Napra pontosan 20 évvel ezelőtt jelentette be a Williams, hogy leigazolták Jenson Buttont. Ebből azonban végül akkor és utána sem lett semmi, hiszen előbb a BAR akadályozta meg a váltást, majd a brit pilóta vásárolta ki magát a szerződésből.
Bár mindennapos esetnek nagy túlzás lenne nevezni, de a Forma–1-ben többször előfordult már, hogy több csapat is úgy gondolta, hogy egy pilóta náluk teljesít szolgálatot az adott vagy még inkább a következő évben. Legutóbb két éve Oscar Piastrival történt meg ilyesmi, amikor az Alpine Fernando Alonso távozása után azonnal bejelentette az ő érkezését, de végül az ausztrál versenyző a McLarennél kötött ki, és azóta is ott szerepel.
Ez az eset viszonylag hamar lezárult, ellentétben azzal, amelyik éppen 20 éve, 2004. augusztus 5-én indult: aznap jelentette be ugyanis a Williams, hogy leigazolták Jenson Buttont, aki így 2005-re visszatér hozzájuk. A BAR és annak csapatfőnöke, a Colin McRae-t korábban a brit ralibajnokságban, a brit túraautó-bajnokságban, valamint a Le Mans-i 24 óráson is foglalkoztató David Richards nem hagyta magát.
Az akkor 24 éves versenyző az ötödik idényét teljesítette a Forma–1-ben, és minden korábbinál jobban szerepelt. A Német Nagydíjig bezárólag nem kevesebb mint hét alkalommal állhatott fel a dobogóra, ebből háromszor a második fokára, és az évet uraló Ferrarik mögött a harmadik helyet foglalta el a tabellán. Richards azonban már akkor rosszat sejtett.
„Kiszagoltam, hogy valami készül – nyilatkozta a The-Race.com ’Bring Back V10s’ című podcastjában. – Jenson akkori menedzsmentje már előtte kért tőlem néhány találkozót, és kicsit furcsa volt a jövővel, valamint a motorellátásunkkal kapcsolatos beszélgetések sora. Konzultáltam az akkori házon belüli ügyvédünkkel, hogy megkérdezzem, »paranoiás vagyok? Valami nem tetszik nekem a kérdezősködéssel kapcsolatban.« Megnyugtattam magam, hogy a szerződésünk szilárd volt a motorellátás tekintetében.”
Button számár a Hondával kapcsolatos kérdés volt a legfontosabb, hogy a japán motorszállító mennyire ad gyári támogatást a BAR-nak. A hockenheimi hétvégén hivatalossá vált, hogy a két fél legalább 2007-ig együttműködik, és az akkor a Honda Racing Development alelnökeként dolgozó, azóta több istállónál csapatfőnökként megforduló Otmar Szafnauer szerint a gyártó „minden biztosítékot megadott Button menedzsmentjének, amit csak akartak”.
„Amikor megkérdeztük, hogy a kapott válaszok megfelelnek-e az általa elvártaknak, igennel válaszoltak” – fogalmazott a román származású amerikai szakember. A csapat ezzel párhuzamosan érvényesítette a július 31-ig fennálló opciót a folytatás kapcsán, és erről a határidő lejárta előtt tájékoztatták Buttont és a menedzsmentjét.
Ehhez képest augusztus 5-én a Williams bejelentette, hogy a következő két idényre leigazolták a brit versenyzőt. A grove-i alakulat társalapítója és akkori csapatfőnöke, Frank Williams a hírre reagálva kijelentette, a pilóta menedzsmentjétől azt az információt kapták, hogy az opciót nem érvényesítették. „Erős jogi tanácsok alapján az a határozott véleményünk, hogy a BAR elvesztette a lehetőséget Jenson megtartására, és nincs kétségem afelől, hogy 2005-ben a Williams-BMW F1-es csapatánál lesz” – szögezte le.
Embed from Getty Images
Richards számára ekkor már teljesen egyértelművé vált, hogy Buttonék miért kérdezősködtek annyit a motorszállítóról. A Prodrive elnöke úgy gondolta, hogy a Hondát érintő kérdések kulcsfontosságúak voltak, mivel a menedzsment erre alapozta a távozást. A BAR akkori csapatfőnöke azonban meg volt győződve róla, hogy az igazság az ő oldalukon áll.
„Azt állították, hogy nem kapunk gyári támogatást a Hondától – idézte fel. – Nem emlékszem a szerződésének a szövegére, valami olyasmi volt, hogy »gyári megállapodás a motorszállítóval«, bárki is legyen az. Kíváncsiak voltak a Honda helyzetére. Meg voltam győződve róla, hogy a Hondával kötött szerződéseink megfelelnek a Jenson-féle opció feltételeinek, ahogyan az ügyvédeink is, de nyilvánvalóan úgy gondolták, hogy van egy jogi kiskapu.”
Button csapatváltásának a híre már csak azért is keltett meglepetést, mert a BAR 2004-ben sokkal jobban szerepelt a Williamsnél, pláne az év első felében. A grove-iaktól távozó Juan Pablo Montoya nem is rejtette véka alá véleményét, és nemes egyszerűséggel őrültségnek nevezte a lépést. A brit versenyző viszont úgy gondolta, hogy hosszú távon jobban jár az átigazolással, mert míg a Honda csupán gyári beszállító volt, a BMW sokkal jobban beintegrálódott a Williamsbe. Ennélfogva úgy gondolta, hogy akkori csapata összességében néhány évvel le van maradva riválisától. „Elsődlegesen arra gondoltam, hogy remélhetőleg egy olyan csapathoz kerülhetek, amelyről úgy gondolom, hogy előrébb juttathat a karrieremben, és segíthet világbajnokká válni” – jelentette ki akkoriban.
