Robert Kubica 2011. február 6-án a poklok poklát élte át, amikor ralibalesetben majdnem meghalt. A brutális ütközés egy csapásra megfosztotta őt attól, hogy befussa azt a karriert, ami a tehetsége alapján járhatott volna neki, de ha más szemszögből nézzük, szerencsésnek is nevezhetjük.
14 évvel ezelőtt a mai napon változott meg örökre Robert Kubica élete, amikor az akkor a Lotusnál versenyző, de 2012-re a Ferrarival már szerződést kötő lengyel pilóta szalagkorlátnak csapódott a olasz Ronde di Andora versenyen, ami a Skoda Fabia S2000-esébe hatolva életveszélyes sérüléseket okozott neki. Az akkor 26 esztendős versenyző életét és jobb karját végül sikerült megmenteni, 2019-ben, 8 évvel a balesete után pedig egy a Forma–1-be is visszatérhetett, de természetesen már soha nem volt a régi, így nem tudta beváltani a pályafutása kezdeti szakaszában hozzá fűzött reményeket.
Kubica legjobb szezonja egyértelműen a 2008-as volt, amelyben pályafutása egyetlen F1-es győzelmét szerezte, és a teljesítményét elnézve alighanem elmondható, hogy az utolsó futam utolsó kanyarjáig a vb-címért küzdő Felipe Massánál és Lewis Hamiltonnál is jobb volt. A BMW aztán a siralmasan sikerült 2009-es szezon után kiszállt, Kubica pedig a Renault-nál talált új otthonra, és 2011-re is maradt a Lotussá átvedlő csapatban, amely egyébként 2017-ben – immár ismét gyári színekben –, a Hungaroringen megadta neki a lehetőséget, hogy balesete után először teszteljen aktuális F1-es gépet (előtte a 2012-es autót is kipróbálta).
Miután a Williamstől távoznia kellett, a DTM-ben és a WEC-ben is versenyzett, utóbbiban LMP2-es bajnok lett, illetve a Sauber tartalékjaként 2021-ben a Holland és az Olasz Nagydíjon még rajthoz állt az F1-ben, miután Kimi Räikkönent COVID-fertőzés miatt valakinek helyettesítenie kellett. Most, hogy az F1-es fejezet számára 2022 végén alighanem végleg lezárult, Kubica szeretne ismét ralizni, de már csak szórakozásból tenné.
Alig maradt vér a testében
Ami a 14 évvel ezelőtti, első szakaszon történt bukást illeti, noha mindig bennünk lesz az az érzés Kubica pályafutásával kapcsolatban, hogy ebben sokkal több lehetett volna, valójában már azért is hálásak lehetünk, hogy a lengyel még mindig itt van. Miután borzasztó sérüléseket szenvedett, több mint egy órán át volt a saját autójának fogja, mire ki tudták őt szabadítani, majd kórházba siettek vele. Jelentős vérveszteséget szenvedett, a jobb karját pedig részben levágta a korlát.
„Őszintén szólva nagyon kevésre emlékszem a történtekből, mert utána olyan sokáig feküdtem kómában – idézte fel tavaly a Gurulandia podcastban. – Másfél liter vér volt a testemben, amikor megérkeztem a kórházba, miközben normál esetben az embernek 6-7 liter vére van. A testem jobb oldala teljesen szét volt zúzva, 42 törésem volt, a lábfejemtől a könyökömig mindenem el volt törve.”
Az életmentő beavatkozást műtétek sorozata követte, amit Kubica teste értelemszerűen megsínylett. „Én is ember vagyok. Hat-hét hónapon át minden érzést elveszítettem, mert semmimet sem mozgathattam. Próbáltam megmozdítani az ujjaimat, és amikor sikerült, az olyan érzés volt, amit csak azok érthetnek meg, akik átélték ugyanezt. Abszurd örömöt éreztem.”
Kubica tavaly végül részben elérte az álmát, hiszen a WEC-ben a Ferrari versenyzője lett, Austinban pedig Ye Yifei és Robert Shwartzman oldalán futamot is nyert. Az idén folytatja a vörösökkel a hosszú távú versenyzést, egy Le Mans-i 24 óráson aratott siker pedig valamennyire talán kárpótolhatná az elveszített F1-es évekért.
Máig „nyílt sebbel” él az F1-es álmait ralis horrorbukásával derékba törő Kubica, de nem úgy