Jövőre már a Hankook fogja biztosítani a versenygumikat a WRC-ben induló versenyzőknek, a koreai gyártó abroncsaival pedig az Akropolisz Rally előtti teszten ismerkedhettek tovább a csapatok.
A Hankook gumijainak tesztelése már az év eleje óta tart és az Akropolisz Rally előtt Adrien Fourmaux, valamint Takamoto Katsuta is gyakorolhatott a koreai gyártó abroncsaival.
A Hankook 2025-től látja majd el gumikkal a WRC-mezőnyét.
Jonathan Wheatley sportigazgató személyében nemrég újabb kulcsemberről derült ki, hogy távozik a Red Bulltól. Ennek rövid távon akár komoly negatív következményei is lehetnek a bikásokra nézve, de bármilyen meglepően is hangzik, idővel még jól is kijöhetnek belőle.
Ahogyan arról mi is beszámoltunk, Jonathan Wheatley az idei év végén elhagyja a Red Bullt, hogy aztán a kötelező szabadságot követően 2026-tól az Audi csapatfőnökeként folytassa karrierjét. A brit szakember hosszú évek óta a sportigazgatói pozíciót töltötte be az energiaitalosoknál. A legtöbben a 2021-es Abu-dzabi Nagydíj kapcsán hallhatták a nevét, amikor komoly szerepe volt abban, hogy a biztonsági autós fázis a nekik kedvező módon érjen véget, de nyilvánvalóan ezt leszámítva is kulcsszerepe volt.
Távozik a Red Bulltól a Verstappen első vb-címét érő előzést „előkészítő” szakember
A Red Bullnál a távozást megerősítő közleményben úgy fogalmaztak, hogy Wheatley „örökre nyomot hagyott a történelmünkben”. A gond csupán az, hogy az utóbbi időszakban nem ő az első olyan távozó, akiről ez elmondható. A The-Race.com szakírói pedig megvizsgálták, hogy milyen láncreakciót indíthat el az újabb veszteség.
Wheatley tehát nem az első komoly távozó, hiszen Dan Fallows az Aston Martinnál, míg Rob Marshall a McLarennél kötött ki. Nem beszélve Adrian Newey-ról, aki ugyan még a Red Bull kötelékeiben dolgozik, de az F1-es projektben már nincs szerepe, és szinte biztos, hogy 2025 tavaszán már ő is az egyik riválist fogja erősíteni.
Rá pedig aztán hatványozottan igaz, ami egyébként honfitársaira is érvényes, hogy kiemelkedő szerepük volt a Red Bull szervezetén belül. Emellett pedig a bikások vezetői az elmúlt években vagy nagyon keményen küzdöttek a megtartásukért, vagy pedig rengeteg sikert köszönhetnek nekik. Persze általában mindez kéz a kézben jár.
Végül azonban mégis elhagyták a hajót, amivel a Milton Keynes-i alakulat már önmagában gyengül, és mivel egy riválishoz igazolnak vagy igazoltak, a csapat tulajdonképpen duplán rosszul jár az elvesztésükkel. Ez utóbbi talán Wheatley-re nem lesz igaz, hiszen nem valószínű, hogy az Audi azonnal ott lesz az élmezőnyben. Persze az sem garantált, hogy a Red Bull 2026-ban is a legjobb helyezésekért fog küzdeni, hiszen a Forma–1 erre az évre alapjaiban alakul át technikai fronton, ráadásul a pletykák szerint a címvédő istálló nem áll jól az új motorjával.
Tagadta az összeesküvést Pérez megtartásával kapcsolatban a Red Bull tanácsadója
Ami viszont Wheatley-re is érvényes lehet, az a közvetlen beosztottjaira való hatás. Egy szervezeten belül ugyanis előfordulhat, hogy ha egy adott részleg vezetője távozik, akkor az alatta dolgozók egy része is követni akarja őt, vagy éppen maga az érintett gondolja úgy, hogy bizonyos munkatársakkal máshol is megéri együtt dolgozni. Ennek tudatában pedig elképzelhető, hogy az alsóbb szinteken is lesznek távozók, aminek persze nem lesz ekkora sajtóvisszhangja.
