Számos dolog összejátszására volt szükség ahhoz, hogy a McLaren 1988-ban ne nyerje meg az összes versenyt, ami jól példázza, hiába vág neki esélyesként a Red Bull az összes hátralevő futamnak, nagyon könnyű elcsúszni valamin a legjobb autóval is.
A hétvégi Olasz Nagydíj megnyerésével Max Verstappen lehet az első Forma-1-es pilóta a történelemben, aki zsinórban 10 Grand Prix-n végez az első helyen, a Red Bull pedig győzelem esetén beállíthatja saját 2013-as és a Ferrari 1952-es és 53-as szezon alatt összehozott csúcsát azzal, hogy zsinórban 14. alkalommal nyer. Amennyiben pedig ez sikerül, a következő rekord, ami lassacskán tényleg kezd reálissá válni, az összes szezonbeli futam megnyerése.
Esőkáosz és piros zászló után Verstappennek megvan a rekord az év eddigi legjobb futamán
Amennyiben sikerül, az bizonyos szempontból soha nem látott tett lesz, mert bár az Alfa Romeo 1950-ben, a Ferrari pedig 1952-ben nyerte meg az összes Grand Prix-t, mindkét szezonban beleszámított a pontversenybe az Indy 500, noha azt természetesen teljesen más szabályok szerint rendezték, mint az F1-es nagydíjakat. A Red Bull fölényét elnézve pedig lassan tényleg csak az lesz a kérdés, hogy mi tudja elgáncsolni az energiaitalos csapatot, vagy éppen sikerül-e saját magukat elgáncsolniuk.
Valahogy úgy, ahogyan a rekordhoz 1952 óta legközelebb kerülő McLaren tette azt meg 1988-ban, amikor a szeptember 11-i Olasz Nagydíjon Ayrton Senna két körrel a leintés előtt az élen haladva lekörözés közben összeütközött a Williamsben Nigel Mansellt helyettesítő Jean-Louis Schlesserrel. A brazil pilóta az ütközés következtében kiesett, abban a szezonban pedig ez lett az egyetlen verseny, amelyet nem McLaren-pilóta nyert meg.
A bárányhimlő tehetett mindenről
A Red Bull dominanciája és a közelgő Olasz Nagydíj kapcsán Mark Hughes elevenítette fel az 1988-as eseményeket a Motorsport Magazine hasábjain, és levezette, hogy tulajdonképpen a McLarent a bárányhimlő gáncsolta el. Az okfejtés onnan indult, hogy Mansell az augusztusi Magyar Nagydíjon a gyerekeitől elkapott betegség utóhatásaival küzdve vett részt, és annyira le volt gyengülve, hogy nem is tudta befejezni a futamot. Természetesen utólag már belátta, hogy hiba volt rajthoz állnia, mert ezzel csak azt érte el, hogy nem tudott elindulni a Belga Nagydíjon.
A spái futamra az 1987 végén a Zakspeed bukdácsolását megelégelő, és inkább a sportautó-világbajnokságban szereplő Jaguarhoz igazoló Martin Brundle-t kérte fel a Williams – mivel ő volt az egyedüli valamire való F1-es pilóta, akinek nem volt ülése –, és mivel azon a hétvégén nem volt versenye, Tom Walkinshaw csapatfőnök pedig elengedte, a manapság a Sky Sports szakkommentátoraként dolgozó pilóta boldogan igent mondott a lehetőségre. Belgiumban pedig olyan jól teljesített – az első időmérőt megnyerte az esőben, majd a versenyen 9. lett, ami a két Benetton kizárásával 7. helyre módosult –, hogy miután Mansell jelezte, Monzára sem áll készen, Frank Williams megtartotta volna őt az Olasz Nagydíjra is.
Bár a sportautó vb-vel ez a hétvége sem ütközött, Brundle visszautasította a lehetőséget, mondván „Tom Walkinshaw nem engedett volna el egy második versenyre, mert azt akarta, hogy a sportautó-világbajnokságra koncentráljak, amit természetesen meg is nyertem. Emellett gyanítom, 89-re is a Jaguarnál akart tartani, és meggyőzött, hogy a Williams-Judd Monzában úgysem lesz versenyképes (szívómotorral a turbós autók ellen – a szerk.). Több dolog miatt is bánom, hogy nem csináltam meg azt a versenyt, és gyanítom, hogy a McLaren is…” – idézi a Motorsport Magazine cikke Brundle-t.
A Williams így egy másik sportautó-világbajnoki élcsapatban versenyző pilótát, a Mercedesszel szerződésben álló, korábban mindössze egyetlen, világbajnokságba nem beleszámító F1-es futamon (még 1983-ban, Brands Hatch-ben) induló Jean-Louis Schlessert kereste meg, akinek 40-hez közel nem volt veszítenivalója, és igent mondott. Az időmérőn a 22. rajtkockát szerezte meg úgy, hogy 2 másodpercet kapott a másik Williamsben ülő Riccardo Patrese-től, hogy aztán a 11. helyen haladva 2 körrel a vége előtt kilökje Sennát.
