Napjainkban az afrikai WRC futammal kapcsolatban azonnal a kenyai Szafari Rally jut szinte mindenkinek az eszébe, pedig a Marokkó Rally és az Elefántcsontpart Rally jóval nehezebb volt. Másodikként következzen az Elefántcsontpart Rally története.
Amíg a Marokkó Rally komoly, sivatagi, maratoni verseny volt, addig Elefántcsontparton a dzsungelben, keskeny utakon, nedves körülmények között kellett versenyezni.
A Bandama Rallyként is nevezett versenyt először 1969-ben rendezték meg, és amíg a WRC-nek is helyet adó Marokkó Rally 1988-ban megszűnt, addig az Elefántcsontpart Rally jelenleg is az Afrika Rally Bajnokság egyik futama, bár a formátum itt is modern lett, csakúgy, mint a kenyai Szafari Rally esetében.
A Bandama Rally először 1978-ban került a WRC naptárba, és az FIA elődje, a FISA akkoriban azt a feltételt szabta minden WRC futam rendező számára, hogy legalább 50 indulónak lennie kell, különben a következő évben már nem kerül a vb naptárba.
Csakhogy indulni vágyók tekintetében igencsak bajban volt az Abidjani rendezvény, ennek ellenére a Szafari Rally után a második legtovább létező afrikai vb futam volt.
Ez pedig egy kis trükknek volt köszönhető. Az indulók között ugyanis olyan versenyzők is voltak, akiknek az autói látszólag megfeleltek a szabályoknak, azonban ahogy az első szakaszon elindultak és eltűntek a felügyelők szeme elől, azonnal ki is álltak a versenyből! Egy olyan hír terjedt el, ezzel kapcsolatban, hogy a szervező olyan járműveket készíttetett, melyek csak egy minimális távot tudtak megtenni, ráadásul a készítésükhöz bármilyen eszköz használható volt.
Ennek ellenére a verseny egészen 1992-ig szerepelni tudott a WRC naptárban.
Ahhoz azonban, hogy vb futam legyen, meg kellett változtatni az időpontját is, ami komoly nehézségeket okozott az indulóknak, ugyanis a WRC versenyek előtt decemberben tartották a rallyt, így elkerülve a csapadékos időszakot.
1978-ban azonban az első elefántcsontparti WRC futamot október 21-24. között rendezték, és ahogy az várható volt, komoly csapadék mellett zajlott a verseny. Részben ezért, részben pedig a csalással létrehozott járművel miatt az 51 indulóból csupán 9-en tudtak célba érni. A versenytávot végül a francia Jean-Pierre Nicolas – Michel Gamet kettős teljesítette leggyorsabban a Peugeot 504 Coupe-val, 2 perc híján 2 és fél óra alatt.
Mivel a FISA részéről is belátták, hogy az októberi időjárás nem megfelelő a verseny számára, ezért 1979-ben már december 9-14. között rendezték a versenyt. Az eső pedig el is kerülte a rendezvényt, ennek ellenére 57 indulóból csak nyolc tudott célba érni. A versenyt pedig a finn Hannu Mikkola és a svéd Arne Hertz páros nyerte Mercedes-Benz 450 SLC-vel, 3 óra 23 perces idővel. A finn páros sikere ellenére az első egyéni világbajnok csapattársuk, a svéd Björn Waldegard lett Hans Thorszelius navigálásával, akik a Bandama Rallyn második helyen zártak.
1981-ben a versenyt az időjárás okozta nehézségek ellenére az utolsó előtti versenyként tartják meg a WRC-ben, a Brit Rally előtt október legvégén.
1986-tól a FISA megszűntette az 50 indulós szabályt, így 1988-ban csak 38-an, 1990-ben 32-en, 1991-ben pedig 37-en, az utolsó, 1992-es WRC futamon pedig 43-an álltak rajthoz, azonban a nehéz terep miatt folyamatosan 10 körül, sokszor az alatt volt a célba érők száma.
1993-tól az abidjani verseny már csak ARC futamként élt tovább. Idén február 24-26. között rendezték meg a rallyt, 21 indulóból pedig csak 11 ért célba a 200.12 km-es távon.