44 évvel ezelőtt rendezték az 1979-es Francia Nagydíjat, amely két eseményről maradt emlékezetes. Jean-Pierre Jabouille több szempontból is történelmi győzelmet aratott, de mindezt háttérbe szorította Gilles Villeneuve és René Arnoux óriási csatája a verseny hajrájában.
1979. július 1-én, azaz éppen 44 évvel ezelőtt rendezték a Francia Nagydíjat Dijonban. A statisztikai adatokat kedvelők számára több szempontból is csemegét jelentett a futam, hiszen történelmi szempontból igencsak jelentős győzelem született. A legtöbben azonban nem emiatt emlékeznek szívesen erre a viadalra, hanem arra a párharcra, amely minden idők egyik legnagyobb kerék a kerék elleni küzdelmeként vonult be a Forma-1 történelmébe.
Mielőtt rátérnénk magára a futamra, muszáj egy kis kitekintőt tenni az előzményekre: a Renault az 1977-es Brit Nagydíjon állt elő a V6-os turbómotorral, amely teljesítmény tekintetében lekörözte a Cosworth legendás DFV elnevezésű erőforrását. Egyetlen probléma volt vele, a megbízhatósága. A két évvel későbbi dijoni futamig mindössze hatszor értek célba, és ebből is csak egyszer szereztek pontot, amikor Jean-Pierre Jabouille a negyedik helyen látta meg a kockás zászlót.
Meghalt az F1 egyik úttörője, aki duplán írt történelmet, majd Jean Todtot váltotta
Az 1979-es Francia Nagydíj időmérője nem hozott meglepetést, hiszen a Renault-k ismét jól szerepeltek, olyannyira, hogy a pole pozíciót megszerző Jabouille és René Arnoux révén kisajátították az első sort. Az idősebbik francia versenyző 1:07.19 másodperces köridővel bizonyult a leggyorsabbnak, 26 századdal megelőzve csapattársát. A harmadik helyet a Ferrari pilótája, a világbajnoki címért harcoló Gilles Villeneuve gyűjtötte be további 2 tizedes hátránnyal.
A kanadai versenyző azonban mindkét Renault-pilótát lerajtolta, és egy ideig biztonságosnak mondható előnyt alakított ki Jabouill-jal szemben. Az akkor 36 éves versenyző azonban előbb utolérte, majd a 80 körös futam 46. körében meg is előzte ellenfelét, és mivel a motor ezúttal nem adta meg magát, történelmi győzelmet aratott.
Jabouille történelmi győzelmet aratott
Ezek közül a legfontosabb, hogy ez volt az első turbómotoros diadal a Forma-1-ben, de statisztikai szempontól messze nem ez az egyetlen érdekesség. Jabouille ekkor nyert először az F1-ben, és 1948 (ekkor a világbajnokság még nem létezett), illetve Jean-Pierre Wimille óta ő volt az első francia versenyző, aki hazai pályán diadalmaskodott. A franciák számára egyébként is óriási büszkeséget jelentett ez az eredmény, hiszen francia pilóta francia autóval, francia motorral, francia gumikon (Michelin), illetve francia üzemanyaggal (Elf) nyert francia földön.
A legtöbb szurkolónak azonban mégsem ez jut eszébe először erről a futamról, hanem az a jelenetsor, amely Jabouille mögött zajlott a hajrában. Arnoux-nak kifejezetten rosszul sikerült a rajt, és egészen a kilencedik helyig esett vissza, de 14 kör alatt sikerült visszazárkóznia a harmadik pozícióba. Villeneuve azonban még akkor is 15 másodperccel volt előtte, amikor elbukta a vezetést.
A Ferrarin azonban egyre jobban elfogytak a gumik, aminek köszönhetően Arnoux a 75. körre utolérte őt. Három körrel később aztán be is bújt mellé az első kanyarban, és átvette a második helyet riválisától. Ekkor mindenki azt gondolta, hogy eldőlt a dobogósok sorrendje, de egyrészt a Renault-val sem volt minden rendben, hiszen az üzemanyagrendszer nem működött tökéletesen, másrészt Villeneuve-öt nem olyan fából faragták.
A 79. körben az akkor 29 éves pilóta bevetődött riválisa mellé az 1-es kanyarban, és bár füstölősre fékezte a gumikat, sikerült megállnia, és visszavette a második pozíciót. Ezt egy körön keresztül meg is őrizte, ám Arnoux sem adta fel, aminek következtében az utolsó kör valóban legendás csatát hozott kettőjük között.
