1989. november 5-én rendezték az 1980-as évek utolsó Forma-1-es futamát, ami több szempontból is igencsak botrányosra sikeredett.
A 2021-es Belga Nagydíjig minden idők legrövidebb F1-es futamaként számon tartott 1991-es Ausztrál Nagydíjat a borzasztó körülmények miatt el sem szabadott volna indítani, ám mégis megtették, veszélybe sodorva ezzel a pilóták és több pályabíró életét. Mindezt úgy, hogy két évvel korábban egyszer már lejátszódott hasonló Adelaide-ben, nem volt tehát precedens nélküli az eset. Az 1989 novemberében történteket ugyanakkor tovább bonyolította, hogy az események akár a világbajnoki címről is dönthettek volna.
Botrányos előzmények
A mezőny enyhén szólva botrányos előzmények után érkezett meg Ausztráliába, két héttel az adelaide-i szezonzáró előtt rendezték meg ugyanis azt a Japán Nagydíjat, amely Ayrton Senna és Alain Prost ütközéséről marad emlékezetes. Mivel a felügyelők elképesztő módon megbüntették a szuzukai futamot megnyerő brazilt – miközben Prostot nem, holott kettejük közül csak az ő tette volt szabálytalan –, majd az Ausztrál Nagydíj előtt egy héttel mondvacsinált indokkal hat hónapra felfüggesztve el is tiltották, Prost világbajnokként érkezhetett az utolsó versenyre. Csakhogy a McLaren és Ron Dennis csapatfőnök jelezte: nem fogják annyiban hagyni a dolgot, és az utolsó versenyt követően szembeszállnak Jean-Marie Balestre FISA-elnökkel. Sennának ezért nyernie kellett ahhoz, hogy amennyiben visszakapja a Japánban elvett 9 pontot, világbajnok legyen.
Sennától elcsalták a vb-címet, majd még őt tiltották ki az F1-ből
A feszültséget vágni lehetett Adelaide-ben, a Prost és Senna közötti gyűlölet pedig már a pénteki időmérő edzést követően vádaskodásba torkollt, a brazil ugyanis kis híján a felügyelőkhöz ment, (Dennis végül meggyőzte, hogy ne tegye), mert szerinte Prost sárga zászló alatt előzte meg Gerhard Berger Ferrariját. Senna azért akarta bemószerolni a franciát, mert úgy érezte, csapattársa feltartotta őt a leggyorsabb körében (valójában a lehető legjobban lehúzódott előle). „Őrült” – közölte nemes egyszerűséggel a Professzor, aki előző nap azt nyilatkozta: „Ayrtonnak az a problémája, hogy mivel hisz Istenben, azt gondolja, hogy ő nem halhat meg [a pályán].”
A pole végül nem ezen múlott, Senna a szombati kvalifikáción egy remek körrel több mint 7 tizeddel javította meg a gyorsulni nem tudó Prost pénteki idejét, és megszerezte pályafutása 42. rajtelsőségét.
Sztrájkoló pilóták és teljes káosz
Ekkor úgy tűnt, hogy akárcsak a Japán, az Ausztrál Nagydíj is a két gigász párharcát hozhatja majd, ám a természet máshogy gondolta. A vasárnapi bemelegítő edzés után megnyíltak az égi csatornák, és elkezdett szakadni az eső. Mivel biztosra lehetett venni, hogy amennyiben az eredeti időpontban elkezdik, a futam is esőben zajlik majd, a szervezők extra, fél órás tréninget rendeltek el, hogy a pilóták feltérképezhessék a körülményeket, a csapatok pedig megfelelően átállíthassák az autóikat.
Már ezen az edzésen nyilvánvalóvá vált, hogy a pálya alkalmatlan a Forma-1-es autóversenyzésre. Prost, Berger és Nelson Piquet is kicsúszott, amikor autója felúszott a vízre, Nigel Mansell („Csak utas voltam, miután rámentem a tócsára”) és Alessandro Nannini pedig össze is törte a versenygépét. Mindez azt eredményezte, hogy Prost, Berger, Piquet, Patrese és Boutsen felkereste a versenyigazgatót, hogy halasszák el a rajtot, mert az időjárás a délután folyamán várhatóan javulni fog.
„Nem érdekel, hogy mit gondolnak az emberek arról, hogy mit csinálok. Az autóm kiválóan megy esőben, de olyan hátul vagyok a rajtrácson, hogy tudom, hogy balesetbe fogok keveredni, akár miattam, akár más miatt. Soha nem tapasztaltam ennél rosszabb körülményeket” – nyilatkozta a Lotust vezető, a rajtot a 18. helyről váró Piquet, miközben Prost közölte, hogy amennyiben ilyen körülmények – amelyeket az tett hihetetlenül alkalmatlanná, hogy Adelaide utcáinak csapnivaló volt a vízelvezetése, a betonfalak miatt pedig a felvert vízpermet beszorult a korlátok közé, a látási viszonyok így a nullával voltak egyenlőek – között versenyezni fognak, ő egy kör után kiáll a bokszba, és feladja a futamot.
