31 éve ezen a napon a McLaren bejelentette 1993-as pilótapárosát, ám az istálló sztárpilótája, a csapattal három világbajnoki címet nyerő Ayrton Senna nem volt köztük. Persze mindez nem volt véletlen, hiszen a brazil éppen hatalmas kötélhúzást folytatott Ron Dennis csapatfőnökkel. Kettejük játszmájának egyik utolsó felvonásaként Senna egy teljes repülőnyi embert várakoztatott meg.
Az 1993-as szezon volt Ayrton Senna utolsó idénye a McLarennél, de egy ideig úgy tűnt, hogy az 1992-es lesz az. Miután a Honda a 92-es szezon végén elhagyta a wokingi alakulatot, a McLarennek a Williams által használt Renault V10-esnél gyengébb Ford V8-as motorok maradtak (ráadásul kezdetben nem kapták meg a legjobb specifikációt, amit a Benetton igen), ami kétségeket ébresztett a brazilban. Nem titok, hogy Senna már 1993-tól szeretett volna a 92-ben mindenkit állva hagyó Williams versenyzője lenni, ám a szabadságról visszatérő Alain Prost megvétózta ezt, így a brazil leghamarabb 94-től igazolhatott Frank Williams istállójába.
Senna felháborodott a „gyáva” Prost viselkedésén, miután dugába dőlt a terve
1993-ra tehát maradt a McLaren, vagy az, hogy kihagy egy évet. A kötélhúzás és bizonytalanság végül annyira elhúzódott közte és Ron Dennis csapatfőnök között, hogy 1993. február 10-én utóbbi bejelentette: a CART-ból átszerződő Michael Andrettivel és a Lotustól frissen igazolt Mika Häkkinennel kezdi meg a szezont. Az MP4/8-as bemutatója és a szezon előtti tesztek nagy része is ezzel a párossal zajlott le, Senna ugyanis nem volt hajlandó aláírni.
„Amint a Honda elment, [Senna] nem akarta nálunk folytatni. Mint bármelyik pilóta, gyári szerződést akart, és szerintem igaza volt” – nyilatkozta az Autosportnak 2021-ben Martin Whitmarsh, a McLaren akkori műveleti igazgatója, későbbi csapatfőnöke.
Senna az 1992-es ausztráliai szezonzáró után hazautazott Brazíliába a szokásos családi vakációjára, majd karácsony előtt néhány nappal a Penske CART-autójában tűnt fel, nyilvánvalóvá téve: semmi garancia nincs rá, hogy 1993-ban is a Forma–1-ben látjuk. Miközben az F1 legnagyobb sztárja mérlegelte az opcióit – amelyek között az is szerepelt, hogy egyáltalán nem versenyez 1993-ban –, Dennis leigazolta a Lotustól Häkkinent, aki tudta, hogy amennyiben Senna mégis szerződik a McLarennel, ő egy éven át a tesztpilóta szerepébe kényszerül.
Senna a Penske Chevy-ben Phoenix-ben:
On this day in F1 in December 1992 F1 Legend Ayrton Senna tested the Penske Chevrolet PC22 Indycar at the Firebird raceway, Pheonix, Arizona, USA.
.
.#f1 #Indycar #PenskeChevrolet #AyrtonSenna #FirebirdRaceway pic.twitter.com/PPVHMjSeNQ— Motorsport Images (@MSI_Images) December 20, 2017
Valójában persze Dennis és Senna is tudta, hogy mindkettejüknek az lenne a legjobb, ha módot találnának a közös folytatásra. Csakhogy a Honda gyári partneréből a Ford ügyfelévé változás anyagilag és marketing szempontból is érzékenyen érintette a McLarent, amelynek egyszerűen nem volt annyi pénze, mint azelőtt. Dennis ezért a február elején, Svájcban megejtett első találkozón közölte Sennával, hogy nem tud neki annyit fizetni, mint eddig, és a brazil 5 millió dollárt kaphat.
