Oliver Solberg a Montén indul először aszfaltos WRC-futamon Rally1-es autóval, így bár szereti a hercegség versenyét, idén elsősorban tanulni szeretne.
Oliver Solberg tavaly Észtországban már megmutatta, hogy milyen tempóra képes murván a Rally1-es Toyotával. Az akkori győzelem és a szezon végén elért WRC2-es bajnoki cím után a Toyota már egész szezonra szerződtette Petter Solberg fiát. Oliver azonban jól tudja, hogy aszfalton még van mit tanulnia, így elsősorban tapasztalatot szerezne a Montén.
„Álomszerű pillanat lesz a Toyota Rally1-es pilótájaként kezdeni az új szezont – mondta Oliver Solberg. – Nincsenek nagy elvárásaim az idei eredményeket illetően, csak a tőlem telhető legjobban akarom végezni a munkámat, és meglátni, hogyan mire lesz elég. Bár murván elég jól ismerem az autót, úgy érzem, aszfalton még van mit tanulnom.
Ezen a felületen nagyobb különbséget érzek a Rally2-es és a Rally1-es autók között a sebesség terén. A tesztek azonban jól sikerültek, és nagyon jó érzésem van az autóban. A Monte-Carlo Rally egy olyan esemény, amit nem lehet nem imádni, még akkor is, ha nagyon trükkös, és valószínűleg az év legnehezebb versenye. Mindig különleges élmény itt indulni, és már nagyon várom.”
Oliver Solberg eddig hatszor állt rajthoz a legendás versenyen.
A Montén csütörtöktől 17 gyorsasági vár a mezőnyre, amiket egészen vasárnapig időszakos havazások nehezíthetnek.
Takamoto Katsuta szeretne minél jobb eredményt elérni a Montén, azonban azt ő is jól tudja, hogy ezen a versenyen bármikor bárkit érhet meglepetés.
Takamoto Katsuta számára eddig biztos pont volt a Monte, csupán kétszer került bajba, 2022-ben szuperralizni kényszerült, míg tavaly baleset miatt kiesett, minden más esetben sikerült elkerülnie a problémákat.
A Toyota japán pilótája bízik benne, hogy idén sem kerül bajba és sikerül jó eredménnyel kezdenie a szezont.
„Mindig különleges Monte-Carlóban kezdeni egy új szezont – mondta Katsuta. – A körülmények a szezon során az egyik legnehezebbek közé tartoznak, így az előzetes várakozások elég vegyesek lehetnek: izgatottan várod, de sosem tudhatod, mi fog történni. Jó kommunikációra lesz szükség a jégkémekkel, akik a legfrissebb információkat adják a pályákról, amelyek nagyon gyorsan változhatnak. A verseny előtti teszten jég és hó volt, de olvadt, így láthattuk, hogyan teljesít az autó és a gumi a nedves aszfalton, és éreztem is a fejlődést. Az idei célom az, hogy több jó eredményt érjek el, és mindig a legjobb formámat nyújtsam.”
A Montén csütörtöktől 17 gyorsasági vár a mezőnyre, amiket egészen vasárnapig időszakos havazások nehezíthetnek.
Lehet, hogy mégis ott lehet a Nürburgringi 24 óráson Max Verstappen, de ehhez még több dolognak is össze kell állnia.
Korábban úgy nézett ki, hogy hiába szeretne, a Norsdchleifén versenyen tavaly bemutatkozó Max Verstappen nem fog tudni részt venni az idei Nürbugringi 24 óráson, mert bár a legendás viadal idei kiadását pont a Miami és a Kanadai Nagydíj közötti háromhetes szünetben, május 16-án és 17-én rendezik, az NLS, azaz a német hosszútávú bajnokság azt megelőző fordulói, illetve a két kvalifikációs viadal is ütközik valamelyik F1-es hétvégével, a szabályok pedig kimondják, hogy legalább egy felkészítő futamon indulni kell a részvételhez.
