George Russell az idén mindhárom időmérőn legyőzte Lewis Hamiltont, és a három versenyből csak egyszer maradt alul a csapattársával szemben. De elsősorban nem ezek az eredmények mutatják azt, hogy hamarosan megtörténhet az őrségváltás a Mercedesnél.
Mivel az idén sem fognak a világbajnoki címért harcolni, továbbra sem jelent központi témát George Russell és Lewis Hamilton rivalizálása, ám az utóbbi két futamon történtek olyan dolgok, amelyek alapján felmerül a kérdés: vajon Russell megindította a csapaton belüli hatalomátvételt a hétszeres világbajnokkal szemben?
Azok után, hogy tavaly első nekifutásra Hamilton előtt végzett a pontversenyben, illetve a csapat egyetlen 2022-es győzelmét is ő szerezte, már ki lehetett jelenteni, hogy Russellt egyáltalán nem félemlítette meg az, hogy a korábban Valtteri Bottast rendre földbe döngölő világsztár mellett kell bizonyítania. Ugyanakkor messzemenő következtetést sem lehetett levonni pusztán az eredményekből, hiszen hiába múlta felül egy futamgyőzelemnyi ponttal a hétszeres világbajnokot, a differencia Hamilton balszerencsés versenyei és utolsó futamos műszaki hibája nélkül jóval kisebb is lehetett volna.
Hamilton nem nyert semmit az idén, de így is megmentette Russell karrierjét
Persze ez nem von le semmit Russell érdemeiből, és előrevetítette, hogy Hamiltonnak 2023-ban sem lesz könnyű dolga ellene. Mint azóta kiderült, nemhogy könnyű dolga nincs, de három versenyen eddig egyszer sem tudott a csapattársa előtt végezni az időmérőn, és a mindkettejük által befejezett futamokon is 1-1-es döntetlen az állás. Hozzátéve, hogy amíg nem veszített rajta az első piros zászlós megszakításon, Russell az Ausztrál Nagydíjon is Hamilton előtt autózott, és a biztonsági autó mögött megejtett kiállása komoly előnybe hozhatta volna, eddig úgy tűnik, hogy akárcsak a tavalyi év elején, az idén is ő boldogul jobban az autóval.
Rendre ellentmond Hamiltonnak
Az F1-ben már a az ötödik idényét taposó versenyző ráadásul nemcsak a tempójával nehezíti meg Hamilton életét, hanem azzal is, hogy nagyon finoman fogalmazva ugyan, de rendszerint helyreteszi a hétszeres világbajnok különböző kijelentéseit. A tavalyi szezon elején még érezhető volt egyfajta „örülök, hogy itt lehetek, és tanulhatok Hamiltontól” hozzáállás a fiatalabbik briten, de ahogy egyre jobban megvetette a lábát és felismerte, hogy képes felvenni a versenyt a csapattársával, mintha egyre inkább kezdte volna nyeregben érezni magát más területeken.
Az előző év végén például Toto Wolff hangoztatta, amit korábban Hamilton is, nevezetesen, hogy a szezon első részében a hétszeres világbajnok rendre magára vállalta a kísérleti nyúl szerepét, és az eredményesség oltárán áldozva igyekezett kirángatni a csapatot a bajból azzal, hogy minél hamarabb megoldást talál a problémákra.
Russell azonban ellentmondott ennek és közölte, hogy a csapat végig nagyon odafigyelt arra, hogy egyenlő arányban ossza meg a kísérleti elemek kipróbálását a két pilóta között, Hamilton pedig a szezon elején nem azért próbálkozott agresszívabb beállításokkal, mert kísérletezni akart, hanem azért, mert egyszerűen ő volt az, aki többet szenvedett az autóval.
Nem igaz, hogy Hamilton azért kapott ki Russelltől, amit eddig gondoltunk?
Russell tehát – amellett, hogy úgy véli, senki sem fog emlékezni arra, hogy legyőzte Hamiltont, mert nem a világbajnoki cím volt a tét – jelezte, hogy nem lejtett neki a pálya, és nem pusztán ezért lett ő az eredményesebb Mercedes-pilóta 2022-ben, az idén pedig finoman, de többször is rácáfolt Hamilton szavaira.
Megtette ezt akkor, amikor elmondta, hogy csapattársa állításával ellentétben a Szaúd-arábiai Nagydíjon nem a véletlennek köszönhetően bizonyultak az ő beállításai a jobbnak, és mindkét pilóta abba az irányba indult el, amelyet jobbnak vélt, azaz egyszerűen csak jobban állította be az autót Hamiltonnál. De korábban cáfolta azt is, hogy a Mercedes tavaly követett koncepciójának megtartását az idei szezon előtt állítása szerint hevesen ellenző Hamilton ne értett volna egyet azzal, hogy 2023-ban azon az úton menjenek tovább, amelyen tavaly elindultak.
Ezek mind olyan jelek (és talán azt is ide sorolhatjuk, hogy az Ausztrál Nagydíjon Russell gondolkodás nélkül kérdőre vonta a csapatot a verseny elején, hogy akkor miként is tartsa be a gumik menedzselésére vonatkozó utasítást, ha közben a csapattársa a nyakán liheg), amelyek azt mutatják, hogy Russell nem tervezi örökre a hétszeres világbajnoktól tanuló ifjú titánt játszani, és már most igyekszik fokozatosan belerázódni abba a vezérszerepbe, ami Hamilton egyre közelgő visszavonulása után vár rá.
Amivel persze nincs is baj, hiszen 13 év a korkülönbség közte és Hamilton között, azaz ő a csapat jövője (hosszú távú szerződése is csak neki van). Hamilton szempontjából ugyanakkor mindez egyre fenyegetőbbé válhat, hiszen a hétszeres világbajnok most először találta magát olyan helyzetben, hogy egy feltörekvő fiatallal kell felvennie a kesztyűt (Alonso csapattársaként ő volt ebben a szerepben, Nico Rosberggel pedig ugyanahhoz a korosztályhoz tartoznak).
Érdekes lesz figyelni, hogy amennyiben Russell továbbra is többször végez előtte, mint nem, annak milyen hatása lesz a csapaton belüli dinamikára, és előbb-utóbb oda jutunk, hogy háborúskodás robban ki kettejük között, avagy inkább oda, hogy Hamilton szép lassan elkezd a visszavonulás gondolatával foglalkozni.