Adrian Newey érkezésével az Aston Martin, illetve Fernando Alonso óriási lehetőséget kapott nemhogy a győzelemre, de akár arra is, hogy ők diktálják a tempót. A házasságnak ugyanakkor vannak potenciális buktatói is.
Ahogyan arról mi is beszámoltunk, az Aston Martin bejelentette, hogy szerződtették Adrian Newey-t, és március 1-től ő lesz a csapat ügyvezető technikai partnere. A brit szakember leigazolásának jelentőségét jól mutatja, hogy ezúttal nem egy sajtóközlemény formájában vált hivatalossá a házasság, hanem egy sajtótájékoztató keretében tudatták a világgal a hírt.
Valóban, hiszen Newey személyében nem csak egy mérnökről, nem csak egy aerodinamikai szakemberről van szó: korábbi csapataival összesen tizenhárom egyéni és tizenkét konstruktőri világbajnoki címet nyert, de talán ennél is többet mond, hogy mi az, amit általában ki szoktak emelni vele kapcsolatban: ő az, aki mindig látja a nagy képet, tudja, hogy milyen paraméterek határozzák meg az autó jó teljesítményét, képes felmérni az egyes tényezők fontosságát, és azzal is tisztában van, hogy a külső körülmények, vagyis a technikai szabályok módosulásával merre tolódnak el ezek a hangsúlyok.
„Azt mondja, hogy »ezt meg kell tennünk«, amikor mindenki más azt gondolja, hogy »ez nem releváns a probléma szempontjából« – idézi a Red Bull egyik vezető mérnökét a The-Race.com. – Azonban utána elmagyarázza: »Á, igen, de ha ezt megcsináljuk, akkor nagyobb mozgásteret biztosítunk magunknak ebben a másik dologban, amin ha tudunk változtatni, akkor kijutunk ebből a csapdából«. Minden problémánk megoldódik, és amikor elmagyarázza, olyan, mintha felszállt volna a köd, és az ember azt gondolja, »hogyan lehettem ennyire ostoba?«.”
Newey múltja önmagáért beszél
Newey ugyanakkor nem csak a Red Bullnál bizonyította, hogy egyedi látásmódja aranyat ér, hiszen az előző két munkahelyén is hosszabb-rövidebb sikerkorszakokat indított el. Már a 80-as évek elején az F1-ben dolgozott, majd a CART-ban tett kitérő után a később Leyton House-szá alakult March-nál lett technikai igazgató. Az istálló meglehetősen alulfinanszírozott volt, így a kocsi sem váltotta meg a világot, de aerodinamikailag ez volt a leghatékonyabb konstrukció a mezőnyben.
Ennek ellenére 1990-ben csapata megvált tőle, de Patrick Head, a Williams társalapítója és akkori főtervezője lecsapott rá. A grove-iak autója akkoriban elavultnak és konzervatívnak számított, de a pénz nem volt korlátozó tényező, és a Renault révén a megfelelő motorpartner is megvolt. Az 1991-es Williams már aerodinamikai szempontból sokkal hatékonyabbnak bizonyult, és megágyazott a következő, világverő autónak.
Volt, akit megrémített, egykori versenyzői mégis áradoznak a Red Bulltól távozó Newey-ról
Abban az időszakban többen is leírták az aktív felfüggesztés lehetőségét, és lényegében Newey volt az egyetlen, aki komolyan foglalkozott azzal, hogy miként lehetne használni megfelelően a vezérlőrendszereket. A kísérlet végül sikeresnek bizonyult, és a Williams 1992-ben valósággal letarolta a mezőnyt, majd a következő évben sem volt kérdés, hogy kié lesz a két világbajnoki cím.
Persze aztán jöttek a különböző korlátozások, de a brit szakember általában ezekre is jól reagált. Az 1996-os autó egyik zseniális megoldása például az volt, hogy nem a kipufogó alá, hanem afölé helyezte el a diffúzort, amivel nagyobb leszorítóerőt termelt. Konstrukciói végül nemcsak ebben az idényben, hanem a következőben sem találtak legyőzőre a tabellán.
