Napra pontosan 70 éve rajtolt el az 1955-ös Le Mans-i 24 órás verseny, amelyen egy baleset következtében egy pilóta és több mint nyolcvan szurkoló vesztette életét. A szemtanúk egyaránt iszonyatos jelenetekről számoltak be.

Napra pontosan 70 évvel ezelőtt, 1955. június 11-én rajtolt el az az évi Le Mans-i futam. A viadalt Mike Hawthorn, valamint Ivor Bueb nyerte a Jaguarral, ám ez akkor és ott igencsak keveseket érdekelt. Olyannyira, hogy még a későbbi F1-es világbajnok is teljesen össze volt törve, mert azt gondolta, ő okozta az autósport történetének legnagyobb tragédiáját, amely több mint nyolcvan ember életét követelte.

A biztos halál várt rá, de saját felelőtlensége előbb megölte az első brit F1-es világbajnokot

A katasztrófa még a kora esti órákban történt, és több tényező borzasztó egybeesése kellett hozzá. Egyfelől a lelátót nem választotta el kerítés a pályától, másfelől a bokszutca és a célegyenes között sem volt semmilyen fal, így a pilóták szimplán lehúzódtak a kerékcseréhez. Ezt tette Hawthorn is nem sokkal fél 7 előtt.

A brit pilóta vezette a versenyt, ám a Mercedes párosa, Pierre Levegh és Juan Manuel Fangio ádázul üldözte őt. Az akkor 25 esztendős pilóta lekörözte Lance Macklin Austin Healey-jét, ám kisvártatva úgy döntött, hogy kiáll a bokszba, ezért hirtelen keményet fékezett. Neki sikerült is megállnia, ám a Jaguar jóval fejlettebb fékkel rendelkezett, mint amilyen a honfitárs autójában volt.

Ennek következtében Macklin elvesztette uralmát autója felett, és kivágódott balra, a közvetlenül mögötte érkező Levgh-nek pedig már nem volt esélye elkerülnie az ütközést. Pusztán arra volt ideje, hogy felemelt kézzel jelezze Fangiónak, hogy baj van, így legalább a későbbi ötszörös világbajnok elkerülte a pillanatokon belül bekövetkező katasztrófát.

Futam közepén állt meg sörért, Mick Jaggernek adott el autót a borzalmas tragédia miatt ismert versenyző

„A Mercedes rakétaként elemelkedett, a pálya melletti padkának csapódott, átrepült rajta, majd a közönség felett szétesett – írta le az eseménysort a Life magazin riportere. – A motorháztető guillotine-ként fejezte le a szorosan összezsúfolódott nézőket, A motor és az első tengely úgy vágott utat, mint egy tüzérségi sortűz. Az autó magnézium karosszériája pedig fáklyaként lobbant lángra, halálra égetve másokat.”

Levegh-nek esélye sem volt túlélnie a balesetet, autója pedig a beszámolók szerint tizennégy embert konkrétan lefejezett. A halottak száma viszont ennél is jóval magasabb volt: a különböző forrásokban a mai napig más-más adat látható, de abban mindegyik közös, hogy több mint nyolcvan ember vesztette életét – bár könnyen lehet, hogy ez valójában ennél is több, hiszen akadt, aki később halt bele sérüléseibe.

Már ebből is el lehet képzelni, hogy a túlélők, illetve egyéb szemtanúk mennyire borzalmas jeleneteket éltek át. „Volt egy orvos, aki a kisfiát vitte a vállán – nyilatkozta a Sports Illustratednek Raymonde Galisson, egy Le Mans-i lakos, aki aznap szurkolóként volt kint az eseményen. – A férfi nem sérült meg a repülő törmeléktől, de a fia meghalt. Az orvos az autójába fektette a fiút, majd visszament, és megpróbálta megmenteni a többieket.”

„Egy ismeretlen férfi, mellette a menyasszonya halott, egy ismeretlen nagymama, mellette a hétéves unokája halott – írta könyvében Cristopher Hilton. – Négy srác együtt egy kiránduláson, két alacsony és két magas. A magasak látták a becsapódást, és lebuktak, az alacsonyak hallották a zajt, és lábujjhegyre álltak, hogy megnézzék. Egy belga orvos elment megkeresni a felesége holttestét, megtalálta, betette a kocsiba, és visszavitte Brüsszelbe. Egy fiatal lány sokkos állapotban bolyongott körbe, és azt mondogatta, hogy »meghalt az anyukám, hazavinne valaki?«. A nézőként ott lévő papok járkáltak a halottak között, és feladták nekik az utolsó kenetet.”

Le Mans 1955 pic.twitter.com/yXLoPscMjr

— chevrons sauvages 🇫🇷 (@chevronsauvages) May 18, 2024

„Leírhatatlan volt a pálya túloldalán lévő jelenet – emlékezett vissza a Jaguar másik autóját vezető, akkor éppen nem a volán mögött ülő Duncan Hamilton. – Mindenhol halottak és haldoklók hevertek, a fájdalom, a kín és a kétségbeesés kiáltásai katasztrófáról árulkodtak. Mintha egy álomban lettem volna, még ahhoz is túlságosan elborzadva, hogy gondolkodni tudjak.”

Mai szemmel elképesztő, de a versenyt folytatták, mondván, a pánikoló tömeg csak még nagyobb bajt okozna, ha kiürítenék a lelátót. A Mercedesnél viszont egy tanácskozás után úgy döntöttek, hogy visszaléptetik másik két autójukat. Később aztán, miután Fangióval megszerezték az F1-es világbajnoki címet, harminc évre eltűntek az autósportból.

Ahogyan azt már említettük, a történtek után Hawthorn valósággal összeomlott, és többen is őt hibáztatták, köztük az ütközést csodával határos módon sértetlenül megúszó Macklin is. Mások viszont Levegh felelősségét is felvetették, és azt kezdték el pedzegetni, hogy ötvenhez közeledve (decemberben töltötte volna be) már nem voltak az igaziak a reflexei. A vizsgálatok során viszont arra az eredményre jutottak, hogy senki nem okolható a tragédiáért, amelyet a körülmények szerencsétlen összejátszása okozott.

Franciaországban minden az évi autósport-eseményt töröltek, így a Francia Nagydíjat sem rendezték meg, később viszont minden folytatódott az addigi kerékvágásban, csak éppen sokkal szigorúbb biztonsági előírásokkal. Ilyen téren Svájcban volt a legkomolyabb következménye a tragédiának, ahol betiltották a pályaversenyzést, és ezt csak 2007-ben kezdték el feloldani.