A Mercedes – amellyel a holland csapata, a Verstappen.com Racing több éves megállapodás írt alá az idei évtől kezdődően – azonban nagyon szeretné, ha Verstappen a Winward-csapattal (amely Mercedes-AMG Performance Team néven indul a Nordschleifén rendezett versenyen) ott lenne a 24 óráson, ezért lobbizni kezdett. A Motorsport-Total.com értesülései szerint miután a négyszeres világbajnok a Mercedes és a Red Bull F1-es csapata, illetve a Red Bull anyaválallata részéről is megkapta a zöld jelzést, a Mercedes-Benz vezérigazgatója, Ola Källenius, illetve motorsportfőnöke, egyben az F1-es istálló csapatfőnöke, Toto Wolff is lobbizni kezdett azért, hogy elhalasszák az NLS Kínai Nagydíjjal ütköző, március 14-i szezonnyitóját.
A Mercedes-AMG hivatalos kérelmet nyújtott be az NLS-hez, Mike Jager, a sorozat vezetője azonban cáfolta, hogy már megszületett volna a döntés, és elmondta, az NLS-nek számos érdekütközést kell figyelembe vennie, Jager úgy fogalmazott, hogy „vizsgáljuk a lehetőségeket” és „még semmi nem dőlt el.” Amennyiben egy héttel halasztanák a versenyt, azt a Kínai és Japán Nagydíj közötti szünetben rendeznék meg, azaz Verstappen is el tudna indulni rajta.
A Motorsport-Total arról is írt, hogy amennyiben a holland részt tud venni a Nürburgringi 24 óráson, saját maga állítaná össze a csapatát, amelybe a DTM tavalyi ezüstérmesét, Lucas Auert, és valószínűleg a vele a tavaly a Nordschleifén egy Ferrarival győző Chris Lulhamet választaná, de felmerült Jules Gounon és Daniel Juncadella neve is. Utóbbi versenyző Verstappen jó barátja és bizalmasa, ezért nem kizárt, hogy végül ő lesz az egyik csapattárs, de például a Nordschleife-specialista Maro Engelről az a hír járja, hogy őt nagyon nem szeretné maga mellé a holland, miután jelen állás szerint a Winward másik Mercedesével rajthoz álló 40 esztendős versenyző tavaly a közösségi médiában szúrt oda neki a tesztje után.
Amennyiben a projekt megvalósul, a Verstappen-féle Mercedes a Verstappen.com Racing dizájnjával indulna, a szponzorok között pedig a Haribo is feltűnhet.
Esapekka Lappi rajt-cél győzelmét hozta a Mikkeli Rali, mellyel elkezdődött a finn bajnokság. A skodás versenyző hibátlan teljesítményt nyújtott.
A Mikkeli Ralival indult az idei finn bajnokság, melyen szombaton hét gyorsasági várt a mezőnyre.
A havas versenyen Esapekka Lappi Enni Malkkönen navigálásával végül esélyt sem adott WRC2-es riválisainak, minden szakaszt megnyerve 20.5 másodperc előnnyel zárt Lauri Joona és 25.1 másodperccel Benjamin Korhola előtt.
A két skodás és hyundai-os versenyzőt Niclas Grönholm követte a negyedik helyen.
A finn bajnokság január végén a Lappföld Ralival folytatódik.
Sami Pajari második szezonját fogja idén tölteni a Rally1-es Toyotával, melyet tavaly egy szezonon át tudott tanulni, így már sokkal nagyobb ismerettel kezdi az idei bajnokságot.
Sami Pajari 2025-ben indult először a WRC top kategóriájában a Montén, ahol a hetedik helyen állva az utolsó nap reggelén esett ki baleset miatt.
Akkor azonban még tanulta a Rally1-es Toyotát, és ahogy mindenki, tanulta a Hankook gumikat is.
Az idei évre azonban nem történtek nagyobb változások, így a finn versenyző már építhet a tavaly tanultakra.
„Izgalommal telve várom a második szezonomat a Rally1-es autóval – mondta Sami Pajari. – A tavalyi év nagyjából a tanulásról szólt, mivel a legtöbb versenyen először indultam ezzel az autóval. Az év második felében azonban a dolgok egyértelműen jobban mentek, és most sokkal felkészültebbnek érzem magam. Az autó nagyjából ugyanolyan, mint tavaly, ahogy a gumik is. A Monte Carlo Rally talán a szezon legnehezebb versenye, ahol sokféle körülmény vár ránk, de remélem, hogy jó érzéseim lesznek, és élvezni fogom.”
