Egyetlen olyan versenyző szerepelt eddig a Forma–1 73 éve íródó történelmében, akinek sikerült megnyernie a bemutatkozó versenyét. Az 1934 karácsonyának első napján született olasz ráadásul mindjárt első három nagydíján győzni tudott, ám végül nem futotta be azt a karriert, ami ez alapján kinézett neki.
Noha nem elképzelhetetlen, azért manapság igencsak valószínűtlen, hogy egy újonc Forma-1-es pilóta nyerni tudjon élete első F1-es futamán, hiszen ehhez eleve top autóban kell debütálnia, és le kell győznie a nála vélhetően tapasztaltabb (hacsak valamelyik topcsapat nem ültet be két újoncot egyszerre, de ilyen tényleg nagyjából soha nem lesz) csapattársát.
Nem véletlen, hogy – az 1950-es Brit Nagydíjat leszámítva, persze – eddig mindössze egyetlen versenyzőnek sikerült megnyernie a bemutatkozó versenyét. Ő az 1934. december 25-én, tehát karácsony első napján Milánóban született Giancarlo Baghetti.
A jómódú családból származó fiatal testvérével együtt 1957-ben elindult a híres Mille Miglia helyett létrehozott raliversenyen, mindezt apjuk autójával, annak tudta nélkül. Második helyen végeztek, de miután apjuk nem sokkal később meghalt, Marco Baghetti átvette a családi vállalkozást, míg Giancarlo maradt a versenyzésnél. 1959-ben egy barátja segítségével az olasz sportautó-bajnokságban indult, egy évvel később pedig a Formula Juniorban próbálkozott.
Baghetti (középen) az 1962-es Olasz Nagydíjon Phil Hill (balra) és Mauro Forghieri társaságában
Eközben a Forma-1-ben egyre kevesebb olasz versenyző szerepelt, ennek orvoslására pedig néhány privát istálló létrehozta az Olasz Automobil Istállók Szövetségét, vagyis a FISA-t (nem ugyanaz, mint az F1-et később szabályozó Fédération Internationale du Sport Automobile). Az Enzo Ferrarival kötött megállapodás értelmében a Ferraritól bérelt F2-es autóval versenyeztették a kiválasztott fiatalokat, akik között szerepelt Baghetti is. A későbbi F1-es pilóta a szövetséget vezető Eugenio Dragoni figyelmét 1960 novemberében, egy Formula Junior-futamon keltette fel, de Enzo Ferrari is felfigyelt rá, így beültette az 1961 márciusában rendezett sebringi 12 órás versenyre, ahol hivatalosan második lett Willy Mairesse váltótársaként, de az autójukat már a verseny elején át kellett adniuk a technikai hiba miatt kieső Wolfgang von Tripsnek–Richie Ginther duónak.
Az F1-es debütálásig sem kellett már sokat várnia Baghettinek: a világbajnokságon kívüli szirakúzai versenyen egyedüli Ferrari-pilótaként, számos állandó F1-es versenyzőt megelőzve a 2. rajtkockát szerezte meg, majd Dan Gurney-re 5 másodpercet verve megnyerte a viadalt. Ezt követte május 14-én a Monacói Nagydíjjal ugyanazon a napon rendezett nápolyi verseny megnyerése (az ellenfelek tekintetében sokkal könnyebb dolga volt, de azért mindenkit lekörözött), aminek köszönhetően – bár a FISA-val kötött megállapodás erre nem vonatkozott – a Ferrari lehetőséget adott neki a Francia Nagydíjon.
A váratlanul távozó Olivier Gendebien ülését átvevő Baghetti a 12. helyre kvalifikált Reims-ben, de néhány kör elteltével már vezetett. Miután a három gyári Ferrari, valamint Moss is ki- vagy visszaesett, Baghetti óriási esélyt kapott, ám Dan Gurney a Porschéval nem tágított. Végül elképesztően szoros befutót hozott a verseny, miután az utolsó kanyarban még az amerikai vezetett, ám Baghetti kivágott jobbra és a célegyenesben megelőzve őt 1 tizeddel hamarabb ért célba.
Az első és egyetlen győzelem:
July 2, 1961 – #FrenchGP Giancarlo Baghetti wins on his first F1 championship GP by only 0.1 second #redseason pic.twitter.com/Wxzs4gYrRR
— Scuderia Ferrari (@ScuderiaFerrari) July 2, 2015
Baghetti ezzel a Forma-1 történetének harmadik és mindmáig utolsó pilótája lett, aki megnyerte debütáló futamát, de klasszikus értelemben véve ő az egyetlen, hiszen Giuseppe Farina a történelem első F1-es versenyének megnyerésével, Johnnie Parsons pedig az 1950-es, akkor még az F1-es versenynaptárba beleszámító Indy500 megnyerésével mondhatja el ezt magáról.
Parádés kezdés után hatalmas visszaesés
Az 1961-es Francia Nagydíj után alighanem senki nem gondolta volna, hogy Baghetti F1-es pályafutása ezután már semmilyen komoly eredményt nem rejt magában. Még kétszer állhatott dobogón (egy győzelem, egy második hely), de mindkétszer pontversenyen kívüli futamon, a maradék két 1961-es vb-futamán pedig egyaránt kiesett. 1962-re ugyanakkor gyári ülést kapott a Ferraritól, ám csupán egy 4. és egy 5. helyre futotta tőle, így a Scuderia végül a szintén előléptetett Lorenzo Bandini mellett tette le a voksát.
62 éve rendezték a Forma-1 hivatalosan leghalálosabb versenyét
Baghetti ezután 1963-ra a korábbi Ferrari-mérnökök által alapított ATS-hez igazolt, de öt próbálkozásból csak egyszer ért célba, és akkor is csak 15. lett. 1964-ben a Centro Sud nevű csapat színeiben próbálkozott, és bár ekkor több futamot is befejezett, az első hatba sem tudott bekerülni. 1965-ben, 66-ban és 67-ben már csak az Olasz Nagydíjon vett részt, de mindannyiszor kiesett.
Az 1967-es Monacói Nagydíjon a sikán mellett állva szemtanúja volt honfitársa, Lorenzo Bandini összeégésének, egy 1968-as monzai F2-es baleset után pedig úgy döntött, felhagy a versenyzéssel.
F1-es pályafutását végül 20 vb-futammal zárta, de az első, győzelmet hozó versenye után már csupán kétszer szerzett pontot. Az F1-en kívül ugyanakkor még ért el sikereket: 1966-ban megnyerte az 1000 köbcentiméteres kategóriát a túraautó Európa-bajnokságon.
Versenyzői karrierje befejezése után újságíróként, illetve fotósként tevékenykedett, egészen a 60 éves korában, rák miatt bekövetkezett halálig.
Horror Monacóban – szalmabálákon múlt az élete a Ferrari sármos olasz pilótájának (videó)