Napra pontosan 25 éve rendezték minden idők egyik legkaotikusabb futamát, amelyen Heinz-Harald Frentzen közel kerülhetett volna egy csodaszámba menő világbajnoki címhez. Azonban hiába vezette magabiztosan az 1999-es Európa Nagydíjat, ő és versenymérnöke közösen előidéztek egy banális hibát. _De messze nem a német pilóta volt az egyetlen, aki az élről hullott ki vagy esett vissza.
1999. szeptember 26-án, vagyis éppen 25 esztendővel ezelőtt zajlott le az 1999-es Európa Nagydíj a Nürburgringen. A futam minden idők egyik legkaotikusabb viadalaként vonult be a Forma–1 történelmébe, pedig könnyen lehet, hogy ha nincs a banális hiba, akkor a nézők rajt-cél győzelmet látnak. Ez esetben pedig a sportág közel került volna minden idők egyik, ha nem a legnagyobb meglepetéséhez, ami a világbajnok személyét illeti, így viszont, ha matematikailag nem is, de reálisan nézve összetört az álom.
Heinz-Harald Frentzen, illetve a Jordan sztorijáról van szó. A német expilóta nemrég a The-Race.com ’Bring Back V10s’ című podcastjának vendége volt, ahol nemcsak az ominózus futamot, hanem a teljes idényt felidézte.
A két fél azok után kötött házasságot, hogy Frentzen Williamsnél töltött időszaka finoman szólva sem sült el jól. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy utólag visszagondolva nem volt jó az időzítés. Frank Williams, a csapat társalapítója már a tragikus 1994-es San Marinó-i Nagydíj után felajánlotta neki az elhunyt Ayrton Senna ülését, de ő akkor élvezte az F1-es szereplést, és nem akarta otthagyni a Saubert. Végül 1997-ben érkezett meg Grove-ba, de csupán egy győzelemig jutott, miközben csapattársa, Jacques Villeneuve világbajnok lett az autóval. A következő idényben pedig az idénynyitó Ausztrál Nagydíjat leszámítva egyszer sem állhatott fel a dobogóra, de ez már inkább a kocsi visszaesésének volt betudható.
F1-es autót kapott ajándékba a pilóta, aki Senna halála után nem ült át a brazil helyére
Frentzen elárulta, 1998 végén az IndyCarban is nézelődött, de az elsődleges célja a Forma–1-ben maradás volt. Végül a Jordannel egyezett meg, amely a katasztrofális kezdés után a konstruktőri tabella negyedik helyén zárt, mindössze 4 ponttal elmaradva a Williamstől. Pontjaik közel felét az emlékezetes Belga Nagydíjon szedték össze, amely Damon Hill győzelmével zárult. Az 1996-os világbajnok lett Frentzen csapattársa, és mint később kiderült, ebben a brit versenyző szempontjából nem volt sok köszönet.
13 összetört autó, milliárdos kár, két sérült – ilyen volt az F1 legnagyobb tömegbalesete (videó)
Frentzen még abban az évben, a szuzukai idényzáró utáni teszten ült be először a Jordanbe, de a régi autóval csak szenvedett, és kifejezte egyet nem értését a beállításokat illetően. Az új konstrukcióval viszont egy csapásra megoldódtak a problémák, de akkor még aligha gondolták volna, hogy pariban lesznek a náluk jóval gyorsabb McLarennel és Ferrarival.
Melbourne-ben egy remek második hellyel kezdett, amely akár győzelem is lehetett volna, de a hajrában technikai hibával küszködött. Az viszont már ekkor egyértelmű volt, hogy a Jordan a mezőny harmadik erejének számít, ami addig soha nem látott magasságot jelentett az istálló történetében. Ezt Brazíliában harmadik pozícióra váltotta, még úgy is, hogy a végén kifogyott az üzemanyaga.
A következő néhány futam azonban nem sikerült jól. Imolában a saját autójából kifolyt olajon csúszott meg, majd a monacói negyedik helyet követően Montmelóban szintén műszaki probléma hátráltatta. A Kanadai Nagydíjon visszatérhetett volna a dobogóra, ám a második helyen haladva nagy balesetet szenvedett, amelynek agyrázkódás lett a vége, a térdét pedig annyira beütötte, hogy egy ideig nem is tudott lábra állni.
