Az 1991. november 3-án rendezett Ausztrál Nagydíj mindössze 16 (hivatalosan 14) körön át tartott, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy utólag el lehessen mondani róla: kisebb csoda kellett hozzá, hogy ne történjen súlyos baleset.
1991-ben ezen a napon, november 3-án rendezték az aktuális F1-es szezon utolsó futamát, az Ausztrál Nagydíjat. A világbajnoki cím egy versennyel az adelaide-i idényzáró előtt eldőlt, miután Ayrton Senna a Japán Nagydíjon úgy biztosította be harmadik címét, hogy átengedte a győzelmet csapattársának, Gerhard Bergernek. Ausztráliában már csak a valójában kizárólag a csapatokat érdeklő konstruktőri elsőségért meccselhettek a mezőny tagjai, a legnagyobb sztori azonban nem ez volt, hanem az, hogy Alain Prostot a futam előtt kirúgta a Ferrari, miután teherautónak nevezte a 642-es konstrukciót.
De csak egészen a verseny napjáig csámcsoghattak ezen a nézők és az újságírók, a hetedik Ausztrál Nagydíj előtt ugyanis özönvízszerű esőzés érte el Adelaide-et, ami a futam megrendezését is veszélybe sodorta. A legtöbbekben még élénken éltek az 1989-es, piros zászlóval félbeszakított, majd újraindított verseny emlékei, amikor szintén az eső okozott káoszt – Prost tiltakozásul 4 kör után kiállt a versenyből, de Senna sem ért célba, miután „vakon” belerohant Martin Brundle Brabhamjébe –, végül pedig csak nyolcan látták meg a kockás zászlót, amikor a 2 órás időlimit leteltével leintették a versenyt, amelyet Thierry Boutsen nyert meg Alessandro Nannini és Riccardo Patrese előtt.
Na de térjünk vissza 1991-be! A szezonzáróra 26 pilóta sorakozott fel, miután összesen 39-en (!) neveztek, de kilenc versenyző már az előkvalifikáción, négy pedig az időmérőn elvérzett. Az eső egész nap szakadt, mindez azonban a versenyzőkön kívül nem sokakat érdekelt, és mivel biztonsági autót hivatalosan csak 1993 óta alkalmaznak a Forma–1-ben, a versenyzésre teljesen alkalmatlan utcai aszfaltcsíkon állórajttal (!) engedték el a mezőnyt.
A pályafutása 60. pole pozícióját szerző Senna remekül indult, és megtartotta a vezetést, az első néhány körben pedig még semmi nem veszélyeztette az újdonsült háromszoros világbajnok első helyét, ám miután Nigel Mansell megelőzte a másik McLarent vezető Bergert, elkezdett közeledni a brazilra.
Mindenki lépésben haladt, legalábbis F1-es mércével mérve
Eközben kisebb csoda volt, hogy a rajtnál senki nem hibázott, és nem ment a falnak, vagy akadt össze egy másik versenyzővel. De nem kellett sokáig várni a káoszra. Satoru Nakajima a 3. körben hátulról belerohant Boutsen Ligier-jébe, majd két körrel később megpördült, és feladta a versenyt. A belga egy körrel ezután állt ki az ütközésben megsérült autója miatt.
Ez azonban még csak a kezdet volt, nem sokkal később ugyanis a pálya leggyorsabb részén, a Brabham-egyenesben kezdtek elhullani a versenyzők. Az utolsó F1-es nagydíját teljesítő Nelson Piquet megpördült az egyenesre vezető jobbosban, majd ahogy Benettonjával visszakecmergett a pályára, csapattársa, Michael Schumacher megpróbálta megelőzni. A brazil veterán azonban becsukta a kaput, aminek az lett az eredménye, hogy a hátulról mindkettejüket támadó Jean Alesi megforgatta Schumachert, majd nekiment Nicola Larini Lamborghinijének, amely szintén pörögni kezdett.
Végül mindhárman kiestek, a versenyirányítás azonban nem tett semmit, mindössze sárga zászlókat lengettek, miközben a versenyzők – Larini a pálya jobb, Schumacher és Alesi a bal oldalán – kikászálódtak az autójukból. A látási viszonyok a nullával voltak egyenlőek, a roncsokat azonban otthagyták a pályán, és még egy teherautót is beküldtek a Ferrari mentésére.
