Megannyi csapatutasításra történő elengedést láthattunk már a Forma–1-ben, de vannak pilóták, akiket legfeljebb elengedték, míg rájuk nem volt jellemző, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, hogy nekik kelljen félreállni. Közéjük tartozott Ayrton Senna is, aki azonban 1991. október 20-án – fájó szívvel ugyan –, de félreállt Gerhard Berger elől, ezzel győzelemről mondva le.
Az 1989-es és 1990-es Japán Nagydíj drámája után mindenki kíváncsian várta, hogy ezúttal mit hoz a szuzukai verseny, amelyen a pontversenyben Senna mögött a második helyen állló Nigel Mansellnek nyernie kellett ahhoz, hogy életben tartsa a bajnoki reményeit a szezonzáró Ausztrál Nagydíjra. A Williams britje a 3. rajtkockát szerezte meg az időmérőn Senna mögött, míg a pole-ból a másik McLarennel Gerhard Berger indulhatott, majd az első kanyarba is az osztrák fordult elsőként, miközben a brazil besorolt mögé, Mansell pedig a 3. helyen követte őket.
A rajt
A Williams veteránja ezután úgy nyomta, ahogy a csövön kifért, hogy megpróbálja megelőzni Sennát, ám a 10. körben fékhiba miatt kicsúszott a kavicságyba és feladta a küzdelmet, így Senna már menet közben bebiztosította a harmadik, egyben utolsó vb-címét. Hogy valóban fékhiba okozta-e Mansell búcsúját, azzal kapcsolatban a mai napig vannak kételyek, mert bár ő maga azt mondta, hogy a fékpedál felpuhult, és ezért futott szélesre a második kanyar bejáratán, a viselkedése többekben gyanakvást keltett, ugyanis egyáltalán nem látszott bosszúsnak, ami nem volt rá jellemző olyankor, amikor az autó hibája miatt esett ki, nem beszélve arról, hogy most a vb-esélyeinek mondhatott búcsút.
Mansell kiesésének köszönhetően a McLareneknek nagyjából csak végig kellett mennie a kettős győzelemhez, Riccardo Patrese ugyanis egy ideig hiába volt még olykor gyorsabb is náluk, aztán elszállt a második fokozata, onnantól pedig a harmadik hely volt számára a maximum. „Miután Nigel kiesett, szinte azonnal arra gondoltam, hogy »Rendben, nyomjuk neki és most szórakozhatunk egy kicsit«” – nyilatkozta utólag Senna, aki riválisa kiesésének pillanatában már közel 10 másodperccel volt lemaradva Bergertől, mert addig a gumijait óvta és csak a britre figyelt.
Embed from Getty ImagesA pillanat, amely megpecsételte Mansell sorsát
A McLaren eközben rászólt Berger fülére, hogy Mansell kiesett és lassíhat. „Azt mondták, hogy figyeljek oda a motor fordulatszámára, nekem pedig nem volt problémám azzal, hogy ezt tegyem. Megtettem, és örültem is neki, mert a gumik már nem voltak jó állapotban. De Ayrton nyomta neki, én pedig 3-4 körön át lassan mentem. Ezután észleltem, hogy talán akar egy jó kis versenyt csinálni, ezért újra el kellett kezdenem nyomni” – ecsetelte utólag az osztrák.
Berger az első öt körből négyben a leggyorsabb volt a pályán, de Mansell 10. körben történt kiesését követően Senna a 11. és 16. kör között sokkal közelebb került hozzá, majd a 17. körben a célegyenesben megelőzte a csapattársát. Itt pedig érdemes megállni egy pillanatra, Ron Dennis, a McLaren csapatfőnöke és a két pilóta a futam előtt ugyanis megállapodott abban, hogy amennyiben a két McLaren az első és második helyet foglalja el, és senki nem helyez rájuk nyomást hátulról, akkor az a pilóta fog nyerni, aki a rajt után vezetett. Azaz miután Mansell kiesett, a győzelem a megállapodás értelmében Bergernek járt, Senna azonban ennel ellenére megelőzte őt a 17. körben.
