1994. április 17-e alighanem igencsak jelentéktelen dátum lenne Ayrton Senna pályafutásában, amennyiben a brazilok legendája két héttel később nem hal meg Imolában. Így viszont elmondhatjuk: Senna ezen a napon szállt ki utoljára sértetlenül, saját lábán Forma–1-es autóból versenyen. Illetve ezen a napon vált meggyőződésévé, hogy fő ellenfele nem a szabályok szerint játszik.
Ayrton Senna és a Williams házassága nem indult jól. Az Alain Prost helyére érkező háromszoros világbajnok az 1994-es szezon elején ugyanis kénytelen volt azzal szembesülni, hogy az elmúlt két idényben a mezőnyt leigázó istálló az elektronikai segédeszközök betiltásával ütemet tévesztett, Adrian Newey pedig kissé elszabta a Williams FW16-os aerodinamikáját, amitől az autónak lehetetlenül beszűkült az ideális működési tartománya.
Senna kezei között persze még így is ütőképes fegyver volt, de csak egy körön, így a brazil a hazai pályáján rendezett szezonnyitón hiába szerezte meg a pole-t, a versenyen nem tudta tartani Schumacher tempóját, a túlzott akarásnak pedig megforgás és kiesés lett a vége. Így készülhetett a 34 esztendős pilóta a második versenyhétvégére, amelyet Japánban, a Tanaka International Circuiten rendeztek. Az Okajamától észak-keletre, Aidában található, 1990-ben megnyílt pálya ebben az évben debütált az F1-ben úgy, hogy előtte semmilyen komoly versenyt nem rendeztek rajta. A naptárba kerülése mögött természetesen a pénz állt, Tanaka Hadzsime tulajdonos ugyanis jelentős összeget tett le Bernie Ecclestone asztalára.
Az infrastruktúra ugyanakkor nem éppen volt F1-es szintű, ugyanis a helyszínre jutás a szurkolóknak és a csapatoknak is logisztikai rémálommal ért fel, előbbieket viszont kárpótolhatta, hogy Katajama Ukjó mellett egy második hazai versenyző, a Brazil Nagydíj után három futamra eltiltott Eddie Irvine helyét Aidára átvevő Szuzuki Aguri is felsorakozott a rajtrácsra. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Ez lehetett volna a tragikus 94-es F1-es szezon első halálos balesete (videó)
Whiting már az edzések alatt gyanút fogott
A mindössze 3,7 km hosszú, lassú kanyarokkal tűzdelt aszfaltcsíkon már csütörtökön megkezdődtek az edzések, új helyszínről lévén szó az FIA ugyanis extra napot biztosított a csapatoknak és versenyzőknek az ismerkedésre. Charlie Whiting versenyigazgató pedig ezt kihasználva a pálya széléről nézte, vagyis inkább hallgatta az autókat, erős volt ugyanis a gyanú, hogy egyes csapatok megpróbálják kijátszani a kipörgésgátlóra vonatkozó tiltást.
Az F1 legendás versenyigazgatója pedig egy csapat esetében észlelte is, hogy a lassabb kanyarokból történő kigyorsítás során jelentkezik a jellegzetes recsegő hang. Ez a csapat a Ferrari volt, amelynek olasz tesztpilótája, a mugellói tesztbalesetben megsérült Jean Alesit helyettesítő Nicola Larini igen amatőr módon az olasz újságíróknak elismerte, hogy trükköznek a betiltott kipörgésgátlóval. A Ferrari ezután gyorsan közleményben tagadta pilótája szavait, majd Jean Todt csapatfőnök kijelentette: engedélyt kaptak Whitingtól arra, hogy fordulatszám-szabályozót használjanak, és ez okozta a furcsa hangokat.
Az FIA aztán a futam előtt közleményben tudatta, hogy nincs meggyőződve az eszköz minden körülmények közötti szabályosságáról, ezért inkább azt tanácsolja a Ferrarinak, hogy ne használja azt, aminek a maranellóiak eleget is tettek.
Gerhard Berger
Senna a verseny alatt kezdte furcsállni, amit hallott
Noha a Williamsek nem sokat változtak a brazíliai verseny óta, Sennának ismét sikerült megszereznie a pole-t (pénteki idejével, míg a lassabb pályát hozó szombati edzésen csak a 24. időt érte el), ami pályafutása 64., egyben utolsó rajtelsősége lett. Mellőle Schumacher rajtolt, míg a harmadik kockát a másik Williamsben Damon Hill szerezte meg. A verseny délelőttjén ugyanakkor Senna jelezte, nem ártana, ha áttennék az első rajthelyet a másik oldalra, a dragster-bemutató során ugyanis vastag gumiréteget vittek fel a pálya jobb oldalára, amitől a páros rajthelyekről indulók extra tapadásra számíthattak. Ám akárcsak az 1990-es Japán Nagydíjon, a brazil klasszis kérése ezúttal is süket fülekre talált.