A 24 éves pilóta összességében negyedszer indul a Montén, ahol eddig nem tudott az abszolút 10-ben zárni.
A Monte csütörtökön kezdődik, majd 17 gyorsasági vár a mezőnyre, amit jelenleg úgy tűnik, hogy pénteken és szombaton havazás nehezíthet.
Hetvenhárom évvel ezelőtt ezen a napon rendezték az 1953-as szezon nyitófutamát, amely egyben a Forma-1 történetének első argentin, és első „valódi” tengerentúli nagydíja is volt egyben. A jeles alkalmat azonban borzasztó tragédia árnyékolta be.
Az 1952-es Forma–1-es szezon nyolc versenyéből hetet megnyerő (csak az F1-es versenynaptár részének is számító Indy 500-on nem győzött) Alberto Ascari ott folytatta 1953-ban, ahol az előző idényben abbahagyta, és elsőként szelte át a célvonalat a történelem első Forma-1-es Argentin Nagydíján. Ez a verseny azonban semmiképpen sem a végül az 1953-as világbajnoki címet is megnyerő, azzal a Forma-1 első kétszeres világbajnokává váló olasz sikeréről, és nem is a hét hónappal a kis híján az életébe kerülő monzai balesete után ismét Forma-1-es autóba ülő, váltóhibájáig Ascari mögött a második helyen haladó Juan Manuel Fangio visszatéréséről, vagy az 1958-as világbajnok Mike Hawthorn ferraris bemutatkozásáról, hanem ezeknél sokkal szomorúbb eseményről marad emlékezetes.
A korabeli beszámolók szerint nagyjából 400 ezer fős tömeg gyűlt egybe az erre a futamra épített Buenos Aires Autodrome-ban, köszönhetően annak, hogy az ünnepi alkalomra tekintettel ingyenes volt a belépés. Ezzel viszont azt érték el a szervezők, hogy jócskán túllépték a pálya befogadóképességét. A nézők órákkal a rajt előtt már a lelátókon aszalódtak a 37 fokos hőségben, miközben továbbra is rengetegen próbáltak bejutni. Mivel ülőhely már nem volt, előkerültek a drótvágók, és az emberek több helyen lyukat vágtak a kerítéseken, vagy le is döntötték azokat, majd egészen a pálya széléig előrenyomultak.
A rendőrség részéről a nézők kordában tartására tett sikertelen kísérleteket követően végül az a döntés született, hogy kezdődjön el a futam. Egyesek szerint maga Juan Domingo Perón, Argentína 1951-ben másodszor megválasztott elnöke volt az, aki erre utasította a hatóságokat, mondván, „Ők az én gyermekeim, engedjétek be őket.”
Ez a lehető legrosszabb döntésnek bizonyult, a nézők ugyanis hamarosan már magára a pályára is bementek, ami még a kor mai normákkal összehasonlíthatatlan, vagy mondhatjuk úgy, nem létező biztonsági intézkedései mellett is kirívónak számított. Nem meglepő, hogy a versenyzők is kezdtek egyre idegesebbek lenni, és többen is azt javasolták, hogy halasszák el a kezdést, vagy egyáltalán ne rendezzék meg a futamot. Utóbbi azonban valószínűleg hatalmas lázadást eredményezett volna a nézők körében, így a pilóták inkább versenyeztek.
Luigi Villoresi, ahogy elszáguld a pályán álló nézők mellett
Már a rajtot követően egészen elképesztő jelenetek játszódtak le. Aki látott már kerékpárversenyt, vagy 80-as években rendezett raliversenyt, annak nem lenne ismeretlen a látvány, ugyanis pontosan az történt, ami a Tour de France vagy a Girod d’Italia hegyi szakaszain szokott: a nézők a pálya kellős közepén várták a versenyzőket, helyenként az ideális íven kószáltak az autók előtt, a pilóták pedig dühös gesztikulálással jelezték nekik, hogy jó lenne, ha ezt nem csinálnák. Erre válaszul azonban sokan még a felsőjüket is levették, és matadorként lengették azt az érkező versenyzők előtt, hogy az utolsó pillanatban ugorjanak félre a száguldó versenyautók elől.
