George Russell és Lewis Hamilton ütközése csak ízelítő volt abból, mi vár ránk a következő legalább két évben? Vagy csak egyszeri kisiklás, ami nem fog megismétlődni többet? Ezt jelenleg nem lehet megmondani, de mindenképpen aggasztó a Mercedesnek, hogy az előbbi, hiszen Hamilton és Rosberg között ennél jóval több kellett az első ütközéshez.
Csak ezután fog kiderülni, hogy a Katari Nagydíjra évek múltán úgy fogunk-e visszatekinteni, mint egy elmérgesedő csapattársi rivalizálás előjátékára, vagy csupán apróbb kisiklás lesz Lewis Hamilton és George Russell közös mercedeses időszakából. Mindkettőnek megvan az esélye, hiszen a jövőben csakis rajtuk, illetve a csapaton fog múlni, hogy milyen irányba halad tovább a viszonyuk, de az aggasztó lehet, hogy már most, a maximálishoz képest jóval kisebb tét mellett megtörtént a baj.
Russell nem várhat türelmesen, amíg eljön az ideje
Russell és Hamilton második éve csapattársak, és eddig egyetlen olyan szezonjuk sem volt, amelyben a világbajnoki címért harcolhattak. Ez természetesen teljesen más dinamikájú kapcsolatot eredményez, mint az, ha két, egyforma autóban ülő pilóta a vb-címért verseng, amihez hozzájön, hogy Russellnek a tavalyi volt az első idénye a Mercedes versenyzőjeként. Noha a pontversenyben első nekifutásra legyőzte Hamiltont és a Mercedes 2021-es Szaúd-arábiai Nagydíj óta elért egyetlen győzelme is az ő nevéhez fűződik, a fiatalabbik brit tavalyi idényén érezhető volt, hogy nem akart ajtóstul rontani a házba, és minden esetben mérhetetlen tisztelettel viszonyult minden idők legeredményesebb pilótájához.
Nem igaz, hogy Hamilton azért kapott ki Russelltől, amit eddig gondoltunk?
Ez a tisztelet továbbra is megvan, ám Russell az idén többször is olyan pilóta benyomását keltette, mint aki szépen fokozatosan próbálja átvenni a vezér szerepét, de legalábbis meg akarja erősíteni a pozícióját Hamilton mellett. Persze az ő helyzete merőben más, mint amilyen Valtteri Bottasé volt, hiszen nem egy hirtelen visszavonuló világbajnok helyére érkezett kényszermegoldásként, hanem a Mercedes nevelése, akinek küldetése amúgy is kimondottan az, hogy Hamilton visszavonulása után a csapat vezére legyen. Russell viszont azzal is tisztában van, hogy ez csak akkor történhet meg, ha már a hétszeres világbajnok jelenléte alatt bebetonozza a helyét ahelyett, hogy illemtudón kivárná a sorát, amihez olykor meg kell ráncigálnia az oroszlán bajszát, de nem is szabad túlfeszítenie a húrt.
És közben természetesen benne is dolgoznak a versenyzői ösztönök, hiszen ugyanúgy nyerni akar, mint mindenki más, miközben Hamiltonhoz hasonlóan bajnok alkat – a williamses évek miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egymást követő években nyerte meg az FIA F3-as és F2-es bajnoki címét –, aki nem fog meghátrálni, ha megérzi a vérszagot, mint ahogy akkor sem, ha a csapattársa ellen kell csatáznia.
Ezért aztán minden lehetőségre ugyanúgy le akar csapni, mint a garázs túloldalán levő kollégája, és mivel a Mercedes az utóbbi két évben csak elvétve került olyan pozícióba, hogy a győzelemért harcolhasson, egy olyan esély, mint amilyen a Katari Nagydíjon adódott, jócskán felértékelődik. Persze, sosem tudjuk meg, hogy a két Mercedes valóban nyerhetett-e volna, de Russell utólagos elmondása szerint az esély mindenképpen ott volt, miután a versenytempójuk jobb volt a McLarenekénél, ezért úgy vágtak neki a versenynek, hogy a dobogó mindenképpen reális cél lehet, de ha jól alakulnak a dolgok, akár a győzelem is összejöhet.
