissza, miért bontotta fel a wokingiakkal meglévő szerződését, amivel kapcsolatban szerinte Zak Brown hazugságokkal hitegette.
Továbbra is zajlik a pilóta és a csapat közötti szerződésszegésről szóló tárgyalás a londoni Legfelsőbb Bíróságon, amelynek történéseit a Motorsport Magazine részletesen dokumentálja. Mint ismeretes, a McLaren 2022-ben leszerződtette a ma már négyszeres IndyCar-bajnok Palout az F1-es programjába, ami tesztlehetőségeket, szabadedzéseken való részvételt is tartalmazott egy későbbi versenyzői ülés ígéretével. 2023 nyarán azonban a spanyol versenyző kihátrált a szerződésből, és maradt az IndyCarban a Chip Ganassi Racingnél, ahol azóta is versenyez. A McLaren 20 millió dollár körüli kártérítést követel Paloutól a szerződésszegés miatt őket ért veszteségekért.
Ekörül zajlik a tárgyalás, ami várhatóan novemberben zárulhat csak le, és amelynek fejleményeiből már közöltünk egy részletet, amelyben Brown, a McLaren vezérigazgatójatagadta, hogy bizonyítékokat semmisített volna meg Palou ügyével kapcsolatban.
Az elmúlt napokban a spanyol versenyző is többször szót kapott a tárgyaláson, szavaiból pedig kiderül, elsősorban amiatt érezte, hogy a McLaren cserbenhagyta őt, mert a csapat 2022 őszén a következő szezonra leigazolta Oscar Piastrit Lando Norris mellé. Palou így riválist kapott az F1-es ülésért folyó harcban, aki ráadásul azonnal jobb helyzetbe is került, mint ahonnan ő indult, ez pedig szerinte nem volt összhangban azzal, amiben Brownnal megállapodtak.
„Nagyon dühös lettem és aggódni kezdtem, amikor a McLaren egy másik újonc versenyzőt szerződtetett le. Megkértem az MIM-et [a menedzsmentjét], hogy beszéljenek Zakkel és kérdezzék meg tőle, hogy mi folyik itt. Szeptember 22-én megtörtént a beszélgetés, és Zak azt mondta nekik, hogy szükségük volt valakire, aki gyors tud lenni 2023-ban, de ennek semmi hatása nincs az én F1-es esélyeimre.”
„Később elmentem vacsorázni Zakkel Beaverbrookban, az MTC közelében. Zak akkor azt mondta, hogy nem az ő döntése volt Oscar leigazolása, hanem a csapatfőnöké, Andreas Seidlé. Zak azt is mondta, hogy a 2024-es szezon előtt Piastri teljesítményét összemérik majd az enyémmel, és hogy az ő nézőpontja szerint Oscar érkezése nem befolyásolja az én F1-es esélyeimet. Én azonban tudtam, hogy minden megváltozott. Onnantól kezdve afelé hajlottam, hogy a CGR-rel maradjak a továbbiakban.”
A pilóta által hivatkozott Andreas Seidl a McLaren előző csapatfőnöke volt, 2022 decemberében azonban távozott az istállótól, a posztot azóta Andrea Stella tölti be.
Egy másik felszólalásban aztán így fogalmazott:
„Úgy gondoltam, jogom van kilépni egy megállapodásból, ami hazugságokon és hamis megérzéseken alapult.”
„Hogyan lehet, hogy Oscar neve korábban sohasem került elő a beszélgetéseink során? Miért igazoltak le egy másik újoncot? Egy tapasztalt versenyző érkezését még megértettem volna. Még el is hihetném, hogy az egész Andreas ötlete volt, és ennek nem lesz hatása az én esélyeimre, de az alapján, amit az elmúlt napokban hallottam, a jelek szerint ő [Brown] áll az összes döntés mögött. Nekem viszont nem ezt mondta.”
Noha a Chip Ganassi Racing és a McLaren között született egy megállapodás arról, hogy az amerikai csapat állja a tárgyalás költségeit és kártérítést is fizet, Palou egyik felszólalásában arról beszélt, hogy ezeket az összegeket valójában most is ő állja, hiszen csapata az ő fizetéséből vonja azt le. Nem beszélve a 20,7 millió dollárról, amit akkor kellene előteremtenie, ha a tárgyalás végén a McLarennek adna igazat a törvényszék.
