1998, Brit Rally. Tommi Makinen és Carlos Sainz is harmadik vb címének megszerzésében bízott, a verseny vége felé már-már úgy tűnt a spanyol legenda lehet a bajnok harmadszor, ez azonban végül a finnek sikerült.
Az 1998-as vb szezonzáró Brit Rally előtt Tommi Makinen 2 ponttal előzte meg Carlos Sainzot a bajnokságban, míg a harmadik helyen álló Colin McRae hátránya már behozhatatlan 12 pont volt.
A finn mitsubishis és spanyol toyotás versenyző csatája csupán hat szakaszig tartott, miután Makinen nekicsúszott egy sziklának, ami kiszakította a Lancer kerekét. A megcsúszás egy olajfolton történt, amit egy historic autó hagyott az úton.
Ebben a pillanatban Sainz nagyon jól tudta, hogy egy negyedik hely is elég harmadik vb címéhez.
Sainz és navigátora, Luis Moya a verseny utolsó, 27 km-es szakasztán pont ebből a pozícióból várhatta, úgy, hogy helyét nem veszélyeztette senki.
A Toyota ezért arra kérte a kétszeres világbajnokot, hogy a biztonságos üzzemmódban, utcai özemmódban teljesítse a szakaszt és ne kockáztasson.
Sainz azonban nem tudta megszerezni harmadik vb címét, miután a Corolla motorja 300 méterrel a cél előtt leállt és többé nem indult be.
Luis Moya dühét előbb a tűzoltókészüléken töltötte ki, amit belehajított a motorháztetőbe, majd siksakján, amit az autó hátsó ablakán hajított be.
Ekkorra már Tommi Makinen elkönyvelte a vereséget, és éppen szállodájában adott interjút mit sem sejtve Sainz drámájáról. Az interjút azonban már háromszoros világbajnokként fejezte be.
A Monte-Carlo Rally 1960-as évekbeli történelme során az egyik legsikeresebb márka a Mini volt, hiszen három alkalommal is ilyen márkájú autóval nyerték a hercegség versenyét, és csak egy furcsa döntés miatt nem sikerült összehozni a négy győzelmet.
A Monte-Carlo Rally 1911 óta íródó történelme során igen sok sztorit találhatunk, és az egyik ilyen, hogy a Mini egy furcsa döntés miatt nem tudott négyszer nyerni az 1960-as években.
A brit márkájú autóval ebben az időszakban először a brit Paddy Hopkirk és Henry Liddon tudott nyerni 1964-ben, majd a következő évben a finn Timo Makinen és brit navigátora, Paul Easter szerezte meg a győzelmet, két évvel később, 1967-ben pedig ugyancsak a finn-brit Rauno Aaltonen és Henry Liddon vezette sikerre a Minit.
A Minit, mely sorozatban négyszer is nyerhetett volna, ha nincs egy vitatható döntés 1966-ban.
Ekkor ugyanis ugyancsak Timo Makinen és Paul Easter szerezhette volna meg a győzelmet Rauno Aaltonen és Tony Ambrose, valamint Paddy Hopkirk és Henry Liddon előtt. Azonban az első két helyen végző BMC Mini Cooper S, és a harmadik helyen záró Austin Mini Cooper S autók fényszóróit a verseny után szabálytalannak nyilvánították a felügyelők és mindhárom párost kizárták.
Így a győzelmet végül a finn Pauli Toivonen és Ensio Mikkander szerezte meg Citroen DS 21-gyel.
A döntésen maga a végső győztes Toivonen is felháborodott és nem volt hajlandó átvenni a sikerért járó serleget.
Idén van a 60. évfordulója a háromszoros F1-es világbajnok Jack Brabham harmadik összetettbeli sikerének. Ennek tiszteletére öltöztette ünnepi festésbe az ausztrál Alliance Airlines az egyik (Embraer 190 N258JB típusú) repülőgépét.