A másik fontos kérdés, hogy mi lesz a csapat vezérpilótájával, Max Verstappennel. A címvédő ugyan 2028-ig kötött szerződést a Red Bull-lal, de év elején felmerült az esetleges távozása, és ez azóta is napirenden van. Bár azt a nyári szünet előtt megerősítette, hogy 2025-ben mindenképpen marad a helyén, de az új korszakra mindez már egyáltalán nem garantált.
Persze kérdés, hogy a holland pilóta hogyan tekint az egyes alkalmazottak távozására. Szaúd-Arábiában például burkoltan közölte, hogy ha Helmut Marko megy, akkor ő is szedi a sátorfáját, de Newey vagy más esetében nem volt ilyen reakció. Persze ezeket nemcsak külön-külön, hanem egyben is érdemes megvizsgálni.
A Red Bullnál ugyanis a tendencia finoman szólva sem pozitív. Az ellenfelek utolérték, sőt, talán meg is előzték őket, és könnyen lehet, hogy a 2026-os szabályrendszer nem sok jót tartogat nekik. Ezek mellett ott van az év elején kirobbant belháború és a kulcsemberek távozása, így Verstappen adott esetben gondolkodhat úgy, hogy csapata kívülről és belülről is bomlik. Az pedig nyilvánvaló, hogy a jelenleg 26 éves versenyzőre sokan szívesen lecsapnának, a Mercedesszel, illetve Toto Wolff-fal az élen.
Megszületett a döntés, végleg lezárult a Red Bull körüli botrány meghatározó szála
Ugyanakkor, hangozzék bármilyen meglepően is, Wheatley távozásának lehetnek pozitív folyományai. A Red Bull a közleményben azt is bejelentette, hogy hamarosan új struktúrával áll elő. Mindez idáig meglehetősen nehéz lett volna, hiszen a brit szakembert ennél feljebb már nem lehetett előléptetni. Persze a csapatfőnöki pozíció magasabb rangot jelent, de miután Christian Horner az év eleji botrány ellenére maradt az istálló élén, honfitársa nem léphetett a helyére.
Arról nem is beszélve, hogy ezzel komoly mennyiségű fizetés szabadul fel, aminek köszönhetően az előléptetéseket is egyszerűbben meg lehet oldani. Persze Wheatley-t nem lehet egy az egyben pótolni, pláne nem azonnal, másfelől viszont az utódja adott esetben új módszereket is behozhat, amivel előrébb viheti a csapatot. Arról nem is beszélve, hogy így az alsóbb szinteken is feljebb léphetnek a ranglétrán, ami pedig nyilvánvalóan javít a csapatmorálon.
Az M-Sport Adrien Fourmaux vezetésével elkezdte a felkészülést a görög Akropolisz Rallyra, a tesztelés során pedig új alkatrészt is fel lehetett fedezni a Rally1-es Ford Pumán.
Hétfőn az M-Sport Adrien Fourmaux vezetésével megkezdte az Akropolisz Rally előtti teszteket.
A WRCWings aerodinamikával foglalkozó oldal fedezte fel, hogy a teszt során új alkatrészt, légbeömlőket is tesztel a fordos csapat.
Fourmaux idén eddigi legjobb szezonját teljesíti a WRC-ben, ahol kilenc verseny során már négyszer tudott dobogón zárni, és jó teljesítményére már a Hyundai Motorsport is felfigyelt.
Tíz évvel ezelőtt augusztus 21-én az egész magyar ralitársadalom megdöbbenve fogadta a hírt, miszerint 42 éves korában elhunyt Pethő István, vagy, ahogy mindenki csak hívta, Tyutyu, aki halála előtt néhány hónappal még dobogón ünnepelt a szlovák Presov Rallyn.
Pethő István első versenyére még az 1990-es évek közepén került sor, mi mással, mint a hazánkban oly népszerű Ladával, amivel nem kellett sok versenyen indulnia, hogy Tyutyu is igen népszerű legyen először a magyar rally fanok között, majd a környező országokban is.