„Ezzel a nagy összeggel, ami a követelésben szerepel, én nem rendelkezem. Még az a költség sem áll redelkezésemre, ami ahhoz kellett, hogy egyáltalán itt legyek ma. Tudom, hogy nem keresek annyit, mint más versenyzők, nem vagyok a három legjobban fizetett versenyző között, és belátható időn belül nem is leszek. Az alapfizetésemből kell mindezért fizetnem a jövőben, amit már el is kezdtem” – beszélt az ügy őt sújtó anyagi vonzatáról Palou.
Alberto Heller Chilében állhatott rajthoz az M-Sport harmadik versenyzőjeként, ahol csak minimálisan maradt el a Rally1-es mezőny többi tagjától. A chilei versenyző azonban nem elégedett meg ennyivel, még idén szeretne ismét a Ford Pumával versenyezni.
Alberto Heller idén is rajthoz állt hazai WRC-futamán, és a Chile Rally első három szakasza után még a második legjobb M-Sportos versenyző volt, miután Josh McErlean már a nyitó gyorsaságin megforgott, és autója megsérült. Péntek délután az ír csapattárs visszaelőzte Hellert, de a chilei pilóta így is büszke lehetett teljesítményére.
Szombat reggel azonban Heller is motorhiba miatt kiállni kényszerült, majd vasárnap szuperrallyval teljesítette a versenyt.
A futam után a chilei versenyző elégedetten értékelt:
„Nagyszerű élmény volt számunkra a Chile Rally – mondta Heller a WRC hivatalos oldalának. – Chile egy igazán erős rally nemzetnek számít, nagyon sok ember szereti nálunk ezt a sportot. Örültünk, hogy hazánkat képviselhettük, és a többi chilei versenyző is jól teljesített. Bízom benne, hogy országunk még sokáig rendezhet vb-futamot.”
„Vasárnap reggel nagyon jól teljesítettünk. Kilométerenként 1,2 másodperccel voltunk elmaradva a kategóriatársaktól, ami számomra nagyszerű. A többiek sokkal több tapasztalattal rendelkeznek ezekkel az autókkal. Ráadásul ők profik, míg mi a verseny után visszatérünk a hétköznapi munkánkhoz, ahogy a mezőny nagy része. Ez nagy különbség, ezért is vagyok elégedett.”
A chilei versenyző célja, hogy még az idén ismét Rally1-es autóba ülhessen:
„Nagyon szeretnénk még egy versenyen indulni idén. Egyelőre semmi sem dőlt el, de megpróbálunk beszélni a csapattal.”
Mivel Heller murván jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezik, így ha sikerül újra lehetőséget kapnia, legvalószínűbben a Szaúd-Arábia Rallyn állhat rajthoz ismét Rally1-es Ford Pumával.
Vasárnap kezdetét veszi a Marokkó Rally, amelyen a Dacia pilótája, Nasser Al-Attiyah, valamint a Toyota két versenyzője, Henk Lategan és Lucas Moraes között dőlhet el az idei tereprally-világbajnoki (W2RC) cím sorsa.
A W2RC-sorozatot 2022-ben hozták létre, és azóta minden évben Nasser Al-Attiyah lett a világbajnok.
Első évében még a Toyota versenyzőjeként előzte meg a kilencszeres rally-világbajnok Sébastien Loeböt és a szaúdi Yazeed Al-Rajhit, 2023-ban pedig Al-Rajhi és az argentin Juan Cruz Yacopini előtt diadalmaskodott. Tavaly ismét Al-Rajhit és a brazil Lucas Moraest előzte meg a bajnoki címért.
Idén Al-Attiyah a Dacia csapatához szerződött, és a szezonzáró Marokkó Rally előtt 9 pontos előnnyel vezet a dél-afrikai Henk Lategan előtt, míg Lucas Moraes hátránya 10 pont.
Al-Attiyah bizakodva várja a marokkói finálét.
„Tavaly is nagyon szoros volt a küzdelem, mégis sikerült megnyernünk a bajnokságot – mondta a katari versenyző. – Most is keményen fogunk dolgozni, a csapatban remek az összhang és a csapatszellem. Sok tapasztalatom van erről a rallyról, sokszor indultam már itt. Mindent megteszek, hogy ismét megszerezzem a címet.”