Ahogy a Brisbane-i repülőtér Facebook-bejegyzésén látható, a gép szép sárga-zöld külsőt kapott, és ráfestették azt a BT19-es modellt, amellyel Jack Brabham megnyerte 1966-ban az F1 idényét. Mindmáig az volt egyetlen olyan alkalom (és vélhetően nem is lesz több ilyen), hogy valaki a saját csapatával lett világbajnok.
Mellesleg a Brabham harmadik vb-címe utáni első nagydíjat épp január elején tartották, hiszen a Forma–1 történetében néhányszor így időzítették a dél-afrikai futamot, és arra 1967-ben pont január 1-jén szerezte meg a pole pozíciót az ausztrál klasszis.
A 2002-es Argentin Rally nagy részében Marcus Grönholm és Tommi Makinen harcolt a győzelemért, ezt azonban végül Carlos Sainz szerezte meg, pedig az utolsó gyorsasági után még a Peugeot-os finn versenyző vezetett csapattársa, Richard Burns előtt.
A 2002-es WRC-szezon hatodik futamára Argentínában került sor, ahol 22 gyorsasági alatt 381.5 km versenytávot kellett volna teljesíteni, azonban a legelső gyorsasági végül törlésre került.
A verseny első éles szakaszától azonban Marcus Grönholm a Peugeot-val, valamint Tommi Makinen a Subaruval elképesztő csatába kezdett.
A verseny első napján Grönholm kezdett jobban és viszonylag gyorsan 15 másodperc körüli előnyre tett szert honfitársa előtt. Makinen azonban a nap utolsó előtti szakaszán hibázott 1:20.9 percet vesztett Grönholmmal szemben és amíg a 2000-es világbajnok az élen állt, a négyszeres világbajnok a harmadik helyre csúszott, Grönholm csapattársa, Richard Burns is megelőzte. A nap utolsó gyorsaságiján azonban Makinen visszatudott lépni a második helyre, de így is 1:40.3 perc előnnyel Grönholm állt az élen, míg Makinent 20.7 másodperccel követte Burns a harmadik helyen.
A második napon azonban Grönholm nem kezdett jól és kényelmes előnye két gyorsasági alatt már 16.2 másodpercre csökkent Makinen és 38 másodpercre Burns előtt. Makinen pedig megérezte a nagy lehetőséget: Mégis nyerni lehet Argentínában? Ennek megfelelően tovább támadta Grönholmot, aminek eredményeként a nap utolsó előtti szakaszát követően már Makinen állt a verseny élére 2.5 másodperc előnnyel Grönholm előtt, miközben Burns hátránya szinte nem változott a reggelhez képest, 36.7 másodperc hátránnyal volt a harmadik. A második napot végül Makinen 5 tizedmásodperc előnnyel zárta az élen Grönholm előtt.
A harmadik napon aztán már az első gyorsasági után ismét Grönholm vezetett, majd előnyét 5.5 másodpercre növelte Makinen előtt. Ismét a nap utolsó előtti szakasza tartogatott fordulatot, a verseny utolsó előtti szakaszán ugyanis Makinen balesetet szenvedett, amivel biztosra vehető volt a Peugeot kettős sikere. A verseny utolsó gyorsaságiját követően Marcus Grönholm szerezte meg a győzelmet Burns előtt, míg Carlos Sainz volt a harmadik a Forddal.
Közvetlenül a záró szakaszt követően a felügyelők magukhoz kérették a Peugeot képviselőit, ugyanis Michel Nandant, a francia csapat technikai igazgatóját a szervizpark kijáratától egy kilométerre látták, amikor Marcus Grönholm autója nem akart beindulni a leállítást követően, és bár Nandan nem ért a Peugeot 206 WRC-hez, szóban megpróbált tanácsokat adni finn pilótájának. A szabályok szerint azonban a szervizterületen kívül bármilyen segítségnyújtás, vagy tanácsadás tilos, még ha az szóban is történik. A szabálytalanság tehát megtörtént és mivel előző nap hasonló történt Gilles Panizzi esetében is, az első eset után kirótt figyelmeztetés, már komoly büntetéssé változott: Marcus Grönholmot kizárták. A döntés azonban csak a verseny után 8 órával és 25 perccel később született meg, ami a versenyzők és a szurkolók körében is felháborodáshoz vezetett.
