Volt, akit többször köröztek le, mint ahány kört ő maga megtett, más nm tudta a pályán tartani az autóját, és akadt, akit kitiltottak a sportágból. Felidéztük a Forma–1 legrosszabb versenyzőit.
Természetesen soha nem volt és soha nem is lesz helytálló az a megállapítás, hogy a Forma–1-ben a világ 20 (vagy az éppen aktuális létszám függvényében 22, 24, 26 stb.) legjobb pilótája versenyez, de azért a sportág színvonalának erősödésével és a szigorú kritériumrendszerek bevezetésével legalább azt elérték, hogy olyan ne kerülhessen oda, akinek egyértelműen semmi keresnivalója a motorsport csúcskategóriájában.
De nem volt ez mindig így, és mai szemmel elképesztően esetlen, sokszor ön- és közveszélyes versenyzők is megfordultak már a száguldó cirkuszban. Alábbi összeállításunkban közülük válogattunk, próbálva megtalálni minden idők legrosszabb F1-es versenyzőjét.
Ide Júdzsi
A legutóbbi egyáltalán nem F1-be való versenyzőt 17 évvel ezelőtt, a japán Ide Júdzsi személyében köszönthettük. A valamivel több mint két szezont megélt Super Aguri istállóval együtt debütáló pilóta a tapasztalt Szato Takuma mellett kellett volna belerázódjon a Forma–1-be, de ez nagyon nem sikerült neki. Ide 31 éves kora ellenére addig csak hazájában versenyzett, a japán F3 és a Formula Nippon (a mai Super Formula elődje) ezüstérmeseként azonban úgy tűnt, hogy az F1-ben is megállhatja a helyét.
Ide (jobbra) és a nála sokkal tapasztaltabb és jobb képességű Szato
Az angolul szinte egyáltalán nem beszélő versenyzőnek azonban óriási falat volt, hogy egy 2006-os szabályok szerint upgrade-elt, de alapjait tekintve 2002-es, azaz jelentős lemaradásban levő konstrukcióval (a Super Aguri az Arrows gyárát és felszereléseit vásárolta meg a 2002-es autókkal együtt) kellett értékelhető eredményeket elérnie. Szerencséjére a szezon Bahreinben és nem az 1996 óta minden évben az első helyen szereplő Ausztráliában indult, a széles és hatalmas bukóterekkel határolt, a melbourne-inél jóval könnyebb aszfaltcsíkon így bőven volt lehetősége a hibázásra.
Idén látszott, hogy már az autó pályán tartása is hatalmas nehézséget okoz neki, a tempója pedig még Szatóétól és mérföldekre volt. Az időmérőn a Q1-ben 3 másodpercet kapott a 4. teljes szezonját kezdő csapattárstól, Michael Schumacher idejétől pedig 7 másodperccel maradt el. A futamot 33 kör után technikai hiba miatt adta fel, és mindenképpen pozitívum, hogy nem törte össze a kocsit.
Malajziában pedig a fejlődés egyértelmű jelei mutatkoztak a teljesítményén, mert már „csak” 1,7 másodpercet kapott Szatótól az időmérőn, a futamon azonban ismét műszaki gondokkal szembesült. Ausztráliában, az idény harmadik versenyén azonban jött a horrorshow. Idének legyen mondva, Melbourne-ben őszi idő és hideg fogadta a mezőnyt, az utcai pályán ezek a körülmények pedig a legjobbakat is képesek voltak megtréfálni. A rutintalan japán az edzéseken gyakorlatilag többet volt a pálya mellett, mint az aszfalton, majd az időmérőn fél kört sem tudott megtenni anélkül, hogy kicsússzon, vagy keresztbe álljon.
Ide általában a pálya mellett haladt
Utóbbit a 14-es kanyarban mutatta be, majd hosszas szerencsétlenkedésbe kezdett a váltóval, mert nem tudta hátramenetbe kapcsolni azt, miközben mérnöke a lehető legjobban artikulálva igyekezett őt erre utasítani. Végül piros zászlóval félbe kellett szakítani a Q1-et, ám a többiek szerencsétlenségére Ide folytatni tudta, és a folytatásban kis híján tönkretette Kimi Räikkönen gyorskörét, amikor egy újabb fűnyírásból tért vissza a pályára.