Prost és a McLaren megbízhatatlansága is szerepet játszott
Persze kár lenne az egészet Mansell bárányhimlőjére „fogni”, hiszen Brundle maradásával is elkerülhető lett volna mindez, mert egyrészt nem valószínű, hogy ő ilyen helyzetbe hozta volna magát, másrészt vélhetően sokkal előrébb lett volna a mezőnyben, úgyhogy Senna le sem körözte volna. De van itt még valami, nevezetesen a Sennával a vb-címért harcoló Alain Prost, aki belekergette a brazilt abba a helyzetbe, hogy 2 körrel a futam vége előtt Gerhard Berger Ferrarija elől kelljen menekülnie.
Miután Spában a McLaren bebiztosította a konstruktőri világbajnoki címet, Monzától már egyik versenyzőnek sem kellett attól félnie, hogy amennyiben a saját érdekeit helyezi előtérbe, azzal árt a csapatának – nem mintha egy győzelem elszalasztása ne lett volna épp elég nagy kitolás velük –, Prost pedig pontosan ebben a szellemben versenyzett.
A Professzor sikeresen lerajtolta a pole pozícióból induló Sennát, de amikor harmadik fokozatba váltott, hirtelen elment az erő a Honda-motorból, úgyhogy a brazil még a célegyenes végi sikán előtt visszaelőzte. Miként Mark Hughes felidézte, ez a kis kihagyás a Prost V6-osában fellépő injektorprobléma első jele volt, aminek következtében az egyik hengernek nem volt megfelelő a befecskendezése. Mindez végül megrongálta az egyik gyújtógyertyát és motorhibához vezetett, de mielőtt ez bekövetkezett, Prost még megpróbálta tönkretenni Senna futamát.
Prost nem nyerhetett, úgyhogy megpróbálta elérni, hogy Senna se végezhessen az első helyen
Miután észrevette, hogy csak a keverék dúsításával tudja csökkenteni a motor kihagyásait, Prost konstatálta, hogy ily módon nem fog tudni eljutni az autójában levő 150 liter üzemanyaggal a célig (akkoriban nem volt verseny közbeni tankolás és ez volt a maximálisan engedélyezett mennyiség). Innentől kezdve pedig csak arra koncentrált, hogy elérje, lehetőleg Senna se fejezze be a versenyt, hiszen annál rosszabb nem történhetett vele, hogy riválisa maximális pontot szerez, miközben ő egyet sem.
Ezért feltekerte a turbónyomást, mondván, teljesen mindegy, hogy emiatt biztosan kifogy az üzemanyagból, és Senna nyomába eredt. A számítása pedig bejött, a brazil ugyanis szintén fokozta a tempót és nem engedte el Prostot, aminek az lett az eredménye, hogy miután a francia pilóta motorja a 34. körben megadta magát, Sennának óriási spórolásba kellett kezdenie ahhoz, hogy eljusson az 51. kör végéig.
Ekkor 26 másodperccel vezetett a 2. helyre előrelépő Berger előtt, de miután letekerte a turbót és elszegényítette a benzin-levegő keveréket, még úgyis rohamosan fogyott az előnye, hogy a lehető legnagyobb lendületet próbálta átvinni a kanyarokon. Utólag azt nyilatkozta, hogy a verseny hajrájára sikerült kontroll alá vonnia a helyzetet és a maradék két körben nem fogyott volna ki a benzin a McLarenjéből, de nem engedhette magához támadási közelségbe Bergert, mert akkor az osztrák biztosan megelőzi.
Így érkeztünk el az 50. kör elejéhez, amikorra Berger már csak 4 másodpercre volt Sennától, aki pedig a lehető leggyorsabban át akarta magát hámozni Schlesseren, mert a legkisebb időveszteség a győzelmébe kerülhetett volna. Végül a célegyenes végén érte utol a Williams-t. Ekkor Schlessernek két választása volt, vagy kiengedi egyenesen az autóját és átvágja a sikánt, vagy befordul a McLaren előtt és átugrat a kerékvetőn.
Senna balszerencséjére utóbbi mellett döntött, és amikor a brazil mellé ért, Schlessernek nem maradt hely. Próbált a kerékvetőre menekülni, az viszont megdobta az autóját, egyenesen neki a McLarennek. A Williams bal elsője megrongálta az MP4/4-es felfüggesztését, így a kipördülő Senna tehetetlenül nézte végig, ahogy a tifosi őrjöngése közepette előbb Berger, majd Alboreto is elmegy mellette, a Scuderia pedig hazai pályán arat kettős győzelmet az Enzo Ferrari halála utáni első versenyen.
Az ütközés:
Two laps to go, leading comfortably… backmarker outta nowhere 😱
Ayrton Senna tripped over Jean-Louis Schlesser in the closing stages of the 1988 #ItalianGP, causing the only race McLaren failed to win all season! pic.twitter.com/S3ohCCfm0U
— Formula 1 (@F1) August 30, 2018
Schlesser később átballagott a McLarenhez bocsánatot kérni, Hughes elmondása szerint pedig sem a csapattagok, sem Senna nem haragudott rá, balszerencsés szituációként fogva fel a történteket. Mindez ugyanakkor jól példázza, hogy bár körülmények szerencsétlen összjátékára volt szükség, valójában milyen kevés elég ahhoz, hogy a biztosnak tűnő győzelem is egy pillanat alatt kieséssé változzon.