Így Richard Burns nyerhetett volna ugyancsak Peugeot-val, de csak nyerhetett volna!
A versenyt követő technikai ellenőrzés során azonban a 2001-es világbajnok autóját szabálytalannak találták a felügyelők: 20 kg-mal könnyebb volt a Peugeot lendkereke a megengedettnél.
Ebben az esetben nyilvánvaló volt a szabálytalanság, ez pedig Burns kizárását eredményezte.
Így a Peugeot nemhogy kettős győzelmet nem aratott Argentínában, de még nyerni sem tudott. Az első helyen ugyanis Carlos Sainz zárt Forddal a subarus Petter Solberg és csapattársa, Colin McRae előtt.
Akkor még senki sem tudta, hogy 1968. január 1-je egy szenzációs pályafutás Forma-1-es részének lezárását hozza, ezen a napon versenyzett és nyert ugyanis utoljára az F1-ben Jim Clark.
Évtizedek óta hagyomány a Forma-1-ben, hogy márciusban indul az aktuális szezon, a téli hónapok pedig a felkészülésről szólnak a csapatoknak és pilótáknak egyaránt. Nem volt azonban ez mindig így, hiszen a sportág hőskorában számos alkalommal versenyzett a mezőny karácsony és szilveszter között, valamint az újév első napján, rendre ebben az időszakban rendezték ugyanis a Dél-afrikai Nagydíjat.
1962-ben december 29-én, egy évvel később pedig december 28-án az aktuális idényzárót tartották az East London-i Prince George versenypályán, 1965. január 1-én (pénteken!!) pedig itt rajtolt el az idény. Azt a futamot az abban az évben második világbajnoki címét ünneplő Jim Clark nyerte, méghozzá nagyon meggyőző teljesítménnyel, hiszen a pole pozícióból rajtolva a leggyorsabb kört is megfutotta.
A repülő skót hasonlóra készült 1968-ban is, amikor szintén január 1-i (hétfő) időponttal rendezték az afrikai versenyt, ezúttal már a Johannesburgtól északra fekvő Kyalamiban. A Lotus 31 esztendős versenyzője óriási favoritként vágott neki a szezonnak, és már az időmérő edzésen jelezte, hogy legfeljebb a technika ördöge foszthatja meg a győzelemtől: egy teljes másodperccel szerezte meg a pole pozíciót csapattársa, Graham Hill előtt a 4104 méter hosszú – azaz meglehetőse rövid – aszfaltcsíkon – fölénye tehát igencsak brutális volt.
A helyi idő szerint három órakor, kíméletlen forróságban (közel 50 fokos volt az aszfalt hőmérséklete a rajt pillanatában) kezdődő verseny rajtját egyik Lotus sem kapta el jól, így Jochen Rindt állt az élre a Brabhammel, őt Jackie Stewart követte a Matrában, majd jött Clark, miközben Hill visszacsúszott a hetedik helyre. Ám akik óriási csatát vártak a győzelemért, azoknak csalódniuk kellett: a két skót a második kör kezdetére már meg is előzte Rindtet, majd Clark elment Stewart mellett és eltűnt a távolban.
Eközben Hill is megkezdte a felzárkózást, és a 80 körös futam 29. körében megelőzte a második helyen haladó Stewartot, visszaállítva a rajt előtti Lotus 1-2-t. A hőség rendesen megtizedelte a mezőnyt: a 23 indulóból csak 9-en értek célba, az 1967-es szezonban elképesztően törékenynek bizonyuló Lotusok azonban végigbírták a versenyt, amelyet Clark 25 másodperces előnnyel nyert meg Hill előtt (Stewart motorhiba miatt kiesett), a harmadik helyen pedig a már fél percet kapó Rindt gurult be.