Embed from Getty Images
Senna nyerni akart, mert bízott benne, hogy visszakapja a Japánban elvett pontjait
A versenyzők kérése azonban süket fülekre talált, és fél órás csúszás után elindították a versenyt. Mindezt tették valamilyen oknál fogva annyira sietve, hogy a mezőny fele el sem tudta foglalni rendesen a helyét a rajtrácson. Mansell, Piquet és Berger még be sem ültek az autójukba, amikor megszólalt a felvezető kör fél perc múlva történő elindítását jelző dudaszó, Eddie Cheever pedig még a felvezető körét teljesítette, amikor a célegyenesben a többiek megkapták a zöld jelzést.
Végül neki és Mansellnek is meg kellett előznie az orvosi autót, ami a botrányosan rossz látási viszonyok közepette kész életveszély volt. „Átkozottul nevetséges, semmit nem lehetett látni” – füstölgött utólag Sid Watkins professzor, az F1 több mint tíz évvel ezelőtt elhunyt legendás orvosa.
Az élen Prost lerajtolta Sennát, de utóbbi – anélkül, hogy csapattársa bármilyen ellenállást tanúsított volna – már az első körben visszaelőzte, majd ígéretéhez híven a francia a kör végén a bokszba hajtott. Ugyanígy tett Berger is, de ő később folytatta a küzdelmet. Hátrébb pedig rögtön jöttek a balesetek. JJ Lehtót már egyből a rajt után kiütötték, az Onyx-a pedig eltorlaszolta a pályát, ezért piros zászlóval félbeszakították a versenyt.
Versenyzésre alkalmatlanok voltak a körülmények
Senna is kiesik
A McLaren az újraindítás előtt azért odatolta Prost MP4/5-ösét a bokszutca kijáratához, de a francia nem volt hajlandó folytatni a versenyt, Senna így egyedül maradt az első sorban. Noha érthető okokból ő nem tartozott a futam halasztása mellett kampányolók közé, utólag elismerte, „ha nem lett volna esélyem a bajnoki címre, én sem versenyeztem volna.”
Így viszont versenyzett, és miután a rajtnál visszaverte a harmadik kockából induló Pierluigi Martini támadását, eltűnt a távolban, és az első kör végén már 8 (!) másodperccel vezetett, majd mire a Williamsek átverekedték magukat Martini Minardiján, már 23 másodperc volt Senna előnye.
Ám mivel nem mindenki volt Ayrton Senna, a legtöbben csak a túlélésért küzdöttek, és inkább kevesebb, mit több sikerrel. Nicola Larini rajtrácson ragadt Oselláját leszámítva az utolsó versenyét teljesítő René Arnoux volt az első áldozat, majd miután Jean Alesi a hatodik körben elektronikai hiba miatt kiesett, Berger és Philippe Alliot ütközött össze, majd őket követte Derek Warwick a 8. körben.
Ekkorra a 26 indulóból már csak 19 volt a pályán, ám kevesen gondolhatták, hogy hamarosan Senna versenye is véget ér. Miután Andrea de Ceasris megúszott három megpördülést, negyedjére már nem tudott tovább menni, így ő következett a sorban, majd jött a csapattársa, a falnak ütköző Alex Caffi a 14. körben. A 10. körre Thierry Boutsen előtt már több mint egy perccel vezető Senna a 11. körben megúszott egy két és fél fordulatos megpördülést, a 14. körben azonban őt is utolérte a végzete, és lekörözés közben hátulról belerohant a Nelson Piquet-vel vívó Martin Brundle Brabhamjébe.
Halálfélelemmel gurult az esőben, mielőtt Senna vakon belerohant
„Először akkor láttam meg Martint, amikor lerepült a bal első kerekem, és rájöttem, hogy eltaláltam őt” – mondta utólag a három keréken a bokszba visszatérő Senna, akinek nagy szerencséje volt, hogy nem katapultálta magát a levegőbe Brundle hátsó kerekén.
„Mielőtt Ayrton nekem jött, volt egy hatalmas megpördülésem hatodikban, padlógázon a hátsó egyenesben. Az autó ráment egy tócsára és már pörgött is, kétszer. Szerencsére a végén a jó irányba néztem és nem mentem neki semminek. Ezután már ötödikben mentem az egyenesben, mert a legnagyobb félelmünk az esőben az, hogy megpördülünk, és oldalról telibe találnak minket az érkezők” – nyilatkozta kiesése után Brundle.