Ennek ellenére Magny-Cours-ban már nagyobb gond nélkül rajthoz tudott állni, és a sors ezt egy győzelemmel hálálta meg. A Jordannek aznap két emlékezetes húzása is volt: egyrészt a pályáról pár kilométerre lévő alkalmazottjuk idejében jelezte nekik, hogy jön az eső, másrészt egykiállásos stratégiára álltak át, amellyel Frentzen mindenkit meg tudott verni. Utólag ráadásul kiderült, hogy lába mégsem volt annyira rendben, ugyanis több törést is diagnosztizáltak, amelyeket a montreali becsapódás következményeként szenvedett el.
Mérföldekre a pályától is kulcsszerepet játszott a sérült pilóta sikerében csapatának egyik embere
A következő öt futamon a Jordan versenyzője rendkívül stabil teljesítményt nyújtott, hiszen két harmadik és három negyedik helyet szerzett. Ezt követően jött az Olasz Nagydíj, amelyen Mika Häkkinen emlékezetes hibát követett el a Rettifilo-sikánban, a győzelem pedig Frentzen ölébe hullott. Mint később kiderült, ez volt a Jordan történetének egyetlen olyan diadala, amelyet száraz körülmények között értek el.
Ennek következtében olyan helyzet állt elő a tabellán, amely már önmagában csodaszámba ment három fordulóval a vége előtt: Frentzennek – akinek eddig a pontig a negyedik pozíció volt a legrosszabb eredménye, amikor célba ért – nemhogy volt esélye a világbajnoki címre, de abban az értelemben a saját kezében volt a sorsa, hogy ha mindhárom hátralévő futamot megnyeri, akkor övé az elsőség. Häkkinen és a Silverstone-ban lábtörést szenvedő Michael Schumacher szerepét átvevő Eddie Irvine 60 ponttal álltak a tabella élén, míg az akkor 32 éves versenyző 50-nel rendelkeztek.
Egy banális hiba törte össze az álmokat
Eddie Jordan, a Jordan alapítója és akkori csapatfőnöke optimistán várta a hajrát, mondván, személy szerint a saját pilótájára fogadna. Frentzen ennél jóval óvatosabb volt, de úgy érezte, hogy a Nürburgring kedvezhet nekik, hiszen az aszfalt nem volt annyira jó állapotban, így a McLaren és a Ferrari pilótái nem tudták kihasználni a tapadásbeli fölényüket. A háromszoros futamgyőztes számítása bejött, hiszen szombaton megszerezte a pole pozíciót.
Másnap pedig az első 32 körben minden álomszerűen alakult számára. Bár az első rajtnál kiugrott, ezt a közvetlenül mögötte lévők is megtették, ráadásul azért tették, mert a piros lámpák sokáig nem aludtak ki. Később a rajtbaleset, majd a rövid időre eleredő eső sem zavarta meg őt, ellentétben Häkkinennel és Irvine-nal, akik kimentek esőgumiért, ami rossz döntésnek bizonyult, ráadásul a Ferrari még el is rontotta a kerékcserét.
Ha ebben a pillanatban intették volna le a futamot, akkor Frentzen beérte volna két riválisát. Ekkor azonban még a verseny felénél sem jártak, és a német pilóta nem is jutott el odáig. A 32. körben ugyanis kiment a bokszba, majd miután visszatért a pályára, az autója egyszerűen megállt. Később kiderült, hogy Frentzen elfelejtette kikapcsolni a lefulladásgátlót, de ebben nemcsak ő, hanem versenymérnöke, Sam Michael is ludas volt, aki ilyenkor mindig figyelmeztette őt erre, de ott és akkor ezt nem tette meg.
„Teljesen összeomlottam – idézte fel a történteket Frentzen. – Nagy reményekkel érkeztünk meg, rendkívül motiváltak voltunk, és addig a pontig minden kedvezően alakult számunkra. Hihetetlen volt, hogy így ért véget. Pontosan tudtam, hogy az elektronikai rendszerrel van valami gond, semmit nem tehetünk, és vége a dalnak. Hatalmas csalódás volt, azt kell mondanom, a csapatnak és nekem is óriási csapás volt. Olyan volt, mintha egy bulin a szomszéd azt mondaná, hogy túl hangos a zene, és kihúzná a konnektorból a csatlakozót.”