Amikor zöldre váltott a rajtlámpa, hamar kiderült, hogy Senna jól sejtette, hogy mi fog történni, és Schumacher hamarosan mellé ért, majd már az első kanyar előtt a brazil elé került. Senna ekkor besorolt mögé, de pillanatokkal később már vége is volt a versenyének, Mika Häkkinen ugyanis hátulról nekiment. A Williams háttal a kavicságyba pördült, majd az első kanyart kiszélesítő Larini is eltalálta (főképünkön).
Az első kanyar
„Normális rajt volt, de nem brilliáns. Túlságosan kipörögtek a kerekeim, úgyhogy Michael átvette a vezetést. Az első kanyarban közel voltunk egymáshoz, lehetséges lett volna megpróbálnom egy előzést, de az nagyon kockázatos lett volna, ezért úgy döntöttem, maradok biztonságos második. Aztán ahogy elkezdtem kanyarodni, Mika megérkezett hátulról, eltalált, és kiestem. Ennek következményeként mások is megpördültek, aztán Larini is belém jött” – összegzett Senna.
Schumacher ezután mindenkit faképnél hagyott, így az izgalmakat leginkább a Häkkinennel csatázva megpördülő, majd 8. helyről felzárkózó Hill szolgáltatta, ahogy sorrendben Jos Verstappent, Heinz-Harald Frentzent, Christian Fittipaldit, Martin Brundle-t és Rubens Barrichellót is megelőzte, hogy a 18. körben megejtett kerékcserével aztán átugorja Gerhard Berger Ferrariját is.
Hill 2. helye azonban az 50. körben odalett, amikor a Williamse hirtelen lelassult, a konstruktőri címvédő így nullázott. A második helyet Berger örökölte meg, míg a harmadik helyen Barrichello ért célba, megszerezve saját és a Jordan-istálló első dobogós helyezését.
És hogy mit csinált mindeközben Senna? Noha elindult vissza a paddockba, nem ment egyenesen oda, hanem egy ideig a pálya széléről figyelt, és hamarosan teljes bizonyossággal igazoltnak tekintette korábbi gyanúját: a Benetton kipörgésgátlót használ.
Az FIA ekkor még nem lépett semmit, ám Imola után a Benetton, a McLaren és a Ferrari szoftverét is lefoglalták, majd nyáron, Hockenheimben nyilvánosságra hozták a vizsgálati eredményeket, és kijelentették, hogy a Benetton kipörgésgátlót használ, mert megtalálták azt a szoftvermenüben.
Schumacher 1 és negyed perccel nyert Berger előtt, a 3. helyezett Barrichello pedig már kört kapott
A Benetton természetesen egyből tiltakozni kezdett, és végül az FIA elfogadta a magyarázatukat.
„Valószínűleg naivak voltunk – mondta Ross Brawn, a Benetton korábbi technikai igazgatója 2004-ben a Motor Sport Magazine-nak. – Olyan csapat voltunk, amely azelőtt nem volt a rivaldafényben, és hirtelen az esélyek ellenére elkezdtünk nyerni. Nekünk nem volt gondunk azzal, hogy megmutassuk az FIA-nak, amit csináltunk, de a Fordnak igen. Megtagadták, hogy odaadják az FIA-nak a forráskódokat, mert a saját szellemi tulajdonukat védték. Hosszú ideig tehetetlenek voltunk, de végül kompromisszumos megoldást találtunk az FIA-val, és amikor áttanulmányozták a szoftvert, felfedezték a hírhedt 13-as menüpont maradványát. Akkoriban sokan azt írták, hogy ez a kipörgésgátlóé volt, de valójában a rajtautomatika volt az.”
„Ezután be tudtuk bizonyítani, hogy ez egy maradványa [az 1993-ban használt] szoftvernek, és lehetetlen használni azt. De természetesen meghurcoltak minket, aminek szerintem más okai voltak. Végül az FIA kijelentette, hogy nincs bizonyíték rá, hogy rajtautomatikát használtunk, de a körülöttünk zajló hisztériában ez rosszul festett. Nagyon frusztráló volt, mert befeketített egy fantasztikus sikert” – utalt Brawn az egyéni vb-címre, amely végül Michael Schumacheré lett.
Schumacher hibázott, de az igazi botrány az lett volna, ha nem ő lesz a világbajnok 1994-ben