Hogyan nyerjünk F1-es futamot, miután kinyomta a szemünket az asszony? – mindenkit átverve!

1958-ban ezen a napon, január 19-én rendezték a történelem hatodik Forma–1-es Argentin Nagydíját. A Buenos Aires-i Juan y Oscar Gálvez versenypálya több lehetséges nyomvonala közül a 3345 méter hosszún tartott 80 körös száguldás több dolog miatt is emlékezetes maradt: a mai napig ez minden idők legkevesebb nevezőjét hozó F1-es futama; ekkor nyert először farmotoros autó a Forma–1–ben; ez volt az első privát istálló által szerzett győzelem, egyben a Cooper Car Company első sikere, illetve a győztes fél szemmel teljesítette a távot.

8 csapat, 10 pilóta. Ennyien neveztek az 1958-as szezon első versenyére, amelyet négy hónappal a második, Monacóban tartott forduló előtt rendeztek. A korai időpont igen rosszul jött a BRM-nek és a Vanwallnak, mivel egyik istálló sem készült el időben az üzemanyag-szabályok változtatása miatt szükséges módosításokkal, így csak Maseratik, Ferrarik és egyetlen Cooper állt rajthoz. Utóbbiban a Vanwall által erre a versenyre a Rob Walker Racing Teamhez elengedett Stirling Moss foglalt helyet, nem éppen 100%-os állapotban.

Miután a Maserati az előző év végén kiszállt, a márka minden autóját privát istállók futtatták, a Scuderia Sud Americana pedig fel is ajánlotta Mossnak az egyik 250F-jének volánját, ám az előző három idényben egyaránt a bajnokság második helyén végző, továbbra is a vb-címet hajszoló brit nem kért belőle, és inkább megkereste Rob Walkert. Ez elsőre nem tűnt túl logikus lépésnek, mivel az F2-es autóból módosított Cooper T43-as motorja 500 köbcentivel kisebb volt a riválisokénál, viszont akadt egy nagy előnye: jóval kevesebbet fogyasztott.

Embed from Getty Images

Moss a gyengébb, ám fürge és kevesebbet fogyasztó Cooper mellett döntött 

Miután a nagy hőség miatt a versenytávot 400 km-ről 313 km-re csökkentették, Moss és a csapat rájött, hogy spórolósan vezetve egyetlen tank üzemanyaggal is képesek lehetnek végigmenni. Hogy a tervüket elfedjék, elterelő hadműveletbe kezdtek, és már jó előre arról panaszkodtak, hogy a Cooper négy csapággyal rögzített kerekeit mennyivel több idő lesz kicserélni (nagyjából két teljes kör), mint a Ferrarik és Maseratik abroncsait.

Moss az időmérőn csupán a 7. helyet szerezte meg a 10 indulóból, miközben kereken 2 másodperccel maradt el a hazai versenyét pole pozícióból kezdő, abban az évben már csak két vb-futamon induló, Kubában elrabolt Juan Manuel Fangiótól. Viszont tudta, hogy a nagydíjon ezen a helyezésén jelentősen javíthat, ha bejön a stratégiája. Ám nemcsak a hőséggel, a kopó gumikkal és a fogyó üzemanyaggal kellett megküzdenie, hanem azzal is, hogy csak a fél szemére látott.

Két nappal a verseny előtt ugyanis első felesége, Katie „mókázás” közben úgy belenyúlt az egyik szemébe, hogy megsértette a szaruhártyát. Mosst 30 perccel a rajt előtt ezért még orvos vizsgálta, és a kötéseket is csak ekkor vették le a szeméről, viszont így is fájdalomcsillapítókkal és szemtapasszal versenyzett.

Olajfoltokra hajtott, hogy végigérjen

A rajtnál a 4. helyről induló Jean Behra állt az élre Maseratijával, de hamar megelőzte őt a későbbi világbajnok Mike Hawthorn a Ferrarival, hogy aztán a 10. körre a Scuderia Sud Americana privát Maseratijával versenyző Fangio vegye át az első helyet. Moss pedig eközben szépen lépdelt előre, és mire a „szomjasabb” olasz autók elkezdték a kerékcseréket, már a második helyen haladt.

A kiállások végeztével természetesen az élen találta magát Luigi Musso és Hawthorn előtt – miközben Behra megpördült, Fangiónak pedig elkezdett kihagyni a motorja, ezért visszaesett –, a riválisoknak azonban még ekkor sem esett le, hogy mit tervez, a Rob Walker Racing pedig még a verseny alatt is igyekezett becsapni a többieket azzal, hogy elkezdtek készülődni egy kiálláshoz. Ez ma már tilos lenne, de akkor még a játék része volt.

Musso és Hawthorn végül 10 körrel a verseny vége előtt kapcsolt, és elkezdte fokozni a tempót, ám ekkor már túl késő volt, és a veszélyesen elvékonyodó futófelületű abroncsait olajfoltokra hajtva életben tartani igyekvő, azokat végül vászonig koptató Moss 2,7 másodpercet sikeresen megőrzött a rohamosan fogyó előnyéből Mussóval szemben.

Így nyűgözte le a hőskor F1-es legendája a mai mezőny egyik tagját

A minden idők legjobb nem világbajnok versenyzőjének tartott brit pályafutása hetedik és egyik legokosabb győzelmét aratta, ami egyben a Cooper Car Company első sikere és az első privát istálló által elért győzelem is volt, illetve az első farmotoros autóval elért elsőségnek is ez számít a Forma–1-ben.

Noha ekkor még nem volt egyértelmű, hogy ez a jövő – hiszen Moss nem volt gyorsabb az orrmotoros Ferrariknál és Maseratiknál –, de utólag mégis tekinthetünk úgy erre a versenyre, mint az orrmotoros F1-es autók alkonyának kezdetére, hiszen abban az évben nyert utoljára vb-címet ilyen konstrukció.

Moss viszont hiába írt történelmet és egy második hely mellett nyert még háromszor – már a Vanwall-lal – abban az évben, végül egyetlen ponttal így is lemaradt a csak egy győzelmet, viszont öt második helyet számláló (és Moss öt kiesésével szemben csak egyszer búcsúzó) Mike Hawthorn-tól az összetettben, aki az első brit F1-es világbajnoki titulusát is elorozta előle.

Meg voltak számlálva a napjai, de végül saját felelőtlensége végzett az első brit F1-es világbajnokkal