Azonban nemcsak látványos autózásával, de sokszor igen jó tempójával is kiérdemelte Tyutyu az elismerést.
2003-ban, 31 évesen pedig a csúcsra is ért Lada VFTS-ével a legendás H-csoportban, ahol akkoriban olyan versenyzők alkották az élmezőnyt, mint Matics Mihály, Hodula Mihály, Osváth Péter, néhány versenyen pedig Balatonyi Árpád, valamint Varga Zoltán is beállt a csatázók közé, csakúgy, mint Zsírpapa, vagyis Zsíros Imre.
Tyutyu 2004 végén aztán elköszönt a Ladától és előbb A-csoportos Toyota Celicára, majd Mitsubishire váltott. Először Evo VI-os Lancerrel harcolt a kategóriatársak ellen, majd eljutott az Evo IX R4-ig, mely az utolsó versenyautója volt. A japán márkával 2010-től már elkezdett néhány külföldi versenyre is járni, szlovák és mivel akkoriban az ORB-naptárában is szerepelt, a romániai Aradon is rajthoz állt, ahol 2011-ben a legjobb abszolút ORB eredményét elérve negyedik lett.
A 2014. május 2-3-án rendezett szlovák Presov Rallyn pedig az abszolút harmadik helyet szerezte meg a szlovák mezőnyben.
Akkor még senki sem gondolta volna, de ez volt az utolsó versenye, augusztus 21-én este érkezett a megdöbbentő hír, 42 évesen elhunyt Pethő István, akit családja mellett az egész magyar és szlovák rallytársadalom is gyászolt.
Karrierje kezdetén Kipilla György töltötte be a navigátori szerepet, majd később többek között Ressely Balázs, Lovász Tibor, Rubóczky Attila, Igor Bacigál diktálta az itinert, utolsó versenyén pedig Csurja Jánossal az oldalán indult.
Tyutyu, immáron 10 éve száguld az égi pályákon, de emlékét sosem feledjük.
Johnny Herbert (nyitóképünkön 1993-ban, a Lotusszal) neve alighanem a mai napig számos Forma–1-rajongónak ismerősen cseng, noha a britek egykori nagy reménysége lassan 24 éve szögre akasztotta az F1-es sisakját. A száguldó cirkuszban 1989 és 2000 között eltöltött 165 futama során azonban így is beírta magát a sportág történelmébe, hiszen háromszor is nyerni tudott. Lehet, hogy a tehetségét és a fiatal korában neki kinéző életutat figyelembe véve ennél többre volt hivatott, ám 36 évvel ezelőtt a mai napon, augusztus 21-én hatalmas balesetet szenvedett, ami után még azért is hálás lehet, hogy megmaradt a lába. Innen nézve pedig a 3 győzelem már nem is fest rosszul.
Hogy pontosan mi történt 1988-ban Michael Schumacher későbbi csapattársával, arról alábbi, az eset 35. évfordulójára írt cikkünkben olvashatnak bővebben:
35 éve halt meg majdnem a pilóta, aki szerint Schumacher jobb autót kapott nála csapattársként
Michel Mouton, Ari Vatanen és Piero Liatti korábbi navígátora, Fabrizia Pons az utóbbi években már csak a Historic szakágban versenyzett, az Acropolis Rallyn azonban újra WRC-ben indul. A WRC2 kategóriában egy török versenyzővel együtt neveztek.
Michel Mouton mellett ismerte meg a világ, navigált Ari Vatanennek, majd Piero Liattinak. Fabrizia Pons az egyik legsikeresebb és legismertebb női versenyzője a ralinak. Magyarországon is rendszeres vendég, Luckyval kétszer is részt vett a Mecsek Rallyn, a Historic Eb-n.
69 évesen úgy döntött ideje újra vilábajnoki futamon indulni, utoljára 1998-ban tette ezt meg Nagy-Britanniában a Network Q Rally of Great Britain futamon. Igaz ott nem ért célba Ari Vatanennel, de pár héttel korábban a Sanremo Rallyn még a dobogó második fokán ünnepelt Piero Liattival. 98 júniusában pedig az Acropolis Rallyn indultak és lettek hatodikak a Subaru Imprezával.