1 Jan 1968: The brilliant Jim Clark dominates the South African GP for what would be his 25th – & last – #F1 win pic.twitter.com/qk96PBI5BC
Clark pedig amellett, hogy megnyerte a szezonnyitót, pályafutása 25. győzelmét aratta, amivel csúcstartóvá vált, megelőzte ugyanis az addig 24 győzelemmel az örökranglistát vele holtversenyben vezető Juan Manuel Fangiót. A futam után megjegyezte, hogy annyira felforrósodott a lábfeje a hőségben, hogy nem bírta volna már sokáig.
A rekord ünneplésére ugyanakkor nem nagyon volt idő, mivel Clark is azon versenyzők közé tartozott, akik magukkal vitték a bőröndjeiket a pályára, hogy a verseny leintése után azonnal a reptérre siethessenek, hogy ott felüljenek az Új-Zélandra tartó járatra, ugyanis jelenésük volt az Új-Zélandon és Ausztráliában zajló Tasman Series az évi első versenyén.
„Volt egy bejelentés, az emberek pedig kicsit tapsoltak” – idézte fel Tony Rudlin, a Lotus későbbi csapatmenedzsere, hogy mennyire kerítettek nagy feneket a rekordnak.
„Semmi különleges nem volt abban, hogy Jimmy nyert, mert szó szerint egyfolytában nyert – mondta a Clarkkal és más pilótákkal az irányt szintén Új-Zéland felé vevő Chis Amon, a Ferrari versenyzője. – Azt hiszem, a legtöbbünk arra számított, hogy ő nyer, ezért bár nyugtáztuk, hogy megdöntötte Fangio rekordját, nem emlékszem semmilyen különleges ünneplésre a repülőn.”
72 rajt, 25 győzelem, 33 pole pozíció, 2 világbajnoki cím – amúgy is, de a kor autóinak technikai felkészültségét figyelembe véve még inkább elképesztő statisztika
A többi versenyző úgy tekintett Clarkra, mint a valaha volt egyik legjobbra, ezért biztosak voltak benne, hogy nem áll meg itt, és jócskán túlszárnyalja majd a 25-ös számot. Így gondolhatta a Kyalamiban első Forma-1-es futamán rajthoz álló Andrea de Adamich is, aki már-már csodálta a skótot. „Tudtam tanulni Graham Hilltől vagy [az 1967-es világbajnok] Denny Hulme-tól és másoktól is, mert láttam a versenyző személyiségét, és hogy miként veszik be a kanyarokat. De amikor Clark érkezett a Lotusában, lehetetlen volt fejben lemásolni azt, amit csinált.”
„Ami annyira gyorssá tette Jimmy-t, az az, hogy nagyon jól összecsiszolódott az akkori legjobb autóval és a mérnökökkel, és mindannyian kitűnőek voltak. Jimmy jó volt, nagyon jó, de pályafutása nagy részében az övé volt a legjobb autó is” – világított rá az 1964-es világbajnok John Surtees arra, hogy akkoriban sem ártott egy kiemelkedően jó autó ahhoz, hogy valaki nyerjen.
Ez persze semmit sem von le Clark érdemeiből, aki az 1962-es, az 1964-es és az 1967-es világbajnoki címről is önhibáján kívül csúszott le, és ha 1968 áprilisában nem veszti életét azon a bizonyos hockenheimi Forma-2-es versenyen, a Lotus elkövetkező években nyújtott teljesítményét (Hill 68-ban, Rindt 70-ben, Fittipaldi 72-ben lett világbajnok a Colin Chapman tervezte autóban) elnézve akár a vb-címek számában is megdönthette volna Fangio rekordját.
Ezt azonban már soha nem tudjuk meg, mert 1968. április 7-én, mindössze 32 évesen, máig tisztázatlan körülmények között a fák közé csapódott az ultragyors német pályán.
Mivel a január 1-i szezonnyitót követően csak májusban rendezték az 1968-as F1-es szezon második futamát, a tragédia miatt a Dél-afrikai Nagydíj nemcsak Jim Clark 25. győzelmét, de egyben utolsó F1-es versenyét is hozta.