Majdnem meghalt, majd megjósolta Bianchi halálát az expilóta
„Elképesztő mennyiségű víz volt az egyenesben, az autó csak úszkált rajta jobbra-balra” – jellemezte a körülményeket utólag Senna, akinek elmondásából világos volt, hogy még a szokottnál eggyel alacsonyabb sebességi fokozatban közlekedés sem volt elég.
„Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy továbbengedték a versenyt. Felelőtlenség volt otthagyni az összetört autókat és a teherautót a célegyenesben ilyen körülmények között” – füstölgött Mansell, aki Senna üldözése közben ilyen időben is elérte a 270 km/h-t a Brabham-egyenesben.
Ennyire voltak rosszak a körülmények:
De nemcsak Senna és Mansell, hanem Berger is mérges volt. „Versenyzőkként mi döntünk arról, hogy vállaljuk-e a veszélyt, de elfogadhatatlan azokat is veszélybe sodorni, akik segíteni vannak itt” – utalt a pályabírókra.
Ezzel azonban a balesetek sorának nem volt vége. A kilencedik körben Pierluigi Martini a Brabham-egyenesben ráfutott egy tócsára, amitől Minardija azonnal a falnak csapódott, és miután Alex Caffi nagy szerencsével elkerülte, szépen leparkolt Alesi Ferrarija mellé. Ekkor az egyenes már inkább roncstelepre hasonlított, de a verseny ment tovább…
Az eső pedig csak erősödött, aminek következtében a 16. körben a Sennát közelről követő Mansellt is elérte a végzete: megcsúszott egy vízátfolyáson, és összetörte a Williamst. A saját elmondása szerint helyenként csak második fokozatban guruló brazilnak pedig ekkorra lett elege, és heves gesztikulálásba kezdett, jelezvén a versenyirányításnak, hogy azonnal szakítsák félbe a futamot.
A kör végén végre megjelentek a piros zászlók, és mint később kiderült, ez egyben a futam végét is jelentette. Berger ekkorra már eltűnt a harmadik (Mansell kiesése után második) helyről, mert ő is kétszer megforgott, így a piros zászlók megjelenésekor már Piquet volt a második helyen. Totális volt a káosz, mert egyes autókat a bokszba tereltek, míg másokat kint hagytak, a romok eltakarítása után pedig szó volt róla, hogy folytatni fogják a versenyt, de hosszas tanácskozás után, a pilóták heves tiltakozása közepette végül úgy döntöttek, hogy a 14. körben látott állás alapján végeredményt hirdetnek.
Így Senna nyert Mansell és Berger előtt, míg a negyedik helyen Piquet, az ötödiken Patrese, a hatodikon pedig a Prost helyére beugró, élete egyetlen ferraris futamán pontot szerző Gianni Morbidelli végzett az egészen a 2021-es Belga Nagydíjig minden idők legrövidebb, mindössze 24 és fél percen át tartó Forma–1-es futamán.
Embed from Getty Images
Mansell végig csak Senna hátsó lámpáját nézte, és próbált a pályán maradni, de így is kiesett
Ironikus módon ez lett a legtöbb célba érkezőt regisztráló futam 1991-ben, jóllehet, akkoriban a műszaki problémák is rendszeresen megtizedelték a mezőnyt. Ezzel együtt nem nagyon volt minek örülni azon kívül, hogy mindenki ép bőrrel megúszott egy olyan napot, amelyen az F1 vezetői a pilóták és pályabírók testi épségénél fontosabbnak tartották a profitot.
„A legnagyobb hiba az volt, hogy elkezdtük a versenyt… Nem hiszem, hogy ez verseny lett volna, inkább küzdelem azért, hogy a pályán maradjunk, miközben semmi értelme nem volt gyorsan menni. Lehetetlen körülmények voltak. Néhány éve rendeztek itt egy nagyon rossz versenyt, de a mai még rosszabb volt, még több víz volt a hátsó egyenesben” – utalt az 1989-es versenyre a győztes Senna, aki csak a McLaren miatt indult el.
„Mindannyiunktól hiba volt elrajtolni. Én csak azért tettem ezt, mert nagy volt a tét, a csapat pedig annyit tett értem az elmúlt négy évben. A konstruktőri világbajnokság még nem dőlt el, máskülönben nem lett volna értelme elindulnom” – jelentette ki a brazil, amihez Mansell hozzátette: „Csoda, hogy senki nem halt meg.”
A cikk eredetileg 2022.november 3-án jelent meg a Rallycafe.hu-n.