Berger végül a 19. körben állt ki kerékcserére, Senna pedig két körrel később, ám az osztrák kiállása lényegesen hosszabbra nyúlt, amivel tovább nőtt a hátránya a brazillal szemben. Ám Berger sem hagyta annyiban a dolgot és a 21. és 25. kör között zsinórban ötször megfutotta a leggyorsabb kört, ám a 45. körben elkezdett igen furcsa hangokat kiadni a motorja, és a kettejük között meglévő 2-3 másodperces távolság fokozatosan nőni kezdett.
Az utolsó körre Senna 7 másodperces előnnyel fordult rá, ám egyszer csak elkezdett lassulni, végül pedig elengedte a csapattársát – azért megvárta az utolsó pillanatot, és csak az utolsó kanyar után állt félre, akárcsak Rubens Barrichello Michael Schumacher elől a 2002-es Osztrák Nagydíjon –, aki így megszerezte első győzelmét a McLaren versenyzőjeként.
Az elengedés pillanata
„Éppen kezdtem érezni Ayrton szélárnyékát, amikor hirtelen nagyon hangos lett a motor. Azt gondoltam, talán az egyik kipufogó, és hogy ennyi volt. Arra sem számítottam, hogy akár csak egy fél kört megteszek, annyira rossz volt a helyzet. Annyira csalódott voltam. Visszavettem a fordulatszámot és elkezdtem korábban felváltani, de a hőmérsékletek nem változtak. Eleinte el sem tudtam hinni, a motor tovább járt. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom megtartani a második helyet és hazahozok néhány pontot” – idézte fel utólag Berger a motorhiba pillanatait, majd a megállapodásra vonatkozó kérdésre hozzátette, „természetesen” emlékezett rá az autóban ülve, és azt remélte, hogy „Ayrton gondol rám, mert én sokat gondoltam rá.”
„Amikor Mansell kiesett, Ron [Dennis] rögtön szólt a rádióban, és kérte, hogy emlékezzek a konstruktőri bajnokságra. Én meg azt mondtam, »a szart.« Ez versenyzés, és nyomnod kell. Már számos futam óta várok erre a helyzetre, mert az elmúlt négy-öt hétvégén a pontokat kellett szem előtt tartanom. Mindig olyan volt, mintha hátrafelé mentem volna azzal, hogy konzervatív voltam. Nem szeretek így vezetni. Tudtam, hogy Gerhard 10 másodperccel van előttem, de a futam elején nagyon keményen kellett nyomnia, én pedig kevésbé nyomtam, mert így állapodtunk meg. Bárki is lesz az élen, a másik segíteni fog neki elszakadni” – ecsetelte Senna.
„Fantasztikus verseny volt köztünk, de aztán rájöttem, hogy visszavett. Azt gondoltam: »Francba, ha a végén még mindig én vezetek – mert nem tudtam, ő tényleg megindult, és nem tudtam, hogy ki tudok-e tartani a végéig. Le kellett volna lassítanom először a pályafutásom során egy olyan versenyen, amiért egész hétvégén és ilyen sokáig harcoltam.« Ez nagyon fájt. Az utolsó tíz körben megkérdeztem Ront, akarja-e megváltoztatni a tervet vagy sem. Mentem még egy kört, aztán még egyet, és megint egyet. Folyamatosan azt gondoltam: »Meg kell kérdeznem, meg kell kérdeznem!« Aztán jött valami az adón, de először nem értettem az üzenetet. Végül teljesen visszavettem, nagyon alacsony fordulatszám, semmi zaj a motortól, és azt mondtam Ronnak: »Visszacseréljük?« – és ő azt mondta: »Igen, visszacseréljük.«”
„Ma én segítettem egy kicsit Gerhardnak, de ez csak kis segítség volt, mert ma ugyanolyan gyors volt, mint én. Itt fájt – mutatott a szívére. – De ez a fájdalom semmi ahhoz képest, amit a harmadik bajnoki cím érzése jelent.”
Senna tehát az előre megbeszéltek ellenére nagyon nehezen tudta legyőzni a versenyzői ösztöneit és egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy betartja a megállapodást, ám végül megtette, amiben alighanem nagy szerepet jászott az is, hogy Berger ült a másik McLarenben, lévén az osztrákkal baráti viszonyt ápolt.
Így ez lett az első és egyben utolsó alkalom, hogy Ayrton Senna győzelmet adott át másnak.