Azóta Historic futamokon és show jellegű versenyeken indul, előbbin általában Luckynak navigál, akivel nem újkeletű a kapcsolat, hiszen karrierjének kezdetén már versenyeztek együtt.
2024-ben a török versenyzőnővel Burcu Cetinkayával teljesítettek három futamot Törökországban egy Renault Clio Rally3-mal, ám az Acropolis Rallyn szintet lépnek és egy Skoda Fabia Rally2 evo-val neveztek. A WRC2 mellett a WRC2 Challenger kategóriában is érintettek lesznek, itt Sami Pajarival, Lauri Joonával, Nikolay Griazinnal is meg kell küzdeniük. A páros autóját a Toksport WRT készíti fel.
Hat versenyt követően Hayden Paddon, Mathieu Franceschi és Miko Marczyk pályázhat az idei bajnoki címre az ERC-ben, azonban egyikőjük sem tudott még versenyt nyerni, utoljára pedig 2019-ben Chris Ingram tudott Eb-címet szerezni futamgyőzelem nélkül.
Hat verseny után úgy tűnik, hogy a címvédő Hayden Paddon, a szezon meglepetése Mathieu Franceschi, valamint a Barum Rally drámáit kihasználva Miko Marczyk pályázhat idén az Európa-bajnoki címre, azonban egyikőjük sem tudott még idén versenyt nyerni. Sőt, dobogóra is Paddon csak egyszer, Franceschi pedig kétszer tudott állni.
Idén bár a hat futam alatt hatan, Simone Tempestini, Yoann Bonato, Oliver Solberg, Georg Linnamae, Andrea Crugnola, valamint Dominik Stritesky is Eb-futamot tudott nyerni, már egyikőjük sem lehet év végén bajnok.
Utoljára pedig 2019-ben fordult olyan elő, hogy az Európa-bajnoki címet győzelem nélkül lehetett megszerezni, akkor Chris Ingram a Rally Hungaryn biztosította be az eddigi egyetlen kontinensbajnoki elsőségét.
Idén még két verseny van hátra, a walesi Ceredigion Rallyn pedig éppen Ingram lehet az egyik olyan versenyző, akit le kell majd győzni, míg a szezonzáró lengyel Szilézia Rallyn a helyismeretnek köszönhetően Miko Marczyk lehet az esélyes.
A Toyota Gazoo Racing WRC Challenge programjának tagja, Hikaru Kogure a Finn Rally pénteki napján ugyanott szenvedett balesetet, ahol korábban Ott Tanak, és a japán versenyzőt meg is kellett műteni, így ki kell hagynia a görög Akropolisz Rallyt.
A Toyota Gazoo Racing egyaránt lehetőséget biztosított a WRC Challenge programban szereplő Yuki Yamamotónak és Hikaru Korénak is a Finn Rallyn, azonban egyikőjük sem tudott célba érni.
Amíg Yamamoto műszaki hiba miatt kényszerült kiállni, addig Kogure ugyanott esett a pénteki versenynapon, ahol előtt Ott Tanak is.
“Meglepett azon a szakaszon, hogy a balesetünk helyszínén saras volt a pálya, kicsit elkéstem az autó befordításával és lecsúsztam a nyomvonalról, aminek kicsúszás lett a vége, ráadásul az autó később meg is akadt és felborult.” – mesélte Kogure a verseny után.
Ráadásul egy verseny utáni vizsgálaton kiderült, hogy a baleset során megsérült a kulcscsontja is a japán versenyzőnek, amit végül műteni kellett.
“A Finn Rally után mentem el orvoshoz, és a vizsgálat során kiderült, hogy sérült a kulcscsontom, így műteni kell. A műtét a múlt héten volt, az első néhány nap nagyon fájdalmas volt, kizárólag feküdnöm kellett. Mostanra kissé jobb a helyzet, de a felépülés egy hónapot vesz igénybe, így nem tudok indulni Görögországban. A következő WRC-futamom a Japán Rally lesz.”
