Michael Schumacher utolsó Forma-1-es győzelmének évfordulóján visszatekintünk azokra a versenyekre, amelyeket a hétszeres világbajnok még megnyerhetett volna, de ilyen-olyan okból nem jött össze neki az első hely.
Napra pontosan 17 évvel ezelőtt aratta utolsó győzelmét a Forma-1-ben Michael Schumacher. A hétszeres világbajnok már azzal is óriási tettet hajtott végre, hogy a 2001-es Belga Nagydíjon elért sikerével Alain Prostot megelőzve akkor minden idők legtöbb futamgyőzelmet szerző pilótája lett, és senki sem gondolta volna, hogy az 52 elsőséget további 39 követheti.
A 2006. október 1-jén, Kínában elért 91. siker pedig sokáig tényleg megdönthetetlennek tűnt – jól mutatja a hatalmas szakadékot, hogy az akkor aktív versenyzők közül Fernando Alonso volt a legközelebb Schumacherhez a 14 győzelmével –, de aztán jött Lewis Hamilton, aki 2014 és 2021 között nemhogy beállította a német sztár csúcsát, hanem 12 győzelemmel túl is szárnyalta azt. De vajon vezethetné még mindig Schumacher az örökranglistát a 103 győzelemmel álló brit előtt, ha pályafutása során azokat a versenyeket is megnyeri, amelyeken reális esélye volt az első helyre?
Hamilton: „Soha nem volt még olyan pilóta, mint amilyen én vagyok”
Nos, a válasz az, hogy igen, hiszen számos olyan futam van az F1 történetében, amelyeken Schumacher vagy útban volt a győzelem felé, vagy jó eséllyel nyert volna, ha más tényezők nem akadályozzák meg ebben. Ez persze még nem jelenti azt, hogy nincs a 91 győzelmében olyan, amelyet egy kicsit kevesebb szerencsével elbukhatott volna, így nem is arra megy ki ez a játék, hogy megmondjuk, a Ferrari ászának hány győzelme „kellene legyen”, mint ahogyan Hamiltonnak is lehetne a 103-nál is több sikere, ha Fortuna olykor kicsit kegyesebb hozzá (na nem mintha amúgy ne lett volna az), illetve kevesebb is, ha néha elpártolt volna mellőle a szerencse.
1993 – Monaco
Michael Schumacher öt alkalommal nyert Monacóban – először 1994-ben – de már 1993-ban a lépcső (akkor még dobogó helyett az volt) tetejéről pezsgőzhetett volna, ha a Benetton-Fordja nem mondja be az unalmast. Az ekkor még csak egyszeres futamgyőztes német pilóta simán legyőzte az időmérőn a későbbi győztes Ayrton Sennát, és a szezont uraló Alain Prost mellé kvalifikált az első sorba, majd a futam elején eltűnt a távolban a Professzorral, jócskán leszakítva a McLaren brazilját.
Prostot nem sokkal később 10 másodperces stop and go büntetéssel sújtották, amiért kiugrott a rajtnál (ráadásul kétszer le is fulladt, amikor el akart indulni a garázs elől), Schumacher így megörökölte az első helyet, és kényelmes előnnyel kocsikázhatott volna el a célig, ám csak a 32. körig jutott, amikor 15 másodperces előnyben hidraulikai hiba lépett fel az autójában, és kénytelen volt leparkolni azt a hajtűben.
A csalódott Schumacher, háttérben a füstölgő Benetton
1994 – Barcelona
Miután Schumacher az 1994-es szezon első négy futamát megnyerte, jó úton járt afelé, hogy a Spanyol Nagydíjon is domináljon. Az első kerékcseréje után azonban ötödik fokozatban ragadt a váltója, amivel a mezőny 99%-a leparkolta volna az autóját, Schumacher azonban rövidesen kitapasztalta, hogy miként tud a leghatékonyabban körözni, és végül a 2. helyen végzett.
Így bár nem nyert, mégis ez lett pályafutása egyik legemlékezetesebb és leghihetetlenebb futama, amelyet egyébként Damon Hill nyert meg, első ízben szállítva győzelmet a Williamsnek Ayrton Senna halála után. A versenyről és Schumacher csoda második helyének hátteréről alábbi cikkünkben írtunk bővebben:
29 éve olyan döbbenetes dolgot művelt Schumacher, amit azóta sem csinált utána senki
1994 – Belgium
Az 1994-es Belga Nagydíjat Schumacher már kényelmes előnnyel meg is nyerte, ám ezt a győzelmet utólag elvették tőle (előtte és utána sem fordult elő vele ilyesmi a pályafutása során), mert a Benettonja alján levő kopólemez jobban elkopott, mint ahogy azt a szabályok megengedték, ami arra utalt, hogy a B194-es túl alacsony hasmagassággal ment.
