1990. augusztus 12-én, azaz ezen a napon rendezték a Hungaroringen az 5. Magyar Nagydíjat. A szezon 10. versenyének számító mogyoródi száguldás némileg váratlan győztest hozott, aki csapatának főtervezője szerint Ayrton Sennának köszönhette a sikert.
Mostanra megszokottá vált, hogy júliusban rendezik a Forma–1-es Magyar Nagydíjat, de sokáig az augusztus volt a hazai F1-es futam betonbiztos helye, 1990-ben pedig augusztus 12-ére esett a jeles nap. A Hungaroring a 16 futamos szezon 10. állomásaként került be az az évi versenynaptárba, a világbajnoki címért zajló csata pedig aligha lehetett volna kiélezettebb: a két héttel korábban, Hockenheimben diadalmaskodó Ayrton Senna 4 pontos előnnyel érkezett meg Mogyoródra az 1990-re a Ferrarihoz igazoló Alain Prost előtt, míg az összetett harmadik helyén álló Gerhard Bergernek már közel két futamgyőzelemnyi volt a lemaradása brazil csapattársával szemben.
Ám az akkor még a mai változatánál rövidebb (3968 méter) és lassabb Hungaroringen nem a McLarenek vagy a Ferrarik vitték a prímet az időmérőn, hanem a Williams. „Úgy tűnt, a pálya fekszik az autónak, de volt valami a levegőben azon a hétvégén. Talán nem voltunk olyan versenyképesek az 1990-es szezon egészét tekintve, mint ahogyan azt vártuk, de Budapesten Thierry [Boutsennel] és Riccardo Patresével kibéreltük az első rajtsort” – elevenítette fel az eseményeket Jonathan Williams, a néhai Williams-alapító és csapatfőnök Frank Williams fia egy tavalyi YouTube-videóban.
A Williamsszel második idényét teljesítő, 1989-ben Kanadában és Ausztráliában is nyerni tudó Boutsen pályafutása során először – és mint azóta tudjuk, utoljára – indulhatott az élről F1-es futamon, és nem sokon múlt, hogy már az első kanyarban elveszítse a vezetést. Berger ugyanis ágyúgolyóként lőtt ki a McLarennel a harmadik rajtkockából, majd miután nem tudott elslisszolni az összezáró Williamsek között, az első kanyarban körbeautózta Patresét, és megpróbálkozott elmenni Boutsen mellett is, ám a poros íven végül kénytelen volt elvenni a gázt és besorolni a belga mögé.
Boutsen vezet a második kanyar előtt Berger, Patrese és Mansell előtt, aki mögött éppen Alesi előzi Sennát
A vb-éllovas Senna eközben nagyon rosszul jött el, és miután a kettes kanyar előtt Jean Alesi is elment mellette a Tyrrell-lel, a brazil a 6. helyen találta magát. A vezető négyes (Boutsen, Berger, Patrese, Mansell) hamar ellépett, Alesi azonban nem bírta tartani a tempót, helyette egészen a 21. körig feltartotta Sennát, akinek ekkor sikerült az előzés. Hogy hol volt eközben Prost? Gyakorlatilag sehol, a Professzor ugyanis a 10. helyen szerénykedett, miután a rajtnál két pozíciót is veszített, mivel Nelson Piquet és a 10. pozícióból a 7. helyig feljövő Andrea de Cesaris is lehagyta.
Nemsokára azonban a maranellóiak sztárja elkezdhetett feljebb lépdelni, Senna ugyanis defektet kapott és kényszerű kerékcserét kellett beiktatnia, amivel visszaesett a 10. helyre, de Cesaris pedig a 23. körben motorhiba miatt kiesett előle. Nem sokkal ezután Alessandro Nanninivel egyetemben Prost megelőzte Alesit és felzárkózott a vezető négyesre, ám a 36. körben váltóhiba miatt kiesett. Ugyanebben a körben búcsúzott Alesi is, ő Pierluigi Martinivel ütközött.
