Már hét páros jelezte, hogy az idei évben a Historic Eb új, P-csoportjában állnak rajthoz. A csoportban található A-csoportos autó, Kit Car és WRC is.
Március 13-15. között a spanyol Costa Brava Rallyval indul a Historic Eb (EHRC) idei 10 futamos szezonja, és ettől az évtől már 1991 és 2000 között homológizált autókkal is lehet versenyezni.
A P2-es korcsoportban pedig már most megjelentek az első nevezők.
Az eWRC-results.com oldal információ szerint eddig heten neveztek ebbe a korcsoportba, közöttük Carlo Gallival, aki egy Ford Escort WRC-vel szeretne indulni a spanyol futamon, de jelezte indulási szándékát Simopn Jean-Joseph és Kris Rosenberger 555-ös Subaru Imprezával, Rui Madeira Evo III-as Mitsubishi Lancerrel, Joaquín Domenech Albos és Arnold van der Smeede Ford Escort Cosworth-al, Patrick Canavese pedig Renault Clio Maxival.
Mivel a versenyig bő másfél hónap van még, így az új kategória létszáma még jelentősen nőhet.
Az előnevezési listán eddig már 62 páros szerepel, azonban Jari-Matti Latvala és magyar párosok még nem.
Az Autosport jelentése szerint Hamilton 11 óra körül törte össze a Ferrarit a pálya utolsó szektorában, amitől a futómű és több aerodinamikai elem is megrongálódott. A versenyző szerencsére sérülés nélkül szállt ki a kocsiból, majd a csapat vizsgálni kezdte, hogy vezetői vagy műszaki hiba okozta-e a balesetet. A tervek szerint délután Charles Leclerc vezetné az autót, arról egyelőre nem érkezett fejlemény, hogy ez megtörténik-e vagy el kell halasztani.
Hamilton a múlt héten vezette először a Ferrari autóját, utána pedig az egyik kérése az volt, hogy a kormánykeréken módosítsanak a kapcsolók elrendezésén a saját igényei szerint.
Az F1-es csapatok aktuális pilótáikkal évente négy napon, legfeljebb 1000 kilométert megtéve gyakorolhatnak a pályán olyan autóval, ami az előző két éven belül versenyzett a bajnokságban.
Jari-Matti Latvala idén a Historic Eb-n fog versenyezni, így a Toyota WRC-csapatát a Svéd Rally után főként Juha Kankkunen fogja irányítani.
Az már az ősz végén kiderült, hogy Jari-Matti Latvala idén teljes szezont fog teljesíteni a Historic Eb-n ST185-ös Toyota Celicával, ami miatt nem tud minden WRC-futamon jelen lenni. Helyettesének a Toyota a négyszeres világbajnok legendát, Juha Kankkunent jelölte ki, aki korábban is szoros kapcsolatban volt a japán gyártóval.
Latvala a Monte után elárulta, a Svéd Rally után gyakorlatilag elköszön a WRC-csapattól és onnantól főként az EHRC-szezonra fog koncentrálni.
“Svédország után szinte minden versenyen Juha Kankkunen fogja irányítani a WRC-csapatot – mondta Latvala a Rallit.fi oldalnak. – Később is jelen leszek pár futamon, és ilyenkor együtt irányítjuk a csapatot. A terv az, hogy öt WRC-futamra fogok elmenni Svédország után.”
Fotó: Toyota Gazoo Racing
Latvala elárulta, már a Montén is nagyszerűen ment a közös munka Kankkunennel.
“Juhával nagyon jól éreztük magunkat a Montén, együtt mentünk el enni és kávézni, néha a régi időket is felidéztük.”
Az EHRC-szezon 10 futamból áll idén, az első versenyre március közepén kerül sor Costa Braván.
Josh McErlean a Montén debütált a WRC-csúcskategóriájában, ahol folyamatosan gyorsult a verseny végéig, végül pedig a hetedik helyet szerezte meg.
Josh McErlean a Monte első szakaszain, csütörtök este még a leggyorsabb Rally2-es versenyzők tempójára sem volt képes, később azonban folyamatosan gyorsult és magabiztosan fejezte be a szezonnyitót, ahol a hetedik helyet szerezte meg.