A Benetton számos magyarázattal előállt és azt állította, hogy Schumacher autóját „technikai problémák sújtották” a verseny késői szakaszában, amit a köridejeinek visszaesése is alátámasztott, illetve szerintük a túlzott kopást az okozta, hogy Schumacher egyszer megpördült az egyik kerékvetőn, ám az FIA szakembere megállapította, hogy a kerékvető okozta nyom máshol van, mint ahol a túlzott kopást mérték.
Így végül nem változtatták meg a döntést, és bár az eltérés aligha volt komoly hatással az autó teljesítményére, Schumacher nem tarthatta meg a győzelmet.
Hiába ünnepelt a dobogón, később elvették Schumacher első helyét
1995 – Silverstone
Az 1994-eshez hasonlóan az 1995-ös szezon is Schumacher és Hill párharcáról szólt, amely újabb vitatható fejezetéhez érkezett el a Brit Nagydíjon. A Williams és a Benetton vezére harcolt a győzelemért, de míg Schumacher egy, addig Hill két kiállásos stratégián volt. Amikor 20 körrel a vége előtt utóbbi letudta a második kerékcseréjét, az egyetlen kiállását már korábban teljesítő Schumacher mögé tért vissza, majd üldözőbe vette a németet.
Három kör alatt a frissebb abroncsainak köszönhetően utol is érte, mire Schumacher látványosan elkezdett védekező módon vezetni, egyes kanyarokban szándékosan megtörve ellenfele ritmusát. Lehet, hogy ez fogott ki Hillen, aki a Priory-kanyarban türelmét vesztve a 46. körben messziről bevetődött Schumacher mellé, és nemes egyszerűséggel kiütötte a bekanyarodó címvédőt, aminek következtében mindketten kiestek.
Hogy Schumacher maga mögött tudta-e volna tartani a hátralevő 15 körben a frissebb gumikon támadó Hillt, arra persze semmilyen garancia nincs, de az mindenképp kijelenthető, hogy eséllyel szállhatott harcba az első helyért.
A silverstone-i ütközés Hill-lel
1996 – Monaco
Lévén az első körben a falnak ment, ez a verseny kissé talán kilóg a listáról, és csak azért tettük fel rá, mert az 1997-es futamhoz hasonlóan a 96-os Monacói Nagydíjat is esőben rendezték, Schumacher pedig egy évvel később szintén a pole-ból rajtolva közel 1 perces előnnyel nyert, így valószínűleg 96-ban is gyors lett volna a neki kedvező körülmények között. A német fél másodperccel verte a kvalifikáción a sokkal jobb autóban ülő Damon Hillt, a monacói pálya kialakítása miatt pedig jó esélye lett volna nyerni, ha nem töri össze magát mindjárt az első körben.
Ráadásul mindössze három autó ért célba (Olivier Panis először és utoljára nyert az F1-ben) és csak hét pilótát értékeltek, akik között nem volt ott egyik Williams sem, ami csak tovább könnyítette volna Schumacher dolgát.
Az 1996-os monacói futam összefoglalója:
Earlier on Saturday we brought you the madness of the 1996 Monaco Grand Prix in full 💥
We've condensed all the best bits into a crazy five minutes 👀
Strap yourselves in 🎢#F1Rewind ⏪ #MonacoGP 🇲🇨 pic.twitter.com/dzadMIw5go
— Formula 1 (@F1) April 4, 2020
1998 – Belgium
Az 1994-es Belga Nagydíjjal ellentétben itt nem az autó szabálytalansága, hanem David Coulthard fosztotta meg a győzelemtől Schumachert, aki utcahosszal vezetett Damon Hill előtt, és tényleg csak annyi lett volna a feladata, hogy egy darabban célba vigye a Ferrarit. 20 körrel a vége előtt azonban lekörözés közben belerohant az előtte lassító David Coulthard McLarenjébe, mert a hatalmas esőfüggönyben nem látta azt.
A csattanás után sérült autóval mindketten visszatértek a bokszba, ahol Schumacher dühtől eltorzult arccal masírozott át a McLaren garázsába, hogy elégtételt vegyen a skóton, de a szerelők miatt nem jutott hozzá közel. Coulthard évekkel később elismerte, hogy hibázott, noha kitartott amellett, hogy nem akart összeütközni Schumacherrel, mindössze rosszul mérte fel azt, hogy olyan körülmények között miként kell cselekednie.