A pontot az i-re végül azzal tette fel, hogy a gyári Hondában ülő testvércsapat pilótáját, Rubens Barrichellót ütötte el a a továbbjutástól azzal, hogy nem engedte el a brazilt. Persze Ide is gyorskörön volt, ám a tempója inkább levezető körnek illett be (Szatótól végül 4, a Q1-et megnyerő Buttontól 8 másodpercet kapott), a Honda pedig érthetően nem repesett a boldogságtól, a Super Aguri csapatfőnöke, Szuzuki Aguri meg is jegyezte, hogy Ide teljesítményének sürgősen javulnia kell, különben megválnak tőle.
A búcsú azonban végül nem a csapaton múlt, Imolában, a szezon 4. versenyén Ide ugyanis olyat tett, ami miatt az FIA megvonta tőle a superlicence-t. Miután a szabadedzéseken itt is esett-kelt, a verseny első körében a Villeneuve-sikánba érve egyszerűen nekiment Christijan Albersnek, amitől a holland pilóta Midlandje felborult, majd jó néhány fordulat után a kavicságyban, fejtetőn állt meg. Idét először a csapata harmadik számú versenyzővé fokozta le, néhány napra rá azonban ezt a pozíciót is bukta, hiszen superlicence nélkül tartalék sem lehetett.
Ide utolsó mutatványa az F1-ben:
A dramatic start to Imola's 2006 race 🤯
Thankfully Christijan Albers was unhurt after this barrel roll on the opening lap, after a tap from Yuji Ide#ImolaGP 🇮🇹 #F1 pic.twitter.com/jxU4ZhXZnE
— Formula 1 (@F1) April 12, 2021
Ricardo Rosset
A brazil Ricardo Rosset újoncidényében második helyen végzett az akkoriban a Forma-1 közvetlen előszobájának számító Forma-3000-ben, ami 1996-ra F1-es ülést ért neki a Footwork-Arrows-nál, hogy aztán a rutinosabb Jos Verstappen a földbe döngölje (az összes időmérőn kikapott tőle és másodpercen belül is csak 5-ször került a hollandhoz képest, aki 6 alkalommal is 2 másodpercnél nagyobb előnnyel verte).
És nemcsak Rosset tempója adott okot aggodalomra, hanem az olyan esetek is, mint amikor az Argentin Nagydíjon a két Fordi-Ford azért ugrotta őt át a rajtnál, mert állítása szerint nem látta a rajtlámpákat, vagy az az incidens, amikor a Nürburgringen kis híján elütötte a Jean Alesi Benettonját menteni igyekvő pályamunkásokat az egyik edzésen, mert nem lassított a sárga zászlónál.
A Footwork eközben viszonylag hamar rájött, hogy Rosset nem a jövő világbajnoka, és Monacóban például nem küldte ki a vasárnap délelőtti bemelegítésre, hogy biztosan el tudjon indulni a versenyen (ne törje össze a kocsit). Sokra mondjuk nem mentek vele, mert Rosset így is csak a 3. körig kibírta, és akkor törte rommá az autót a Rascasse-kanyarban.
Az 1996-os Argentin Nagydíjon
Rosset 1997-ben csak azért nem versenyzett, mert sikerült a debütáló, csupán egyetlen futamot megélt, de kvalifikálni arra sem tudó Lola-istállóhoz szerződnie. Néhány ausztráliai szabadedzés és egyetlen időmérő jutott így neki az F1-ből abban az évben, de utóbbin azért a biztonság kedvéért kapott egy másodpercet újonc csapattársától, Vincenzo Sospiritől.
Alighanem mindenkinek az lett volna a legjobb, ha a sportág itt elfelejti Rosset, ám a Tyrrell a brazil jelentős szponzori háttere miatt leigazolta őt 1998-ra, így újabb idényen át szörnyülködhettünk a teljesítményén. Az egykor szebb napokat látott gárda ekkor már az azt 1999-re BAR-rá átnevező Craig Pollock tulajdonában volt, Rosset szerződtetése miatt az alapító Ken Tyrrell pedig a szezon előtt fiával együtt lemondott és távozott, ők ugyanis Verstappent akarták Takagi Toranoszuke mellé a másik ülésbe.
