23 éve, a 2001-es San Marinó-i Nagydíjon nyert először együtt a Forma–1-ben a BMW és a Williams, miközben ez volt Ralf Schumacher első sikere is a királykategóriában. Ekkor még úgy tűnt, hogy a bajor márka és az F1 nagymúltú istállója hamarosan a Ferrarit is letaszíthatja a trónról és jöhetnek a közös vb-címek, ám a következő lépést soha nem tudták megtenni.
Miként arról nemrég írtunk, a 2001-es szezonra jelentőset előrelépő Williams-BMW már Brazíliában, az idény második futamán révbe érhetett volna, ám akkor az elmélázó Jos Verstappen tett arról, hogy ez ne történjen meg. De már ekkor sejthető volt, hogy nem ez lesz a grove-iak egyetlen sansza arra, hogy annak második évében megszerezzék a BMW-vel kötött házasságuk első győzelmét. Persze nem lehettek biztosak benne, hogy már egy futammal az interlagosi csalódás után, a Ferrari hazai pályáján ünnepelhetnek, pedig ez történt.
Amikor Max Verstappen apja kamikaze-t játszott, majd közölte, nem ő volt a hibás (videó)
A 2000-es idényhez képest véghezvitt látványos fejlődést – noha már akkor is harmadikak lettek a konstruktőri pontversenyben, azért a Ferrari-McLaren duóval erőből még nem tudták felvenni a versenyt – a Williams elsősorban a BMW-nek köszönhette, amely az első közös idényre inkább a megbízhatóságot tartotta szem előtt a nulláról megépített motorjával, mert Mario Theissen, a bajorok motorsportfőnöke úgy volt vele, hogy abból vajmi keveset fognak tanulni, ha folyton a pálya szélén rostokolnak. A taktikájuk bejött – rögtön az első futamon, a 2000-es Ausztrál Nagydíjon dobogóra állhattak Ralf Schumacherrel –, 2001-re pedig már a teljesítményt is előtérbe helyezhették.
Ez olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a BMW-é lett a legerősebb motor, ami az olyan erőpályákon, mint Montreal, Hockenheim (még a régi vonalvezetéssel), vagy Monza, egyaránt győzelmet eredményezett. A P81-es, később a Mercedesnél páratlan sikereket elérő Andy Cowell vezérletével megalkotott motor nagyjából 100 lóerővel volt erősebb az elődjénél, és becslések szerint 30 lóerővel múlta felül a Ferrari és a Mercedes V10-esét.
„A motorunk sokkal erősebb volt, az aerodinamika viszont leginkább egy garázsajtóra hasonlított. Sajnálom, de tényleg így volt (nevet). Az autó egyensúlya jó volt, de a hatékonysággal akadtak gondjaink” – jellemezte Ralf Schumacher a Beyond the Grid podcast egyik 2019-es epizódjában a 2001-es Williams-BMW-t, ami jól mutatja, hogy a bivalyerős motor ellenére végül miért nem volt esélyük abban az évben a vb-címre.
Ralf Schumacher nagy napja
Noha Brazíliában, pályafutása mindössze 3. F1-es futamán leterelte Michael Schumachert a pályáról, majd magabiztosan robogott a győzelem felé a Verstappen-torpedó érkezéséig, azért 2001 elején még bőven nem Juan Pablo Montoya, hanem a csapattal 3., a sportágban 5. szezonját kezdő Ralf Schumacher számított a Williams vezérének, akivel a kolumbiainak eleinte nagyon nehéz volt tartani a lépést.
„Őszintén szólva Ralf nagyon jó volt a sebességét illetően. Úristen, mennyire gyors volt! Nagyon sokáig játszadozott velem, nagyon idegesítő volt. Rendkívül kemény volt. Lehetetlen dolgokat tudott megcsinálni az autóval egy körön. Az elején nagyon idegesítő és bosszantó volt, hogy nem tudtam felérni hozzá” – ismerte el Montoya a Beyond the Grid podcastban, amit persze enélkül is tudtunk.