Michael Schumacher a futam után tovább dühöngött Spában, amit 2 millió dollárja bánt
1999 – Ausztrália, Malajzia, Kanada, Ausztria, Németország
Az 1999-es szezonban csak egyetlen olyan verseny volt, amelyet Schumacher minden kétséget kizáróan megnyert volna azok közül, amelyeken nem végzett az élen, mégpedig a Maláj Nagydíj. A silverstone-i kettős lábtöréséből felépülő kétszeres világbajnok Eddie Irvine-t segíteni tért vissza az utolsó két versenyre, a naptárban akkor debütáló sepangi hétvégén pedig bombaformában vezetett (1 másodperccel szerezte meg a pole-t Irvine előtt), és a futamot is simán behúzta volna, ha nem engedi át a győzelmet az írnek, aki ezután közölte: most kiderült, Schumacher nemcsak a legjobb első számú, hanem a legjobb második számú pilóta is.
De azért voltak még ezen kívül versenyek, amelyeket a német alighanem bezsebelt volna, ha a technika ördöge, saját figyelmetlensége, vagy a lábtörése nem áll az útjába. Az Ausztrál Nagydíjon például a harmadik rajtkockából nem tudott elindulni a felvezető körre, ami miatt az utolsó helyre száműzték, majd ott is a rajtrácson ragadt, és csak kis késlekedéssel eredt a mezőny után. Ráadásul később is technikai gondokkal küzdött (kormányt is kellett cserélnie), és végül nem szerzett pontot, miközben Irvine élete első győzelmét aratta. Lévén az első sorból rajtoló McLarenek egyaránt elvéreztek, ha Schumacherrel nem babrál ki a technika, szinte biztosan ő nyert volna a csapattársa helyett.
Miként Kanadában is megszerezte volna a győzelmet, hiszen kontrollálta a futamot az őt több mint 4 másodperces lemaradásban követő Mika Häkkinen előtt, amikor a 30. körben senkitől sem zavartatva odacsapta az autóját a Bajnokok Falához.
A felsorolásban szereplő maradék két versenyt csak azért írtuk fel, mert Ausztriában és Németországban is Eddie Irvine győzött, ami alapból jelzi, hogy az írt rendre fölényesen legyőző Schumachernek is jó esélye lett volna erre, ha Silverstone-ban nem töri lábát. Hockenheimben ráadásul a Ferrari kettős győzelmet szerzett, miután Häkkinen defekt miatt kiesett, azaz Schumachernek már az is elég lett volna, ha a második helyen halad, mert Irvine elengedte volna, ahogy azt tette végül a németet helyettesítő Mika Salo az írrel.
Nagyszerűen helyettesítette a sérült Schumachert, de a Ferrari megfosztotta egyetlen győzelmétől
2000 – Monaco
Ismét egy hercegségbeli futam a listán, amely az 1993-as versenyhez hasonlóan simán Schumacheré kellett volna legyen. Hét évvel később a pole pozícióból rajtolva uralta a futamot (de csak miután az első körben történt baleset miatt új rajtot rendeltek el), és több mint fél perccel vezetett a második helyre felkapaszkodó David Coulthard előtt, amikor a megrepedt kipufogójából kiáramló forró gázok miatt eltört az egyik bal hátsó felfüggesztés-eleme, a verseny feladására kényszerítve őt. A hátralevő 23 körben enélkül elég lett volna őriznie a fél perces előnyét a skóttal szemben.
2001 – Brazília
A 2004-es szezontól bevett gyakorlattal ellentétben 2001-ben még a szezon elején rendezték a Brazil Nagydíjat, Schumacher pedig 100%-os mérleggel, az Ausztrál és a Malajziai Nagydíjat megnyerve érkezett Interlagosba. Ez azonban nem az ő napja volt, mivel a futam elején az újonc Juan Pablo Montoya megelőzte, majd több mint fél perccel elhúzott az élen, amikor Jos Verstappen lekörözés közben kiütötte.
Ám még ez sem nyitotta meg a győzelem felé vezető utat Schumacher előtt, hiszen az egykiállásos stratégián levő David Coulthard is gyorsabb volt nála, és elé jött ki az egyetlen kerékcseréje után, így Schumacher úgy volt beszorulva a második helyen a McLaren mögé, hogy még egyszer ki kellett állnia.