Ugyanakkor 1997-re már kiütköztek a problémák. A Williams vezetése, az élén Frank Williamsszel és Headdel alábecsülte Newey jelentőségét, és nem teljesítette az igényeit. Előfordult, hogy a beleegyezése nélkül szerződtettek pilótát, arról pedig hallani sem akartak, hogy részesedése legyen a vállalatban. A csapat technikai igazgatója így a távozás mellett döntött.
Az időpontot abból a szempontból jól választotta meg, hogy 1998-ra jelentősen átalakultak a technikai szabályok: az autók keskenyebbek, a gumik barázdáltak lettek, így a Williams nem tudta továbbvinni meglévő előnyét, hiszen mindenki a nulláról indult. Newey végül a McLarennél igyekezett a lehető legtöbbet kihozni az előírásokból.
A holtszezonban érkezett meg Wokingba, vagyis addigra az alapvető koncepciót már meghatározták. Azonban így is komoly hatással bírt, hiszen az ő ötlete volt a hosszabb tengelytáv, aminek következtében az autó súlypontja alacsonyabban volt. A versenygépek magasságára vonatkozó szabályt is kijátszotta, így abban az évben a McLarené volt a leggyorsabb konstrukció.
A nap, amikor bejelentették, hogy Newey Laudával fog dolgozni, hogy aztán semmi ne legyen belőle
2000-től kezdve öt éven át nem lehetett legyőzni a Ferrarit, majd Newey 2005-re ismét a mezőny leggyorsabb autóját építette, a gond csak az volt, hogy ez nem párosult megbízhatósággal. Eközben ismét előjöttek a feszültségek: bár a McLaren vezetése modernebb volt a Williamsénél, a mérnök nehezen viselte, hogy Ron Dennis csapatfőnök és Martin Whitmarsh ügyvezető igazgató ennyire korlátozták. Ez igaz volt például a 2004-es terveire, hiszen egy évvel korábban annyira ambiciózus autót alkotott, hogy azt megbízhatatlansága miatt nem lehetett versenyeztetni.
Így hát 2005 végén Wokingból is távozott, és Dietrich Mateschitz, a Red Bull alapítója és akkori első embere meggyőzte, hogy fogadja el az ajánlatát. Newey rögtön otthon érezte magát Milton Keynesben, de a sikerek ezúttal nem jöttek azonnal. Ennek elsődleges oka, hogy a bikások technikailag akkor még nem voltak azonos szinten a mérnökzseni korábbi csapataival, így első tervei túlságosan ambiciózusnak bizonyultak az istálló kapacitásaihoz képest.
2009-ben azonban jött az, amiben Newey talán a leginkább szokott lubickolni: egy komoly szabályváltozás. Ez nagy lehetőséget jelentett a Red Bullnak, és éltek is vele: bár a dupla diffúzor jelentette kiskaput Ross Brawnnal ellentétben ő nem vette észre, de a kocsi enélkül is hatékonynak bizonyult. Silverstone-ban aztán az RB5-ösbe is bekerült a trükkös megoldás, és onnantől kezdve már ők diktálták a tempót.
Ez az autó nemcsak a következő négy év sikerkorszakának az alapját jelentette, de a riválisoknak is referenciát jelentett az olyan újításokkal, mint például a 2010-ben bevetett a befújt diffúzor. Aztán jött a turbó-hibrid korszak, amelyhez a Renault már nem tudott felnőni, így Newey elvesztette a motivációját, és évekig csak a háttérből kísérte figyelemmel a Red Bull F1-es tevékenységét.
Mi volt Newey szerepe a Red Bullnál, avagy jelenthet-e egy személyben megváltást új csapatának?
Aztán a francia motorszállítót a Honda váltotta, és a bikások fokozatosan utolérték a Mercedest, mígnem 2021-ben egyéni szinten le is győzték őket. Bár ekkor már nem Newey volt a technikai igazgató, amolyan tanácsadóként ismét nagyobb szerepet vállalt, és sokan azt is neki tulajdonítják, hogy 2022-ben a Red Bull talált bele a legjobban a szabályváltozásokba.