Fotó: Pawel Starzyk / Red Bull Content Pool
A W2RC-szezon legutóbbi, portugál futamát Lucas Moraes nyerte, ezzel megszerezve első vb-futamgyőzelmét. A verseny után azonban felmerült, hogy megszegte a Toyota csapatutasítását, amely szerint Henk Lategannak kellett volna győznie.
A Toyota W2RC-csapatát vezető Bart Eelen a DirtFish-nek elmondta, hogy szerinte félreértés történt.
„Nem volt csapatutasítás – mondta Eelen. – Őszintén szólva nem hiszem, hogy ebben a sportágban valóban lehet csapatutasításokat adni. A versenyzők több száz kilométert mennek, és a motorsport más szakágaival ellentétben itt ténylegesen együtt kell működniük.
Természetesen van csapatstratégia, mert gyakran előfordul, hogy az egyik autó bajba kerül, defektet kap, és szüksége van a csapattárs segítségére.”
„Itt sokkal inkább csapatsportról van szó, mint más szakágakban, és ezt fontos megjegyezni. Portugáliában megbeszéltük a pilótákkal, hogy szeretnénk, ha Henk felzárkózna Nasserhez a bajnokságban. Ugyanakkor megértem Lucast is – számára ez volt az első W2RC-győzelem, és versenyzőként érthető, hogy nem akarta kiengedni a kezéből.”
„Nem gondolom, hogy ez bármiféle feszültséget okozott volna. Henk volt az első vagy második, aki gratulált Lucasnak. A kapcsolat jó, és szerintem Marokkóban is az marad.
A pozitív oldala az, hogy két autóval is támadhatjuk Nassert, és bármi megtörténhet. Itt könnyű defektet kapni és perceket veszíteni.”
Fotó: Kin Marcin / Red Bull Content Pool
Al-Attiyah eddig minden W2RC-szezonban bajnok tudott lenni, de Eelen szerint a katari sem legyőzhetetlen.
„A Nasserrel szerzett tapasztalatainkból tudjuk, hogy nem könnyű legyőzni, de nem verhetetlen. Az egyik legnagyobb erőssége, hogy rendkívül jól olvassa a terepet, ami kulcsfontosságú ebben a sportágban. És persze gyors is.”
„Hogyan lehet legyőzni őt? Henk és Lucas már bebizonyították, hogy képesek vele felvenni a versenyt. Fontos szerepet játszik az autó is – a Dacia gyors és fürge, különösen a dűnéken, de Portugáliában láttuk, hogy küzdöttek a megbízhatósággal. Hogy ez Marokkóban is így lesz-e, azt majd meglátjuk. Nekünk is lehetnek gondjaink, de remélhetőleg most minden rendben lesz.”
A Marokkó Rally vasárnap kezdődik és október 17-ig tart. A mezőnyre 1450 versenykilométer vár, és minden eddiginél szorosabb csata dönthet a 2024-es tereprally-világbajnoki címről.
1997. október 12-én rendezték az egyik legfurcsább Forma-1-es Japán Nagydíjat, amelyen az élről induló Jacques Villeneuve úgy versenyzett, hogy szinte biztos lehetett benne, nem tarthatja meg az elért helyezését. Emiatt pedig igen sportszerűtlen eszközökkel igyekezett elérni, hogy világbajnoki riválisa, Michael Schumacher minél kevesebb pontot szerezzen.
Az 1997-es Forma-1-es szezonról, illetve annak végjátékáról a legtöbbek emlékezetében alighanem az maradt meg, hogy Michael Schumacher kiüti az őt előzni próbáló Jacques Villeneuve-öt a jerezi szezonzárón, és ezzel elbukja a világbajnoki címet. Az viszont talán némileg a feledés homályába vész, hogy egy versennyel korábban, a Japán Nagydíjon a Ferrari pilótája behozhatatlannak látszó lemaradást fordított meg úgy, hogy az FIA kizárta a versenyből a kanadait, aki ezek után sportszerűtlenségből jelesre vizsgázva igyekezett betartani riválisának.
