A legutóbbi F1-es verseny eseménytelensége rögtön megterített a klasszikus kritikáknak, miközben sokan talán csak hozzászoktak a jóhoz. Miért felesleges aggódni, illetve milyen szemlélet kapott egy hatásos ellenérvet?
15 előzés. Nem jó, de nem is tragikus a Japán Nagydíj mérlege ebből a szempontból, volt már ennél rosszabb is. Ami többeket zavart, hogy a futam unalmas vonatozássá silányult az élmezőnyben, még ha közben egyértelmű is volt, hogy Max Verstappen a sportág történelmének egyik bravúros teljesítményét nyújtja (leginkább az időmérős körének köszönhetően), amiről később is ódákat fogunk még zengeni, csak ez nem szenzációs előzésben vagy letaglózó dominanciában nyilvánult meg, hanem látványosság nélküli tökéletes precizitással lehozott 53 körben a jóval erősebbnek ítélt McLaren előtt futva.
Egyből felerősödtek a McLaren tavalyi megizmosodása óta elhalkult kritikák, hogy már megint milyen unalmas az F1, és hogy milyen nehéz előzni, jóllehet, ezt a problémát már a szezon előtt többen jelezték az előző évi tapasztalatok alapján. A jelenlegi szabályrendszer bevezetésekor kedvező beszámolók érkeztek a követési és előzési lehetőségekről, de a helyzet idővel megint romlani kezdett, ráadásul a McLaren autója az átlagosnál érzékenyebbnek tűnik a turbulenciára, ami megakadályozta, hogy Lando Norris legalább valós támadást indítson Verstappen ellen.
Klasszikus visszatérő érv az unalmak kihangsúlyozására azt felhozni, hogy sorozatosan az nyer, aki az élről indul, márpedig idén csak ilyen versenyt láttunk. Az F1 történelmében ez a kilencedik ilyen alkalom az első három nagydíjat tekintve (a korábbi évek: 1953, 1991, 1992, 2004, 2005, 2009, 2020, 2023), de a listára rápillantva azért kitűnik, hogy a legegyhangúbb szezonok közül sok nem szerepel rajta, és idén Ausztrália azért megemelte a pulzusszámot, mielőtt ilyen eredményt hozott.
2012 újratöltve? Alonso saját legjobb szezonjához hasonlítja azt, amit Verstappen idén művel
Ezt a pole pozíciós statisztikát ráadásul torzította, hogy tavaly óta a Japán Nagydíjat ősz helyett tavasszal rendezik, és Szuzukában az utóbbi időben ritkán lehetett elvenni a győzelmet az élről indulótól. Az előző tíz futamból ez csak háromszor sikerült, és a győztes a háromból kétszer a jobb rajtnak köszönhette a sikert, míg Lewis Hamilton 2014-ben esőben előzte meg Nico Rosberget az 1. helyért.
A Ferrari csapatfőnöke azzal riogat, hogy „valószínűleg az időmérőkön dől el az idei bajnokság”, ami nem épp lelkesítő, de épp ez a velejárója egy más szemszögből kedvező fejleménynek: az élmezőny szorosabbá válásának. Ugyan eddig semmit sem kaptunk abból az ígéretből, hogy majd 2025-ben mind a négy élcsapat, a Ferrari, a McLaren, a Mercedes és a Red Bull versenyzői összecsapnak a győzelemért egy-egy futamon, de az látható, hogy a körülményektől függően időnként csökkennek az autók közötti különbségek, és ez automatikusan megnehezíti a pályán történő előzést. Valamit valamiért. Arra egyébként még sohasem volt precedens, hogy csak egyetlen versenyzőt körözzenek le egy olyan futamon, amelyen mindenki célba ért, és nem volt biztonsági autós fázis.
Az F1 történelmében példátlan szezonzárót hozó 2010 sem az előzésekben gazdag izgalmas versenyeivel, hanem a futamról futamra változó erőviszonyokkal és drámákkal kápráztatott el minket, aminek eredményeképp az utolsó futamon négyen is bízhattak még a vb-címben. Bizonyára a mostani szezonban sem maradunk felfordulás nélkül.
Egy mítosz megcáfolása
Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy az F1 működésében nagyon sokszor jelen volt a spórolási kényszer (ami hol a gumikat, hol az üzemanyagot, hol mindkettőt érintette, és persze a hajtáslánc és a felfüggesztés elemeit sem árt kímélni), ritkán fordult elő, hogy a pilóták a rajttól a célig nyomhatták, ahogy a csövön kifért.
Verstappen célzott rá, hogy egy McLarenben agyonverte volna a mezőnyt Szuzukában
Sokan kardoskodnak amellett, hogy az F1-be kevésbé kopó gumik kellenének, amikre nem kellene különösebben vigyáznia a pilótáknak, és hogy akkor milyen jó lenne minden. Nos, a hétvégi verseny a részben újraaszfaltozott pályán lehetőséget teremtett betekinteni abba, milyen lenne így a sportág, és hát eléggé lehangoló az eredmény. A Japán Nagydíjon ezúttal nem volt téma a gumispórolás, mégis jóval kevesebb izgalom jutott a nézőknek, mint olyankor, amikor ez fontos tényező, és például a változatos taktikázás feledteti ezt. Ez kiváló bizonyíték annak megcáfolására, hogy a tartós gumik önmagukban megoldanák a monoton futamok problémáját.
Egyszerűen utópia, hogy minden verseny felejthetetlen izgalmakat generáljon, és a darabszámot tekintve óhatatlanul magasabb lesz az emlékezetes pillanatok nélküli versenyek mennyisége egy 24 futamosra duzzasztott bajnokságban.
A következő helyszínen, Bahreinben gyakoribbak az izgalmas futamok és jobbak az előzési lehetőségek, és önmagában már az is segíti a kiszámíthatatlanságot, hogy nincs egyetértés abban, kinek kedvezhet a pálya: a Mercedes versenyzője, George Russell szerint a McLaren tündökölni fog a következő két, meleg éghajlatú pályán, Lando Norris szerint viszont a Red Bull erősségeinek jobban fekszik majd a vonalvezetés a több lassú kanyarral (ezt a Szuzukában látottakból szűrte le).
Hiába szidja a fél világ a McLarent, Norris és Piastri nem a futamon bukta el a szuzukai győzelmet