A bejelentés másnapján Richards kijelentette, Button egy ingatag lábakon álló, a Honda irántuk való elkötelezettségét érintő technikai okra hivatkozva próbál távozni, de ő mindezt „nevetségesnek” tartja, és mindenképpen megtámadja. Ezt a reakciót, mind a Williams, mind a versenyző kritizálta, mondván, miért kell erről a nyilvánosság előtt beszélni. A grove-i alakulatnál még azt is hozzátették, hogy a bejelentés is csak akkor történt meg, amikor megtudták, hogy Richards kiszivárogtatta a sajtónak a hírt.
Guinness-rekordot állított fel az F1-es világbajnok
„Egyáltalán nem tetszik, ahogyan kezelték – ezek már Button szavai egy szeptember eleji, londoni sajtótájékoztatóról. – Jobban örültem volna egy sokkal egyszerűbb átigazolásnak és annak, ha nem keveredünk miatta ekkora vitába.” Richards viszont azzal érvelt, hogy fontosnak tartotta megmutatni a BAR alkalmazottainak, hogy van, aki küzd az istálló érdekeiért.
„Vannak dolgok, amelyeket a legjobb diszkréten, a színfalak mögött kezelni, de ha egy ilyen ügy nyilvánosságra kerül, ki kell állni a csapat mellett, hogy tudják, az ember harcol értük – magyarázta. – Akkoriban ez volt a szerepem. Szilárdan tartottuk a pozíciónkat. Volt egy szerződésünk, és elmondtuk neki, hogy meg fogjuk védeni ezt az álláspontot. Ezt a Williamsszel is tudattam. Elég erőteljesen visszavágtunk.”
A brit üzletember annyira magabiztos volt, hogy még helyettest sem keresett. Még úgy sem, hogy az előző évben náluk versenyző Jacques Villeneuve megkörnyékezte őket, ám a kanadai pilótát is visszautasította. „Számos lehetőségünk volt, de mindegyiket elutasítottam, mert kizárólag Jenson megtartására összpontosítottam” – emlékezett vissza.
Richards emellett azt is megfogalmazta, hogy nem tetszett neki Button viselkedése: onnantól kezdve, hogy megpróbált kiugrani a szerződéséből, egészen odáig, hogy erről nem beszélt vele személyesen. Ugyanakkor máig azt gyanítja, hogy ezért nem csak honfitársát lehetett felelőssé tenni. „A pilóták menedzsereiből nagyon kiábrándultam – árulta el. – Meg kell keresniük a kenyerüket, és időnként hajlamosak arra, hogy inkább bomlasztóak, mintsem konstruktívak legyenek. Vannak kivételek, de az én időmben ott volt néhány a legrosszabbak közül.”
Räikkönen dobogóközelben is volt, Button majdnem elájult a NASCAR austini futamán
Button később bevallotta, hogy hiba volt nem beszélni Richardsszal. Ez azonban már azután történt, hogy a szerződéseket vizsgáló testület a BAR-nak adott igazat, és brit pilóta 2005-ben is náluk versenyzett. Ennek hatására szakított korábbi menedzsmentjével, és barátját, Richard Goddardot bízta meg azzal, hogy képviselje az érdekeit.
Az ügynek aztán 2005-ben sem lett vége, sőt, addigra fordult a kocka: bár 2006-ban Button már tényleg csatlakozhatott volna a Williamshez, de addigra már abból a szerződésből akart kiszállni. Ennek oka, hogy időközben kiderült, hogy a BMW abban az évben már nem szállít motorokat a grove-i alakulatnak, mivel bevásárolták magukat a Sauberbe. Goddard első feladata tehát az volt, hogy „kiszabadítsa” ügyfelét ebből a megállapodásból. Ez sikerült is, de mivel Frank Williams sem engedett, csak jókora összeg kifizetésének árán.
Hogy mi lett volna, ha Button akkor visszatér a Williamshez, arról legfeljebb csak sejtéseink lehetnek. Ugyanakkor aligha járt rosszul, hiszen bár az időközben gyári Hondává alakult csapattal a 2006-os Magyar Nagydíjon aratott győzelmét leszámítva nem sok mindenre volt képes, a japánok poraiból létrejött Brawn GP-vel világbajnok lett 2009-ben. 2021-ben pedig végre a visszatérés is megvalósult, persze akkor már nem versenyzőként, hanem tanácsadóként. Ja, és időközben Richardsszal is szent lett a béke.
„Visszatekintve őszintén mondom, hogy a csúcsidőszakban egyetlen olyan pilóta sem volt, akivel ne veszekedtem volna a legvehemensebb módon – mondta a korábbi csapatfőnök. – Mindannyian versengőek vagyunk, mindannyian ugyanazt akarjuk, és talán nem egyformán haladunk. A legtöbb ilyen versenyző abban az éveiben van, amikor formálódik. Fiatalok, tehetségesek, de nem igazán rendelkeznek azokkal az egyéb képességekkel, amelyeket egy érettebb embertől elvárnánk. Minden versenyzővel összevesztem. Mindegyiküket meg tudnám nevezni. És tudod, mit? Ma már mindegyikükről elmondhatom, hogy barátok lettünk, mert az évek során mindannyian visszajöttek, legyen szó Jensonról, Jacques-ról, Colin McRae-ről, és azt mondták, hogy »bárcsak tudtam volna, amit most tudok. Másképpen viselkedtem volna.«”