Az eső azonban a Ferrari segítségére sietett, a háromszoros világbajnok pedig egyszerre vételezhetett üzemanyagot és válthatott intermediate gumikra, ráadásul egy körrel hamarabb állt ki a skótnál, amivel átugrotta a vizes pályán további egy kört csúszkáló McLaren-pilótát. Miután azonban kényelmes, 10 másodperc körüli előnybe került, Schumacher rögtön a következő körben tőle szokatlan hibát vétett, és a négyes kanyarban rátette a jobb oldali kerekeket a fehér vonalra, amitől rögtön keresztbeállt. Coulthard ennek köszönhetően utolérte őt, majd az 50. körben a célegyenes végén Tarso Marques lekörözése közben hasonló módon előzte meg a Ferrarit, ahogy azt tette Mika Häkkinen a 2000-es Belga Nagydíjon.
Innen pedig már nem volt visszaút, különösen úgy, hogy Schumacher ismét hibázott és átszánkázott a kavicságyon hetes kanyarban, így meg kellett elégednie a második hellyel. Persze, ha nincs a két hiba, akkor sem biztos, hogy Coulthard nem ért volna utol őt, de az biztos, hogy jó esélye lett volna a győzelemre.
Coulthard előzése
2002 – Indianapolis
Az 1999-es Maláj Nagydíjhoz hasonlóan ezen az „elszalasztott” győzelmen sem kell sokat magyarázni, hiszen Schumacher az élen állva az utolsó kanyarban félrehúzódott és maga mellé engedte Rubens Barrichellót, feltehetően azért, hogy egymás mellett haladjanak át a célvonalon, és a szokásosnál látványosabb fotók készülhessenek. A brazil azonban 0,011 másodperccel előbb szelte át a célvonalat, úgyhogy végül a két pilóta úgy csinált, mintha Schumacher itt adta volna vissza a kölcsönt Ausztriáért, ahol Barrichello engedte el őt az utolsó métereken.
A Ferrarin belül ugyanakkor azt gyanították, hogy Schumacher nem szándékosan engedte el Barrichellót, mert úgy érezte, hogy már korábban visszaadta a kölcsönt, hiszen a Nürburgringen, a Hungaroringen és Monzában is bekísérte a célba a csapattársát, Magyarországon ráadásul furcsa mód nem használta ki, hogy a kerékcserék során elé kerülhetett volna.
Visszaadta a kölcsönt, vagy elszámolta magát Schumacher a 2002-es USA Nagydíjon?
2004 – Monaco
Schumacher és a Ferrari dominanciájának utolsó évében a német pilóta a hatodik monacói győzelmére hajtott, de a hétvége kezdetétől nyilvánvaló volt, hogy nehéz dolga lesz. Az időmérője nem sikerült jól, és a versenyen sem állt jól a szénája, de végül csak az élen találta magát, noha még egyszer ki kellett állnia a bokszba. A terv az volt, hogy a biztonsági autós újraindítást követően megpróbálja kihasználni az üres pályát és elhúzni a második helyezett Jarno Trullitól, végül azonban meg sem kísérelhette ezt, mert a körhátrányban levő Montoya nekiment az alagútban és kiejtette.
2006 – Suzuka
Miután a szezon közepén már elúszni látszott a világbajnoki cím a 2005-ös szezon után visszavágó Schumachernek és a Ferrarinak, az idény második felében hatalmas feltámadást produkáltak, az utolsó előtti versenyre, a Japán Nagydíjra pedig a hétszeres világbajnok pontegyenlőséggel érkezett meg Fernando Alonsóval. Schumacher pedig jó úton járt ahhoz, hogy a szezonzáróra ő érkezzen előnyben, hiszen vezette a versenyt a spanyol előtt, de miután mindketten letudták utolsó bokszkiállásukat, a 37. körben Schumacher motorja elfüstölt.
Schumacheren látszott a csalódottság, miután tulajdonképpen elbukta a vb-címet Alonsóval szemben
Különösen fájó volt ez az olaszok drukkereinek annak tükrében, hogy Schumacher alatt a 2000-es Francia Nagydíj óta nem romlott el motor versenyen, és a 2005-ös Bahreini Nagydíj óta nem esett ki műszaki hiba miatt, azaz a teljes 2006-os idényben a lehető legrosszabbkor ütött be a balszerencse.
Összeállításunkban ez volt a 16. olyan verseny, amely potenciálisan nyerhető lett volna Schumachernek, és még ezek közül is 13-at kellett volna megnyernie, hogy jelenleg is a 103 sikernél járó Hamilton előtt álljon, avagy 9-et, hogy ő is elérje a 100-as határt. Utóbbi talán reálisabb lehetett volna.