Senna eközben hatalmas hajrába fogott, majd amikor már az 5. helyen haladt – Berger kiállt kerékcserére a vezető négyesből, amivel a brazil előbbre jött egyet –, az 52. körben Mansell elrontott előzési kísérlete újabb pozíciót ért neki, a Ferrari britje ugyanis Nanninivel és vele szemben is helyezést veszített. Amikor pedig a második helyen autózó Patrese is a bokszutca felé vette az irányt új abroncsokért, Senna a 3. helyen találta magát a továbbra is vezető Boutsen és Nannini mögött.
Újabb könnyű pozíciószerzésben azonban nem reménykedhetett, a vezető belga ugyanis nem tervezett kerékcserét – akkoriban még nem volt kötelező –, és hiába tartotta fel a mögötte haladókat, a Hungaroring kanyargós, előzésre szinte alkalmatlan vonalvezetése neki kedvezett. Senna a 64. körben szánta el magát, és a 6-os/7-es kanyarból álló sikánban beszúrt Nannini mellé, ám a két autó összeért, a Benetton pedig a levegőbe emelkedve a kavicságyban landolt.
Nannini számára ezzel véget ért a verseny, Senna McLarenje viszont nem sérült, ezért tovább üldözhette Boutsent, ám ellene már próbálkozni sem tudott, így 0,288 másodperccel a belga nyert. A harmadik helyen közel fél perces hátránnyal Nelson Piquet-t intették le, miután a 72. körben Berger megpróbálta ugyanazt ugyanott Mansell ellen, amit Senna Nannini ellen, amivel mindkettejüket kiütötte a versenyből.
Boutsen Senna előtt:
12 AUG, 1990: Thierry Boutsen leads all the way to win the 1990 Hungarian GP by 0.3s from Ayrton Senna #OnThisDay pic.twitter.com/NfaXtjxAnd
— Formula 1 (@F1) August 12, 2015
„Az utolsó 20 körben feltorlódtak mögöttünk az autók. Alessandro Nannini állt a második helyen, majd jött Ayrton Senna a McLarenben, Nigel Mansell a Ferrariban, aztán Gerhard Berger a másik McLarenben – emlékezett vissza Jonathan Williams. – Ezeket a fickókat alig választotta el valami egymástól, Thierry pedig minden kanyarban, minden kanyarcsúcsponton, minden váltásnál precíz és tökéletes volt, nem ingott meg [a kopott gumikon]. A McLaren-pilóták egy ponton kétségbeesve próbálkoztak, hiszen előbb Ayrton Senna ütötte ki Nanninit a sikánban, majd nem okulva Ayrton hibájából, néhány körrel később Gerhard ütötte ki Mansellt és saját magát ugyanott.”
„A McLaren jóvoltából így a követőboly egy fősre zsugorodott, de az Ayrton Senna volt, ami azt jelentette, hogy addig semmit nem vehettünk biztosra, amíg be nem értünk a célba. Ayrton a végéig üldözte Thierry-t, de nem tudott elmenni mellette” – ecsetelte Frank Williams fia, aki szerint Boutsen sehol máshol nem bírta volna ki ezt a nyomást, csak a kanyargós és szűk, az előzést nagyon megnehezítő Hungaroringen.
Jonathan Williams felidézte azt is, hogy Patrick Head, a Williams főtervezője miként szúrt oda a verseny után a McLarennek. „A dobogóra menet Patrick Head megállt a McLaren bokszfalánál és megköszönte nekik. Kezdetben nem esett le nekik, mert azt gondolták, azt köszönte meg, hogy Ayrton nem előzte meg [Boutsent]. Patrick azonban tisztázta, hogy »Nem, nem, azt köszönjük, hogy kiütöttétek Alessandro Nanninit, mert az összes pilóta közül ő tűnt a leginkább képesnek arra, hogy elkapjon minket. Az a Benetton elképesztően fürge volt és jól fordult. Ha nem ütitek ki, valószínűleg elkapott volna minket, úgyhogy köszönjük!«” – idézte fel Jonathan Williams a történteket.