“Ez a verseny már onnantól kezdve nagy kihívás volt, hogy megtudtuk, hogy indulhatunk – mondta Josh McErlean. – A verseny körülményei nagyon nehezek voltak, hóval, jéggel, sárral, száraz és nedves körülményekkel. Minden előfordult ezen a versenyen. Örülök, hogy sikerült minden pályán végig érnem és fontos tapasztalatot szereztem a Ford Pumával. A verseny elején minden új volt, a csapat, az autó, a navigátor, a gumik, most azonban már egy teljes verseny van mögöttünk és sokkal jobb az érzés.”
“Tudjuk, hogy a tempónk még nem volt túl jó, de bizonyos pontokon már voltak biztató eredményeink. Összességében elégedettnek kell lennünk, mert nem mindenkinek sikerült a célba érés, nekünk azonban igen. Most igyekszünk értékelni a versenyt és a Svéd Rallyn hasonló fejlődést szeretnénk bemutatni.”
Akyo Toyota, a Toyota igazgatótanácsának elnöke nagyon örül a Montén elért eredményeknek, ugyanakkor biztos volt Sébastien Ogier sikerében, mivel a statisztika szerint ennek kellett következnie.
A Toyota fantasztikusan kezdte az idei WRC-szezont, miután Sébastien Ogier első és Elfyn Evans második helyének köszönhetően kettős sikert aratott a japán gyártó, ráadásul csapatként a maximális 60 pontot szerezték a Monte-Carlo Rallyn.
“Csodálatosan kezdtük a 2025-ös szezont Sébastien emlékezetes tizedik sikerével a Montén – mondta Akyo Toyoda, a japán gyártó igazgatótanácsának elnöke a verseny után. – 2019-ig Ogier hatszor tudott nyerni a Montén, majd azóta kétévente nyer, és 2020-ban csatlakozott hozzánk. E statisztika alapján biztos voltam benne, hogy idén nyerni fog. Gratulálok neki a tizedik sikerhez, itt az ideje, hogy felboruljon a statisztika és jövőre is nyerjen.”
Sébastien Ogier első győzelmét a Montén még 2009-ben aratta, majd 2014 és 2019 között minden évben nyerni tudott, győzelmeinek számát később 2021-ben, 2023-ban és idén gyarapította.
Toyoda emlékeztetett, hogy tavaly mekkora csata zajlott a Toyota és a Hyundai között és bízik benne, hogy idén könnyebben fog nyerni a japán gyártó a csapatok között.
“Az elmúlt szezonban hihetetlenül izgalmas csatát vívtunk a Hyundaijal. A szurkolók valószínűleg nagyon élvezték az utolsó szakaszig tartó küzdelmet, de csapattagként sok volt a nehéz pillanat az év során. Idén szeretném, ha a csapat olyan szezont produkálna, amit csapattagként is jobban lehet élvezni. Bízom benne, hogy ünnepi pillanatokat tudunk majd átélni a Japán Rallyn. Hiszem, hogy Jari-Matti Latvala csapatvezetőként, Juha Kankkunen csapatvezető-helyettesként, a versenyzők, navigátorok és az egész csapat képes ilyen szezonra.”
Úgy érzi, nem kapott volna kellő inspirációt, ha belekényelmesedik a Mercedesnél meglévő státuszában – indokolta a Ferrarihoz való átszerződését Lewis Hamilton.
A brit klasszikus autósportos médiának még nem nyilatkozott azóta, hogy a Mercedes gyári csapatát 12 szezon után, 40 évesen elhagyva idén új korszakot nyitott karrierjében. Hamilton ferraris ténykedéséről ugyan már rengeteg tartalom született múlt hétfő óta, saját gondolatait azonban eddig csak közösségi oldalán és a Ferrari közleményéből ismerhettük meg. Illetve egy szokatlan platformon, a munkahelyközpontú LinkedInen, ahova már január első napjaiban kirakott egy motiváló üzenetet, most pedig az ennek az oldalnak adott interjúban fejtegette a csapatváltásának hátterét.