Frentzen egyébként ezzel lényegében elindított egy folyamatot, hiszen ő lett az első az „elátkozott” éllovasok közül. Később ugyanis David Coulthard és Giancarlo Fisichella is kipördült az élről, Ralf Schumacher pedig defektet kapott, miután átvette a vezetést, bár neki legalább nem ért véget a futama. Szintén emlékezetes, ahogyan az élete első pontszerző helye felé autózó Luca Badoer Minardija megadta magát a negyedik helyen, az olasz pilóta pedig az autójára borulva zokogott. Az ismét rákezdő esőt végül Johnny Herbert használta ki a legjobban, megszerezve saját maga utolsó és a Stewart egyetlen győzelmét, mögötte pedig Jarno Trulli és Rubens Barrichello érte célba.
Frentzen a kiesése következtében borzasztóan nehéz helyzetben találta magát, amelyet csak tetézett, hogy Häkkinen végül 2 pontot el tudott csípni. A finn versenyző ezzel 12 egységgel vezetett előtte, Irvine-hoz képest pedig maradt a 10 pontos különbség, és tudta, hogy Sepangban és Szuzukában messze nem lesz annyi sanszuk, mint az Európa Nagydíjon volt.
„Tisztában voltam vele, hogy csekély esélyünk maradt – fogalmazott. – Már nem emlékszem a számokra, de azt hiszem, mindkettőjüknek ki kellett volna esnie, nekem pedig mindkét futamot meg kellett volna nyernem. Ugyanakkor ösztönösen tudtam, hogy a Nürburgring volt az egyetlen lehetőségünk, és a hátralévő versenyeken nehéz dolgunk lesz. Ezzel együtt alapvetően örülnünk kell, hogy ennyire elképesztő idényt produkáltunk. A csomagunk ugyan megbízhatónak bizonyult, de nem az volt a leggyorsabb, mégis sikerült egész évben, minden versenyen jól teljesítenünk vele. A csapatszellem pedig rendkívül erős volt, ami nagyon fontos. Úgy vélem, Heinz-Harald Frentzen és a Jordan csapata jó kombinációt alkottak, és megteremtettük a következő lépés alapját. Az ember automatikusan a jövőre gondol, és reménykedik, hogy tanulnak a hibákból, hogy javuljanak.”
Frentzen ebben a műsorban tudta meg, hogy egykori csapatánál, a Williamsnél azt akarták, hogy ő legyen a világbajnok, mondván, sokat javult az ott töltött időszakához képest. Ez persze nem segített rajta, és Malajziában matematikailag is elbukta a vb-címet, miután csupán hatodikként intették le, miközben Irvine nyert, Häkkinen pedig harmadik lett. A szezonzárón aztán negyedikként ért célba, és mivel Coulthard kiesett, az összetettbeli harmadik pozícióval vigasztalódhatott. Frentzen összességében pozitívan értékeli az 1999-es idényre, de a nürburgringi katasztrófát nehezen tudja feledni.
„Ezt nehéz megmondani, mert ha az ember újra végigmegy a ’99-es idényen, akkor mindig előkerül a nürburgringi eset – válaszolta arra a kérdésre, hogy miként tekint vissza a 25 évvel ezelőtti idényre. – Ez ott és akkor olyan csapás volt, hogy… Normál esetben az ember el akarja felejteni a rossz dolgokat: több dologra emlékszem a Jordannél eltöltött időszakomból, mint a williamses évekből, legyen szó az autóról vagy a futamokról. Ha valami nem alakul jól, azt az ember agya ki akarja törölni. A csalódást sokkal könnyebben elfelejtjük, mint az olyan dolgokat, amelyeket a Jordannél átéltem. Máig emlékszem technikai részletekre a Jordan autójáról. Egyszer írtam Damonnak, hogy ő fel tudja-e idézni, de egyáltalán nem képes rá. A nürburgringi incidens viszont továbbra is mélyen érint.”
Soha nem látott felvételeket kezdett posztolni a pilóta a 20 évvel ezelőtti F1-ről