„Időről időre integettem a nézőknek, hogy menjenek el az útból, de ez csak rontott a helyzeten. Elkezdtek a pályára jönni, miközben ingeket lobogtattak, amiket csak az utolsó pillanatban rántottak el, mint ahogy a torreádor játszadozik a bikával” – nyilatkozta Hawthorn.
Ám míg egy kerékpárverseny hegymenetén egy-egy ilyen megmozdulás legfeljebb a versenyzőket bosszanthatja és zökkentheti ki, addig a száguldó versenyautó esetében a pilóta és a nézők életére is veszélyt jelent. És hát, aligha meglepő, hogy végül tragédiába torkollt az őrület: a 32. körben Giuseppe „Nino” Farina, a Forma-1 történetének első világbajnoka előtt egy néző átszaladt a pályán, a Ferrari pilótája pedig félrerántotta a kormányt, aminek következtében kipördült. Ezzel a felelőtlen drukker életét ugyan megmentette, de az aszfaltcsíkon álldogálók tömegébe csapódott.
A tömegszerencsétlenségben tíz néző veszítette életét, de egyes vélemények szerint ez csak a hivatalosan elismert szám, és ennél is többen, akár 30-an is meghalhattak, miközben több mint három tucatnyian megsérültek. Köztük Farina is, bár ő megúszta lábsérülésekkel. A hatalmas káosz és pánik közepette pedig újabb tragédia történt: egy gyerek berohant a pályára, Alan Brown Cooper-Bristolja elé. Ő volt az újabb áldozat.
Noha a sérültekhez érkező mentők is újabb baleseteket okoztak, a verseny – mintha mi sem történt volna – folytatódott tovább, Ascari és a többiek pedig a következő két órában két percenként elszáguldottak a robbantásos merényletekhez hasonlító baleseti helyszín mellett…
Juan Perón, Argentína elnöke (balra) átadja a győztesnek járó trófeát Ascarinak. Ahhoz képest mindketten nagyon mosolygósak, hogy nem sokkal korábban nézők haltak meg, és Perón egyszemélyben megakadályozhatta volna, hogy ez megtörténjen.
Kalle Rovanpera vasárnap hajnalban újabb két versenyt teljesített az új-zélandi Óceániai Regionális Formula bajnokságban, ahol a főfutamon fontos leckét tanult.
A szombati két futam után vasárnap újabb kettőt rendeztek az új-zélandi Taupoban található versenypályán az Óceániai Regionális Formula bajnokságban.
A záró nap első versenyen Kalle Rovanpera egy helyet javítva a 14. helyen ért célba.
Az ezt követő főfutamon a 15. helyről kezdhette a 23 körös száguldást a kétszeres rali világbajnok, aki rögtön a rajt után két helyet előre lépett, köszönhetően két versenyző kicsúszásának. Féltávnál újabb baleset történt, ami után Kalle már a tizedik helyen autózott. Az incidens miatt azonban biztonsági autó érkezett, ami néhány kört volt a pályán. Az újraindításnál Rovanpera elkövette a főként újonc versenyzőkre jellemző hibát, nem koncentrált eléggé és ketten is megelőzték. Közülük sikerült egy riválist visszaelőznie a finn pilótának, és a 11. helyen ért célba.
Két hétvégét és nyolc futamot követően a bajnokságot az amerikai Ugo Ugochukwu vezeti, aki tavaly már két dobogós helyezést ért el az Forma 3-ban és idén is ebben a sorozatban fog indulni.
Az új-zélandi bajnokság a következő hétvégén folytatódik.
Emlékezetes szakasszal zárult az idei Dakar, melyen történelmi siker született a motorosoknál, Nasser Al-Attiyah pedig hatodszor nyerte a legendás versenyt.
