Nigel Mansell eladja óriási gyűjteményét, amelyet autóversenyzői pályafutása alatt felhalmozott. A brit pilóta életrajzi könyvének írója, valamint az árverést lebonyolító aukciósház munkatársa pedig végigkalauzolja a rajongókat a különböző tárgyakon, miközben parádés történeteket idéznek fel.
Ahogyan arról mi is beszámoltunk, Nigel Mansell eladja a pályafutása alatt felhalmozott gyűjteményét. Itt pedig nem csupán a Forma–1-es karriert kell érteni, hanem a gokartos évektől egészen a tavalyi évig tartó évtizedeket, hiszen 2022-ben ott volt a Goodwoodi Sebességfesztiválon, ahol egy Ferrarit és egy Williamst is vezetett.
Az árverést az RM Sotheby’s nevű aukciósház fogja lebonyolítani, és október 4-től 11-ig fog tartani. Annak érdekében, hogy minél nagyobb kedvet csináljanak a vásárláshoz, a vállalat feltöltött egy videót, amely valóságos aranybánya a rajongók számára. Ebben Felix Archer, a cég autós szakembere, valamint James Allen, Mansell életrajzi könyvének írója bemutatnak néhány tárgyat, és esetenként felidézik az azokhoz kapcsolódó történetet.
Mansell 1992-ben nyerte meg pályafutása egyetlen világbajnoki címét, így ennek a szezonnak külön szekciót szenteltek, legalábbis ami a trófeákat és a dobogón viselt sapkákat illeti. Megemlékeztek a Brit Nagydíjról, amikor a Copse-ban 40 km/h-val volt gyorsabb az ugyanolyan autót hajtó Riccardo Patresénél, a futam után pedig valóságos tömeg rohant be a pályára. Szóba került a Belga Nagydíj, amely leginkább Michael Schumacher első győzelméről maradt emlékezetes, de a Williams ekkor biztosította be a konstruktőri bajnoki címét. Továbbá természetesen a hungaroringi futam sem maradhatott ki, amelyet Mansell ugyancsak nem nyert meg, de előnye ekkor vált matematikailag is behozhatatlanná. A pódiumon rövid párbeszédbe elegyedett a győztes Ayrton Sennával.
„Felmentem a dobogóra, Senna pedig mellém állt fel – idézte Mansell szavait Allen. – Maga mellé húzott, és kijelentette, hogy »szép volt, Nigel, most már tudod, milyen érzés bajnoknak lenni. Most már tudod, miért vagyok ilyen rohadék: mert nem akarom, hogy bárki is azt érezze, amit most te.« Felállt a hátamon a szőr, és azt gondoltam, hogy »úristen, most már tudom, miről szól Senna«.”
Ezt követően a legnépszerűbb emléktárgyakhoz, a sisakokhoz mentek, amelyek közül akadt, amelyikben még a rádió csatlakozója is ott volt. A sorban ott volt a gokartos, valamint az 1978-ban viselt Forma–3-as fejvéső is, és Allennek ehhez is volt egy története. Amikor fellépett a kategóriába, Mansell elzálogosította a házát, ám aztán balesetet szenvedett, és megsérült a háta. Azonban nem esett kétségbe, és úgy edzett, hogy kitette a falra a kudarcairól készült képeket, hogy ezzel is motiválja magát.
Ezek mellett az első, 1985-ös Brands Hatch-i, valamint az utolsó, 1994-es adelaide-i győzelmekor viselt sisakja is ott volt. Utóbbival kapcsolatban Allen megjegyezte, hogy amikor visszatérése előtt tesztelt, már arra is rengeteg szurkoló látogatott ki Brands Hatch-be. Az Indy 500-as sisakja szintén része a gyűjteménynek.
Ezután jöttek a versenyzői overálok: az elsőt még akkor viselte, amikor 1980-ban a Lotus színeiben bemutatkozott az F1-ben, és jól látszik, hogy igencsak elmaradt a mai követelményektől. Az 1992-es és az 1994-es williamses ruházatot is megtekintették, sőt, még az 1998-as brit túraautó-bajnokság doningtoni futamán használt overál is előkerült. Allennek azonban nem ezekhez, hanem az 1989-es, ferraris ruházathoz volt egy sztorija: a brit versenyző erre az évre szerződött át Maranellóba, ahol elsőként félautomata váltót használtak, ám a teszteken borzasztóan megbízhatatlannak bizonyult az autó. Mansell nem is fűzött nagy reményeket a szezonnyitóhoz.
„Nigel és Roseanne [Mansell felesége – a szerk.] a futam vége előtti időpontra foglaltak repülőjegyet hazafelé Brazíliából. El akarták érni a korai járatot vasárnap. Azt gondolta, hogy nem fogja befejezni a versenyt. Azonban módosítani kellett a járaton, mert az autó kitartott, és megnyerte a debütáló versenyét [a Ferrarival].”
Utána következtek a kormányok, egy a Williamstől (egy 1988-as tesztről), egy a Ferraritól (1989) és egy a McLarentől (1995). Ennek kapcsán Allen megjegyezte, hogy Sennával ellentétben Mansell a kicsi, de vastag darabokat kedvelte. Sőt, előkerült egy ferraris ülés is, amely az egyik 640-esből származott, amelyet tesztelésre használtak.
A végén pedig megpillanthattuk Mansell első és utolsó győzelmi trófeáját és egyéb érdekességeket. Például megidézték azt a pillanatot az általa megnyert 1991-es Brit Nagydíjról, amikor Sennát ő szállította be a bokszba. A Ferrarinál eltöltött időszakából pedig ott volt egy aktatáska, valamint egy kismotor, amelyen egyszer akkori csapattársa, Alain Prost ült mögötte.