A Rally Világbajnokság 1990-es szezonja során Carlos Sainzot megkoronázták az egyéni bajnokságban, azonban a spanyol versenyző uralma sem tudta megakadályozni, hogy a Lancia sorozatban negyedszer legyen első a gyártók között.
Az 1990-es WRC szezon előtt volt a legaktívabb a pilóta piac, hiszen Juha Kankkunen a Toyota műszaki hibái miatt a Lanciához igazolt, az olasz gyártó egykori sztárja, Makku Alén a Subaruhoz ment, Mikael Ericsson pedig szintén a Lanciától a Toyotához távozott. A japán gyártó azonban elveszítette Kenneth Erikssont, aki Mitsubishire váltott.
A szezon naptárja eredetileg 13 versenyből állt, azonban a Svéd Rallyt végül törölni kellett hóhiány miatt, a gyártók bajnokságába pedig Új-Zéland és Elefántcsontpart sem tartozott bele.
A szezonnyitó Monte-Carlo Rally, mely hó hiányában aszfalton zajlott tulajdonképpen a toyotás Carlos Sainz és a lanciás Didier Auriol küzdelméről szólt. A francia és spanyol versenyző 22 szakasz után holtversenyben vezetett, azonban az utolsó hat szakaszon Auriol dominált és végül 52 másodperc előnnyel nyert. A verseny végén a Toyota óvást nyújtott be, miszerint a Lancia turbóját módosították a verseny utolsó szakaszaira, azonban az óvást elutasították. A Montén pedig már elkezdődtek a WRC top kategóriájába tartozó autókra vonatkozó új szabályok megbeszélése is, melynek eredményeként 1997-től bevezetik a WRC autókat.
Azt követően, hogy 1989-ben három haláleset is történt a WRC futamokon, 1990 sem indult jól, a hetedik szakaszon Jean-Claude Bertaudiere és Francis Malausséne egy 200 méteres szakadékba esett Renault 4 GT Turbo autójával, a balesetet pedig a navigátor nem élte túl.
Az elmaradt svéd verseny miatt másfél hónapos szünetet követően Portugáliában folytatódott a szezon, ahol hármas Lancia siker született, azonban ezúttal a címvédő Miki Biasion nyert Auriol és Juha Kankkunen előtt. A Toyota számára katasztrófa volt ez a verseny, Carlos Sainz váltóhiba, Armin Schwarz pedig baleset miatt esett ki, így a japán gyártó ne szerzett pontot, míg a Lancia 20-at is.
A szezon harmadik versenyén azonban a Toyota válaszolni tudott, Björn Waldegard vezetésével nyert, Mikael Ericsson harmadik, Carlos Sainz pedig negyedik lett.
A Lancia ugyan Juha Kankkunennel a második lett, de Miki Biasion és Alessandro Fiorio is kiesett.
A Korzika Rallytól azonban Sainz sikerszériája következett, a spanyol versenyző előbb még második lett ugyan a francia versenyen Auriol mögött, azonban már nyerni tudott Görögországban, Új-Zélandon és Finnországban is, míg Argentínában és Ausztráliában ugyancsak második, Olaszországban pedig harmadik lett. Az Akropolisz Rallyn első győzelmét szerezte karrierje során, míg Finnországban az első nem finn győztes lett. A sikerszéria következtében pedig Sanremoban be is biztosította első vb címét.
Az olasz futamon azonban a Lancia is ünnepelhetett, Auriol győzelmével sorozatban negyedik gyártói címét szerezte két futammal a szezon vége előtt.
Elefántcsontparton a gyári csapatok nem indultak, mivel az egyéni és gyártói cím is eldőlt már, és a versenyen egyébként sem osztottak volna gyártói pontokat. A szezonzáró Brit Rallyn azonban ismét ott voltak a gyári alakulatok is, a győzelmet pedig végül Sainz szerezte meg a mitsubishis Kenneth Eriksson és a lanciás Biasion előtt.
A szezon végén Carlos Sainz 45 pont előnnyel előzte meg Didier Auriolt, ugyanakkor a Lancia hat ponttal a Toyotát.