Jó eséllyel hosszú évekig rekord marad az idei Dakar motorosai között kialakult 2 másodperces különbség, mellyel Luciano Benavides először tudott nyerni.
Az autósoknál ugyancsak emlékezetes marad Nasser Al-Attiyah hatodik sikere, mely a Dacia esetében az első volt.
Fotó: Kin Marcin / Red Bull Content Pool
A kamionosoknál is új győztest avattak Vaidotas Zala személyében.
Az alábbi videó bemutatja az utolsó nap minden drámáját, könnyét és az öröm pillanatait.
Az utolsó WRX-szezon második helyezettje, Niclas Grönholm kiszáll a ralikrosszból, és mostantól a ralis pályafutására koncentrál.
Niclas Grönholm már korábban is célozgatott arra, hogy az idén már nem vesz részt a ralikrosszban, most pedig bejelentette, hogy valóban kiszáll a sportágból, és kizárólag raliversenyeken indul. Miután tavaly különböző problémák miatt meglehetősen későn kezdődött a szezon, Grönholm a Finn ralibajnokságban is versenyzett.
Amint arról beszámoltunk, az FIA radikálisan átalakította a ralikrosszt, a 2014-ben létrehozott WRX ment a levesbe az elektromos autókkal együtt, a ralikrossz felső kategóriás sorozata az Európa-bajnokság (ERX) lesz, amelyben kizárólag belsőégésű motorral felszerelt autókkal lehet indulni. Grönholm az utolsó WRX-szezonban a második helyen végzett, tehát egyik élversenyzőjét veszítette el a ralikrossz.
„A ralikrossz egyelőre véget ért. Most a teljes figyelmemet a ralira összpontosítom – mondta Grönholm, aki ismét Škoda Fabia Rally2-vel indul a Finn ralibajnokságban Sami Vaaleri navigálásával. – Mint minden szezon előtt, most is az utolsó pillanatban állnak össze a dolgok, de a felkészülés a tervek szerint halad. Az év végén sikerült tesztelnünk, és kipróbáltuk az MRF szöges abroncsait. Nem tettünk meg túl sok kilométert, de a munka célzottab és magasabb szintű volt, mint az előző években.”
Grönholm hozzátette, sokkal könnyebb lesz úgy versenyezni, hogy közben nem gondolkodik a ralikrosszon.
„Jelenleg nem tűnik másnak a szezon eleje, de a Lappföld Rally után válik világossá a helyzet. Februártól kezdve lényegesen több időm lesz a ralival foglalkozni, mint korábban – mondta Grönholm. – A naptárban sok edzés is szerepel, mert nekem a legnagyobb kihívást még mindig a pályák felírása jelenti. Ezen kell még dolgoznom.”
Nemcsak a visszarázódás, hanem saját állapotának felmérése is célja lehetett Michael Schumachernek azzal, hogy 2010-es visszatérése előtt az első számú utánpótlás-széria versenyautójával teljesített három napos tesztet. A hétszeres világbajnok a GP2 mérnökeinek is segített, és közben igencsak gyorsnak bizonyult.
Valószínűleg nehezen lehetett már fokozni a várakozást Michael Schumacher 2010-es visszatérése előtt, de ha valami alkalmas volt erre a célra, akkor az kétségtelenül egy, a hivatalos előszezoni tesztelés kezdete előtt, külön a hétszeres világbajnoknak tartott három napos felkészülés.
Miután 2009. december 23-án a Mercedes bejelentette, hogy gyári visszatérésével együtt a 2006 végén visszavonult Schumachert is visszacsábította a sportágba, maradt némi kérdőjel a 41 esztendős veterán fizikai állapotával kapcsolatban, mert bár a német pilóta a negyedik X után is huszonéves sportolókat megszégyenítően fitt volt, a 2009 elején kis híján az életébe kerülő motoros balesete nem múlt el nyomtalanul.
