Max Verstappen egyelőre még nem kapott ki azokban a szezonokban, amikor az autó erejét és megbízhatóságát figyelembe véve volt esélye a világbajnoki címre. Ilyesmi legutóbb Ayrton Sennáról volt elmondható.
Nemrég érdekes fejtegetést közölt a Racefans azzal kapcsolatban, hogy a Forma–1 elmúlt évtizedeinek világbajnokai közül kiről mondható el, hogy minden egyes lehetőségével élt, már ami a végső győzelmet illeti. Az aktualitást az a tény adja, hogy Max Verstappen akár vissza is szállhat az idei bajnoki küzdelembe, méghozzá úgy, hogy ebben a műfajban eddig veretlen.
A holland pilóta ugyanis négy lehetőségéből négyet behúzott. Azt aligha kell megmagyarázni, hogy első hat évében miért nem volt esélye a győzelemre: a Toro Rossónál ez eleve szóba sem jöhetett, a Red Bull pedig sokáig nagyon elmaradt a Mercedestől, akár a Renault, akár a Honda erőforrása hajtotta. Az első valós esély 2021-ben jött, amit Verstappen, még ha vitatott körülmények között is, de kihasznált, az előző három évben pedig több fordulóval a vége előtt behúzta a bajnoki címet.
A 2021-es abu-dzabi futam elfeledett tévedése, amiből Senna-Prost ütközés is lehetett volna
Az első vb-címek tekintetében Nico Rosberg a következő a sorban. A német pilóta 2016-ban ért fel a csúcsra, ám az előző két évben kikapott az ugyanolyan autót hajtó Lewis Hamiltontól. Persze, ahogyan ezt cikkünk végén látni fogjuk, ez önmagában nem érv arra, hogy elszalasztotta a lehetőséget, de mindkét évben sokszor ért célba közvetlenül a brit pilóta mögött, leginkább a második helyen.
Sebastian Vettel a négy, Red Bull-lal lért sikere mellett akár a Ferrarival is nyerhetett volna 2017-ben és 2018-ban. A legnagyobb elszalasztott esélyt azonban a bikásokkal eltöltött első idénye, 2009 jelenti. Abban az évben ugyanis Melbourne-ben és Monacóban is összetörte az autót – előbbiért ráadásul meg is büntették a következő versenyre –, míg a Spanyol, a Török, a Német, valamint a Brazil Nagydíjon közvetlenül csapattársa, Mark Webber mögött ért célba. Ha ezeken a helyszíneken jobban szerepel, megfordíthatta volna a Jenson Button elleni, végül 11 ponttal eldőlő küzdelmet.
Ami utóbbit illeti, arról aligha lehet vitatkozni, hogy neki ennél korábban nem volt sansza elhódítani a bajnoki trófeát. Később viszont igen, leginkább 2010-ben. Immáron a McLaren pilótájaként 42 egységgel maradt el Vettel mögött, miközben 61 ponttal szerzett kevesebbet Hamiltonnál azokon a futamokon, amikor mögötte ért célba.
A hétszeres világbajnoknál a 2007-es és a 2021-es idény is szóba jöhetne, de a legegyértelműbb a 2016-os évad, amikor a szintén Mercedest hajtó Rosbergtől kapott ki. Bár a technika ördöge akkor nem neki kedvezett, a rossz rajtjai szintén nem segítettek rajta. Ezek nélkül pedig jó eséllyel az ő javára dőlt volna el a végül 5 pontos különbséget hozó küzdelem.
Drasztikus megoldáshoz folyamodott a Mercedes Hamilton és Rosberg legnagyobb ütközése után
Kimi Räikkönen 2007-ben szerezte meg egyetlen bajnoki címét, de már 2003-ban és 2005-ben is eséllyel pályázott rá. Azokban az években leginkább a sok technikai hiba és balszerencse hátráltatta, 2008-ban viszont kevésbé. A finn versenyző 22 ponttal gyűjtött kevesebbet csapattársánál, a Hamiltontól épphogy vereséget szenvedő Felipe Massánál. Bár Magny-Cours-ban meghibásodott a kipufogója, Interlagosban pedig nyilvánvalóan nem végezhetett volna a másik Ferrari előtt, Bahreinben, Isztambulban és Hockenheimben ezt megtehette volna, a monacói, a spái és a szingapúri autótöréséről nem is beszélve.
Fernando Alonso háromszor is az utolsó futamon bukta el a vb-címet. A hivatkozott cikk alapján a 2010-es vereségért tehető leginkább felelőssé, és nem az emlékezetes abu-dzabi szezonzáró miatt, hanem azért, mert a Belga Nagydíjon hat körrel a vége előtt kiesett a nyolcadik helyről, miközben Massa negyedikként ért célba a másik Ferrarival. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy 2007 is az övé lehetett volna, ha például Fudzsiban nem töri össze a McLarent.