25 év távlatából: Megnéztük, mi lett az 1998-as F1-es mezőny tagjaival
Ha eddig nem lett volna a napnál is világosabb, hogy Rosset-nak túl sok az F1, ebben az idényben már a vak is láthatta, hogy az. A 29 éves pilóta a szezonnyitón közel 2 máodpercet kapott az időmérőn az újonc Takagitól, Imolában pedig 2 körrel a japán mögött ért célba. De előtte még Brazíliában eljátszotta azt, hogy az első szabadedzésen megtett első körében (szó szerint, már a bokszból kivezető körben) összetörte az autóját, majd miután a csapat megjavította azt a második edzésre, ott is eljátszotta ugyanezt.
Barcelonában aztán a 107%-os szabály miatt be sem került a versenyre, Monacóban pedig katasztrofális hétvégét produkált: a szabadedzésen nekiment a világbajnoki címvédő Jacques Villeneuve-nek, majd az időmérőn utolsó gyorskörével 4 tizedmásodpercet kellett volna találnia ahhoz, hogy bekerüljön a futamra, ő azonban megpördült, majd amikor ezután megpróbálta egyenesbe állítani az autót, a védőkorlát megnyitásába katapultálta azt, előcsalva ezzel a piros zászlókat.
A monacói szerencsétlenkedés:
Teljesítményével természetesen nem szerzett magának barátokat a Tyrrellnél, de leginkább azzal vívta ki saját csapata ellenszenvét, hogy folyamatosan az autót hibáztatta, illetve összeesküvés-elméleteket gyártott arról, hogy Takagi miért gyorsabb nála. Ezek után nem meglepő, hogy a Tyrrell alkalmazottai az egyik versenyen felcserélték a robogóján levő ROSSET-matrica betűit és a TOSSER-feliratot rakták ki, ami az idegesítő, bosszantó emberre használt gúnynév az angolban.
Hockenheimben a szabadedzése elszenvedett balesete miatt kénytelen volt kihagyni az időmérőt, így a versenyen sem indulhatott, míg a Hungaroringen ismét lassabb volt a 107%-os határnál (Takagitól 2,8 másodpercet kapott). A szezonzáró Japán Nagydíjon lezárult F1-es karrierje úgy ért véget, ahogy az egész zajlott: a szabadedzésen összetörte a Tyrrellt, majd a nyaksérülésére fogta, amiért az időmérőn ismét nem tudott elég gyors lenni, így ismét lemaradt a versenyről.
Inoue Taki
A legtöbb magyar nézőnek a beavatkozó autó által elütött versenyzőként maradhatott meg az emlékezetében Inoue Taki, aki – ironikus módon – Rosset elődje volt a Footworknél. Inoue-nak 1994-ben és 1995-ben összesen 18 futamhétvége jutott, és már az is talány, hogy miként kerülhetett be az F1-be. Az utánpótlás-szériákban gyakorlatilag semmilyen sikert nem ért el, pedig 1989-től 1993-ig versenyzett a japán Forma–3-ban, előtte egy évet a brit Forma–Fordban, 1994-ben pedig a nemzetközi Forma–3000-ben. Utóbbiban nyolc futamon a legjobb tízbe is csak egyszer került be, miközben csapattársa, Vincenzo Sospiri felmosta vele a padlót.
Az 1994-es Japán Nagydíjon azonban így is sikerült befizetnie magát a sereghajtó Simtekhez, ahol az időmérőn 3,3 másodpercet kapott David Brabhamtől és tökutolsó lett, hogy aztán az esős futamon a 3. körben összetörje az autót a célegyenesben (!), ahol a bokszutca falának csapódott. A veretes bemutatkozás azonban nem rettentette el a szintén anyagi gondokkal küszködő Footworköt, Inoue így 1995-ben már teljes szezont mehetett.
