Bár kizárták, de Lando Norrisnak még mindig bőven a saját (és persze a technika) kezében van a sorsa a világbajnoki címet illetően. Ugyanakkor előfordult már, hogy valaki két fordulóval a vége előtt szorultabb helyzetben volt, mint most Oscar Piastri és Max Verstappen, de végül mégis ő örülhetett.
A McLarenek kizárása alapjaiban írhatja át az idei Forma–1-es világbajnoki küzdelmet. A legnagyobb vesztes Lando Norris, hiszen ahelyett, hogy 30 pontra növelte volna az előnyét, az maradt 24 Oscar Piastrival szemben, aki ugyan szintén áldozatául esett a wokingiak nem szándékosan elkövetett szabálytalanságának, de aligha bánja, hogy így alakult. Még úgy sem, hogy Max Verstappen ezzel pontszámban beérte őt, vagyis neki is 24 egységre csökkent a hátránya.
Hivatalos: Mindkét McLarent kizárták utólag a Las Vegas-i Nagydíjról
Azonban fontos leszögezni, hogy még így sincs az üldözők kezében a saját sorsuk, még úgy sem, ha egy pillanatra figyelmen kívül hagyjuk az autók teljesítményét, illetve megbízhatóságát, amelyek nyilvánvalóan szintén kulcsszerepet játszanak. Norrisnak ugyanis három harmadik hely is elég a hátralévő egy sprinten és két főfutamon, és még úgy is ő maradna az élen, ha valamelyik ellenfele eközben három győzelmet aratna.
Ebből a szempontból tehát a diszkvalifikálással együtt is nyeregben érezheti magát. Ugyanakkor a Forma–1 történelme során többször is előfordult, hogy valaki hasonló vagy ennél is szorultabb helyzetből fordított az utolsó két fordulóban. Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat az eseteket, amikor a későbbi világbajnoknak két hétvégével a vége előtt nem csak a saját kezében volt a sorsa, vagyis két futamgyőzelem önmagában még nem lett volna elég a sikerhez – bár ezek közül a valóságban csak a felénél fordult elő, hogy a világbajnok ténylegesen megnyerte mindkét hátralévő viadalt.
1976, Hunt–Lauda
Az 1976-os szezont aligha kell bemutatni a Forma–1 rajongóinak. Az idény bő feléig úgy tűnt, hogy Niki Lauda simán megvédi bajnoki címét, ám aztán jött a nürburgringi életveszélyes balesete. Azonban még visszatérésének pillanatában is 14 pontos előnnyel rendelkezett James Hunttal szemben, ráadásul az Olasz Nagydíjon ez 17-re nőtt. Kanadában ugyan a brit pilóta nyert, míg ellenfele csak nyolcadik lett, de ez még mindig 8 egységnyi különbséget jelentett, vagyis az osztrák versenyzőnek két második hely is elég lett volna.
Félig vakon, berúgva lett második, majd az autóból kiszállva összeesett
Watkins Glenben viszont eldőlt, hogy az utolsó futamra már nem lesz meg neki ez a luxus: az egy dolog, hogy riválisától több mint 1 percet kapott, de mivel Jody Scheckter beékelődött közéjük, Lauda csak harmadik lett. Ez azt jelentette, hogy Hunt győzelem esetén mindenképpen világbajnok lett volna Fudzsiban, hiszen a pontegyenlőség neki kedvezett volna. Más kérdés, hogy a japán szezonzáró messze nem alakult ennyire egyszerűen: a Ferrari pilótája a 2. kör végén kiállt a szakadó esőben, míg a McLarené nagy hajrá után harmadik lett, ami így elég volt élete egyetlen vb-címéhez.
1986, Prost–Mansell (és Piquet)
1986-ban egyértelműen a Williamsé volt a legjobb autó, ám Nigel Mansell és Nelson Piquet hiába nyerte sorra a futamokat az idény közepén, folyamatosan rabolták egymástól a pontokat. A brit pilóta azonban így is kifejezetten kedvező helyzetben várhatta az utolsó két fordulót, miután Estorilban csapattársát és a közéjük beékelődő Alain Prostot is felülmúlta: 70 ponttal rendelkezett, 10-zel előzve a brazil, és 11-gyel a francia versenyzőt.
Alapesetben könnyen kiszámolható lenne, hogy két második hely is bőven elég lett volna neki, ám a helyzet nem volt ennyire egyszerű. A mínuszolás szabálya miatt ugyanis Mansell legfeljebb 13 egységet gyűjthetett, vagyis két második hely esetén 7-et. Az ilyen szempontból még maximális tartalékkal rendelkező Piquet tehát két diadallal mindenképpen megelőzte volna, Prost viszont nem, hiszen ő a számára legjobb forgatókönyvvel is csak 16 pontot szerezhetett volna még.