A Hungaroring 1989 és 2002 között használt vonalvezetésén a mostaninál jóval nehezebb volt előzni
Minden a határon volt
A Williams-t 1990 végén elhagyó, két szezont a Ligier-nél lehúzó, majd 1993-ban még egy csonka idényre a Jordanhez igazoló Boutsen 2022-ben, a Beyond the Grid podcast vendégeként idézte fel pályafutása utolsó F1-es győzelmét. „Az autó jó volt azon a pályán. Nem a legjobb, de egy körön mindenképpen jó, noha nagyon óvatosan vágtam neki az időmérős körömnek, nem használtam ki teljes mértékben a gumikat, amivel veszítettem némi időt. Tisztában voltam vele, hogy Mansell 1989-ben kerékcsere nélkül teljesítette a versenyt, a gumik pedig pontosan ugyanazok voltak 1990-ben is. Mivel azzal is tisztában voltam, hogy a versenyen nem mi leszünk a leggyorsabbak, tudtam, hogy amennyiben a pole-ból indulhatok az erre a pályára leginkább alkalmas – mivel nagyon jó volt a nyomatéka – motorral, és az élen fogok állni az első körben, akkor az utolsóban is első leszek, hacsak nem történik valami váratlan. Abszolút meg voltam győződve erről. Tudtam azt is, hogy amennyiben kereket cserélek, elveszítem a versenyt, mert a csapat nem volt elég gyors a kiállásoknál, úgyhogy kizárt volt, hogy kiálljak. Ha vezetek, akkor megyek végig, és ennyi.”
Persze mindehhez szükség volt Boutsen képességeire is, hiszen be kellett osztania elsősorban a gumikat, másodsorban a fékeket. „A végére nem maradt gumi a karkaszon, a bal hátsó szó szerint vászonig kopott, úgyhogy nagy szerencsém volt azzal, hogy célba értem, és nem hiszem, hogy akár csak 5 további kört kibírtam volna azzal a gumival. És a fékek is a végüket járták. Van egy féktárcsa erről a versenyről az irodámban, ami tele van lyukakkal, és nincs már rajta semennyi anyag. Elképesztően szerencsés voltam, hogy célba értem, és hogy az első helyen tettem ezt” – ecsetelte, hozzátéve, hogy a fékek teljesítményével nem volt gond, de bármelyik pillanatban felrobbanhattak volna.
Boutsen, Senna, Mansell és Prost a verseny hajrájában
Az interjút készítő Tom Clarkson arról is érdeklődött Boutsentől, hogy milyen volt Ayrton Senna támadásait visszaverni, mire a belga sportszerűen kifejtette, hogy azért a futam nagy részében nem Senna üldözte, másrészt a brazil pilótán érezhető volt, hogy nem akar felesleges kockázatot vállalni. „Amikor még nem volt mögöttem, lelassíthattam és beoszthattam az autót és a gumikat. Ekkor úgy nagyjából 90%-on vezettem. A győzelmemben nagy szerepet játszott a Renault-motor, mert a lassabb kanyarokból a Hondáénál jobb nyomatéknak köszönhetően jobban tudtam kigyorsítani. Ezért aztán kizárt volt, hogy meg tudjon előzni, hacsak nem követek el hibát. Néhány alkalommal, különösen az utolsó 2-3 körben bepróbálkozott, de becsuktam előtte a kaput. És szerintem nem is akart kockázatot vállalni, mert tudta, hogy én mennyire akarom ezt a győzelmet, neki pedig kellettek a második helyért járó pontok. Nagy kihívás elé állított, de a körülmények is a kezemre játszottak.”
Ezzel együtt a mai napig büszke rá, hogy maga mögött tudta tartani a brazil legendát. „Nem sokan mondhatják el magukról, hogy legyőzték Ayrton Sennát egy az egy elleni küzdelemben, én a kevesek közé tartozom, amire nagyon büszke vagyok. Sokszor megvert, de legalább egyszer sikerrel jártam. Nagyon-nagyon jó barátok voltunk, Ayrton volt a legjobb és valószínűleg az egyetlen igaz barátom a Forma–1-ben, úgyhogy baráti beszélgetést folytattunk a versenyről. Azt mondta viccesen, hogy »Ha még egyszer így blokkolsz, akkor neked megyek.«.”
Senna a második hellyel 10 pontra növelte az előnyét Prosttal szemben, hogy aztán a szezonzáró Japán Nagydíjon az emlékezetes első kanyaros ütközéssel biztosítsa be a világbajnoki címet. Erről alábbi cikkünkben írtunk részletesen.
A bosszú napja: Prost meg akarta ütni, de undorodott a védhetetlent húzó Sennától