Villeneuve zsinórban két győzelmet aratva úgy érkezett meg Szuzukába, az utolsó előtti futam helyszínére, hogy elég egy ponttal többet szereznie Schumachernél ahhoz, hogy bebiztosítsa a világbajnoki címet. Az akkori pontrendszerben tetemesnek számító, 11 pontos lemaradásban (több mint egy futamgyőzelem) levő Schumacher pedig már a Japán Nagydíj előtt arról beszélt, hogy így is sikeresnek mondható a második ferraris éve, és ha nem lesznek bajnokok, akkor is jócskán túlteljesítették a várakozásaikat.
Úgy tűnt, Villeneuve-nek minden esélye meg is van arra, hogy egy futammal a szezon vége előtt behozhatatlan előnyre tegyen szert, az időmérőn ugyanis megszerezte a pole-t Schumacher előtt. A kvalifikáció után azonban bombaként robbant a hír: a Williams versenyzőjét kihajították a japán versenyhétvégéről, azaz nem indulhat el a másnapi futamon. Az ok: a szombat reggeli szabadedzésen nem lassított a dupla sárga zászlónál.
Villeneuve hibája nagyon sokba került neki és a Williamsnek Fotó: LAT Photographic/Williams F1
Első olvasásra ez igen kemény ítéletnek tűnhet, de a kontextus ismeretében nem feltétlenül az, főleg úgy, hogy amennyiben Villeneuve gondolkodott volna egy kicsit, simán elkerülhette volna a büntetést.
Az FIA ugyanis ebben az időben szigorításokat vezetett be annak érdekében, hogy a versenyzők komolyabban vegyék a sárga jelzést és lassítsanak. Az ominózus esetnél Villeneuve-ön kívül még öt másik pilóta – köztük Michael Schumacher – sem lassított eléggé a Spoon-kanyar után, ahol a pályabírók éppen Jos Verstappen Tyrrelljét mentették. Johnny Herbert, Rubens Barrichello, Katajama Ukjó és Schumacher mindannyian a szezon végéig felfüggesztett egyfutamos eltiltást kaptak, míg a korábban már hasonló vétségen ért Heinz-Harald Frentzent öt versenyre meszelték el, szintén felfüggesztve. Villeneuve viszont korábban már három alkalommal nem tartotta tiszteletben a sárga jelzést, így az esetében nem volt felfüggesztés, és a negyedik ilyen kihágás után azonnali hatállyal eltiltották a következő futamtól, ami történetesen a másnapi, akár a vb-címről döntő Japán Nagydíj volt.
Az egészben az a legszebb, hogy Villeneuve már az autóban ülve látta a sárga zászlókat, és pontosan tisztában volt vele, hogy büntetést kaphat, mégsem lassított. Egy szabadedzésen… „Azt gondoltam, hogy »ez egy egyenes«, és végül nem lassítottam, amivel lábon lőttem saját magamat. Egy másodpercre átfutott az agyamon [hogy lassítok]. Még azután is gondoltam rá, hogy a fékre lépek, hogy elhaladtam az autó mellett, mert a szektoridőkön meglátszott volna [hogy lassítottam], a felügyelők pedig ezt nézik. De aztán úgy voltam vele, hogy »Nem, nem akarok ilyen buta játékokat űzni.« Úgyhogy nem lassítottam, de ezután fogok.”
Villeneuve tehát – legalábbis szerinte – menthette volna a menthetőt egy utólagos fékezéssel, de nem tette (kérdés, hogy a felügyelőket tényleg át lehetett-e volna verni ezzel, hiszen a telemetriai adatokból világosan látszik, hogy nem Verstappen autója előtt fékezett).
A versenyen azonban a kanadai mégis elindulhatott, a Williams-istálló ugyanis fellebbezett a döntés ellen (sokak szerint ez buta dolog volt, mert korábban láttunk már olyat, hogy valaki elbukta a fellebbezést, és még súlyosabb büntetést kapott), de az idő rövidsége miatt nem lehetett még a futam előtt meghallgatást tartani, ezért az FIA engedélyezte Villenuve-nek az indulást.