Nagy a potenciál, de vannak buktatók
Ez alapján tehát mind Lawrence Stroll, az Aston Martin F1-es csapatát birtokló konzorcium többségi tulajdonosa, mind Alonso dörzsölheti a tenyerét: Newey csapatai már többször diktálták a technikai trendeket és ezzel a tempót is, a 2026-os új korszak pedig kiváló lehetőség arra, hogy ismét, talán utoljára megmutassa, hogy ő látja át a legjobban a világon az F1-es autók működését.
Ehhez ráadásul a feltételek is adottak: az elmúlt években elkészült az Aston Martin vadonatúj központja a minden igényt kielégítő gyárral, szélcsatornával és szimulátorral. A hátteret egy ambiciózus tulajdonos biztosítja, aki a közelmúltban számos neves szakembert szerződtetett le: a szintén a Red Bulltól érkezett aerodinamikai szakember, Dan Fallows már évek óta a csapatot erősíti, hozzá csatlakozott a Ferrari korábbi technikai igazgatója, Enrico Cardile, valamint a Mercedes motorprogramjának korábbi első embere, Enrico Cardile, hogy csak a legismertebbeket említsük. Az egyik autót pedig Alonso vezeti majd, aki pályafutása során sokszor az elvártnál többet is kihozott a rendelkezésre álló technikából.
Sztármérnök érkezését jelentette be az Aston Martin F1-es csapata
Persze ezek alapján felmerül a kérdés, hogy a Ferrarinak miért nem érte meg Newey szerződtetése akár pénzügyileg, akár a technikai részleg átalakítása terén. Nos, abban Frédéric Vasseur csapatfőnöknek mindenképpen igaza van, hogy egy fecske nem csinál nyarat, és bár lehetséges, hogy a 65 éves szakemberért meg kellett volna hozni bizonyos áldozatokat, még az ő érkezése sem garancia a sikerre.
Az Aston Martinnál (vagy elődjénél, a Racing Pointnál) a tavalyi szezon első felét leszámítva a technikai gárda eddig nem sok mindent mutatott. Persze az a cél, hogy Newey-val ez megváltozzon, de, ahogyan Scott Michell-Malm, a The-Race.com szakírója fogalmaz, ha valaki ennyit költ a kirakós utolsó elemére, akkor a többi darabnak nagyon jól kell illeszkednie.
Newey esetében ugyanis kulcskérdés, hogy a lehető leghatékonyabban használják ki a képességeit, amihez egy hatékony rendszer szükséges. Ha ez megvan, akkor szinte garancia, hogy inkább előbb, mintsem utóbb megjön a siker, hiszen a korai Red Bull-lal ellentétben az Aston Martinnál adottak a feltételek. Ez esetben, bármilyen sokba is kerül, megérte a sztármérnök leigazolása, de ha valamiért bukás lesz a vége, akkor drága mulatság volt.
Ez utóbbit pedig adott esetben felgyorsíthatja az esetleges türelmetlenség, pláne ha a 2026-os projekt nem az elképzeléseknek megfelelően indul. Ebben az esetben az idősebbik Strolltól és Alonsótól sem áll távol, hogy nyomást helyezzen a technikai csapatra. Az pedig Newey esetében nem nagyon szokott működni: hogy megkötik a kezét, hiszen egyrészt így nem tud hatékonyan dolgozni, másrészt az érzékenysége is a felszínre törhet, ahogyan az korábbi munkahelyein is történt.
Egyre nagyobb a tulajdonosi nyomás Alonsóéknál a visszaesés hatására?
Ha viszont minden jól sül el, és 2026-ra az ő hathatós segítségével minimum versenyképes autót építenek, az hosszú távon is sokat lendíthet az Aston Martin jövőjén. Többek között a pilótapiacon is, hiszen egy sikeres csapatnak Alonso és Lance Stroll sem jelentheti a jövőt: előbbi két év múlva már a 45. születésnapját fogja ünnepelni, utóbbi pedig már sokszor bebizonyította, hogy rá nem lehet egy ilyen projektet építeni. Egy versenyképes autó viszont akár a legjobbak számára is csábító lehet.