Ayrton Senna és a McLaren szakítása utólag nézve elkerülhetetlennek tűnhet, ám az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon már egy Williamsben halálos balesetet szenvedő legendát sokak szerint megtarthatta volna a csapat, amellyel legnagyobb sikereit elérte, és ehhez „csupán” engednie kellet volna Senna kérésének.
30 évvel ezelőtt az év ezen szakaszában Ayrton Senna sorsa már megpecsételődött: a háromszoros világbajnok néhány napon belül hivatalosan is Williams-pilótává vált, hogy napra pontosan öt hónappal később Imolában, az istálló 1994-es autójában lelje halálát. Pedig az utolsó utáni pillanatban, a 24. órában minden másképp alakulhatott volna…
Persze a sportban és az életben sincs sok értelme a „mi lett volna ha” felütéssel kezdődő dolgokon rágódni, mégis érdekes visszamenni 3 évtizedet az időben. Már csak azért is, mert ez az epizód remekül példázza egyrészt az, hogy mennyi minden zajlik a színfalak mögött, amiről vagy soha, vagy csak idővel fogunk értesülni, illetve azt is, hogy mennyin múlhatnak győzelmek, pályafutások, vagy akár emberi életek.
A Lamborghini lesz a megmentő?
Senna és a McLaren házassága 1993-ra kifulladni látszott, a brazil pilóta az idény feléig 1 millió dollár fejében futamról futamra szerződött, egyúttal egyáltalán nem tesztelt, ami meglátszott az egyébként igencsak ütős konstrukciónak számító McLaren MP4/8-ason. Brazíliában, Doningtonban és Monacóban azonban így is nyerni tudott, ám a szezon egészét tekintve azért látszott, hogy a Williams és Alain Prost párosa ellen nem igazán van esélye.
„Sebezhetőnek tűnt” – Senna könyörgött Prostnak, hogy változtassa meg a döntését
Senna legfőbb aggálya az idény kezdete előtt az volt, hogy a Honda kiszállása után a McLaren mindössze partneri megállapodást tudott összehozni a Forddal, amelynek a Benetton volt a gyári ügyfele. Ez azt jelentette, hogy Michael Schumacher és Riccardo Patrese előbb kapta meg a legújabb fejlesztésű erőforrásokat, a McLaren pedig mindig egy fázissal később tehette rá azokra a kezét. Azonban ez is csak a szezon kezdeti szakaszában volt így, és a McLaren akkor sem panaszkodhatott, hiszen fizető ügyfélként a Fordnak az esetükben nem volt beleszólása abba, hogy miként működtessék a motorokat, aminek köszönhetően például elektronikus kipörgésgátlót használhattak a Benetton lassú és jóval kevésbé hatékony megoldásával szemben. Az ugyanakkor elvitathatatlan, hogy a Ford V8-asa elmaradt a Williams Renault V10-esétől, Senna így végignézhette, ahogy ősi riválisa egy év kihagyás után visszatérve negyedszer is világbajnok lesz.
Ám időközben felcsillant a remény, hogy az 1994-es szezonban már nem ez lesz a helyzet, és a McLaren ismét harcban lehet a világbajnoki címért.
A Frankfurti Autókiállításon Ron Dennis ugyanis kezet fogott Bob Lutz-al, a Lamborghinit tulajdonló Chrysler elnökével, valamint az olasz márka F1-es főnökével, Daniele Audettóval. A megállapodás tárgy az volt, hogy a McLaren az 1994-es szezontól a Lamborghini erőforrásaival versenyez az F1-ben, noha Dennis később azt állította, soha nem gondolta úgy, hogy a kézfogással megpecsételték volna a jövőbeli együttműködést.
Mindenesetre a fogaskerekek mozgásba lendültek az 1993-ban a gyengécske Larrousse-nak motorokat szállító Lamborghininél, amelynek főmérnöke, a Ferrari tervezőjeként legendássá váló Mauro Forghieri meg volt győződve róla, hogy motorjuk sokkal jobb annál, mint amilyennek a Larrousse-okban tűnik.
1993-ra már csak a Larrousse használta a Lamborghini motorjait
A Lamborghini által mondott számokat ugyanakkor Ron Dennis és Martin Whitmarsh, a McLaren későbbi csapatfőnöke, akkori operációs igazgatója is kétkedve fogadta, utóbbit pedig az sem győzte meg, hogy Olaszországba utazva közelről is szemügyre vehette az erőforrást.
