Jonathan Wheatley elmondta, hogyan emlékszik vissza Ayrton Senna és Michael Schumacher rivalizálására, amelyet utóbbi szerelőjeként élt át. A jelenleg a Sauber csapatfőnökeként tevékenykedő szakember az 1994-es San Marinó-i Nagydíj hétvégéjének borzalmas eseményeit is felidézte.
Április utolsó, illetve május első napja mindig szomorú évfordulót jelent a Forma–1-ben, hiszen 1994-ben ezen a két napon hunyt el Roland Ratzenberger és Ayrton Senna. Utóbbiról pedig a sorozat hivatalos podcastjának, a ’Beyond The Grid’-nek a legutóbbi vendégeként a Sauber jelenlegi csapatfőnöke, Jonathan Wheatley is megemlékezett.
A napokon belül 58. születésnapját ünneplő szakember akkoriban Michael Schumacher szerelőjeként dolgozott a Benettonnál, így kiválóan rálátott a két versenyző kezdeti rivalizálására, amely persze nem teljesedhetett ki. Bár megvoltak a maguk konfliktusai, ám visszatekintve úgy gondolja, hogy a két pilóta viszonya nem egészen olyan volt, mint amilyennek manapság a legtöbben elképzelik.
„Volt egyfajta kapcsolat köztünk 1994-ben – utalt Sennára. – Amikor úgy tűnt, hogy Michaelé lesz a pole pozíció, majd Ayrton kijött a garázsból, megmutattam neki a táblát, amelyen Michael ideje szerepelt. Ő pedig felnyitotta a sisakrostélyát, megrázta a fejét, majd lecsukta. Kiment, gyorsabb volt Michaelnél, és úgy nézett rám, a bokszfal felé, mintha azt kérdezné, hogy »na, hol van az én időm [a táblán]?«. Volt egyfajta bajtársiasság, amiről az emberek talán nem tudnak. Az ember nemcsak öldöklő küzdelmet vív másokkal, hanem ott van velük.”
31 éve halt meg Ayrton Senna – minden, amit a brazil legenda haláláról tudni lehet
Wheatley aztán rátért magára a San Marinó-i Nagydíjra. Mint ismert, Senna nem sokkal a biztonsági autós fázis után a Tamburello-kanyarban kisodródott a pályáról, nagy sebességgel a falnak csapódott, majd a felfüggesztés a sisakjába fúródott, halálos sérüléseket okozva ezzel. Az akkori ellenfél a mai napig fel tudja idézni, hogyan tudta meg a hírt.
„Az 1994-es imolai a legrosszabb hétvége valaha, amelyre emlékszem – fogalmazott Wheatley. – Még mindig fel tudom idézni az érzelmeket. Sok mindent megtartottam ’94-ből, mert úgy gondolom, hogy fiatalként számomra ez fontos fordulópont volt. Még mindig emlékszem, ahogyan Mike Cowlishaw főszerelő odajött hozzám, a karomra tette a kezét, mert tudta, milyen kapcsolatban álltam [Sennával], illetve mit gondolok róla, és elmondta, hogy elment.”
Persze az 1994-es imolai forduló nem csak Senna elvesztése miatt szomorú, hiszen az előző napon Ratzenberger is távozott az élők sorából. Sőt, már pénteken is történt egy horrorisztikus baleset Rubens Barrichellóval, és itt még nincs vége a listának. Wheatley elárulta, milyen borzasztó érzések kavarogtak bennük a leintés után.
„Azon a hétvégén sok minden megtörtént – folytatta. – Rubens balesete, amikor [a becsapódás pillanatában] az arca elé tette a kezét. Hihetetlen az a kép. Egyszerűen megmutatja az embert az autóban. Aztán jött Roland. Emlékszem, láttam a tévében, és azonnal tudtam, hogy ez nem egy átlagos bukás. Nagyon-nagyon komoly volt. Majd a versenyen JJ [Lehto, Schumacher akkori csapattársa] a rajtrácson ragadt, és hatalmas karambol lett, amely előidézte a piros zászlót [valójában a biztonsági autós fázist – a szerk.]. Utána [Michele] Alboreto elhagyta a kerekét a bokszutcában, és a kerékanya eltalálta az első számú szerelőmet, megvágta a lábát. A kerék a Lotus bokszába ment, ahol nekicsapódott valakinek. Aztán következett Senna balesete a futamon. Nem akartunk felszállni a gépre. Emlékszem, ahogyan csendben ültünk a reptéri váróban. A Williams srácainak éppen akkor mondták el a hírt Ayrtonról, és egyikünk sem akart felszállni a gépre. »Mi fog történni legközelebb?«”