Kicsit ugorva az időben, Mika Häkkinennek az 1998-as és 1999-es sikere mellett csak 2000-ben volt valós esélye a végső győzelemre. A szezon elején ugyan megbízhatósági gondok hátráltatták, de 17 pontot bukott David Coulthardhoz képest, amikor mögötte intették le. Bár Michael Schumacherrel szemben 20 egységgel kapott ki, a szuzukai futam, amelyen matematikailag is eldőlt a párharc, könnyedén alakulhatott volna fordítva.
52 kör a határon, szétvert kormány és könnyek – ilyen volt Schumacher élete versenye
Jacques Villeneuve üstökösként robbant be az F1-be, majd két év után teljesen beleszürkült a mezőnybe. Abból a két szezonból a másodikat nyerte meg 1997-ben, újoncként pedig csapattársától, Damon Hilltól kapott ki. Amellett, hogy a pályán sokszor mögötte ért célba, leginkább a monacói és az interlagosi hibája miatt maradt alul.
A brit versenyző csak ebben az évben ünnepelhetett bajnoki címet, pedig az előző két idényben is volt rá esélye. 1994-ben ugyan Schumacher gyorsabb volt nála, de a német pilóta kizárásai és eltiltásai miatt csak az adelaide-i utolsó viadalon dőlt el a csata, és a hatalmas port kavaró ütközés után a közvélemény inkább Hill mellé állt. Egy évvel később viszont csúnyán kikapott a későbbi hétszeres világbajnoktól.
Attól a hétszeres világbajnoktól, aki 2006-ban lehetett volna nyolcszoros is. Persze a szuzukai motorhibáért, valamint az interlagosi defektért nem tehető felelőssé, másért viszont annál inkább. Melbourne-ben és a Hungaroringen kiesett, emellett két időmérőt kell megemlíteni. Monacóban a rajtrács végére száműzték, miután szándékosan idézett elő sárga zászlót, és bár utána egészen az ötödik helyig zárkózott fel, enélkül jó eséllyel legrosszabb esetben is második lett volna. Isztambulban pedig kikapott Massától, így egy futam eleji biztonsági autós fázison sokat bukott, és csak harmadik lett Alonso mögött.
Brawn ötlete volt Schumacher 2006-os monacói csalása? – a német később beismerte a szándékosságot
Nigel Mansell az 1992-es, rendkívül domináns vb-címe mellett 1986-ban, 1987-ben és 1991-ben is felérhetett volna a csúcsra. Ezek közül az első évben járt ehhez a legközelebb, amikor az Ausztrál Nagydíjon az élen autózva kapott defektet. Erről természetesen nem tehetett, arról viszont igen, hogy az idénynyitó riói felvonáson kipördült és kiesett.
Ezen a ponton érkezünk el Ayrton Sennához, akinek a Tolemannal és a Lotusszal nem volt esélye a vb-címre, ahogyan 1992-ben és 1993-ban a McLarennel sem, miután abban az időszakban a Williams dominált. 1988-ban, 1990-ben és 1991-ben világbajnok lett, maradt tehát az 1989-es idény. Ekkor saját csapattársával, Alain Prosttal szemben maradt alul, ami elsőre nem hangzik jól, de a helyzet nem ennyire egyszerű.
A brazil versenyző ugyanis abban az esztendőben egyszer sem kapott ki riválisától, amikor pontot szerzett. Persze amúgy is legfeljebb csak egyszer történhetett volna meg, hiszen ilyenkor egy második hely kivételével mindig győzött, de a Hungaroringen Mansell vett el tőle 3 pontot. Emellett a brazíliai, Gerhard Bergerrel történt ütközésért lehet okolni a későbbi háromszoros világbajnokot, de itt még úgy is csak 11 egységet bukott Prosttal szemben, ha feltételezzük, hogy megnyerte volna a futamot.
Összesen tehát 14 pontról van szó, miközben a szezon végén 16 volt a differencia. A kiesésekért viszont egyáltalán nem lehet felelőssé tenni a brazil pilótát: hatszor technikai hiba miatt nem látta meg a kockás zászlót, míg Portugáliában úgy ütközött Mansell-lel, hogy utóbbi addigra már megkapta a fekete zászlót. A szezon utolsó előtti, szuzukai fordulójáról pedig rendkívül ellentmondásos körülmények között zárták ki.
Sennától elcsalták a vb-címet, majd még őt tiltották ki az F1-ből