Kétségtelen, hogy Lewis Hamilton és a Ferrari sem hozta azt 2025-ben, ami várható volt tőlük, de előbbi teljesítményét azért árnyalja egy jelenség, aminek a nézők örülhetnek, ő viszont már kevésbé.
A 2022-ben visszahozott szívóhatású autók; a szabályok állandósága; a költségplafon és a Forma–1 soha korábban nem látott gazdasági ereje együttesen vezettek ahhoz, hogy a 2025-ös lett minden idők legszorosabb F1-es szezonja, ami a mezőny elejének és végének egymáshoz viszonyított teljesítményét illet. Már 2022-ben, az új szabályok érkezésével összébb rázódott a mezőny, hiszen az időmérőkön leggyorsabbnak bizonyuló Ferrari és az ebből a szempontból utolsó helyen végző Williams között átlagosan 2,56% volt a különbség a kvalifikációkon a 2021-ben a Mercedes és a Haas közötti 3,21%-hoz képest. Ez a szám aztán 2023-ra 1,46%-ra csökkent (Red Bull–Alfa Romeo), majd 2024-ben 1,76%-ra nőtt (Red Bull–Sauber), 2025-ben viszont minden korábbinál kisebb, 1,38% lett (McLaren–Alpine).
Utóbbi különösen rosszul jött a Mercedestől a Ferrarihoz szerződő Lewis Hamiltonnak, akinek az egész idei szezonját keretbe foglalta, hogy nem tudta hozni Leclerc tempóját. És bár az egyértelmű, hogy a hétszeres világbajnok és a Ferrari is elmaradt a várakozásoktól, Hamilton csapattársához viszonyított hátrányát rendesen felnagyította a mezőny soha korábban nem tapasztalt szorossága.
Hogy mennyire, azt a The-Race.com foglalta össze, megmutatva, hogy miként viszonyult Hamilton 2025-ös, hatalmasnak egyáltalán nem nevezhető 0,178 másodperces átlagos időmérős lemaradása – a sprintidőmérők nélkül ez még kisebb, 0,143 másodperc – Carlos Sainz Leclerc-rel szembeni deficitjéhez. A spanyol a négy közös évük alatt ugyanis egyaránt kikapott a monacóitól, átlagos hátránya 2021 és 2024 között pedig így alakult: 0,083 másodperc; 0,125 másodperc; 0,189 másodperc; 0,037 másodperc.
Sainz tehát a négy közös szezonjukból háromban közelebb volt Leclerc-hez, mint Hamilton az idén, de ugyanúgy kikapott. Ami azonban beszédes, hogy a szezon összes körét figyelembe vevő átlagos versenyben elfoglalt helyezése arányaiban nézve mégis jelentősen jobb, mint Hamiltoné, és ez igaz a brit idei hátrányánál nagyobb időmérős lemaradást hozó 2024-es idényre is.
Sainz és Leclerc átlagos versenyhelyezése az összes kör végi állapotot figyelembe véve:
|
2021 |
2022 |
2023 |
2024 |
| Leclerc |
6,3 |
3,6 |
5,2 |
4,8 |
| Sainz |
6,7 |
3,8 |
5,5 |
5,0 |
Sainz tehát átlagosan legfeljebb 0,4 pozícióval (2021) volt elmaradva Leclerc-től a négy közös évük során, míg a hétszeres világbajnok 2025-ben 2,6 hellyel (a monacói átlagos versenyhelyezése 5, Hamiltoné pedig 7,6 volt), ami 6,5-ször akkora lemaradás, mint Sainz legnagyobbja.
Miközben számos tényező befolyásolja, hogy ki, hanyadik helyen végez egy versenyen, több, 22-24 futamból álló szezon már elég nagy minta ahhoz, hogy megmutassa, Hamilton helyzetét különösen megnehezítette, hogy a mezőny minden eddiginél szorosabb volt 2025-ben, és sokszor legfeljebb egy másodperc, vagy még annyi sem választotta el az első helyezettet az utolsótól a Q1-ben.
Persze az, hogy egy köröny a mezőny egyik, ha nem a leggyorsab pilótájának számító Leclerc-rel szemben Hamilton ekkora átlagos lemaradásban lesz, abszolút kalkulálható volt, és ha a Ferrarit ez meglepte azok után, hogy a hétszeres világbajnok 2024-ben 16-5-re maradt alul a nála átlagosan 0,206 másodperccel gyorsabb George Russell ellen, azt csakis maguknak köszönhetik. Az viszont már csak menet közben derült ki, hogy ekkora időmérős deficit sokkal érzékenyebben érinti majd Hamiltont, mint korábban Sainzot, aki 2021-ben több pontot gyűjtött Leclerc-nél, majd sorrendben a monacói pontmennyiségének 79,9; 97,1 és 81,5%-át szerezte. Hamiltonnál ez az arány csak 64,5%.