Ezzel a szuzukai döntés utóéletétől függetlenül annyi volt Senna bajnoki reményeinek. „Amikor kiestem, le kellett volna fújni a versenyt, hiszen már semmi olyan nem történhetett, ami befolyásolhatta volna a bajnokságot, így nem volt értelme tovább kockáztatni az emberek életét” – vélekedett a brazil, aki ezzel tulajdonképpen az emberéletnél is fontosabbnak titulálta a világbajnoki címet.
A versenyigazgató azonban nem lépett közbe, így három körrel később Mansell is kiesett (ugyanott ment háttal a falnak, ahol a 10. körben egyszer már megpördült), viszont sokkal jobban járt, mint két körrel később Piquet, aki a Brabham-egyenesben előzte Martinit, de nem látta a lehúzódó Ghinzanit, és egyenesen belerohant az Osellába, ami olyan magasra emelkedett, hogy az egyik hátsó kereke eltalálta Piquet fejét, keréknyomokat hagyva a sisakján. Szerencsére mindketten megúszták, nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy már a féktáv elején történt az eset.
A sort a Ligier-jét a falhoz vágó, a pályát félig eltorlaszoló Oliver Grouillard folytatta, de ez sem volt elég az újabb piros zászlóhoz. Szerencsére ezután már csak ketten estek ki: Lehto elektronikai hiba, Cheever pedig megpördülés miatt, ami kisebb csoda, tekintve, hogy az élen állók még 48 kört tettek meg, mielőtt a két órás időlimit véget vetett a túlélőshow-nak.
A futamot Thierry Boutsen nyerte a Williamsben Alessandro Nannini (Benetton) és Riccardo Patrese (Williams) előtt, miközben mindössze 8-an érte célba, azaz a mezőny 70%-a kiesett.
Mindkét Williams dobogón végzett
Prost és Berger kiakadt, Senna elhintette, hogy visszavonul
A leintés után Berger sajnálkozott egy sort amiatt, hogy nem tartott Prosttal, és nem adta fel a versenyt, majd nekiment a FISA-nak. „A FISA abbahagyhatná a biztonságról papolást és elkezdhetne az üzletről beszélni, mert csak a pénz érdekli, ha ilyen körülmények között engedett lezajlani egy versenyt. Ez bizonyítja, hogy Senna szuzukai kizárása politikai döntés volt. Százszor veszélyesebb volt, amit itt csináltunk, mint amit ő tett Japánban, és össze sem lehet hasonlítani Spával. Hihetetlenül rossz volt. És bárki a felelős az első rajtért, villamosszékbe kellene küldeni” – forrongott.
Piquet – jóllehet, néhány fokkal finomabban – csatlakozott az osztrákhoz. „Van különbség aközött, hogy valaki bátor, vagy hülye. Ez egy veszélyes sport, és nincs szükség még veszélyesebbé tenni.”
„Nagyon sajnálom a helyszínen tartózkodó és a televízió előtt ülő nézőket, de ez az egész nevetséges. Nem lehet ilyen nyomás alá helyezni az embereket, ez az egész lutri. Mindenki képes esőben versenyezni, de ez nevetséges. Mindannyian egy csónakban evezünk, a versenyzők, a csapatfőnökök, a szponzorok, és még a nézők is. Amikor egy futballmeccsen túlságosan esik az eső, félbeszakítják a meccset, és elhalasztják egy órával, vagy a nap későbbi részére, vagy másnapra” – nyilatkozta Prost, majd hozzátette: „ha a bajnoki címért harcoltam volna, akkor is így döntök.”
A kiábrándult Senna eközben már ott, az adelaide-i paddockban közölte a sajtóval, hogy „Most visszamegyek Brazíliába, hogy átgondoljam a történteket. Az egyik lehetőség az, hogy nem térek vissza.”
A Japánban elvesztett győzelmét végül nem kapta vissza, Brazíliában pedig megvádolta Balestre-t azzal, hogy elcsalta a világbajnoki címét, ami után a FISA megvonta a superlicencét. A következő szezon rajtjáig húzódó huzavona végén Senna végül közleményt adott ki arról, hogy ez nem így van, noha a kijelentéséért bocsánatot nem kért (nem is volt miért, hiszen valóban ez történt). Mint ahogyan a FISA és az F1 vezetői sem kértek azért, hogy feleslegesen veszélyeztették több tucat ember életét.
Ez a cikk eredetileg 2022. november 5-én jelent meg a Rallycafe.hu-n.