Mexikóban aztán meglepetésre Gerhard Berger szerezte meg pályafutása első F1-es sikerét, míg Prost második, Piquet negyedik, Mansell ötödik lett. Utóbbi ugyan maradt 70 pontnál, de ezzel is elérte, hogy nemhogy egy második, de egy harmadik hely is elég legyen neki Adelaide-ben, függetlenül attól, hogy melyik riválisa nyer. Ausztráliában viszont jött a drámai fordulat: a listavezető defektet kapott, a Williams másik pilótája biztonsági okokból kiment kereket cserélni, így a futamot megnyerő McLaren-versenyző örülhetett a címvédésnek.
2007, Räikkönen–Hamilton–Alonso
Ha figyelembe vesszük a pontrendszert, akkor Kimi Räikkönen nevéhez fűződik minden idők legnagyobb fordítása, legalábbis abban az esetben, ha a két hétvégével a vége előtti állapotot vesszük figyelembe. A 2007-es Japán Nagydíj után ugyanis a finn pilótának Lewis Hamiltonnal és Fernando Alonsóval szemben sem csak a saját kezében volt a sorsa: előbbi mögött, 17, utóbbival szemben 5 egység volt a lemaradása.
Kínában aztán úgy tűnt, hogy az újonc pontot tehet a csata végére, ám a változó időjárási körülmények között a McLaren érthetetlenül sokáig várt a kerékcserével. Ennek következtében nemcsak Räikkönen, hanem Alonso is megelőzte a pályán, majd a már vászonig kopott abroncsokon nem tudta bevenni a bokszbejárat kanyarját, és a kavicságyban kötött ki.
Bunda volt Räikkönen egyetlen vb-címe, Hamilton felsőbb utasítás miatt nem nyerhetett?
A Ferrari versenyzője még így sem volt könnyű helyzetben: a futam megnyerése után 7 pontos hátrányban várta az idényzárót, és még a másodikként célba érő címvédővel szemben is 3 egység volt a lemaradása. Hamiltont aztán Brazíliában is érthetetlen hiba hátráltatta: egy időre lelassult az autója, és csak hetedikként tudott célba érni. Alonso ellen pedig Räikkönen akkori csapattársa, Felipe Massa nyújtott segítséget, hiszen a két Ferrari jóval gyorsabb volt a spanyol versenyzőnél, és miután a bokszkiállásokat követően már „jó” sorrendben haladtak, a Scuderia mindmáig utolsó egyéni világbajnoki címét ünnepelhette.
2010, Vettel–Alonso (és Webber, valamint Hamilton)
Bár nem volt annyira nehéz helyzetben, mint három évvel korábban Räikkönen, Sebastian Vettelnek 2010-ben, már a jelenlegi pontrendszerben 1 egységgel nagyobb volt a lemaradása a listavezetőhöz képest két fordulóval a zárás előtt, mint most Verstappennek és Piastrinak, ráadásul neki nem állt rendelkezésére a sprint a hátrányának csökkentésére. A német versenyző ugyan vezette a Koreai Nagydíjat, de a hajrában technikai hiba miatt kiesett, így a távol-keleti ország első futamát megnyerő Alonso 25 pontra ellépett tőle. Ha pedig ez nem lenne elég, Mark Webberrel szemben 14, Hamilton mögött pedig 4 egység volt a lemaradása, bár ellenük „csak” két győzelem kellett.
A Brazil Nagydíjon aztán a Red Bull nehéz döntés előtt állt, amikor Vettel vezetett csapattársa, valamint a Ferrari, illetve a McLaren versenyzője előtt: megcseréljék pilótáikat, nagyobb esélyt teremtve a több ponttal rendelkező pilótájuknak, vagy maradjon így? Végül utóbbi mellett döntöttek, így Webber hátránya 8, míg Vettelé 15 egységre csökkent.
A Ferrari könyörtelen módszere helyett a Red Bullt másolná a McLaren, de erre már többen ráfáztak
Mint kiderült, ez bizonyult a jó választásnak, hiszen Vettel Abu-Dzabiban minden idők legfiatalabb világbajnoka lett, és ezt a címet a mai napig őrzi. Az akkor 23 éves versenyző magabiztosan megnyerte a viadalt, miközben a Ferrari Webber taktikájára reagált Alonsóval, aminek az lett az eredménye, hogy utóbbi beragadt Vitaly Petrov mögé, hetedik helyével pedig visszacsúszott a tabella második pozíciójába.
