89 évvel ezelőtt rendezték meg az 1935-ös Német Nagydíjat, amelyre Adolf Hitler vezetésével a náci vezérkar is ellátogatott, arra készülve, hogy a Mercedes vagy az Auto Union nyeri a futamot. A két világháború közötti időszak legnagyobb pilótája azonban mindenkit meglepett a sokkal gyengébb Alfa Romeo volánja mögött.

Viszonylag közismert, hogy a náci Németország a 30-as években kifejezetten törekedett arra, hogy a sportot propagandacélra használja. Ennek legemlékezetesebb példája az 1936-os berlini olimpia, de, ahogyan akkor Jesse Owens húzta keresztül Adolf Hitler számításait, úgy bő egy évvel korábban a kor legnagyobb versenyzője tette meg ugyanezt.

Merthogy a Harmadik Birodalom az autósportra is igencsak ráfeküdt, hogy megmutassa a német autóipar erejét. Ehhez nem is egy, hanem két márkát futtattak fel: a Mercedes szűk húsz év után tért vissza a nagydíjversenyzés világába, és ott volt a frissen alapított Auto Union is. A terv annyira bevált, hogy az 1934-es idény utolsó két futamától egészen a második világháború kitöréséig minden olyan nagydíjat ennek a két gyártónak az egyike nyert meg, amelyet formaautókkal futottak. Pontosabban majdnem mindegyiket, de volt egy kivétel, amelyet 1935. július 28-án, azaz napra pontosan 89 éve rendeztek a Nürburgringen.

A versenyre maga Hitler és a náci vezetés jelentős része is ellátogatott, több százezer nézővel együtt. Ők nyilvánvalóan arra számítottak, hogy megint megmutatkozik a német gyártók fölénye, és bizonyos szempontból joggal tették. A Mercedes 8 hengeres és az Auto Union 16 hengeres motorja egyaránt sokkal nagyobb teljesítményre volt képes, mint a nagydíjversenyzést pár évvel korábban még uraló Alfa Romeók erőforrásai, nem beszélve a többiekéről.

Emellett mindkét gárda remek pilótákat foglalkoztatott. A Mercedesnél mások mellett ott volt a korszak legnagyobb német sztárja, Rudolf Caracciola, a később a Forma–1-ben is versenyző Luigi Fagioli, valamint a szintén jó képességekkel rendelkező Manfred von Brauchitsch. Az Auto Uniont többek között Hans Stuck, a korábbi F1-es pilóta, Hans-Joachim Stuck édesapja, a tavaly megjelent Ferrari-filmben is emlegetett Achille Varzi, valamint a szintén nagy versenyzőnek számító Bernd Rosemeyer képviselte.

Kalapáccsal támadt ellenfelére a pilóta, aki még 50 év felett is futamot nyert az F1-ben

Persze ilyen téren az Alfa Romeót sem kellett félteni. Louis Chiron később a történelem legidősebb F1-es pilótájaként lett igazán ismert, de nála is nagyobb alak volt Tazio Nuvolari. Olyannyira, hogy ha nem a Forma–1-re, hanem a nagydíjversenyzésre vonatkozna az a sokszor hangoztatott kérdés, hogy ki minden idők legjobbja, akkor egészen biztosan ott lenne a lista élmezőnyében.

Akkoriban még sorsolással döntötték el a rajtsorrendet, Nuvolari pedig a második helyet kapta meg így Stuck és a szintén Alfa Romeót hajtó Renato Balestrero között. A rajt azonban nem sikerült jól, és visszaesett az ötödik helyre. Később viszont eleredt az eső, és a német gyártók versenyzői nem nagyon találták a tapadást, majd ki is hajtottak kereket cserélni, így az olasz sztár átvette a vezetést. Ekkorra már ténylegesen ő jelentette az Alfa egyetlen reménységét, mert a másik három autó nagyon korán elhullott.

A kiállás azonban katasztrofálisan alakult, ugyanis a benzinpumpa meghibásodása miatt nem kevesebb mint két percig tartott, ami már akkoriban is rengeteg időnek számított. Nuvolari ezzel visszaesett a hatodik helyre, de nem adta fel: Fagiolit, Rosemeyert, Caracciolát és Stuckot viszonylag hamar megelőzte, de Von Brauchitsch közel másfél perccel vezetett előtte, és már csak hét kör volt hátra.

A 42 éves versenyző ugyanakkor továbbra is elképesztő tempót diktált, és másodpercről másodpercre dolgozta le különbséget, amely két körrel a leintés előtt még mindig 35 másodperc volt. A német versenyző gumijai azonban az utolsó körre teljesen elfogytak, és végül csak az ötödik pozícióban fejezte be a futamot.

Embed from Getty Images

Nuvolari és Hitler 1939 februárjában

A nézőtéren mindenki arra várt, hogy a Mercedes szelje át elsőként a célvonalat, de általános meglepetésre Nuvolari érkezett meg elsőként, több mint 2 perccel a második Stuck előtt. „Először halálos csend volt, majd a németek ösztönös sportszerűsége győzedelmeskedett a döbbenet felett – áll a Motorsport magazin korabeli tudósításában. – Nuvolarit csodálatos fogadtatásban részesítették.”

Hogy Hitler akkor gratulált-e személyesen Nuvolarinak, azt nem tudni,de Owensszel ellentétben vele évekkel később kezet fogott (persze jól tudjuk, miért kezelte másképpen a két sportolót). Ugyanakkor így sem volt minden zökkenőmentes, hiszen a szervezők annyira biztosak voltak a német győzelemben, hogy nem tudták lejátszani az olasz himnuszt. A győztes azonban ezt a problémát is megoldotta, hiszen babonából mindig volt nála egy felvétel hazájának nemzeti daláról.