Mint Hamilton mondja, nincs garancia arra, hogy a Ferrarinál bejönnek majd a számításai, ugyanakkor szüksége volt már új ingerekre azt követően, hogy a Mercedesszel több mint egy évtized alatt felépítették az F1 történetének legsikeresebb pilóta és csapat közötti együttműködését.
„Alapvetően minden új lehetőséggel az ismeretlenbe ugrunk. Senki sem tudja megjósolni a jövőt, így a munkahelyváltás, vagy esetemben a csapatváltás mindig hordoz magában bizonyos fokú kockázatot. De én abban hiszek, hogy sokkal nagyobb rizikófaktor van abban, ha megállapodunk valahol, ahol jól érezzük magunkat, majd belekényelmesedünk a helyzetbe. Talán ösztön vagy megérzés vezérelt, de valahogy tudtam, hogy a Ferrarival való leszerződés a megfelelő lépés, ami megadja számomra azt a kihívást, amire szükségem van. Már alig várom, hogy együtt dolgozhassak ezzel a rengeteg nagyszerű emberrel, és teljességgel hiszek abban, hogy nagy dolgokat fogunk elérni közösen.”
Hamilton tavaly F1-es karrierje legrosszabb év végi eredményével a 7. helyen zárta az egyéni tabellát, és néhány mutatóban csapattársával, George Russell-lel szemben is látványosan alulmaradt.
Hamilton a barcelonai teszten / Fotó: Ferrari
„Minden Forma-1-es szezonra új fejezetként tekintek. Még az olyan szezonok után is, amelyekben versenyeket nyertem, trófeákat gyűjtöttem és bajnok lettem, tisztában voltam vele, hogy semmi nem garantált az előttünk álló évre. Azért dolgozok keményen minden egyes nap, hogy amikor visszaülök az autóba, ne csak ugyanannyira legyek jó, mint az előző szezonban, hanem jobb annál. Ez a hozzáállás, a folyamatos fejlődésre való törekvés vezetett engem ahhoz, hogy több mindet érjek el, mint amit valaha is lehetségesnek tartottam” – fogalmazta meg hitvallását Hamilton a LinkedIn számára.
Ott Tanak csupán szombaton tudta megmutatni igazi sebességét a Montén, ahol végül ötödik lett és 11 pontot szerzett, az észt világbajnok mégis pozitívnak értékelte a WRC-szezonnyitót.
Ott Tanak pénteken egy beeséssel hívta fel magára a figyelmet, azonban szombaton már fantasztikus tempóra volt képes a Montén, amivel beszállt a második helyért vívott csatába, vasárnap azonban visszaesett és csupán ötödik lett.
A 2019-es világbajnok a nehézségek ellenére pozitívan értékelte a WRC-szezonnyitót.
“Elég mozgalmas, de összességében pozitív volt a Monte – mondta Ott Tanak. – Fontos pontokat tudtunk szerezni, és a rajthelyünk is jó lesz Svédországban. Sok dolgon kell még dolgoznunk, de ha minden stimmel, akkor jó az alap. Szóval hiszek benne, hogy képesek leszünk jó teljesítményre. Javítani kell egy keveset az autón, de ha ez sikerül, akkor a Svéd Rallyn sokkal jobbak lehetünk.”
2002. január 28-án pecsételődött meg Alain Prost saját Forma–1-es csapatának sorsa. A Prost Grand Prix történetének nagy része az alulteljesítésről szólt, a Professzor pedig utólag beismerte, hiba volt egyáltalán belevágni.
23 éve ezen a napon érkezett a hír, hogy a négyszeres világbajnok Alain Prost Forma–1-es csapata felszámolás alá kerül. Az F1-es versenyzői karrierjét 1993-ban, negyedik vb-címének megnyerése után befejező, a Ligier-csapat megvásárlásával 1997-től a nevét viselő gárdát irányító Professzor istállója végül öt szezont ért meg, ő maga pedig nem tudott még csak a közelébe sem kerülni azoknak a sikereknek, amelyeket pilótaként elért, hiszen még csak futamgyőzelmet sem szerzett, noha erre 1997-ben azért lett volna esélye. Az azt követő évek azonban egyaránt küszködéssel teltek, 2001 végére pedig a pont nélküli 2000-es szezon után motorszállítóját (Peugeot) és több jelentős szponzorát (Gauloises, PlayStation, Yahoo, Agfa) elveszítő Prost Grand Prix 25 millió fontos tartozást halmozott fel.