Ifjabb Érdi Tibor és Kerék István egyedüli magyar versenyzőként rajthoz áll a Historic Eb hétvégi, finn versenyén is, ahol akár sorozatban harmadik győzelmüket is megszerezhetik.
Hétvégén a Lahti Rallyval folytatódik a Historic Eb-szezon, ahol 12 gyorsasági alatt 139.54 km versenytáv vár a 46 nevezőre.
Ebből a mezőnyből 14-en a Historic Eb értékelésében is rajthoz állnak, egyedüli magyar versenyzőként pedig ifj. Érdi Tibor és Kerék István is a Ford Sierrával.
A magyar páros számára bár nehezen indult a szezon, az utóbbi két versenyen már egyaránt nyerni tudott, így az abszolút bajnokság pontversenyében a második helyen állnak 9 pont hátránnyal az olasz Zippo mögött.
Érdiék tavaly indultak a finn versenyen először és akkor a második helyet szerezték meg a versenyen most is induló Jari-Matti Latvala mögött.
A verseny péntek délelőtt kezdődik.
Van, amelyikből autópálya, a másikból olimpiai park lett, de akad, amelyik elhagyatottan áll. Ezeket a régi F1-es pályákat bárki meglátogathatja.
Noha jelenleg minden korábbinál több, 24 helyszín szerepel a Forma–1-es versenynaptárban, számos olyan pálya van, amelyen volt már F1, de vagy ideiglenesen, vagy soha többet nem lesz. Utóbbiak kategóriába tartoznak természetesen azok az aszfaltcsíkok, amelyek már részben vagy egészben nem léteznek. Ezekről készített szenzációs videót a Mr V’s Garage nevű YouTube-csatorna, amelyből megtudhattuk, hogy összesen 52 olyan, korábbi F1-es helyszínt tartunk számon, amelyen világbajnoki futamot rendeztek.
A teljes videó alább nézhető meg:
A videóban ezek közül néhány olyan pályára látogathatunk el, amelyek nem tűntek el teljesen – mint például az egykor a Brazil Nagydíjnak otthont adó riói Jacarepagua, amelynek helyét a 2016-os olimpia előtt teljesen beépítették. Elsőként a Berlin melletti, versenypályának egészen 1998-ig használt, F1-es világbajnoki futamnak csak egyszer, 1959-ben otthont adó AVUS (Automobil-Verkehrs- und Übungsstraße) következett a sorban, amelynek a 115-ös autópálya mellett a teljes korábbi célegyenesbeli lelátója, a túloldalon pedig még a betonból készített győzelmi dobogó is ott virít. A lelátó belső része nem látogatható szabadon, ám van benne egy konferenciaterem, amit bárki bérbe vehet.
De nemcsak ennyi maradt meg a háború előtti évek Grand Prix-versenyeinek körforgásában is részt vevő, mindössze két egyenesből és két, rendkívül meredek döntött kanyarból álló pályából, hanem például az északi csücskében álló korabeli épület is, amely manapság már motelként funkcionál.
Az 1959-es Német Nagydíj az AVUS-on
A következő helyszínünk a Párizstól egy órányira keletre fekvő Reims-Gueux. Ezt a pályát 1972-ben használták utoljára, az F1-es Francia Nagydíjnak pedig 11 alkalommal (1950–1951, 1953–1954, 1956, 1958–1961, 1963, 1966) adott otthont. A három falut, Thillois-t, Gueux-t és La Garenne-t összekötő, háromszög alakú utcai pálya bokszépületei és célegyenesbeli lelátója a mai napig állnak a Thillois és Gueux közötti útszakaszon, ráadásul korabeli állapotukban, az akkori reklámfelfestésekkel. És ezek látogathatók is, elég csak leparkolni az út szélén, és az ember simán besétálhat azokba a garázshelyiségekbe, amelyben egykor olyan pilóták, mint Fangio, Farina, Ascari vagy Moss. És aki már ott van, az egy kis szakasztól eltekintve megtehet egy kört az akkori pályán is, hiszen a nagy része ma is használt közútból állt.
