Juan Manuel Correa szerint az FIA lényegében cserben hagyta és kihasználta őt. A 2019-es belgiumi Forma-2-es baleset túlélője hálás a hozzá legközelebb állóknak, mert úgy véli, a szervezetnek nincs meg a megfelelő támogatási rendszere.
Juan Manuel Correa az F1 betétsorozataként működő Forma-2 2019-es spa-francorchamps-i fordulójának főfutamán szenvedett borzalmas balesetet a Raidillon-kanyarban. Az ecuadori-amerikai pilóta teljes sebességgel nekiment a falról a pálya felé visszacsúszó Anthoine Hubert autójának, aminek következtében az Arden versenyzője belehalt sérüléseibe, és Correa is napokig életveszélyben volt.
Több mint 20 műtéten esett át, de még nem épült fel teljesen az F2 halálos balesetének túlélője
A most 23 éves pilótának lényegében újra meg kellett tanulnia járni, és bár több mint 20 műtét után továbbra sem épült fel százszázalékosan, csodával határos módon visszatért a volán mögé. 2021-ben és tavaly a Forma-3-ban versenyzett, és a zandvoorti sprintfutamon a dobogóra is felállhatott, míg idén Bahreinben ismét az F2-ben indulhatott, és a főversenyen a pontszerzés is összejött neki. Correa szerint azonban ez legkevésbé sem az FIA-nak köszönhető.
„Egyedül hagytak – nyilatkozta a Track Limits podcastban. – Ott volt a családom, a barátaim, a csapatom, de az FIA-tól zéró támogatást kaptam. Ez eléggé rosszulesett, hogy őszinte legyek, rendkívül szomorú volt. Szinte úgy éreztem, hogy úgymond kihasználnak, abban az értelemben, hogy amikor az ember csinálja a show-t, akkor ott vannak, és ők az elsők, akik profitálnak belőle.”
Correa már korábban is megvádolta a szervezetet, sőt, akkor jóval súlyosabb állításokkal tette ezt. 2020-ban ugyanis azt jelentette ki nyilvánosan, hogy négy nappal a baleset után majdnem belehalt a komplikációkba, amiért az FIA-t tette felelőssé: a szövetség stábja ugyanis addigra már elutazott Monzába, a következő forduló helyszínére, így csak a helyi orvosok maradtak, akiknek nem volt tapasztalatuk ekkora becsapódás során szerzett sérülésekkel.
„Összeférhetetlenség miatt nem akarok túlságosan sokat beszélni erről, hiszen újra [az F2-ben] versenyzek, de kicsit így éreztem – fogalmazott. – Csak azt tudom mondani, hogy nagyon szerencsés voltam azokkal az emberekkel, akik velem voltak, és segítettek nekem, mivel nem volt meg az a támogatási rendszer, aminek lennie kellett volna.”
Az ecuadori származású amerikai versenyző hozzátette, azért utólag talán sikerült jobb belátásra bírni az illetékeseket. Emellett azt is leszögezte, hogy ha egy napon lesz egy sorstársa, gondoskodni fog róla, hogy ne legyen annyira magára hagyva, mint amennyire ő egyedül érezte magát a 2019. augusztus 31-e utáni kemény időszakban.
„Azt hiszem, a balesetem óta megértettek néhány dolgot, párszor beszélgettem velük erről – árulta el. – Néha nem könnyű változást elérni egy nagy szervezetnél, sok minden történik. Annyit mondok, hogy ha holnap valakinek ugyanilyen balesete lesz, én ott leszek mellette, ellentétben azzal, hogy mellettem senki nem volt ott, mert tudom, hogy szüksége van erre, és hogy mi az, ami hiányzik neki.”