Így volt ez Imolában is, ahol a német pilóta az időmérő utolsó pillanataiban a 3. helyre ugrott előre, míg Montoyának be kellett érnie a 7. rajtkockával. Ralf aztán a másnapi rajtnál szenzációsan jött el, és elslisszolt a pole-ból induló David Coulthard McLarenje és a pályát szegélyező fűsáv közötti résben, hogy aztán az addig leginkább Michael Schumacherre jellemző stílusban dominálva megnyerje a versenyt.
Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy az idősebbik Schumacher-testvér műszaki probléma miatt igen korán feladni kényszerült a versenyt, ám korántsem biztos, hogy bármit is tudott volna kezdeni az ihletett formában versenyző öccsével, aki abban az évben Kanadában aztán egyenlő küzdelemben is legyőzte őt.
Nem volt tovább
A Williams az idényt végül négy győzelemmel (Ralf Schumacher nevéhez fűződött még a hockenheimi siker, Montoya pedig Monzában állhatott fel a dobogó tetejére) ismét a konstruktőri harmadik helyen zárta 22 ponttal a McLaren és 99 ponttal a Ferrari (a győzelem akkor még csak 10 pontot ért) mögött, ami annak is köszönhető, hogy bár a motorerő-igényes pályákon remekeltek, egyes helyszíneken (mint például Monaco vagy a Hungaroring) hozzá sem tudtak szagolni az első helyért folyó küzdelemhez, és megbízhatósági problémából is bőven kijutott nekik az évre.
Ám ekkor még tartották a tervet, hiszen a BMW-vel közös út második évében már versenyeket nyertek, így jöhetett a következő szint: a világbajnoki cím. Csakhogy ezt soha nem érték el, és 2002-ben már csak egy futamot nyertek, miközben a Ferrari dominált az F2002-essel. 2003-ban aztán a Michelin révén felcsillant a remény előttük és a McLaren előtt arra, hogy sikerül megállítani a maranellói hengert, ám Montoya az utolsó előtti futamon kiszállt a vb-címért zajló csatából. A Beyond the Gridben utólag úgy vélte, még szerencsésnek is mondhatja magát, hogy Indianapolisban ütközött Rubens Barrichellóval, különben Japánban az élen autózva, a BMW-motor füstfelhője vetett volna véget az álmainak, ami sokkal fájdalmasabb lett volna.
Eközben a bajorok és a Williams között fokozatosan vált egyre feszültebbé a viszony, hiszen a BMW joggal érezte úgy, hogy ők mindent megtesznek, és leginkább az autó az, ami miatt nem jön össze a vb-cím. Különösen látványos példája volt ennek a 2004-es év, amelyben a Williams forradalmi orrmegoldással állt elő, ám ez olyannyira zsákutcának bizonyult, hogy a szezon közben visszaváltottak egy hagyományos kialakításra, majd megváltak a rozmárnak becézett orrot megalkotó aerodinamikustól.
A Ferrari elképesztő dominanciáját hozó szezon végén azért még összejött egy győzelem, mielőtt 2005-re a középmezőnybe süllyedt vissza a Williams-BMW. Utóbbi ekkor megpróbálta felvásárolni a csapatot, de Frank Williams nem állt kötélnek, így a bajorok a Sauberbe fektettek egészen 2009-es kiszállásukig. A Williams pedig lényegében elindult a lejtőn, és bár 2012-ben még nyertek egy futamot, a hibrid-éra elején pedig profitáltak a Mercedes-motorok fölényéből, 2018-ra sereghajtóvá silányultak, és ma is azokat a hiányosságokat próbálják behozni, amelyeket ezen évek alatt felhalmoztak.
Ami Ralf Schumachert illeti, ő 2004 végéig maradt a Williamsnél, de 2003 után már futamot sem nyert. Végül a Toyotánál lehúzott három szezont követően, 2007 végén távozott az F1-ből.