Juan Pablo Montoya és a Williams gyümölcsözőnek induló, világbajnok címek helyett végül csak 4 győzelmet hozó kapcsolata egy rádiós kirohanás miatt futhatott zátonyra, vélte 2004-ben ezen a napon, február 13-án a grove-i istálló akkori technikai igazgatója.
A Forma-1-ben 2001 és 2006 között versenyző, ott 94 versenye során 7 győzelmet szerző Juan Pablo Montoya kétségtelenül az F1 történetének legtehetségesebb és leggyorsabb versenyzői közé tartozik, aki lobbanékony és szenvedélyes természetével sok rajongót szerzett magának, míg mások pont ezért nem kedvelték.
Hogy mennyivel lehetett volna sikeresebb a pályafutása, ha egy kicsit higgadtabb, azt nehéz megmondani, de lehet, hogy a 2003-as Francia Nagydíjat például megnyerhette volna. Más kérdés, hogy talán abban az esetben nem igazol át 2005-re a McLarenhez, hanem marad az arra a szezonra a középmezőnybe süllyedő grove-iaknál.
A sportágból végül a McLarennel is összevesző, a 2006-os szezon közben a NASCAR-ba távozó kolumbiairól 2004. február 13-án, azaz pontosan 19 éve nyilatkozta Patrick Head, a Williams legendás technikai igazgatója, hogy tulajdonképpen a 2003-as Francia Nagydíjon és azután történtek vezettek Montoya csapaváltásához.
A 2003-ban a világbajnoki címért is csatában levő kolumbiai a 16 futamos szezon 10. versenyén megorrolt a csapatára, amiért az szerinte menet közben változtatta meg csapattársa, Ralf Schumacher taktikáját úgy, hogy a németnek kedvezzenek, ezzel bebiztosítva neki a győzelmet. Montoya menet közben ettől éktelen haragra gerjedt, és dühkitörésében elkezdte ostorozni a csapatot.
Ralf Schumacher és Montoya a 2003-as Francia Nagydíjon
„Szerintem Juannak nem tetszett, hogy rácsaptak a kezére. Tudom, hogy a döntés, hogy a McLarenhez igazoljon, néhány nappal azután született. Juan tévesen azt hitte, hogy szóltunk Ralfnak arról, hogy mit csinált, és egy körrel korábban behívtuk Ralfot. Elég kemény szavakat használt a rádióban, szóban bántalmazta a csapatot a következő tíz percben” – idézi az Autosport 2004 februárjában Headet.
Miután kidühöngte magát, Montoya második lett, 13,8 másodperccel lemaradva Ralf Schumachertől. Head szerint azonban ha inkább a vezetéssel foglalkozik, nyerhetett is volna. „Ezután szerintem duzzogva kicsit visszavett, és elautókázott a verseny végéig, hogy 15 vagy 20 másodperccel érjen célba Ralf mögött. A verseny utolsó szakaszában Ralf hibázott egyet és szélesre csúszott. Ha Juan ott lett volna a sarkában, talán előnyt kovácsolhatott volna belőle.”
Montoyát a Williams végül írásos figyelmeztetésben részesítette, amit a kolumbiai természetesen nem vett jó néven (Head szerint emiatt írt ugye alá végül a McLarenhez).
„Úgy véltük, hogy helytelen szidalmazni a csapatot a rádióban, amikor a srácok a belüket is kidolgozták az autón és fantasztikus bokszkiállásokat teljesítettek. Juannak mindez nem igazán tetszett. Beszéltünk róla, mert úgy gondoltuk, hogy nem állhat elő olyan helyzet, amelyben tulajdonképpen a teljes csapatot a tetejétől az aljáig kétszer is inkompetenciával vádolt.”
Sajnos akkoriban legfeljebb az előfizetős F1 Digital+ csatornán voltak elérhetők a pilóta és a csapat közötti rádiózások, de ott sem olyan mennyiségben, mint manapság mondjuk az F1 TV-n. Montoya szavait így nem tudjuk idézni, de az alapján, hogy mekkora port kavartak, el tudjuk képzelni, hogy miket mondhatott.
A Williamsszel utolsó versenyét, a 2004-es Brazil Nagydíjat megnyerő kolumbiai végül nem járt rosszul azzal, hogy eljött Grove-ból, hiszen a Williams azóta mindössze egyszer nyert futamot (a 2012-es Spanyol Nagydíjat Past), Montoya pedig a McLarennel még háromszor nyert.