A Holland Nagydíj rengeteg kihívást tartogatott mind a pilóták, mind a csapatok számára. Ami utóbbit illeti, bár a végrehajtásba csúszott némi hiba, stratégiailag a Ferrari sakkozott az egyik legjobban, a McLaren és a Mercedes viszont a lehető legrosszabb döntést hozta a futam elején.
A Holland Nagydíj egyértelműen a szezon eddigi legjobb futamának bizonyult. Már az időmérő is izgalmas volt, hiszen a felszáradó pálya mindig tartogat érdekességeket, a verseny pedig igazán fordulatosra sikeredett. Igaz, egyvalami nem változott az elmúlt időszakhoz képest: Max Verstappent semmi nem állíthatta meg, és zsinórban kilencedik győzelmét aratva beállította Sebastian Vettel (és bizonyos számítások szerint Alberto Ascari) rekordját.
Pedig a címvédőnek ezúttal tényleg nem volt könnyű dolga. Ahogyan Mark Hughes, a The-Race.com újságírója elemzésében kiemelte, a hazai szurkolók kedvence már szombaton, a Q1-ben elvérezhetett volna, amikor az autója alulkormányzottá vált, és a kavicságyba sodródott. Ha onnan nem evickél ki, akkor az utolsó helyről lett volna kénytelen rajtolni, és onnan még neki is nehéz lett volna nyernie. Ráadásul, miután visszatért a pályára, a 3-as kanyarban túlkormányzottá vált a Red Bull, és könnyen lehet, hogy mások falhoz csapták volna a kocsit.
Direkt szúrt ki Pérezzel a Red Bull Verstappen kedvéért? – a csapatfőnök megmagyarázta a döntést
Másnap pedig ott volt az első körben leszakadó eső. A pálya még akkor is nedves volt, amikor még nem érkezett meg az égi áldás az Északi-tenger felől, és ilyenkor soha nem ideális vezetni, hiszen a többiek legalább az előttük lévőktől látottak alapján ki tudják tapasztalni a körülményeket valamilyen szinten. Nem beszélve az utolsó kanyarról, ahol már szakadt az eső, illetve arról, hogy az elején nem ő részesült a legkedvezőbb stratégiában.
A holland versenyző ugyanis csak a második körben ment ki a bokszba, ellentétben Sergio Pérezzel, Charles Leclerc-rel, Pierre Gaslyval, Csou Kuan-jüvel, Cunoda Jukival, Kevin Magnussennel és az újonc Liam Lawsonnal. A későbbieket látva egyértelmű, hogy ők döntöttek a legjobban, de a brit szakíró rávilágított, hogy mindez csak utólag jelenthető ki, ugyanis a radar nem jelzett ekkora csapadékmennyiséget. Pérez egyébként kifejezetten erőszakos volt a döntés meghozatalában, és saját versenymérnökébe is belefojtotta a szót, amikor közölte, hogy ki akar állni. Ennek eredményeképpen aztán 13 másodperces előnnyel rendelkezett Verstappennel szemben.
A következő körben Verstappen, valamint Fernando Alonso, Carlos Sainz és Esteban Ocon is megkapták az intermediate abroncsokat, ami a második legjobb döntés volt. A leghatékonyabb megoldások közül azonban nem a 3. körben történő kiállás volt a következő, hanem a kint maradás, amit például Alexander Albon és Oscar Piastri is választott. A legrosszabbul tehát azok határoztak, akik a 2. kör után jöttek ki, közéjük tartoztak a Mercedes pilótái, valamint Lando Norris. Ők körülbelül 20 másodpercet buktak az 1. körben kiállókkal szemben úgy, hogy a kint maradókkal ellentétben nem spóroltak meg egy kerékcserét.
A pálya aztán gyorsabb felszáradt, és utólag kijelenthető, hogy a 7. kör volt az ideális váltópont, ekkor ugyanis Albon már 2 másodperccel gyorsabb volt a futamot vezető Péreznél. Ezt senki sem húzta meg, és először a 9. körben váltottak vissza slickekre. A Mercedes Hamiltonnal valamelyest kompenzálta a futam elején elkövetett baklövést, rajta kívül Magnussen és Lance Stroll kapta el a legjobban az ütemet.
Egy körrel később már nyolcan is száraz pályás abroncsokra váltottak, köztük Alonso és Sainz. Ez már elegendő figyelmeztetés volt a Red Bullnak, a kérdés már csak az volt, hogy kit hozzanak előbb. Végül Verstappenre esett a választás, ugyanis az Aston Martin versenyzője máskülönben veszélyt jelentett volna rá, ráadásul egyébként is gyorsabb volt Péreznél, és alighanem csak idő kérdése lett volna, hogy megelőzze. A Red Bull így más sorrendben, de megőrizte az első két pozíciót a jobban időzítő Aston Martinnal és Ferrarival, illetve a többiekkel szemben. A maranellóiak kapcsán érdemes megjegyezni, hogy bár Leclerc kerékcseréjét csúnyán elrontották, a stratégiájukra ezúttal nem lehetett panasz.
Ahogyan akkor sem, amikor a 60. körben ismét leszakadt az ég, hiszen Sainzot rögtön kihozták, ahogyan Pérezt, Gaslyt és jó néhány másik pilótát is. Verstappen és Alonso egy körrel később jöttek, de akkor még nem volt annyira vizes a pálya, hogy túlságosan sokat veszítsenek emiatt. Aztán jött a mexikói versenyző hibája, majd Csou felúszása, aminek következtében az Alfa Romeo a falban kötött ki. A versenyirányítás nem sokkal később megszakította a futamot.
Verstappenen ekkor már extrém esőgumik voltak, mivel Pérez bakija miatt megvolt a bokszkiállásnyi előnye, a Red Bull pedig biztosra ment. Ennek kapcsán mindenképpen szót kell ejteni Oconról, akinek rögtön a kék oldalfalú gumikat tették fel. Ez akár zseniális húzás is lehetett volna, amennyiben nem rendelik el a piros zászlót, csakhogy az Alpine-nak számolnia kellett volna azzal, hogy amikor már ezek az abroncsok működnek a legjobban, mostanában nem engedik a mezőnyt versenyezni. Ami pedig az újraindítást illeti, ott stratégiailag már nem sok érdekesség volt, hiszen a defektet kapó George Russellt leszámítva mindenki végigment az intermediate-eken, ahogyan arra számítani lehetett.