A francia versenyző a Parabolique-kanyarban előzött, de úgy, hogy a pályát is elhagyta a külső íven. Ezt követően jött a legveszélyesebb momentum, amikor Villeneuve azonnal visszatámadott, de a már teljesen elkopott abroncsokon egy pillanatra elveszítette az irányítást a Ferrari felett, és a két autó összeért. Szerencséjükre nemhogy a nagyobb balesetet, de a megpördülést is elkerülték. Villeneuve aztán újra próbálkozott, és ezúttal már sikerült belülről elmennie Arnoux mellett, majd végül 24 századdal előzte meg őt a célban. (Az utolsó köröket erre a linkre kattintva lehet megtekinteni.)
🏆🏁 🚦🇫🇷 #formula1 #f1 #onthisday #amarcord #FrenchGP Il 1° luglio 1979 andava in scena quello che da molti è ritenuto il più bel duello della storia della Formula 1 tra Villeneuve e Arnoux
Riviviamo i momenti salienti di questa corsa.👀👇https://t.co/G4qW1TCufn
© LAT Images pic.twitter.com/IefkoqVS4A— F1world (@f1world_it) July 1, 2022
A leintés után mindketten lelkesen nyilatkoztak a sajtó képviselőinek. „Elmondom önöknek, hogy nagyon szórakoztató volt – jelentette ki Villeneuve. – Biztos voltam benne, hogy a fejünk tetején fogunk landolni, mert amikor összeérnek a kerekek, nagyon könnyen előfordulhat, hogy az egyik autó felmászik a másikra. Azonban nem ütköztünk össze, és ez rendben van. Elképesztően jól éreztem magam.”
Az eseményekhez hozzátartozik, hogy a két fél a magánéletben kifejezetten jó barátságban volt egymással. „Emlékszem, hogy akkoriban ő volt a legjobb barátom a Forma-1-ben – fogalmazott Arnoux a Forma-1 hivatalos podcastjában, a Beyond The Gridben. – Amikor debütáltam a Forma-1-ben, beszélgettünk Gilles-lel, és azt mondta, hogy »René, gyere velem, és együnk olasz ételt a Ferrarinál!«. A következő, szombati napon eljött velem francia kaját enni a Renault-hoz. Minden nagydíjon így ment. Számomra Gilles nem egy Forma-1-es pilóta volt, hanem egy akrobata. Egyszer azt mondta nekem, hogy »René, ha van egy kormányod és egy féked, akkor mindig van lehetőség valamire«.”
A csata később legendássá vált, de nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Jody Scheckter akkoriban Villeneuve csapattársa volt a Ferrarinál, és év végén legyőzte őt a vb-címért folytatott csatában, de ami ebből a szempontból jóval fontosabb, hogy ő volt a versenyzők biztonsági bizottságának elnöke. A dél-afrikai pilóta ebben a minőségében teremtette le őket a soron következő Brit Nagydíj hétvégéjén.
Arnoux azonban utólag sem tartotta vészesnek a helyzetet, és azzal érvelt, hogy ismeretségükből és barátságukból kifolyólag megbíztak egymásban, és tudták, hogy egyikük sem fog ostobaságot tenni. „Veszélyes volt, de szerintem Gilles-lel kevésbé volt az, mert nagyon jól ismert engem, én pedig nagyon jól ismertem őt – fogalmazott. – Elkezdtünk csatázni, és én megpróbáltam megszerezni a második helyet, végül harmadikként értem célba. Ezzel együtt számomra ez volt a legjobb futam, mert ő volt a legjobb barátom.”
Villeneuve és Arnoux csatája még Jabouille történelmi győzelmét is elhomályosította. Az ifjabbik francia versenyző elmondta, hazája legnagyobb sportnapilapjának, a L’Équipe-nek a másnapi számában a címlapon a dobogón álló Jabouille szerepelt, a következő oldalon pedig a csatát dolgozták fel több képben, és ez utóbbi jobban érdekelte az olvasókat. Arnoux szerint akkori csapattársa kicsit meg is haragudott rá emiatt, és ez 3-4 hónapig rányomta a bélyegét a kapcsolatukra. Persze mindez nem meglepő, hiszen már közvetlenül a leintés után is inkább a Villeneuve-vel vívott küzdelem volt a téma.
„Az volt a legjobb, hogy a dobogós [ceremónia] után mindenki a sajtótájékoztatóra ment – emlékezett vissza Arnoux, aki egyébként akkor állhatott fel először a pódiumra az F1-ben. – Leültem, mert elfáradtam, nagyon nehéz volt vezetni az autót. Láttam az utolsó öt kör [felvételét], és le voltam nyűgözve. Emlékszem, Mauro Forghieri [a Ferrari akkori technikai igazgatója – a szerk.] ott volt a közelben, és a verseny végén magasba emelte a két kezét, majd kijelentette, hogy »ez a két srác teljesen őrült. Nem az első két helyen ment [a csata], hanem a második és a harmadik pozícióban.«”