„A Lamborghini eljött és megmutatta nekünk az adatokat, ez alapján pedig a motorjuk fantasztikusnak tűnt. 50-60 lóerővel erősebb és 30 kilóval könnyebb volt a miénknél – idézte fel Whitmarsh a történteket Tony Dodgins „Ayrton Senna összes versenye” című könyvében. – De nem hittem el ezeket az adatokat, mert láttam, hogy mennyire lassúak azok az autók (a két Larrousse – a szerk.) Elmentünk a Lamborghinihez, ahol feltették a motort a tesztpadra, és láttuk, hogy a mutató ugyanazt mutatja, amit állítottak. Aztán megálltak, leszívták az olajat, feltették a motort a mérlegre, én pedig még akkor is csak a fejemet ráztam, hogy »Nem, hiszen ezen a tesztpadon és mérlegen végezték el a kalibrálást. Ne már, srácok…«”
Sennát meggyőzte a V12-es
A megállapodás értelmében azonban már eldöntött tény volt, hogy a McLaren tesztelni fogja a Lamborghini-motort, amihez fáradtságos munkával módosította az 1993-as MP4/8-ast. Először az 1993-as szezon utolsó három futamán már a kirúgott Michael Andretti helyén rajthoz álló, ekkor viszont még tesztpilótai státuszban levő Mika Häkkinen tesztelte a módosított kocsit Silverstone-ban, és rögtön érezte, hogy az bizony jobb, mint a Ford motoros McLaren.
„A Ford motorja jó csomagot képezett, de nagyon nagy várakozásaink voltak a Lamborghinivel szemben, és igazunk lett – emlékezett vissza a finn az F1 Racingnek 2008-ban. – Persze akadt néhány probléma, a motor nagyon hosszú volt, és ez kezdetben nem segítette a kasztnit. Az üzemanyag-fogyasztás magasabb volt, a motornak pedig nagyobbak voltak a hűtési igényei. De igazán izgalmas erőforrás volt.”
Häkkinen Silverstone-ban a szponzorlogók nélküli, teljesen fehér McLaren-Lamborghiniben:
A bejáratás után a kocsit a Wales-ben található Pembrey-be vitték, ahol Senna és Häkkinen egy-egy napot tesztelt vele, így végül a brazil is megtapasztalhatta, hogy mit tud a Lambo V12-ese. Mivel a nem kimondottan F1-es autók igényeinek megfelelő aszfaltcsíkon még nem tudta igazán lemérni, mit it tud a motor, a végső lökést az 1993. szeptember 20-án, Estorilban rendezett nyilvános teszt adta meg, ahol Senna végérvényesen kimondta az ítéletet: Lamborghini-motorral akar versenyezni.
Persze a tökéletestől messze volt a V12-es csomag, és amikor Häkkinen – immár egyedül – ismét próbára tette azt Silverstone-ban, már nem minden alakult olyan zökkenőmentesen, mint addig. De így is volt benne potenciál, ráadásul Forghieri Senna kívánalmainak megfelelően módosított a 3,5 literes szörnyetegen, a brazil ugyanis a felső fordulatszám-tartományban kevésbé brutális, ám a közepes tartományban jobban viselkedő motort akart. Ennek eredményeként előbbi tartományban 25 lóerőt áldozott be Forghieri, cserébe 60-at talált alacsonyabb fordulatszám mellett.
„Soha nem felejtem el, milyen érzés volt ott vezetni azt az autót. Csodálatos volt. A motorerő csak jött és jött, fantasztikus volt, szinte szárnyaltunk – emlékezett vissza Häkkinen az utolsó silverstone-i tesztre. – De a Hangar-egyenesben a Stowe felé felrobbant. Mármint, úgy értem, szó szerint felrobbant. Talán ez volt a legnagyobb motorhibám valaha, sokkoló volt. A motor darabjai és dugattyúk repültek el a sisakom mellett jobbról és balról. Akkora robbanás volt, hogy lyukat ütött a padlólemezen, mégis ez volt karrierem egyik legkülönlegesebb pillanata. És milyen elképesztő hangja volt….”
Senna és a McLaren-Lamborghini Estorilban:
#OnThisDay in 1993 📖
Ayrton Senna tested the McLaren MP4-8 fitted with a Lamborghini V12 engine at Estoril #F1 pic.twitter.com/n2pXgFY3zS
— Motorsport Images (@MSI_Images) September 27, 2018
Giorgio Ascanelli, Senna versenymérnöke szintén az F1 Racingnek idézte fel emlékeit, és hogy milyen rengeteg munkát vett igénybe az MP4/8-as átszabása. „Három hónap kemény munka egy bajnoki idény közepén. Új rajtautomatika, áttervezett kasztni, váltó, gázpedál-vezérlés… Rengeteg munka. Csak egy olyan nagyszerű csapat tudta megcsinálni, mint a McLaren, de valami igazán különlegessel álltunk elő. Kicsit hosszabb és nehezebb lett, mint a V8-as autó, de stabilabb volt és jobban bánt a gumikkal. És jelentősen erősebbnek is bizonyult.”
Senna az estorili teszt után elkezdett lobbizni Ron Dennisnél, hogy a 93-as szezon utolsó három versenyén a Lamborghini-motoros autóval versenyezzenek, mondván, „ha felrobban, hát felrobban”, de legalább hátha legyőzik a Williams-t. Csakhogy Dennisnek más tevei voltak, időközben ugyanis a Renault sikereire féltékeny Peugeot is bejelentkezett a McLarennél V10-es prototípusával, a csapata hosszú távú jövőjét szem előtt tartó csapatfőnök pedig végül a franciákat választotta úgy, hogy erről egy szót sem szólt Sennának.