Az 1997-es Japán Nagydíj rajtja Fotó: LAT Photographic/Williams F1
Sportszerűségből elégtelen
A Williams fellebbezése ugyanakkor inkább kötelességből született, és még ők sem igazán gondolták komolyan, hogy az FIA utólag megváltoztatja a döntését. Villeneuve ezért úgy állt fel az első rajtkockába vasárnap, hogy tudta, érjen el bármilyen eredményt, szinte biztosan nem tarthatja meg azt. Lényegében egy versenyen kívüli részvevő volt, aki viszont a jelenlétével komolyan képes lehetett beleszólni a futam alakulásába.
És, ellenkezzen bármennyire is a sportszerűség elveivel, bele is szólt. Persze, azt senki nem várta el tőle, hogy félreálljon, és engedje versenyezni azokat, akik pontokat szerezhetnek. Arra viszont talán sokan nem számítottak a Schumachert az 1997-es szezon után a német pilóta megkérdőjelezhető húzásai miatt számtalanszor kritizáló kanadaitól, hogy már a rajt utáni métereken elkezd játszadozni.
A rajtnál nagyon agresszívan bevágott Schumacher elé, majd miután megtartotta a vezetést, fél kör sem telt bele, hogy elkezdje látványosan feltartani a teljes mezőnyt, hátha valakinek, vagy valakiknek sikerül megelőznie a második helyen álló Schumachert. Erre az esélyt növelte, hogy a harmadik helyről induló Eddie Irvine visszaesett a negyedik pozícióba, így nem tudta védeni Schumachert a harmadik helyre felkapaszkodó Mika Häkkinentől.
A Ferrarinál azonban előre felkészültek az efféle sportszerűtlen taktikára, így Schumacher Häkkinen előtt haladva beleemelt a gázba az S-kanyarok egyikében, Irvine pedig a külső íven a McLarent és saját csapattársát is körbeautózta, és Villeneuve nyomába eredt. A versenyben vezető kanadainak nem állt érdekében hadakozni az írrel, aki a 3. körben kívülről bevetődött mellé a célegyenes előtti sikánban, majd faképnél hagyta őt, Villeneuve pedig tovább folytatta Schumacher feltartását, hátha Häkkinen végül sikerrel jár és megelőzi a németet.
Az egy évvel korábban még maga is versenyző, ezt a Japán Nagydíjat viszont már a legendás Murray Walker oldalán szakkommentátorként közvetítő Martin Brundle meg volt győződve róla, hogy Irvine Ferrarijában nagyon kevés az üzemanyag, azt viszont ez a teória sem magyarázta, hogy miként verhetett Villeneuve-re egyetlen kör alatt 5 (!) másodpercet. A 6. körre Irvine már 12 másodperccel járt a kanadai előtt, miközben az utolsó helyen autózó Katajama is ugyanennyire volt a Williamstől, ami jól mutatja, milyen nevetséges tempóban poroszkált a vb-éllovas…
Villeneuve ekkor döntött úgy, hogy elég volt a feltartósdiból, és odalépett a gázra, viszont miután a Benetton és a McLaren is kihívta pilótáit kerékcserére és tankolásra, kezdett kifogyni a lehetőségekből Schumacher sakkban tartására, és amikor a Ferrari a 18. körben kihívta a németet, eldőlt a kettejük csatája. Villeneuve azonban még elkövetett egy utolsó, sportszerűtlen megmozdulást, és a bokszból kifelé brutálisan bevágott Schumacher elé (akkoriban még nem volt fehér vonal, amit nem lehetett átlépni).
Villeneuve mindent bevetett Fotó: LAT Photographic/Williams F1
„Nem vagyok biztos benne, hogy korrekt húzás volt így átvágni az úton és leszorítani valakit. Képes voltam reagálni és belülről elmenni mellette, de ez nagyon veszélyes is lehetett volna” – nyilatkozta a futam után Schumacher, akit az előzés után Irvine természetesen bevárt és elengedett, hogy aztán ő tarthassa fel Villeneuve-öt. Ezzel az ír végül elbukta a második helyet, és a másik Williamsben ülő Frentzen lett a második, bebiztosítva a konstruktőri címet a csapatának.