Egy másik franciaországi helyszín a Francia Nagydíj mezőnyét 1965-ben, 69-ben, 70-ben és 72-ben fogadó Circuit de Charade, ismertebb nevén Clermont-Ferrand. A korabeli, 8 km hosszú, szintén közutakból álló aszfaltcsík déli részét azóta levágták és rendes versenypályává alakították, az északi rész azonban továbbra is bárki számára megtekinthető, noha itt nincsenek az egykori F1-es futamokra emlékeztető mementók. Ugyanakkor elképesztően szép és élvezetes kanyarokkal tűzdelt a szakasz, így lehet némi képet kapni arról, milyen lehetett a 70-es években F1-es autóval száguldani rajta. Egyébként ez az a pálya, ahol 1972-ben Helmut Marko fél szemére megvakult, amikor egy kő átszakította a sisakplexijét. Erről alábbi ITT írtunk bővebben.
Az 1954-es Német Nagydíj Reims-ben
Végezetül Spanyolországba kalandozunk, méghozzá Barcelonába, ahol a Circuit de Catalunya megépítése előtt két helyszínen is rendeztek F1-es futamot. Az első a naptárban 1951-ben és 1954-ben szereplő Pedralbes pálya Barcelona nyugati részén, a híres Nou Camp stadion mellett. A pálya nyomvonalát követve a házak között bárki végigsétálhat az egykori vonalvezetésen. Miként a Spanyol Nagydíjat négyszer rendező (1969, 1971, 1973, 1975), az egykori Pedralbes pályától félórányi gyalogútra levő Montjuic versenypályán is, amelyet sokan minden idők legjobb utcai F1-es aszfaltcsíkjaként tartanak számon.
Az 1992-es barcelonai olimpiára épített olimpiai parkban található utakat fürkészve érthetővé válik, hogy anno miért döntött úgy az F1, hogy ez már túl veszélyes, és az 1975-os Spanyol Nagydíj közben történt tragédia után soha többet nem tért vissza ide. Hogy mi történt, arról ITT olvashatnak, arról pedig ITT, hogy ugyanezen a pályán miként szerezte meg egy évvel korábban Niki Lauda az első győzelmét.
Alighanem a köztudatban még élénkebben élő valenciai utcai pálya sokaknak megvan, mint magára hagyott F1-es kör. A kikötőben fekvő, legutóbb 2012-ben versenyt rendező, szintén utcai pálya szomorú látványt nyújt, hiszen miután a város nem tudott fizetni a szerződésében levő utolsó két év versenyéért, a pálya idő előtt kikerült a naptárból, azóta pedig csak úgy ott van. Bárki megnézheti az egykori felfestéseket, kerékvetőket, amelyek természetesen nem egykori fényükben pompáznak. A pálya egy része autóval is végigjárható, gyalog pedig egy teljes kört lehet menni rajta a hidat kivéve, amelyet csak alkalmanként nyitnak meg.
Szomorú látványt nyújt az F1-et 5 alkalommal vendégül látó valenciai utcai pálya
A videóban szereplő utolsó helyszín a dél-afrikai East Londonban található Prince George Circuit, amely 1960-tól 1963-ig, majd 1965–ben és 1966-ban adott otthont a Dél-afrikai Nagydíjnak, rendre az év elején vagy végén (január-1-i és december 28-i verseny is volt itt). A pálya a mai napig áll, és nemhogy áll, de bárki felhajthat rá, csal figyelnie kell, mert egy részén gokartpálya működik, és nyilván nem lenne szerencsés utcai autóval becsapatni egy gokartversenyre. A helyszín szomorú apropója pedig az, hogy 1968. január 1-jén itt versenyzett és itt is nyert utoljára a Forma–1-ben az április 7-én Hockenheimben, F2-es futamon életét vesztő kétszeres világbajnok, Jim Clark.
Amikor F1-el indult az újév, és egy szenzációs, ám tragikus karrier utolsó győzelmét hozta