Inoue 1994-es bemutatkozása:
Taki Inoue, MTV Simtek S941 – Ford HBD6, 3.5 V8. GP Suzuka, Japón 1994. #F1 pic.twitter.com/lndplVs4Tq
— Legendary F1 💎 🏁 (@LegendarysF1) November 6, 2018
Gianni Morbidellitől minden közös időmérőjükön kikapott (néhány futamon Max Papis helyettesítette Morbidellit, őt Inoue egyszer legyőzte), pontot természetesen nem szerzett, ám két rendkívüli bizarr balesettel így is kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Az elsőt Monacóban szenvedte el, amikor a lerobbant autóját a beavatkozó autó vontatta vissza a bokszutcába az egyik szabadedzés után úgy, hogy Inoue benne ült.
A sisakját szerencsére viselte, a biztonsági övet azonban kioldotta, így utólag nézve a csodával határos, hogy túlélte, ami ezután történt. Az uszodai sikánhoz érve ugyanis belerohant az autójába a teljes sebességgel érkező Safety Car, amitől a Footwork felborult. „A sisakom teljesen összepréselődött. Utána láttam az orvost, majd meg akartam nézni a farkamat és megérinteni a golyóimat. Így volt. Ezt az Egyesült Királyságban tanultam. Ha a golyók mozognak, akkor az agy rendben van. Ha pedig nem, akkor agysérülés történt” – nyilatkozta évekkel később a Top Gearben.
Ehhez képest apró karcolásokkal megúszta az augusztusi Magyar Nagydíjon történt esetet. A futam 13. körében motorhiba miatt félreállt a 12-es kanyar után, majd miután nem sikerült lehúzódnia a fűsávra, elvette az egyik pályamunkás oltókészülékét, hogy segítsen annak, aki közben megkezdte a kocsi oltását. De amikor vissza akart lépni az autójához, nem vette észre, hogy a füvön érkezik egy beavatkozó autó, és egyszerűen a jármű elé lépett, ami elütötte.
Hogy milyen sérüléseket szerzett, miért kellett várnia a verseny végéig a kórházba szállítással, és miért nem fizette ki a mai napig a kórházi számlát, arról alábbi cikkünkben olvashat:
Nem sokon múlt, hogy Inoue-t nem láthattuk még 1996-ban is, a Minardi ugyanis kész volt szerződtetni őt, de az egyik támogatója az utolsó pillanatban kihátrált, ezzel megmentve a mezőnyt és minket a japántól. Inoue egyébként tökéletesen tisztában van vele, hogy semmi keresnivalója nem volt ezen a szinten, és manapság is előszeretettel élcelődik saját teljesítményén az X-en.
Jean-Denis Delétraz
A svájci pilóta három futamon vett csupán részt a Forma-1-ben, de rögtön az elsőn bebizonyította, hogy hiba volt szerződtetni őt. A Michael Schumacher és Damon Hill ütközéséről híressé vált 1994-es Ausztrál Nagydíjon mutatkozott be a Larrousse színeiben, hogy a technikás utcai pályán 3,2 másodpercet kapjon az időmérőn csapattársától, a szintén nem kimondottan világklasszisnak számító Hideki Nodától. A versenyen aztán sikerült tetéznie mindezt, és olyan elképesztően lassú tempóban rótta a köröket, hogy 57 kör alatt 10 körös hátrányba került az akkor élen álló Nigel Mansellhez képest, ami körönként átlagosan 8,8 másodperces időveszteséget jelent. Végül váltóhiba miatt esett ki.
Ha ezek után soha többet nem látjuk az F1-ben, senkinek nem lett volna egy szava sem, de a csőd szélén álló Pacific 1995 végén még adott neki egy esélyt. A Portugál Nagydíjon 12 másodperccel marad el a pole-t érő időtől (5-tel a legközelebbi riválisától), majd a futamon sikerült az ausztráliainál is arcpirítóbb teljesítménnyel előrukkolnia, amikor a 3. körben már közel 40 másodperces hátrányban volt az élen álló David Coulthard-al szemben.
Delétraz az 1994-es Ausztrál Nagydíjon:
Jean-Denis Deletraz, Larrousse LH94, 1994.