„Erre Ayrton közölte: »Rendben van, akkor megcsinálom az első öt versenyt, és ennyi volt.« Így jött létre a versenyenkénti egymillió dolláros megállapodás. Nem azt mondta, hogy »Egy millió dollárt akarok futamonként«, csak annyit mondott, hogy »Akkor csak öt futamon állok rajthoz«” – emlékezett vissza Julian Jakobi, Senna menedzsere szintén az Autosportnak.
John Hogan, a Marlboro marketing-igazgatója erre felnevetett, jobbkeze, Graham Bogle viszont csöndben ült, miként így tett Ron Dennis is. Senna a csendet megtörve erre közölte, hogy amennyiben később Dennis szerez még pénzt, az első öt futam után majd tárgyalnak a folytatásról. Így aztán aláírták az 5 millió/5 futamos megállapodást, de Senna belefoglaltatta, hogy csak akkor utazik el az adott nagydíjra, ha a verseny hetének szerdájáig megérkezik a pénz a számlájára.
Senna végül Häkkinen helyét vette át, de a Portugál Nagydíjtól a finn lett a csapattársa, miután a McLaren kirúgta Andrettit
Először Imolában forgott veszélyben az indulása
Noha jelentősen gyengébb volt a Ford-motor a Renault-nál, a McLaren MP4/8-as kiváló autó lett, Senna zsenijével párosítva így a McLaren az első három futamból kettőt megnyert, egyszer pedig második lett. Az idény negyedik futama, a San Marinó-i Nagydíj előtt így Senna 12 ponttal, az akkori rendszer szerint több mint egy futamgyőzelemnyi előnnyel vezetett Alain Prost előtt az összetettben.
Ennek tudatában az ember azt gondolná, hogy esze ágában nem lenne futamot kihagyni, ám Sennát nem ilyen fából faragták.
„Az első gond Imolában jött – idézte fel Jakobi. – Mindig meg kellett erősítenem faxon vagy telefonon, hogy a pénz megérkezett. Ekkor viszont szerdáig nem jött meg, Ayrton pedig Sao Paulóban volt. Azt mondta, »Rendben, akkor ezen a hétvégén nem versenyzem.« És ennyi volt, nekem pedig meg kellett mondanom a csapatnak, hogy nem jön, mert a pénz nem érkezett meg. A csapat viszont azt mondta, hogy ők elküldték. Akkoriban a bankolás még nem volt olyan hatékony, mint manapság. Akárhogy is, a pénz végül szerda helyett csütörtök reggel jött meg, úgyhogy felhívtam Ayrton irodáját Sao Paulóban, de nem tudták, hogy hol van. Elment valami nővel valahova. Nem volt a lakásán, nem volt az irodájában, és nem tudták megtalálni őt.”
Senna végül indult Imolában, de a versenyt nem fejezte be
„Csütörtökön ebédidőben leltek rá, úgyhogy azután felugrott a repülőre. A McLaren elküldte Jo Ramirezt, hogy vegye fel őt, de ő meg rossz reptérre ment. Ayrton péntek reggel késve érkezett a pályára, az első edzés felénél ült be az autóba, majd összetörte azt. Úgyhogy ez volt az első alkalom, amikor [a versenyenkénti egymilliós szerződés] zavart okozott.”
Senna eközben nyilvánosan nem mondta ki, hogy a „vagy megyek vagy nem” játszma pusztán anyagi természetű, helyette úgy csinált, mintha továbbra is az zavarná, hogy a McLaren-Ford nem elég versenyképes. Az eredmények viszont azt mutatták, hogy a rendkívül fejlett elektronikával felvértezett MP4/8-as a lóerődeficit ellenére ütőképes fegyver tud lenni, Senna pedig Monacóban is nyert vele, így az első 6 verseny után is a tabella élén állt.