A futam rövid összefoglalója:
Ez a cikk először 2023. január 1-jén jelent meg a Rallycafe.hu-n.
Sébastien Loeb 2005-ben azóta is megdönthetetlen rekordot állított fel a Korzika Rallyn, miután minden szakaszt megnyert.
Sébastien Loeb a 16 futamos szezon 14. versenyére, Korzikára úgy érkezett, hogy az addig lezajlott 13 versenyből nyolcat már megnyert és 36 pontos előnnyel rendelkezett a bajnokságban Petter Solberg előtt.
A francia legenda már kétszeres világbajnokként várhatta hazai futamát, melyen ennek ellenére mind a 12 szakaszt megnyerte és végül 1:51.7 perc előnnyel nyert a fordos Toni Gardemeister előtt.
Loeb lett az első versenyző a WRC történetében, aki minden szakaszt az élen zárt.
A Citroen azonban nem lehetett mégsem teljesen boldog, hiszen a Korzika Rally utolsó napján a negyedik helyen állva esett ki Francois Duval, és így elvesztette esélyét a francia gyártó, hogy világbajnok legyen.
Kris Meeke a 2017-es Mexikó Rallyn biztos előnyben volt, amikor az utolsó szakasz célja előtt egy parkolóba csúszott a Citroen C3 WRC-vel.
Kris Meeke szinte már a kezében érezhette a győztesnek járó kupát a Mexikó Rallyn, 2017-ben, amikor a Power Stage vége előtt 750 méterrel egy parkolóba csúszott.
Az észak-ír citroenes 37.2 másodperc előnnyel vezetett ekkor a fordos Sébastien Ogier előtt.
Meeke kétségbeesetten kereste az utat a parkoló autók között, amin visszatérhetett volna a pályára, amit végül sikerült is megtalálnia és előnyéből még egy defekt ellenére is maradt 13.8 másodperc, így megszerezte a győzelmet.
WRC, ERC, ORB, W2RC, F1, RX – Az új esztendőben is lesz mire figyelnünk, íme a legfontosabb motorsport sorozatok 2025-ös naptára.
Január 2-17. Dakar (W2RC)
Január 22-25. Monte-Carlo Rally (WRC)
Február 12-15. Svéd Rally (WRC)
Március 6-8. Ausztrál Nagydíj (F1), Diósgyőr Rally (ORB), Rally Costa Brava (EHRC)
Március 12-15. Szafari Rally, Kenya (WRC), Kínai Nagydíj (F1), Rebenland Rally (Mitropa)
Március 16-22. Portugál Rally (W2RC)
Március 27-29. Japán Nagydíj (F1), Desert Express 300 (TR OB), Veszprém Rally (ORB)
Április 3-5. Máriapócs (RX OB)
Április 9-12. Horvát Rally (WRC), Bahreini Nagydíj (F1), Lavanttal Rally (Mitropa), Fafe Rally (EHRC)
Április 17-19. Andalúzia Rally (ERC), Szaúdi Nagydíj (F1)
Április 24-25. Kanári-szigetek Rally (WRC), Szlovákia (ORB), Costa Smeralda Rally (EHRC), Vltava Rally (EHRC), Porec Rally (Mitropa)
Május 1-3. Miami Nagydíj (F1), Riverside Baja (TR OB)
Május 7-10. Portugál Rally (WRC), Lettország (ERX)
Május 14-17. Rally d’Antibes-Cote D’Azur (EHRC), Kakucs (RX OB)
Május 21-24. Velenje Rally (Mitropa), Skandináv Rally (ERC), Kanadai Nagydíj (F1), Akropolisz Rally (EHRC)
Május 23-31. Desafio Ruta 40, Argentína (W2RC), Rally du Chablais (EHRC), Japán Rally (WRC), Nyirád (ERX)
Június 5-7. Monacói Nagydíj (F1)