Átverés volt az egész
Whitmarsh az említett könyvben felidézte, hogy bár Sennának számos „forrófejű pillanata” volt a pályán, a csapaton belül nem emlékszik sokra, de arra igen, hogy Senna egyszer sem volt olyan dühös, mint amikor kiderült, hogy a McLaren nem szerződik le a Lamborghinivel. Sőt, Senna tudta nélkül megállapodott a Peugeot-val, amihez ráadásul Whitmarsh elmondása szerint szabotálni kellett a Lamborghinivel zajló egyik tesztet.
„Végül úgy véltük, hogy a Chrysler nem lesz elég elkötelezett, és megállapodtunk a Peugeot-val 1994-re – mondta Whitmarsh. – A szerződéses kötelezettségek miatt azonban tesztelnünk kellett a Lamborghini-motort, a teszt előtt pedig közöltem Dave Ryan csapatmenedzserrel, hogy bármi is történjék, az autó nem lehet gyorsabb »X-nél«. Ha az lesz, az nagy problémákat fog okozni a szerződések miatt. Aztán hozzátettem, hogy »Ne aggódj, nem lesz gyorsabb.«”
Ám kiderült, hogy a Lamborghini nem akarta átverni a McLarent az adatokkal, és Whitmarsh jobban tette volna, ha hisz a saját szemének.
Sennát átverte a McLaren
„Dave felhívott a pályáról és azt mondta, »Nézd, nem tudom megakadályozni, hogy ez a nyavalyás autó gyorsabb legyen. Elég jónak tűnik, és Ayrton ül benne…« Ezért megmondtam neki, hogy tegyen bele 100 kg üzemanyagot és ne szóljon senkinek. Jó nagy felfordulás volt, nekem pedig kezelnem kellett a helyzetet. Ayrton ugyanakkor nyilván rájött, hogy gyorsabb a Ford-motorral hajtott autónál, és ezzel a motorral akart versenyezni 1993 utolsó három futamán, ezért nagyon dühös lett, hogy nem tesszük ezt meg.”
A Forddal kötött szerződés miatt Whitmarsh szerint nem is tehették volna, így Senna motiválatlanul és rosszkedvűen vágott neki az év utolsó három versenyének, hogy Estorilban a tesztpilótából előléptetett Häkkinen első nekifutásra legyőzze őt az időmérőn. Whitmarsh szerint végül ennek eredménye lett, hogy Senna Japánban és Adelaide-ben is nyert, és 5 győzelemmel az összetett második helyén zárt az évet.
„Ébresztő volt és Ayrton fel is ébredt. Portugáliában elég agresszívan előzte meg Mikát a nyitókörben, majd megnyerte a következő két futamot. Mika nélkül szerintem továbbra is rossz hangulatban lett volna, de Mika versenyképessége miatt nem tudott mást tenni, és ez teljesen feltüzelte. Az utolsó két versenyen olyan szervofék-rendszer volt az autón, amit később szabálytalannak minősítettek, emellett olyan ABS-rendszert fejlesztettünk, amit a szezon felénél tiltottak be. Ezt megkerülve úgy voltunk vele, hogy ha nem lehet ABS-ünk, legalább legyen szervofékünk, úgyhogy ez segített, de inkább [amiatt győztünk], mert Ayrton maximumon pörgött és a munkára koncentrált.”
Senna az élen a Japán Nagydíj rajtja után
Ma is élne?
Ekkor viszont már megpecsételődött a háromszoros világbajnok sorsa, hiszen miután korábban bejelentették a McLaren–Peugeot házasságot, Senna eldöntötte, hogy aláír a Williamshez, amit a Japán Nagydíj előtt meg is tett. A kikosarazott, a McLarenre nyilván megorroló Chrysler elkaszálta az F1-es projektjét, a Lamborghini pedig bezárta az F1-es gyárát, noha az olasz törvények miatt egy évig még motort kellett biztosítania a Larrousse-nak.
Prost teszteli a Peugeot-motoros McLarent az 1994-es szezon előtt:
A McLaren és a Peugeot szövetsége végül totális kudarcnak bizonyult és már a kezdetekkor nagyon ingataggá vált, hogy aztán az 1994-es szezont győzelem nélkül, a Williams-Benetton-Ferrari hármastól messze lemaradva zárják, 1995-től pedig a McLaren Mercedes-motorokra váltson (négy évvel később ironikus módon pedig végül csak együtt dolgozzon a Daimler-Benzzel összeolvadó Chryslerre) és megkezdje három egyéni és egy konstruktőri világbajnoki címet hozó együttműködését a németekkel. Senna viszont ekkorra már hónapok óta halott volt.
Hogy a McLaren és a Lamborghini meghiúsult együttműködése sikeres lehetett-e volna, az sosem derül már ki, de hosszú távon alighanem a sokkal több pénzből gazdálkodó Mercedesszel járt jobban a csapat, ám több, Sennához közel álló, illetve a McLaren-Lamborghini projektben részt vevő személy úgy vélte, hogy egy 1994-es Lamborghini-megállapodás a McLarennél tartotta volna a brazilt, aki ebben az esetben talán még ma is köztünk lenne.