Amennyiben nem töri össze magát, már a 2009-es Európa Nagydíjon újra F1-es autóban láthattuk volna a Hungaroringen fejsérülést szenvedett Felipe Massa helyetteseként, ám miután Mugellóban tesztelte a 2007-es Ferrarit, kiderült, hogy a nyaka nem bírja a terhelést. Noha állítása szerint 2010 januárjára a sérülés már abszolút a múlté volt, a puding próbája az evés, így a spanyolországi Jerezben rendezett GP2-es teszt ebből a szempontból is hasznos volt.
A három nap során Schumacher változó körülmények között vezette az F1 közvetlen előszobájának számító sorozat tesztautóját, és amellett, hogy visszarázódott a ritmusba, a GP2-es mérnököknek is segített a 2011-ben érkező újabb generációs kocsi fejlesztéséhez szánt felfüggesztés-variációk és egyéb újítások kipróbálásával, miközben leendő mercedeses versenymérnöke, Andrew Shovlin, illetve az igazán Lewis Hamilton mérnökeként ismertté váló, de 2012-ben egy szezont Schumacher oldalán is lehúzó Peter Bonnington is őt segítette a helyszínről.
Végül összesen 1151 km-t tett meg, a harmadik napon pedig az idő már azt is lehetővé tette, hogy egy teljes F1-es versenytávot teljesítsen. A legjobb ideje 1:24,621 lett, ami csupán négy tizeddel maradt el Kamui Kobayashi 2008 októberében elért GP2-es pályacsúcsától, a 2009-ben az F1-ben a Toyotával bemutatkozó japán versenyző azonban lágyabb gumikon érte el ezt, a pontosabb összehasonlítást így a 2009-es GP2-es idők adták, amelyek legjobbjánál Schumacher 6 tizeddel bizonyult gyorsabbnak, ami még úgy is megsüvegelendő, hogy a teszten ő használt gumimelegítő paplanokat.
Fotó: GP2 Media
„A mai nap jó volt, különösen azért, mert hosszú idő óta vezethettem ismét olyan autót, amely közel áll egy jelenlegi Forma–1-es géphez. Annak ellenére, hogy az időjárás nem olyan volt, amilyennek mindannyian szerettük volna, minden érzékszervem teljesen élessé vált, úgyhogy már önmagában ezért megérte. A kezdettől fogva jól éreztem magam a pályán, és természetesen szeretnék köszönetet mondani a csapatunknak és a GP2-es szériának a lehetőségért” – idézte a hétszeres világbajnokot saját honlapja az első tesztnap után.
A harmadik napot követően Schumacher kijelentette: „Nagyon boldog vagyok azzal, ahogy ment a teszt. Jól dolgoztunk, az idők és a következetesség is rendben volt, mindent el tudtunk végezni, amit terveztünk. Fittnek érzem magam és azonnal kényelmesen éreztem magam az autóban. Hé, csapjunk oda!”
Fotó: GP2 Media
„Fantasztikus lehetőség volt ez a GP2-es szériának és mindenkinek, aki részt vesz benne. Michael Schumacher analízise és visszajelzései fantasztikusak, a hét során vele dolgozó GP2-es technikai csapat pedig pozitív azt illetően, hogy amit ebből a tesztből tanultak, az még jobb autót eredményez majd 2011-ben – mondta Bruno Michel, a GP2 főnöke. – Nagyon örülünk, hogy Michael a mi autónkat választotta, hogy újra megérezze, milyen egy nagyteljesítményű versenygép. Azt mondta, ez áll a legközelebb egy jelenlegi F1-es autóhoz. Össze is hasonlította az F1-es és GP2-es autó kezelhetőségét.”
Természetesen amennyiben lehetőség lett volna erre, Schumacher Forma–1-es autót vezetett volna, ám mivel a Mercedesnek nem állt rendelkezésére legalább két éves technika, ezt nem tudta megtenni úgy, ahogyan a Massa helyére tervezett beugrásakor a Ferrari F2007-essel körözött. Mivel már a riválist erősítette, a Ferrari értelemszerűen nem adott volna neki autót, így aztán maradt a nevelőszéria Dallara kasztnis, Mechachrome V8-assal hajtott 620 lóerős versenygépe.
Videók a tesztről:
Ez a cikk először 2024. január 17-én jelent meg a Rallycafe.hu-n.