„Szegény fickó, sajnálattal hallottam a híreket – idézte a Guardian az akkor még a Jaguar F1-es csapatát irányító Niki Laudát, Prost egykori csapattársát. – Az istállója teljesítménye rosszkor esett vissza. Ha erős gazdaság mellett teljesítesz rosszul, van esély, hogy kimássz a gödörből, de ha recesszió van, akkor bajban vagy. Normál esetben a Forma–1-ben ezeket át lehet vészelni, de egy privát csapatnak, mint a Prost, amely mögött nem áll nagy autógyár, dupla problémával kell szembenéznie. A gyári csapatoknak könnyebb dolga van, mint a függetleneknek.”
A 2001-es szezon során a Peugeot helyett már a Ferrari-motorokért kellett fizetnie a Prostnak, de ezt a csapat korábbi pilótája (akkor még Ligier-nek hívták), Pedro Diniz és milliárdos apja, Abilio 40%-os tulajdonrészért cserébe állta. Amikor pedig kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a Prost Grand Prix a csőd felé száguld, Dinizék felajánlották, hogy 1 dollárért átveszik az irányítást és vele az összes tartozást, de Alain Prost nem tudott megegyezni velük, helyette befektetőket hajkurászott.
2001 augusztusában úgy nézett ki, hogy a 10 millió dollárt a csapatba pumpáló szaúdi Khaled Al Waleed herceg által vezetett konzorcium kivásárolja Dinizéket, de ez az esély végül szertefoszlott, és a Prostot novemberben egy versailles-i bíróság csődgondnokság alá helyezte. Ezután Alain Prosttal közösen megpróbáltak befektetőt találni, de mivel már önmagában ahhoz is 40 millió font kellett volna, hogy a csapat autói ott lehessenek márciusban, a szezonnyitó Ausztrál Nagydíj rajtrácsán, nem tolongtak a potenciális partnerek.
Végül a 2001-es Japán Nagydíj lett a Prost Grand Prix utolsó versenye – a képen az utolsó három futamra Frentzen mellé beültetett Tomas Enge, az F1 történetének első cseh, egyben első közép-európai pilótája
Az első szezon után csak küszködtek
Miután 1996-ban Alain Prost megvásárolta az istállót Guy Ligier-től, a Prost Grand Prix első idénye sikerült az összes közül a legjobban. A még a Ligier név alatt megalkotott JS45-ös autók a Mugen-Honda motorral és a sportágban abban az évben bemutatkozó Bridgestone-gumikkal kiegészülve két dobogós helyezést (egy 3. és egy 2. hely) hoztak a csapatnak Olivier Panisszal, aki a Spanyol Nagydíjat akár meg is nyerhette volna. Ám miután Panis a Kanadai Nagydíjon lábát törte és kiesett az év hátralevő részére, már csak kétszer szereztek pontot (ne feledjük, akkor még csak az első 6 helyezett kapott), végül pedig a konstruktőri 6. helyen zártak. Amennyiben a francia pilóta nem sérül meg, könnyen lehet, hogy a Jordant még elkaphatták volna.
Ezek után nem csoda, hogy a régóta nem látott mértékű szabályváltozásokat (keskenyebb autókat és bordázott gumik) hozó 1998-as szezon előtt óriási volt a várakozás a Prostnál. Már csak azért is, mert miután Alain Prost korábban megvásárolta az istállót, rögtön 3 éves motorszállítói szerződést kötött a Peugeot-val. Az eredmények azonban messze elmaradtak a várttól – egyetlen pontot kapartak össze Trulli révén, azt is kaotikus, mindössze 8 célba érőt hozó Belga Nagydíjon, ami ahhoz volt csak elég, hogy a pont nélkül záró Minardit és Tyrrellt megelőzzék, és a konstruktőri bajnokság 9. helyén végezzenek.