Óriásit bukott, majd Prost és Schumacher drámája után a sérült Senna lett Monaco új „hercege”
Megváratott egy egész gépet
Ekkorra már értelemszerűen túl volt az első öt versenyen, Dennis pedig végül belement, hogy a hátralevő futamokra is versenyenként egymilliót fizessen neki, a brazil így összesen 16 millió dollárt kapott. „A szerződést bármikor fel lehetett mondani, ha a pénz nem érkezett meg szerdáig. Ayrton adhatott nekik második esélyt csütörtökön, de akkor már nála volt az opció, hogy felmondja a szerződést, ha nem jött pénz. Úgyhogy lényegében ez egy versenyről versenyre szóló szerződés volt, mert fel lehetett mondani” – magyarázta Jakobi a második kontraktus részleteit.
„A második szerződést sokkal nehezebb volt összehozni, mint az elsőt, mert Ronnak 11 milliót kellett fizetnie, de nem volt ennyi pénze. Garanciát vagy szerződést kellett szereznie a Philip Morristól, mert Ron addig nem írta alá a szerződést [Sennával], amíg nem volt meg a pénz” – tette hozzá.
Ez végül megtörtént, ám a folytatásban így sem ment minden simán, még egyszer ugyanis előfordult az, hogy késett a fizetés. Senna ezúttal is Brazíliában várta a pénzt, majd olyat tett, amivel alighanem szerzett néhány kellemetlen órát a vele együtt utazóknak.
„A második ilyen eset júliusban történt – kezdett bele Jakobi. – Addigra jócskán túl voltunk az első 5 versenyen, úgyhogy már a szerződés második részében jártunk, de továbbra is ugyanazzal a záradékkal – a pénz nem érkezett meg, úgyhogy Ayrton nem indult el otthonról. Azt hiszem, a Francia Nagydíj volt. Ayrton a Varig légitársaság gépén kellett volna Sao Paulóból Frankfurtba repüljön, ahol a magángépe felveszi és Magny-Cours-ba viszi. A pénz nem érkezett meg, Ayrton pedig közölte, hogy nem jön, szóval nagy volt a baj. Éjfélkor az ügyvédünk irodájában ültem Londonban, Ron pedig a telefon túlsó végén volt.”
„Közöltük, hogy Ayrton nem jön, mert a pénz nem érkezett meg szerdáig. Mindenféle vázlatokat készítettünk, hogy felmondjuk a szerződést, Ron pedig azt mondta, »Úgysem fogjátok ezt megtenni, mert tudom, hogy Ayrton a repülőn ül. Informáltak, hogy a repülőn van és elhagyta Sao Paulót.«” Fél órával később csörgött a telefon. Ayrton volt az. Kihangosítottuk, miközben Ron a másik vonalban volt. »Még Brazíliában vagyok«, mondta Ayrton. »Nem, nem vagy, a gép felszállt, nem lehetsz ott«, mondta Ron.”
„Mire Ayrton: »De igen. Rióban vagyok, a reptéri rendőrfőnök irodájában, és nem szállok vissza a gépre, amíg meg nem erősíted, hogy megérkezett a pénz.« Mint kiderült, Ayrton elérte a Varig pilótájánál, hogy szálljon le Rióban. Az összes többi utas a gépen volt, ő viszont leszállt. Azt hiszem, hogy Ron személyes garanciát adott neki. Hogy mi volt az, arra nem emlékszem, de megoldottuk a dolgot.”
Ezután több ilyen nem fordult elő, noha időközben a Renault és Prost hengerelni kezdett, Senna és a McLaren pedig hamarosan kiírta magát a bajnoki versenyfutásból. A brazil végül aláírt a Williamshez 1994-től, így utolsó mclarenes versenyeit már abban a tudatban élvezhette, hogy a következő szezontól az övé lesz a legjobb autó. Szuzukában és Adelaide-ben még nyert két versenyt, és mint azóta tudjuk, utóbbi lett pályafutása utolsó győzelme.
Senna ma is élhetne, ha a McLaren nem veri át, és megadja neki a V12-es motort, amit akart