Dráma Katarban: Hamilton kiütötte Russellt, majd ráfogta az egészet (videó)
Hamilton ráadásul azzal is tisztában volt, hogy át kell vennie a vezetést az első körben, mert ha nem teszi, stratégiai hátrányba kerül a lágy gumik miatt, miközben Russell sem nyugodt autókázást tervezett Verstappen mögött, hiszen az esélyre ő is ugyanúgy kész volt lecsapni. Így aztán, amikor az első kanyarhoz értek, a szélárnyékból kibújva megtámadta kívülről a hollandot (utólag a rádióban mondta, nem is nézte, hogy csapattársa hol van, mert annyira Verstappen megelőzésére koncentrált), miközben Hamilton mindkettejükkel ezt tette, hogy aztán ne hagyjon elég helyet Russellnek és összeütközzenek.
„A verseny előtti stratégiai megbeszélésen megvitattuk a valószínűsíthető gumikülönbséget a két pilóta között, és azt, hogy ezt miként kezelnénk. Nyilván, ami történt, nem volt a terv része, de egyértelműen nem volt szándékos egyik oldalról sem – nyilatkozta utólag a Toto Wolff távollétében a Mercedest a helyszínről irányító Bradley Lord kommunikációs igazgató, hozzátéve, hogy ilyesminek természetesen nem lenne szabad megtörténnie. – Az első számú szabály bármely versenycsapatban, hogy a két autó nem érhet össze. Ez olyasmi, amivel a pilóták ugyanúgy egyetértenek, mint a csapat más tagjai. Az, hogy az egyik autó a kavicságyban van, a másik pedig a bokszutcából kihajtva tökutolsó az első kör végén, a lehető legrosszabb, ahogy egy első kör alakulhat.”
Hamilton végül elismerte, hogy az ő hibája a Russell-lel történt ütközés
Ez csak a kezdet?
Természetesen az ütközés a legtöbbekben azonnal a 2013 és 2016 között zajló, igazán az utolsó évében elmérgesedő Hamilton-Rosberg rivalizálást juttatta eszébe, különösen a 2016-os Spanyol Nagydíjon történteket, ahol a két Mercedes a rajt után egymást ütötte ki az első helyért csatázva.
„Emlékszem arra – mondta Lord, akinek természetesen felemlegették a több mint 7 évvel ezelőtt történteket. – Szerintem a 2016-os és az évek során szerzett egyéb tapasztalatok nagyszerű közös tapasztalatot jelentenek arról, hogy csapatként miként közelítjük meg ezeket a pillanatokat, és miként tanulunk belőlük és jutunk túl rajtuk. Ott van a versenyzési szándékunk, egyfajta megosztott dokumentum (ezt a Hamilton-Rosberg párharc hatására alkotta meg a Mercedes – a szerk.), amellyel mindannyian egyetértünk azzal kapcsolatban, hogy csapatként miként állunk hozzá a versenyekhez, miként próbáljuk maximalizálni a pontokat, és a versenyzők is egyetértenek ezzel mindenki mással egyetemben. Ez az alapja annak, hogy miként beszélünk dolgokról és lépünk tovább.”
