A kilencvenes években a Mitsubishi, a Peugeot és a Land Rover voltak a főszereplők a Dakar Rallyn, de a sárga Camel által szponzorált és a piros Total által támogatott Citroën ZX Rallye-Raid-ek voltak azok, amelyek a legtöbb szívet meghódították. A C11-es alvázszámú autó most előkerült a múzeumok mélyéről.
Ezek a francia különlegességek a 42 tereprally versenyükből 36-ot nyertek, és 1993 és 1997 között egymás után ötször nyerték meg a tereprally világkupát.
Technológiai szempontból a ZX Rallye-Raid gyökerei a Peugeot 205 Turbo 16-hoz vezethetők vissza, a legendás B csoportos autóhoz. Az, hogy a Peugeot mechanikai alapjai egy hihetetlenül hatékony tereprally versenyautó alapjának is tökéletesek voltak, nem lehetett meglepetés. A 205 Turbo 16 volt az egyetlen B csoportos autó, amely kétszer is megnyerte a rally-világbajnokságot, ami, ha figyelembe vesszük a csoportbeli ellenfelek erejét, kimagasló teljesítmény volt. Természetesen, ahogy a Citroën Sport 1990-től kezdve fejlesztette a ZX-et, úgy bevezette a saját újításait is.
A Citroën Sport C11-es belső kódjelű autója az 1991-es Le Rallye des Pharaons versenyen debütált, amely egy 3700 mérföldes megmérettetés volt a Nílus partján Egyiptomban. A volán mögött az 1979-es rally világbajnok Björn Waldegård ült, az itinert Fred Gallagher diktálta. A Citroën Sport meggyőző erődemonstrációval bizonyította a ZX tudását, az első, második és harmadik helyen értek célba, a C11-es autó pedig a dobogó második fokáig jutott.
Következett a nagy verseny, az 1992-es Dakar. Ez volt az első év, amikor nem Dakarban ért véget a verseny, hanem Fokvárosban. A 12 500 kilométeres, kontinensen átívelő maraton 11 afrikai országot érintett, köztük Nigert, Gabont, Kamerunt és Namíbiát. A 169 résztvevő közül, akik célba értek Fokvárosban, Waldegård és Gallagher problémamentes napok után az összesített negyedik helyen végzett.
A páros 1992-ben még egy alkalommal indult ezzel a ZX Rallye-Raiddel: a Párizs-Moszkva-Peking versenyen a hatodik helyen végeztek.
Az 1993-as Dakar visszatért az eredeti útvonalára. Ezúttal egy másik skandináv rally-világbajnok, az 1981-es győztes Ari Vatanen ült a C11-es számú autó vezetőülésébe, amelyet közben az Evo 2 specifikációra fejlesztettek és a csapat az új, piros Total-színben állt rajthoz. Vatanen bár két szakaszt is megnyert, rengeteg defektet szedett össze, így csak a nyolcadik helyen végzett.
A Citroën utolsó versenye az Egyesült Arab Emírségek sivatagi versenye volt 1993 novemberében. A skandináv rali-világbajnokok trióját, akik ezt a ZX-et vezették, az 1985-ös győztes Timo Salonen zárta. Gallagher visszatért mellé a pilótafülkébe, miután felépült az év eleji Dakaron elszenvedett hátsérüléséből. A harmadik helyen értek célba, és ezzel ez a ZX visszavonult a versenyzéstől. A C11 ugyan nem nyert versenyt, de meghatározó szerepet játszott abban, hogy a Citroën Sport győzelmet aratott az első Tereprally Világkupán.
Visszatérve a gyárba, a Citroën ezt a ZX-et a következő generációs, nagyobb teljesítményű, 2,5 literes XU-15 típusú motor tesztelésére használta, majd 1994-ben az autót az Aulnay-i gyárban elhelyezett gyűjteményébe helyezték el. Négy évvel később a C11-es alváz a világhírű párizsi Citroën Conservatoire-ba került.
A C11-es egészen 2012-ig ott maradt, amikor a gyár úgy döntött, hogy megválnak az autótól. A ZX új francia tulajdonosa nyolc évig tartotta meg, mielőtt eladta a kontinensen található utolsó magántulajdonosának.
Az autó olyannyira eredeti állapotban van, hogy a navigációs computerén még egy darab szalag is van, amelyen egy mérnök kézzel írt figyelmeztető feljegyzése látható, amely arról szól, hogy mennyi üzemanyaggal kell eljutnia a párosnak a következő szervizig az utolsó versenyen.
A C11-es Citroen ZX most újra eladó, akár egy gyűjtemény különleges darabja lehet belőle, de arra is alkalmas, hogy a Dakar Classicon újra természtes környezetében mutassa meg tudását.