Június 12-14. Katalán Nagydíj (F1), Máriapócs (RX OB), Mecsek Rally (Mitropa, ORB)
Június 25-28. Akropolisz Rally (WRC), Italian Baja (TR OB), Ypres Rally (EHRC), Osztrák Nagydíj (F1)
Július ?-?. Horvátország (ORB)
Július 3-5. Róma Rally (ERC), Brit Nagydíj (F1), Svédország (ERX)
Július 10-11. Casentino Rally (Mitropa)
Július 16-19. Észt Rally (WRC), Weiz Rally (EHRC), Belga Nagydíj (F1), Írország (ERX)
Július 24-26. Lengyel Rally (ERC), Magyar Nagydíj (F1)
Július 30-Augusztus 2. Finn Rally (WRC)
Augusztus 7-9. Ulster Rally (EHRC), Fuglau (RX OB)
Augusztus 13-16. Barum Rally (ERC), Hungarian Baja (TR OB)
Augusztus 20-23. Lahti Rally (EHRC), Holland Nagydíj (F1), Greinbach (RX OB)
Augusztus 27-30. Paraguay Rally (WRC), Franciaország (ERX)
Szeptember ?-? Győr Rally (ORB)
Szeptember 3-6. Kumrovec Rally (Mitropa), Ceredigion Rally (ERC, EHRC), Olasz Nagydíj (F1)
Szeptember 10-13. Chile Rally (WRC), Spanyol Nagydíj (F1), Portugália (ERX)
Szeptember 18-20. Nyirád (RX OB), Nyír1 Baja (TR OB)
Szeptember 24-27. Elba Rally (EHRC), Azeri Nagydíj (F1), Rally Nova Gorica (Mitropa)
Szeptember 27-október 4. Marokkó Rally (W2RC), Kelet-Svéd Rally (EHRC), Szardínia Rally (WRC)
Október 9-11. Öt északi portugál város Rallyja (ERC), Szingapúri Nagydíj (F1), 3-Stadte Rally (Mitropa)
Október 16-18. Sanremo Rally (EHRC), Slovakiaring (RX OB)
Október 23-25. Amerikai Nagydíj (F1)
Október 29-november 1. Rally du Valais (Mitropa), Mexikói Nagydíj (F1)
November ?-? Zemplén Rally (ORB)
November 6-8. Brazil Nagydíj (F1)
November 12-15. Szaúd-Arábia Rally (WRC), Raid of Champions (TR OB)
November 19-21. Las Vegas Nagydíj (F1)
November 21-28. Abu Dhabi Desert Challenge (W2RC), Rally del Brunello (EHRC, murva), Katari Nagydíj (F1)
December 4-6. Abu Dhabi Nagydíj (F1)
Sikerekben és motorsportban gazdag új esztendőt kíván minden olvasójának a RallyCafe szerkesztősége!
A 2025-ös WRC-szezonra eggyel nőtt a versenyek száma, melyek között új futamok is helyet kaptak, de új versenyzők is be tudtak mutatkozni a szezon során, melynek végén Sébastien Ogier részmunkaidős programmal is a csúcsra ért.
A 2025-ös WRC-szezon során először adhatott vb-futamnak helyet a Kanári-szigetek, Paraguay és Szaúd-Arábia is, míg utoljára került megrendezésre a Közép-Európa Rally.
A bajnokság legmagasabb szintjén először mutathatta meg tudását Josh McErlean az M-Sport Fordjával, míg újra lehetőséget kapott Martins Sesks Malcolm Wilson csapatától, melyből Adrien Fourmaux a Hyundaihoz igazolt. Grégoire Munster Újra a Ford Pumába ülhetett, és bár megszerezte első szakaszgyőzelmeit, összességében teljesítménye kevésnek bizonyult az év végén.
A dél-koreai gyártó a francia versenyző mellett még a tavalyi világbajnok Thierry Neuville-től és 2019-es első Ott Tanaktól várhatta a jó eredményt. A jó szereplés összességében azonban elmaradt a Hyundai részéről.
