Kilenc évvel ezelőtt rendezték a 2016-os Bahreini Nagydíj időmérőjét, amelyen másodszor és egyben utoljára alkalmazták a folyamatos kiesésen alapuló kvalifikációs rendszert. Az ötletet Bernie Ecclestone is támogatta, aki az első hétvége után még próbálta menteni a menthetőt, de másodszorra már végleg elkaszálták.
Bár 2006 előtt számos időmérős formátumot alkalmaztak a Forma–1-ben, akik azóta kezdték el követni a sorozatot, azoknak teljesen természetes a jelenlegi rendszer: a kvalifikációt három szakaszra osztják, az első kettőben a leglassabbak kiesnek, majd az állva maradt versenyzők megküzdenek a pole pozícióért. Az elmúlt közel húsz évben persze többször is hozzányúltak a szabályhoz, de az alapja megmaradt, és az is állandó volt, hogy a Q3-ba mindig tízen jutottak be.
Na jó, ez a mondat nem teljesen igaz, ugyanis két alkalommal csak nyolcan szerepeltek a végső szakaszban. Ugyanakkor a legtöbbeknek aligha ez jut eszébe a 2016 első két hétvégéjén alkalmazott formátumról: sokkal inkább a folyamatos kiesésre alapuló rendszer, illetve annak bohózatba illő következményei, amelyek a csapatoknak és a szurkolóknak sem nyerték el a tetszésüket.
Magát az ötletet az akkoriban az F1 vezérének számító Bernie Ecclestone is támogatta, aki szerette volna feldobni, illetve még izgalmasabbá tenni a hétvégék szombati napját. A jelenleg 94 éves üzletember azt találta ki, hogy ne a szakaszok végén essenek ki a versenyzők, hanem folyamatosan, és ne csak a Q1-ben és a Q2-ben, hanem a Q3-ban is.
Az F1 vezére kicsinálta 1981 „valós világbajnokát”, majd később bevallotta, hogy mit tett
A végleges formátum végül úgy nézett ki, hogy az első szakasz 16, a második 15, a harmadik 14 percből állt, és 9 perccel a vége előtt kiesett az aktuálisan utolsó helyen álló versenyző. Ezt követően másfél percenként folyamatosan kihullott az adott pillanatban leglassabb pilóta, mígnem aztán a szokásos módon jött a kockás zászló. Mindez Ecclestone elképzelései szerint azt eredményezte volna, hogy a végén ketten küzdenek meg a pole pozícióért.
Mindez elsőre jól hangzik, és a Forma–1-nél sokkal kevésbé komplex sorozatban talán működne is. Az F1-ben azonban legalább két probléma volt vele: egyrészt akkoriban már harmadik éve hibrid motor működtette az autókat, ezért a lehető legjobb egykörös eredményhez szükség volt egy töltőkörre, másrészt általában az abroncsok sem bírtak egynél több gyorskört maximális teljesítményen.
Mindezek ellenére a javaslat átment a csapatokon és az FIA-n is, igaz, az előkészületek nem voltak problémamentesek. Pár nappal azután, hogy bejelentették az új formátumot, Ecclestone közölte, hogy nincs kész a szoftver, ezért csak a Spanyol Nagydíjtól fogják alkalmazni. Aztán viszont tizenöt nappal az Ausztrál Nagydíj időmérője előtt a csapatok megegyeztek, hogy már Melbourne-ben kipróbálják a rendszert, igaz, akkoriban még arról lehetett olvasni, hogy a Ferrari élhet a vétójogával. Ez végül nem történt meg, és további hat nap múlva hivatalossá vált az új formátum bevezetése.
Ennek pedig az lett a vége, ami mai fejjel teljesen logikusnak tűnik, de már akkoriban sem volt túlságosan nehéz megjósolni. Ahelyett, hogy az utolsó kilenc percben folyamatos tűzijáték zajlott volna a továbbjutást érő helyekért, illetve a pole pozícióért, a szakaszok végén kiürült a pálya. Mindez pedig nyilvánvalóan a csapatoknak és a nézőknek sem tetszett.
Megválik csillagászati értékű, páratlan F1-es autógyűjteményétől Bernie Ecclestone
Az istállók vezetői aztán másnap összehívtak egy válságértekezletet, amelyen a csapatfőnökök és a sportigazgatók mellett az F1 akkori versenyigazgatója, Charlie Whiting is részt vett. A cél egyértelmű volt: sürgősen reagálni kellett az előző nap eseményeire. Ennek végül az lett az eredménye, hogy egyhangúlag megszavazták a formátum azonnali törlését és a régi rendszer visszaállítását.
„Hibáztunk, és a következő futamra visszatérünk [az eredeti formátumra – nyilatkozta a Red Bullt irányító Christian Horner a Sky Sportsnak. – Általában elég diszfunkcionális csoportot alkotunk, de most teljes egyhangúság volt. Rossz területet birizgálunk. Ez olyan, mintha a futballban megpróbálnánk bevezetni egy második labdát a pályán. A problémák nem az időmérő formátumával vannak.”
Ezzel azonban még nem volt vége, hiszen a találkozón nem volt jelen minden érintett, így esély sem volt rá, hogy a szavazás eredménye a gyakorlatban is megjelenjen. Csakhogy Ecclestone kötötte az ebet a karóhoz, és azzal a javaslattal állt elő, hogy a Q3-at állítsák vissza, a Q1-ben és a Q2-ben viszont továbbra a folyamatos kiesésre alapuló rendszer legyen érvényben. Ebbe viszont a Red Bull és a McLaren nem volt hajlandó belemenni, hiszen ők ragaszkodtak a régi formátum visszaállításához.
Ennek következtében tehát az április 2-án, vagyis napra pontosan kilenc évvel ezelőtt megrendezett szahíri kvalifikáción is hasonló jelenetek játszódtak le, mint két héttel korábban. Innentől kezdve pedig mindenkinek be kellett látnia, hogy ez a formátum működésképtelen a Forma–1-ben, így a Kínai Nagydíj hétvégéjén már a megszokott módon tartották meg a kvalifikációt.
Ahol tudott, ott rúgott bele Hamiltonba a Forma–1 korábbi vezére