Villeneuve végül csak az ötödik helyen jött be, miután a második kiállásánál – amit a csapat előbbre hozott, hogy kiszedjék őt Irvine mögül – nem ment fel elsőre a tankolócső, aminek köszönhetően időt veszített. Fernando Alonso erre csak annyit mondott volna, hogy „Karma!”
A szezon végén ezzel együtt a Williams örülhetett. Ahogyan az várható volt, Villeneuve nem tarthatta meg a szuzukai ötödik helyet, így egy pontos hátrányban érkezett meg a szezonzáróra, ahol az első helyen haladó Schumacher előzése közben összeütközött a némettel, miután az ráhúzta a kormányt. Ez pedig nemcsak Schumacher világbajnoki címébe került, hanem a hírnevén is igen nagy csorbát ejtett, valamint utólagos kizárást ért a teljes 1997-es pontversenyből.
És elhomályosította a két héttel azelőtt történteket…
A cikk eredetileg 2022. október 12-én jelent meg a Rallycafe.hu-n.
Szombaton rendezték az osztrák Herbst Rallyt, amelyen Sébastien Ogier és Adrien Fourmaux is rajthoz állt tesztjelleggel, a jövő heti Közép-Európa Rally felkészüléseként. A versenyen magyar párosok is kiválóan szerepeltek.
A Toyota színeiben versenyző Ogier és a Hyundaijal induló Fourmaux az Alpok–Adria Kupa és az Osztrák Challenge bajnokság futamán készült a Közép-Európa Rallyra, az osztrák futamon négy pályát kellett kétszer teljesíteni.
Az első és harmadik gyorsaságin Fourmaux bizonyult a leggyorsabbnak, de Ogier a második és negyedik szakasz megnyerésével szorosan tartotta a lépést honfitársával. A rally második felében viszont a nyolcszoros világbajnok minden szakaszt megnyert, és végül 15,8 másodperc előnnyel szerezte meg a győzelmet Fourmaux előtt.
Fotó: Sári Péter
A két Rally1-es autóval induló versenyző természetesen más dimenzióban mozgott, mint a mezőny többi tagja. Hermann Neubauer egy Rally2-es Toyotával zárt a harmadik helyen, 4:05,2 perces hátránnyal.
Fotó: Sári Péter
A magyar indulók közül Hoffer Zsolt és Begala Tamás szerepelt a legjobban, akik abszolút 13. helyen értek célba Škoda Fabia Rally2 evo-val.
Fotó: Sári Péter
Az Alpok–Adria Kupa értékelését a Gutai Marcell – Hajdina Martin páros nyerte meg Rally4-es Peugeot-val.
Oliver Solberg fantasztikus győzelmet aratott az Észt Rallyn, ami után már sokan a Toyota csapatában látnák, Kalle Rovanpera visszavonulása a rallytól, pedig csak segítheti a svéd versenyző előre lépést.
Kalle Rovanpera és Oliver Solberg egy ideig hasonló úton járt korai pályafutása során. Mindketten lett bajnoki címmel kezdhették karrierjüket a WRC-ben. Ott azonban kissé más lett az útjuk.
Kalle Rovanpera már 2019-ben WRC2-es bajnok tudott lenni, majd 2020-tól a Toyota gyári csapatához csatlakozhatott, ahol aztán azonnal sikereket ért el. Már második versenyén dobogóra állhatott a Svéd Rallyn a Yaris WRC-vel (Sébastien Ogier-t megelőzve), 2021-ben pedig Észtországban megszerezte első győzelmét is, 2022-ben az első, majd a következő évben a második vb-címét is megszerezte. Mindannyiszor a legfiatalabb versenyzőként elérve a mérföldköveket.
Oliver Solberg 2022-ben lehetőséget kapott ugyan a Hyundai csapatában, ott azonban nem nyújtott elég jó teljesítményt, így a WC2-ben kellett folytatnia karrierjét. Az idei évre azonban a Toyota partnereként működő Printsport csapatába igazolt a skodás Toksport csapatától. Három év után pedig az Észt Rallyn ismét a WRC legmagasabb szintjén versenyezhetett a Rally1-es Toyotával, amivel csakúgy, mint Rovanpera ezen a futamon szerezte első WRC-futamgyőzelmét.