A szezont végül a Toyota és versenyzői dominálták, akik közül nagyon sokáig Elfyn Evans vezette a bajnokságot, azonban Sébastien Ogier kibővített részmunkaidős programmal is képes volt hat versenyt nyerni, végül pedig az izgalmas szaúdi szezonzáró végén megszerezte kilencedik vb-címét is, amivel beérte Sébastien Loeb rekordját. A Toyota színeiben Evans és Ogier mellett futamot tudott nyerni Kalle Rovanpera, továbbá az észt versenyen lehetőséget kapó Oliver Solberg is. A japán gyártó 14 futamból 12-öt megnyerve 105-re növelte futamgyőzelmeinek számát, amivel már a WRC legtöbb versenyt megnyerő gyártója lett.
Év közben szomorú hírek is érkeztek, hiszen előbb Kalle Rovanpera jelentette be, hogy a folytatásban pályaversenyző lesz, majd Ott Tanak döntött úgy, hogy a 2026-os évet inkább családja mellett tölti és nem indul a WRC-ben.
A következő F1-es szezontól emelkednek a letéti díjak az eredmények ellen óvást benyújtó csapatok számára – a cél, hogy elvegyék az istállók kedvét az alaptalan vádaskodásoktól.
Az FIA 2026-ra egy olyan módosítást is foganatosított az F1-es szabályrendszerben, amely szerint 2000 euróról 20000 euróra nő a letétbe helyezendő pénzösszeg azon csapatok számára, amelyek óvással, fellebbezéssel vagy egy a felügyelők által hozott döntés felülvizsgálatának kérelmével fordulnak feléjük annak reményében, hogy számukra kedvezően módosulhat egy eredmény. A pénzt csak akkor kapják vissza, ha bebizonyosodik, hogy észrevételezésük megalapozott volt.
Idén két emlékezetes eset is adódott, amikor a riválisok a Red Bull nyughatatlansága miatt bosszankodtak, miután szerintük megnyerhetetlen ügyekben nyújtott be ellenük óvást az energiaitalos csapat.
A Miami Nagydíj idején derült ki, hogy a Red Bull panaszt tett az FIA-nál, miután a csapat szerint a McLaren szabálytalan módszerrel, azok belsejébe vizet engedve hűti a gumikat. Az FIA nem talált bizonyítékot erre a vádra, és Zak Brownt, a wokingi istálló vezérigazgatóját eléggé feldühítették a történtek, elmondása szerint az ilyen vádaskodások súlyos következménye, hogy rossz hírbe hozzák az érintett csapatot még akkor is, ha teljesen ártatlan – és ekkor fel is vetette, hogy az óvásokra és hasonló panasztételekre jelentősebb letéti díjat kellene megszabni.
Júniusban, a Kanadai Nagydíj megnyerése után George Russellt támadta meg a Red Bull, az istálló akkor attól az óvástól remélte, hogy a Mercedes brit pilótája helyett utólagosan Max Verstappent hozzák ki győztesként, miszerint Russell egy alkalommal agresszívan, a mögötte érkezőket veszélyeztetve lépett a fékre a biztonsági autó mögött. Végül ez a próbálkozás sem járt sikerrel, a felügyelők nem tartották megalapozottnak a Red Bull óvását, és ezt követően Russell is magasabb pénzügyi vonzat szükségességét vetette fel az ilyen kezdeményezések mellé.
Most tehát megtörtént ez az intézkedés, tízszeresére emelkedett a letétként fizetendő díj összege. Persze egyrészt kérdés, hogy 20000 euró elég borsos ár-e már egy F1-es csapat számára ahhoz, hogy innentől az alacsony megnyerési eséllyel kecsegtető ügyekbe már ne álljon bele. Másrészt viszont azóta, hogy ezek az ügyek az idei szezon első felében kirobbantak, teljesen megváltozott a Red Bull F1-es istállójának vezetősége: jövőre már Christian Horner és Helmut Marko sem lesz része a csapat életének, így az is lehet, hogy változni fog az istálló óvásokkal kapcsolatos hozzáállása, függetlenül a letéti díj növekedésétől.