Pay drivers. Propping up teams on the brink of collapse since 1950! #F1 pic.twitter.com/1bBOoFuRN8
— The Motorsport Nut (@Motorsport_Nut) July 21, 2016
Ez körönként 12 másodperccel lassabb köröket jelent, miközben az egy hellyel előtte haladó Roberto Moreno is 6-7 másodperceket adott neki abban a Fortiban, amely a mezőnyből utolsóként még manuális váltóval volt szerelve Delétraz végül már a 7. körben körhátrányba került, a 14. körben pedig feladta a versenyt, mert begörcsölt a bal karja…
Ezután még a Nürburgringen próbált szerencsét, ahol legalább célba ért (7 körös hátrányban), de az egyik szponzora ezután kiszállt, ami egy csapásra véget vetett a rövidke F1-es karrierjének. Örökségül viszont így is hagyott valamit: az 1996-os szezontól javarészt miatta vezették be az azóta eltörölt 107%-os szabályt.
Al Pease
A Forma-1 hőskorában számos kalandornak sikerült ilyen-olyan módon F1-es versenyen indulnia, de közülük is kiemelkedik az ex-katonából lett autóversenyző, Al Pease, aki az 1969-es Kanadai Nagydíjon az első és az azóta is az egyetlen F1-es pilóta lett, akit lassúsága miatt zártak ki.
A 48 éves újonc (!) egy olyan, több éves Eagle MK1-essel versenyzett, amelyet szó szerint a múzeumból hoztak ki, de mellé legalább borzasztóan rosszul is volt felkészítve. Pease így körönként 15 másodperccel volt lassab az élmezőnynél, 22 kör alatt pedig több mint 22 kört kapott az élen álló Jackie Stewarttól, és amikor kis híján kiütötte az őt sokadszor lekörözni igyekvő skótot, Ken Tyrrell a versenyigazgatónál követelte Pease kizárását, akit végül fekete zászlóval ki is intettek.
Kínos rekord: 67-szer körözték le két futam alatt a vadászpilótából lett Forma-1-es versenyzőt
Claudio Langes
Az 1990-ben 29 esztendősen szerencsét próbáló francia Langes a Forma-1-es előkvalifikációk korszakának egyik feledésbe merült harcosa, aki a borzasztóan gyenge EuroBrun-istállóval 14 alkalommal próbálkozott bekerülni az aktuális versenyhétvégére (azaz elérni, hogy részt vehessen legalább az időmérőn), és mind a 14-szer elhasalt. Ez persze részben az autójának is volt köszönhető, de Langes azért így is harmatgyenge produkciót nyújtott, átlagosan (!) kapott ugyanis 5,7 másodpercet csapattársától, a selejtezőből ötször továbbjutó, háromszor még a futamra is kvalifikáló Roberto Morenótól. A valamennyire értékelhető csapatokat nézve (azaz a még a péntek reggeli mezőnyből is lefelé kilógó Life-ot nem) mindannyiszor az utolsó helyen végzett, és a mai napig ő tartja a legtöbb F1-es hétvégére nevező, de egyetlen futamon sem induló pilóta rekordját.
Langes az 1990-es Portugál Nagydíj előkvalifikációján
Otto Stuppacher
Sosem jó kombináció az, ha valaki tapasztalatlan és borzasztóan lassú. Sajnos mindkettő elmondható volt az osztrák Otto Stuppacherről, akit az 1976-os Osztrák Nagydíjon a riválisok akadályoztak meg abban, hogy a résztvevők között legyen. Stuppacher az USA Nagydíjon Tyrrell-Fordjával 27 másodperccel maradt el a pole-tól, így ott azért nem indulhatott. Valamivel korábban, az 1976-os Olasz Nagydíjon viszont részt vehetett volna, mert bár oda sem tudta kvalifikálni magát, James Huntot és másik két versenyzőt kizártak az időmérő után, ezért Stuppacher mégis bejutott a versenyre.
Csakhogy mire mindez kiderült, és értesíteni tudták volna őt, már elutazott Olaszországból, így elszalasztotta élete egyetlen lehetőségét arra, hogy Forma–1-es versenyen induljon.