A váratlan siker után sokan azonnal a Toyota gyári csapatában látták a 24 éves versenyzőt, Petter Solberg fia azonban folytatta WRC2-es szezonját és a Chile Rallyn megszerezte első bajnoki címét a kategóriában.
Kalle Rovanpera csütörtöki bejelentésével, miszerint befejezi rally karrierjét és pályaversenyzőként folytatja 2026-tól, azonban még nagyobb lehetőség adódott Oliver Solberg számára, hogy a Toyota Rally1-es versenyzője legyen.
“Azt hiszem, sokakhoz hasonlóan én is kissé meglepődtem Kalle Rovanpera döntésén – mondta Oliver Solberg a DirtFishnek. – Azonban jól tudjuk, hogy ő egy sok ambícióval rendelkező versenyző a motorsport számos területén. Minden jót kívánok neki, természetesen érdeklődéssel követem majd további karrierjét.”
“Számomra és Elliott számára idén a WRC2-es bajnoki cím megszerzése volt az elsődleges, amit a Printsport és nagyszerű partnereink segítségével sikerült elérni. Most igyekszünk a tudásunk szerint legjobb döntéseket hozni és megpróbálunk további versenyeket nyerni.”
A Toyota csapata csak később fog dönteni Kalle Rovanpera helyének betöltésén.
“A Toyota Gazoo Racing örömmel tárgyal a jövő évi tervekről a versenyzőkkel – mondta a japán gyártó a DirtFishnek. – Biztosak vagyunk benne, hogy a tárgyalásoknak köszönhetően egy erős, kiegyensúlyozott és energiával teli csapatot tudunk kialakítani a 2026-os szezonra.”
Damon Hill nem volt túlzottan elragadtatva attól, hogy Ayrton Sennával egy csapatban fog versenyezni. Noha egyidősek voltak, Hill még újoncnak számított, amikor 1993-ban Senna a maga kimért, csendes módján letolta, az 1996-os világbajnok pedig a könyvében is egyértelművé tette, hogy voltak fenntartásai a brazillal szemben.
1993. október 11-én jelentette be a Williams-istálló, hogy az 1994-es szezonban az Ayrton Senna–Damon Hill párossal áll rajthoz, utóbbi azonban nem fogadta kitörő lelkesedéssel, hogy a háromszoros világbajnok csapattársa lesz. A Sennával egyidős, mégis csupán második teljes szezonjára készülő Hill azt mondta: „vegyes érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy egy ennyire erős és motivált pilóta mellett vezessek, mint Ayrton”, majd hozzátette, hogy „nem lehet könnyen demoralizálni vagy összetörni” őt, mármint Hillt.
Persze a brit pilóta már azért is hálás lehetett, hogy egyáltalán a Williams megtartotta őt, a szezon közben ugyanis elég sokat spekuláltak arról, hogy hiába nyújtott jó teljesítményt Alain Prost szárnysegédjeként, meg kell válniuk tőle, hogy helyet csináljanak a brazilnak. Prost azonban negyedik világbajnoki címével a tarsolyában inkább visszavonult, mintsem, hogy ismét egy csapatba kerüljön Sennával, ami megnyitotta az utat Hill előtt. Az 1993-as idény végére háromszoros futamgyőztessé váló brit végül csak négy alkalommal lehetett Senna csapattársa, mielőtt a brazil klasszis az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon életét vesztette.
Persze ennyi idő alatt is rengeteget tudott tanulni a kor legnagyobb sztárjától, viszont a közös előéletük kapcsán azt is meg lehet érteni, hogy miért ódzkodott egy kicsit a braziltól. Senna ugyanis megtette, amit oly sokakkal (többek között Eddie Irvine vagy Michael Schumacher is tudna erről mesélni), azaz az első adandó alkalommal rendre utasította Hillt, amikor úgy érezte, az újonc fenyegetést jelenthet rá.
Ez Graham Hill fiával az 1993-as San Marinó-i Nagydíjon történt meg. „A fejem fölött zajló politizálás ellenére az önbizalmam elkezdett nőni – emlékezett vissza önéletrajzi könyvében Hill arra, hogy miként rázódott bele a szerepébe az első williamses és egyben teljes F1-es szezonját jellemző döcögős kezdet után. – Imolában én voltam a leggyorsabb a pénteki időmérőn, végül pedig az első sorból rajtoltam és vezettem a versenyt. Annyi mérföldet tettem meg ezen a pályán tesztpilótaként, így pontosan tudtam, mit csináljak, ha üres előttem a pálya. Nagyon kényelmesen éreztem magam az élen, jobban, mint a nehéz brazíliai futamon. Bizonyos szempontból olyan volt, mint visszaülni a biciklire.”