Hamilton és Rosberg 2016-os barcelonai ütközése:
“Oh no…”
“Ohhh! Ohhhh!”The Barcelona crowd reacts to THAT crash 💥#SpanishGP 🇪🇸 #F1 pic.twitter.com/WJ62NWVWaB
— Formula 1 (@F1) May 10, 2017
Nemcsak ennek a dokumentumnak a létrejötte, hanem sok minden más is megváltozott a Mercedesnél 2016 óta. A csapaton belüli légkör a politikai játszmázást semmilyen szinten sem alkalmazó Valtteri Bottas érkezésével jóval nyugodtabbá vált, és most is az, de jelenleg benne van a levegőben, hogy idővel ismét elmérgesedhet a helyzet. „A kapcsolatunk nem tört meg, semmilyen problémám nincs George-al, nagyszerű a kapcsolatunk” – nyilatkozta a Russelltől bocsánatot kérő Hamilton a Katari Nagydíj után, majd a fiatalabbik brit is megerősítette ezt: „Lewis és én rendben leszünk, hatalmas a tiszteletünk egymás iránt, és egyik oldalról sem volt ebben semmi szándékosság.”
Efelől semmi kétségünk sem lehet, viszont két csapattárs nem csak szándékosan ütheti ki egymást, hanem úgy is, hogy a saját érdekeiket a csapat érdekei elé helyezik. Hamilton és Russell Katarban egyaránt megérezte a vérszagot és esélyt látott a győzelemre, ebben a helyzetben pedig egy csapásra háttérbe szorult az, amit előzőleg megbeszéltek. Nem egymást akarták elgáncsolni, de mindketten az első helyre törtek a rajt után, ami olyan szituációt eredményezett, amelyben mindketten veszítettek, a Mercedesről nem is beszélve.
Mindketten rendkívül intelligens versenyzők, akik már számos alkalommal bizonyították, hogy képesek felmérni, hogy az adott helyzetben mekkora kockázatvállalás fér bele, és adott esetben inkább visszavenni egy kicsit, előtérbe helyezve a pontszerzést. Ez a mostani a felsejlő győzelem miatt valószínűleg olyan helyzet volt, amelyben mindketten sokat kockáztattak. Az viszont minimum aggodalomra ad okot, hogy rögtön az első ilyen alkalom ütközésbe torkollt, hiszen hol van ez ahhoz képest, amikor a világbajnoki cím a tét. Hamilton és Rosberg 2013-ban egyszer sem ütötte ki egymást, az első ilyen eset a 2014-es Belga Nagydíjon, a vb-címért zajló párharcuk hevében következett be. Ehhez képest Russell és Hamilton már egy sima győzelemért küzdve összementek.
Valahol ebben persze semmi meglepő nincs, és már korábban is benne volt a levegőben (a Japán Nagydíjon nem is múlt csak centiken), hogy előbb vagy utóbb, de valami hasonló fog történni, mert ha egy csapat két hasonló képességekkel rendelkező, egyaránt rendkívül gyors és ambiciózus pilótát ültet két egyforma autóba, akkor hatványozottan megnő az esélye annak, hogy a versenyek során a pálya ugyanazon pontján találják magukat. Russellből pedig soha nem lesz Bottas, és várhatóan a jövőben is fel fogja venni a kesztyűt Hamiltonnal, ami azt jelenti, hogy a Mercedesnek nagyon résen kell majd lennie, főleg akkor, ha ismét világbajnoki címre alkalmas autót építenek.
Az biztos, hogy sem Russell, sem Hamilton nem lesz kezesbárány, ha a végső siker lesz a tét, és nem fog egykönnyen behódolni az esetleges csapatutasításnak, így a Mercedes leginkább a pilóták józan eszében és abban bízhat, hogy a csata hevében is megmarad a közöttük jelenleg meglévő tisztelet. Hogy ez így legyen, abban a pályán kívüli kapcsolatuknak is nagy szerepe lesz. Amennyiben Russell Rosberg módjára pszichológiai hadviselésbe kezd Hamiltonnal szemben, vagy a hétszeres világbajnok nyúl ehhez az eszközhöz, egy pillanat alatt eszkalálódhat a helyzet, és akkor nem biztos, hogy elég lesz egy dokumentumban leírni, hogy miként helyezze mindenki a csapat érdekeit az első helyre.