Az 1999-es esztendő sem alakult sokkal jobban, mert bár két helyet előrelépve 7.-ként zárták a szezont, ehhez ismét egy káoszfutam kellett, hiszen ha nincs a Jarno Trulli által a két Stewart-Fordot elválasztva szerzett második hely a Nürburgringen, ismét csak a 9. helyet szerezték volna meg. A csapat 2000-ben érte el a mélypontot az eredményesség terén, amikor a Panis-Trulli párost a Prost egykori ferraris csapattársából, Jean Alesiből, illetve a Mercedes által támogatott friss F3000-es bajnok Nick Heidfeldből álló kettős váltotta, hogy aztán 17 futam alatt egyetlen pontot se szerezzenek.
2000-ben egyetlen pontot sem szerzetek, amiben a borzasztóan gyenge motor is vastagon benne volt
Ennek az évnek a végén távozott a Peugeot és a fentebb említett szponzorok, a 2001-es szezont pedig már a túlélésért zajló harc határozta meg. Alesi maradt, fizetős versenyzőnek – a PSN révén – pedig jött a 2000-ben a Minardival semmi extrát nem mutató Gaston Mazzacane, de őt mindössze 4 verseny után Luciano Burti váltotta. Hogy a Professzorra is hatással volt az egyre kilátástalanabb helyzet, azt leginkább abból lehetett látni, hogy a Diniz-családdal, majd a Kanadában és Hockenheimben 6., Monacóban pedig 5. helyezést elérő Alesivel is összeveszett, aminek köszönhetően utóbbi nem is nála, hanem a Jordannél fejezte be az évet, egyúttal az F1-es pályafutását, míg a helyére Heinz-Harald Frentzen érkezett.
Az utolsó pillanatig látszott remény a folytatásra
A háttérben eközben már folyt az említett befektető keresés. Khaled Al-Waleed hercegtől az Olasz Nagydíj előtt érkezett meg a 10 millió dollár, ami garantálta, hogy az istálló be tudja fejezni a szezont, de Alain Prost eközben jobb lehetőségek után kutatott, ami feldühítette a herceget, így végül a 10 milliót is visszakérte. Ezzel azonban nem volt vége a sztorinak, a felek ugyanis mondhatni kibékültek, így a herceg egy befektetőtárssal együtt megvizsgálta annak a lehetőségét, hogy részesedést vásároljon a csapatban. November 27-én aztán szaúdi híradások arról számoltak be, hogy a befektetők végső ajánlatot tettek Prostnak, amely arról szólt, hogy átvállalják a Prost tartozásait a 40%-os részesedésért cserébe.
Ez már ugyanis azután történt, hogy november 2-án a Diniz-család bejelentette, hogy kiszálltak a Prostból, Pedro Diniz pedig arról beszélt, hogy olyan döntések vannak hatással a csapat jövőjére, amelyekkel nem értett egyet.
November 22-én, a szaúdi hírek előtt Alain Prost sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Prost Grand Prix csődgondnokság alá került, miközben arról beszélt, hogy 5-6 potenciális lehetőség is az asztalán volt a folytatásra (a bejelentés után állítólag még ezen felül érkeztek ajánlatok), és a csapat ott lesz a 2002-es szezon első futamán.
Prost és Diniz (középen) több dologban nem értettek egyet
Decemberben többféle pletyka kapott szárnyra az istálló körül, például, hogy 2002-ben Ferrari helyett már Renault-motorokkal versenyeznének, illetve, hogy a Gauloises visszatérne főszponzorként, ám mindkét vállalat csak akkor érkezne, ha Alain Prost elhagyná a csapatot. Eközben olyan hírek szivárogtak ki a nyilvánosságnak, hogy az Ausztrál Nagydíjra még nem foglaltak szállodai szobákat a csapattagoknak, és a 2002-es autóval kapcsolatban is nagy volt a csönd.
December 20-án aztán a szaúdi herceg üzlettársa, Brendan McGuinness vezette konzorcium egy utolsó ajánlatot tett, de ezt Alain Prost elutasította, és lényegében a szeptember 11-i terrortámadásokat és az azt követő gazdasági visszaesést nevezte meg annak okaként, hogy miért nem jött létre az üzlet.