„Az emberek úgy képzelik el a versenyzést, hogy üldözünk valakit, aki az élen halad, de vezetni teljesen más tészta. Neked kell eldöntened, hogy milyen legyen a tempód, mivel senki sem tudja megmondani, hogy mennyire gyors az elég gyors. Még ha ez egy grand prix is volt, és nem motoros bajnoki forduló (Hill korábban motorversenyző volt – a szerk.), mégis ugyanaz volt a lényeg: amint az élre állsz, leszeged a fejed, nyomod neki, és reménykedsz, hogy senki nem jelenik meg a tükrödben.”
De nem sokkal később megjelent, ugyanis amikor Hill az élmezőnyből utolsóként állt ki slick gumikért (felszáradó pályán, esőgumin kezdődött a verseny – a szerk.), a bokszból visszatérve Senna és Prost párosa tűnt fel közvetlenül mögötte. „Magam mögött tartottam őket a Tosa-kanyar előtti padlógázas szakaszon, de a balosból kifelé kissé szélesen fordultam egy nedves folton, és hirtelen a harmadik helyen találtam magam. A dühös kísérleteim a pozícióm visszaszerzésére 10 körön át tartottak, majd kipördültem, mivel gondjaim akadtak a fékekkel. De már elmondhattam magamról, hogy tudom, miként kell rácsukni az ajtót Sennára.”
A brazil azonban nem hagyta ezt annyiban, és magához rendelte Hillt a verseny után. „A futam után a menedzsere, Julian Jacobi eljött a Williams-motorhome-ba, és azt mondta, hogy Ayrton beszélni akar velem. »Ez érdekes lesz«, gondoltam, »Maga a mester fog nekem leckét adni.« Amikor beléptem a motorhome-jába, olyan volt, mintha a pápához érkeztem volna audienciára. Ott ült, nem nézett közvetlenül rám, de világosan végiggondolta, hogy mit fog mondani abban a lassú, igen megfontolt stílusában.”
„Én végig azon gondolkodtam, hogy »Gyerünk akkor. Essünk neki…« Azzal indított, hogy »Te fiatal vagy«, én meg arra gondoltam, hogy »Ugyanannyi idős vagyok, mint te!«, de folytatta. »Új vagy a sportban, óvatosnak kellene lenned. Gondolkodj a dolgokon és azon, ahogyan vezetsz. Ez egy veszélyes sport.« Tisztelettel hallgattam, majd amikor befejezte, azt mondtam, »Kösz, Ayrton, de nem hiszem, hogy bármi olyat tettem, amit ne láttam volna már tőled.« Megköszöntem neki a beszélgetést, és azt mondtam, hogy észben tartom a szavait, majd némi elégedettséget érezve eljöttem. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy valamit jól csinálhattam, ha kaptam egy csendes leszúrást a nagy embertől.”
Az 1993-as szezon során aztán nem akasztották össze többször a bajszukat, sőt, miután Senna a Monacói Nagydíjat megnyerve letaszította Graham Hillt a legtöbb hercegségbeli versenyt nyerő pilóták örökranglistájának első helyéről, a 2. helyen végző Hill a sajtótájékoztatón az apja nevében gratulált neki, amit Senna kézfogással honorált. Könyvében azonban Hill megjegyezte, hogy azért az apja nem biztos, hogy nagy rajongója lett volna a brazilnak. „Azt mondtam neki, hogy biztos vagyok benne, hogy az apám örülne, hogy egy olyan versenyző döntötte meg a rekordját, mint Ayrton, de ugyanennyire biztos voltam benne, hogy nem lett volna ennyire támogató Senna minden, pályán végrehajtott cselekedetével. Ayrton briliáns, de esetenként nagyon mérges versenyző volt.”
Ez a cikk eredetileg 2023. október 11-én jelent meg a Rallycafe.hu-n.