2002. január 4-én a Prost 200 alkalmazottja tüntetést szervezett az Ipari Minisztérium elé Párizsba, így próbálva meg a francia államot rávenni, hogy mentse meg a csapatot. Ez azonban nem történt meg, így január 29-én a Prost Grand Prix végleg bezárta a kapuit. Később a gárda 12 F1-es autóját valamivel több mint 1 millió dollárért árverezték el.
Több mint egy évtizeddel később Alain Prost úgy nyilatkozott, hogy a saját F1-es csapat vásárlása karrierje legnagyobb hibája volt. „Három hónappal azután, hogy átvettem a Ligier-t, nagyon jó eredményeket értünk el, majdnem nyertünk egy versenyt. De a családomnak és a közeli barátaimnak azt mondtam, hogy készen vagyok. Az elejétől fogva tudtam, túl jól ismertem a Forma–1-et és az országot is. Ha követtem el hibát, akkor az ez volt. Jobb lett volna nem belevágni, és nem kellett volna az utolsó pillanatban azt a döntést hoznom, hogy belevágok. Két nappal azelőtt, hogy aláírtam a szerződést [a Ligier megvételéről], már nem akartam csinálni. Volt egy tervünk a Peugeot-val és egy öt évre szóló szerződésünk ingyen motorokról és rengeteg fejlesztésről. Aztán két nappal az aláírás előtt közölték, hogy csak három évre szól a szerződés és fizetnem kell a motorokért… Végül örültem, hogy vége lett.”
Sami Pajari visszafogottan versenyzett a Montén, ahol elsősorban a célba érés volt a fő feladat, azonban vasárnap reggel véget ért a hétvégéje.
Sami Pajari elsősorban tanulni szeretett volna a Montén, ezért inkább a pályák teljesítésére törekedett, és kevésbé a gyorsaságra. A fiatal finn versenyző vasárnap reggel azonban bajba került.
“A vasárnapi felfogásunk is hasonló volt, mint a hétvége korábbi részében, a pályákat szerettük volna teljesíteni nagyobb kockázat nélkül – mondta Sami Pajari. – Egy jégfolton való fékezés után azonban megcsúszott az autó és nem tudtunk mit tenni. Szerencsétlen esettel zárult így a verseny és minden tönkre ment így, amit korábban tettünk.”
Pajari főleg szombaton érzete úgy, hogy javulni és gyorsulni tudott nagyobb kockáztatás nélkül is.
“Szombaton már tudtunk korábbi tempónkon javítani, jobban éreztük magunkat az autóban és nőtt az önbizalmunk is. Úgy tűnt, hogy minden helyzetnek urai tudunk lenni, éppen ezért kár a vasárnapi balesetért. Igyekszünk tanulni ebből az esetből és javítani Svédországban.”
A 23 éves toyotás versenyző tavaly a WRC2 második helyén zárt Svédországban, a mezőnyben Oliver Solberg nyert.
Thierry Neuville már pénteken elveszítette esélyét egy jó eredmény elérésére, azonban a Monte eredményében is talált pozitívumot.
A vb címvédő Thierry Neuville bár csütörtök este még vezette a Monte-Carlo Rallyt, pénteken a harmadik pálya mindkét teljesítésénél kicsúszott ugyanabban a jobb hajtűkanyarban. Az első alkalommal valószínűleg túl rövid féktáv, a második esetnél defekt miatt.
A kalandok után csupán a hatodik helyen zárt, és mindössze kilenc pontot tudott szerezni.
A belga versenyző azonban talált pozitívumot is a hétvégében.
“Összességében nagyon sok kihívást tartogatott a hétvége számunkra – mondta Thierry Neuville. – Pénteken a hajtűkanyar előtti fékezéssel kezdett minden tönkre menni, vasárnap pedig a körülmények voltak túl nehezek számunkra. A vártnál kevesebb volt ekkor a jég és a többiek jobban tudtak teljesíteni a szög nélküli gumikon. A következő, svéd verseny előtt azonban optimisták lehetünk, mert a rajthelyünk jobb lesz, mint tavaly és remélhetőleg így könnyebb lesz jó eredményt is elérni.”
Neuville tavaly megnyerte a Montét, így Svédországban az első napon takarítania kellett.
